Full text

BH2013. 21.
A békéltető testület ajánlása teljes terjedelmében felülvizsgálható a bíróság által. A forgalmazónak kell a jótállás feltételei között meghatároznia a jótállási jegyen, hogy a termék specialitása miatt az üzembe helyezéshez milyen arányos feltételeket ír elő [1959. évi IV. törvény 248. § (2) bekezdés, 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 1. §, 3. §].

A perben nem álló fogyasztó 2009. augusztus 14-én 2 db, a felperes által forgalmazott K. típusú elektromos tűzhelyet vásárolt, összesen 79 980 Ft-ért. A tűzhelyek üzembe helyezését a fogyasztó által felkért egyéni vállalkozó végezte.
2010. január 25-én az egyik tűzhely meghibásodott. A fogyasztó kérte a felperestől a termék kijavítását. A felperes a javítást visszautasította azzal, hogy a terméket nem az általa kijelölt szakszerviz helyezte üzembe, annak ellenére, hogy a vásárlás helyén felállított táblákon, illetve a használati utasításban is felhívták a figyelmet arra, hogy a szakszervizzel való beköttetés a jótállási igény érvényesítésének feltétele.

A fogyasztó békéltető testületi eljárást kezdeményezett a felperessel szemben, melynek lefolytatását követő eljárásban az alperes az alábbi ajánlást tette:
„A vállalkozás az írásba foglalt ajánlás kézhezvételétől számított 15 napon belül javítsa meg, vagy cserélje ki a fogyasztó K. tűzhelyét; amennyiben ezekre nem képes, fizesse vissza annak 39 990 forintos vételárát...”.

Az alperes az ajánlás indokolásában kifejtette, a fogyasztó hat hónapos határidőn belül jelentette be a jótállási igényét, minőségi kifogását. Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet(a továbbiakban: Rendelet) 1. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések korlátozásának minősül, ha kizárólag a felperes által megjelölt szakszerviz helyezheti üzembe a terméket, máskülönben a jótállás érvényét veszti. Az alperes álláspontja szerint a szakértelemmel rendelkező más, szakszervizként nem felsorolt vállalkozás általi üzembe helyezés sem veszélyeztetné a jótállásra kötelezett vállalkozás jogait. A Rendelet 1. § (2) bekezdésére is hivatkozással megállapította, hogy semmis az a megállapodás, amely a Rendeletben foglaltaktól a fogyasztó hátrányára eltér. Mindezekre tekintettel a felperest a Rendeletalapján terhelő jótállási kötelezettséget megállapította, és az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 305/A. § (2) bekezdésében írt, arra a vélelemre tekintettel, hogy a teljesítés időpontjában a hiba már megvolt, a Ptk. 306. § (1) bekezdésealapján, a hibás teljesítés esetén a jogosultat a törvényben jelölt sorrendben megillető igények valamelyikének - felperes választása szerinti - kielégítésére hívta fel a felperest.

A felperes keresetében kérte az ajánlás hatályon kívül helyezését. Keresetét a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 34. § (3) bekezdés a) pontjára alapította. Állította, az ajánlás nem felel meg a jogszabályoknak és az általánosan elfogadott kereskedelmi gyakorlatnak. A szakszervizzel való üzembe helyeztetés megkövetelésének oka az a veszély, amely a termék speciális működésében rejlik. A felperes hivatkozott arra, hogy a Ptk. 248. § (2) bekezdése értelmében a kötelezettet a jótállás a jótállási szerződésben, vagy jogszabályban, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli. Előadta, éppen egy ilyen feltételt alkalmazott, amikor a szakszerviz általi üzembe helyeztetést kikötötte. Vitatta, hogy a fogyasztó hátrányára ezzel eltért a jótállási kötelezettségét előíróRendeletben foglaltaktól. Az volt a véleménye, hogy a jótállásra kötelezett helyzetét elnehezítené, ha egy nem szakember által végzett üzembe helyezésért is helyt kellene állnia. Az alperesi ajánlást a Ptk. megelőzően említett rendelkezésével ellentétben állónak tartotta.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a keresettel támadott ajánlás meghozatala során az eljárási szabályokat betartotta. Az abban kifejtett jogi álláspontot fenntartotta. A felperes több érvelt azzal is, hogy az ajánlás meghozatalakor az alperes az eljárásra irányadó szabályokat sem tartotta be.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest a perköltség viselésére.

