Full text

EBH2014. K.9.
A dohánytermék árát az adójegyen kell feltüntetni, ezen túlmenően további árkiírás nem követelhető meg (1997. évi CLV. tv. 14. §; 2003. évi CXXVII. tv. 98. §).

A Somogy Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége 2011. július 28-án helyszíni hatósági ellenőrzést végzett a felperes két m.-i élelmiszerüzletében. Az ellenőrzések során megállapítást nyert, hogy a dohánytermékek esetében az eladási árról az értékesítés helyén nem volt kihelyezve tájékoztatás, a termék eladási ára csak az adójegyen volt feltüntetve. A dohánytermékek a pénztárak feletti tárolókban kerültek elhelyezésre, az árról a vásárló csak a pénztárostól tudott tájékozódni.

Az elsőfokú hatóság a 2011. szeptember 23-án kelt határozatával a felperest 190 000 forint fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére és az árak tisztán, olvasható módon történő kiírására kötelezte. Álláspontja szerint a felperes a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 14. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat megsértette az eladási ár nem tisztán olvasható módon történő feltüntetésével, továbbá a vásárlók tájékoztatáshoz fűződő érdekét is sértette. Az eladási árról való tájékoztatásnak egyértelműnek, olvashatónak, könnyen beazonosíthatónak kell lennie.

A felperes fellebbezése folytán az alperes a 2011. december 5. napján meghozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában hivatkozott a 98/6/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv) preambulumából és első cikkéből levezethető jogalkotói szándékra, a jogszabály jogalkotói akarat szerinti értelmezésére, a vásárlók árról való korlátozott tájékozódási lehetőségére.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt vitatva a jogsértés elkövetését, a bírság arányosságát.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találva az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I. 30.) NFGM-SZMM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (1) bekezdése vagylagos árkiírási módokat határoz meg. Az Fgytv. 14. § (1) bekezdése értelmében a fogyasztókat írásban kell tájékoztatni az eladási árról. Dohánytermék esetében a terméken elhelyezett adójegy tartalmazza a termék kiskereskedelmi árát, amely ártájékoztatás az R. 2. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelő. Az Fgytv. 14. § (3) bekezdésében előírt tisztán olvashatósági követelmény a már feltüntetett ár vonatkozásában értelmezhető, arra vonatkozik, hogy az ár ne legyen félreolvasható. A csomagoláson feltüntetett ár ennek a követelménynek eleget tett. Az a körülmény, hogy a dohányterméket a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Ndtv.) 5. § (5) bekezdése szerint elkülönített helyen lehet forgalomba hozni, és a termék nem közvetlenül hozzáférhető a fogyasztó számára, nem jelenti azt, hogy a fogyasztó nem képes tájékozott döntés meghozatalára, az árfeltüntetés módja a tájékoztatáshoz fűződő érdekét sérti. A dohánytermék minden üzletben azonos áron hozható forgalomba, a dohányterméket fogyasztó vásárló a termék árát illetően nagyobb mértékben tájékozott, mint az átlagos fogyasztó. Az alperes téves jogértelmezéssel, a határozatban hivatkozott jogszabályokból le nem vezethető követelményt támasztott, ezért a határozata jogszabálysértő.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Fgytv. 14. § (1) és (3) bekezdését, ellentétes az R. 1-2. §-aiból, az irányelv preambulumából levezethető jogértelmezéssel. Álláspontja szerint az olyan árfeltüntetés nem lehet megfelelő, amelyből az árat a fogyasztó előre nem, csak akkor ismeri meg, ha a terméket kézhez kapta. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) adójegyre vonatkozó előírásai és az Fgytv. szerinti tájékoztatási kötelezettség nem feleltethető meg egymásnak, a két jogszabály két eltérő személyi kört kötelez. A Jöt. előírásainak való megfelelés nem jelenti automatikusan azFgytv. 14. § (1) és (3) bekezdésében foglaltaknak való megfelelést is.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A Kúria hangsúlyozza, hogy a dohányterméken az árfeltüntetés konkrét helye - a Jöt. 98. § (1) bekezdése kötelező előírása folytán - az adójegy. Az R. 2. § (1) bekezdése is az árfeltüntetési módokat vagylagosan határozza meg, nincs olyan előírása, amely egy időben kétféle árfeltüntetést írna elő a dohánytermékekre nézve. Az Fgytv. 14. § (3) bekezdésében megfogalmazott követelmény - az ár egyértelmű, könnyen azonosítható és tisztán olvasható módon való feltüntetése - nem értelmezhető úgy, hogy ezzel a jogalkotó további árfeltüntetést követelt meg a dohánytermékek forgalmazása esetére. A tisztán olvashatóság a feltüntetett árra vonatkozik és nem azonos a jól olvashatósággal. A perbeli esetekben nem merült fel az adójegy vonatkozásában a tisztán olvashatósággal összefüggésben probléma, az adójegyen a kiskereskedelmi ár tisztán látszott és olvasható volt. Az a jogszabályi előírás [az Ndtv. 5. § (5) bekezdéséből fakadóan], hogy a dohánytermékeket csak elkülönített helyen lehet forgalomba hozni, nem zárja el a dohányterméket vásárlót attól, hogy a termék áráról tájékozódjon, a vásárlás előtt tudatos, megfontolt döntésre jusson. Helytállóan utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a dohányterméket fogyasztó vásárló - mivel minden üzletben azonos áron juthat a termékhez - kellőképpen tisztában van a termék árával, nagyobb mértékben tájékozott az árakat illetően, mint egy átlagfogyasztó.

Az alperes által megkövetelt külön elhelyezett, figyelemfelhívó dohányáru árfeltüntetés nem áll összhangban sem az Fgytv., sem az R. rendelkezéseivel, de az irányelv hivatkozott rendelkezéseiből sem vezethető le. Sem a jogszabályok céljából, sem azok tételes normáiból nem juthat a jogalkalmazó ilyen következtetésre. Az adójegyen kívüli külön árfeltüntetés előírása indokolatlan, szükségtelen. Minden további árfeltüntetést megkívánó jogszabály-értelmezés megalapozatlan és indokolatlanul kiterjesztő.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet az 1952. évi III. törvény 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg.
(Kúria Kfv. II. 37.707/2012.)