A felperesnek az ajánlás meghozatalával kapcsolatos eljárási kifogását alaptalannak találta. Az ajánlás tartalmát érdemben vizsgálva megállapította, hogy az alperes helyesen értelmezte és alkalmazta a jogvita eldöntése során irányadó jótállásra vonatkozó jogszabályokat. A bíróság rámutatott: a felek nem vitatták, hogy fogyasztói szerződés jött létre közöttük, a perbeli termék a Rendelet hatálya alá eső tartós fogyasztási cikk.
A bíróság álláspontja szerint a felperest az általa értékesített tartós fogyasztási cikk tekintetében jogszabályon alapuló jótállási kötelezettség terhelte. A felperesi vállalkozás nem volt jogosult a fogyasztó hátrányára e kötelezettség terjedelmét egyoldalúan szűkíteni, annak feltételeit nehezíteni. Hangsúlyozta, bármely, a fogyasztó helyzetét érintő, a Rendeletbenszabályozottaktól hátrányosan eltérő rendelkezés semmis, a Rendelet 1. § (2) bekezdése értelmében.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában kifejtette, az Fgytv. 34. § (4) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy az ajánlás tartalma a jogszabályoknak megfelel-e.
Utalva a Ptk. 306. § (1) bekezdésében foglalt, hibás teljesítés esetén a jogosultat megillető, a jótállás során is érvényesíthető szavatossági igényekre, megállapította, hogy az alperesi ajánlás nem jogszabálysértő, ezért hatályon kívül helyezésének nincs helye.
A másodfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, nem tartozik a bíróság hatáskörébe az ajánlás indokai megalapozottságának a vizsgálata. A jelen ügyben ezért nincs annak jelentősége, hogy a perbeli fogyasztási cikk szakszerviz általi üzembe helyeztetésének az elmulasztása miatt a felperest terhelte-e jótállási kötelezettség.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát. Állította, hogy a támadott másodfokú bírósági határozat a Ptk. 248. §-ában foglaltakat sérti.
Kérelmének indokolásában kifejtette: a Ptk. 248. § (1) bekezdésének, a Rendelet 1. § (3) bekezdésének és 3. § (3) bekezdésének értelmében - jogszabályi felhatalmazás alapján - jogosult volt a jótállási igény érvényesítésének feltételéül a perbeli tartós fogyasztási cikk üzembe helyeztetéséhez szakszerviz igénybevételét előírni. Ennek kikötése nem minősülhet a fogyasztó jótállási joga korlátozásának. A jótállás a szavatosságnál szigorúbb kötelezettségvállalás, ily módon a jogbiztonsággal ellentétes lenne, ha olyan személyek magatartásáért kellene felelősséget vállalnia, akikkel nem áll jogviszonyban, akiket nem is ismer. Állította, a vele jogviszonyban nem álló, a fogyasztási cikk üzembe helyeztetésére igénybe vett harmadik személy helyett nem terhelheti jótállási kötelezettség, az ilyen személy igénybe vétele miatt keletkezett többlet költségek viselésére méltánytalan lenne őt kötelezni.
A felperes utalva a Ptk. 248. § (2) bekezdésében foglaltakra, előadta, hogy az említett jogszabály lehetőséget ad a reklámban feltüntetett feltételek szerinti jótállási kötelezettség vállalásra. A vásárlás helyén felállított táblákkal - ennek megfelelően - tájékoztatta a fogyasztót a szakszerviz általi üzembe helyeztetéssel kapcsolatos jótállási feltételről.
Állította azt is, hogy a Rendelet 5. § (1) bekezdése alapján a forgalmazón kívül, kizárólag a jótállási jegyen megjelölt javítószolgálatokat veheti igénybe a fogyasztó jótállási igénye érvényesítése esetén. Nem minősül ezért egyoldalú korlátozásnak a szakszervizek igénybe vételével kapcsolatos kötelezettség előírása. Álláspontja az volt, mivel a fogyasztó az általa vásárolt fogyasztási cikk üzembe helyezéséhez a szakszerviz szolgálatát elmulasztotta igénybe venni, a jótállási jogosultságát elvesztette. A keresettel támadott ajánlás ezért alaptalanul hívta fel őt a fogyasztó által érvényesített igény teljesítésére.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte. Előadta, a fogyasztó igazolta, hogy a villamossági szakmában jártas vállalkozóval szereltette be a perbeli tűzhelyet. Utalt azonban arra, hogy egy vállalkozó szakmai megítélése nem lehet tárgya a békéltető testületi eljárásnak. A felperes nem kötheti feltételhez a jogszabályon alapuló, a fogyasztót megillető jótállási jog gyakorlását, a jogszabályban előírt jótállási feltételek nem korlátozhatók, azoktól a fogyasztó hátrányára eltérni nem lehet. Utalt az Európai Bizottság 461/2010/EU rendeletére, amelyben - bár más szolgáltatási ágazatra nézve - az került kifejtésre, hogy a szakszerviz szolgáltatásának kötelező igénybevételére vonatkozó előírás versenyellenes és a fogyasztók megkárosítását eredményező korlátozás. Véleménye az volt, a keresettel támadott alperesi ajánlást minderre figyelemmel jogszabálysértőnek tekinteni nem lehet.

A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az, az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő.
Elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a másodfokú bíróság helytállóan értelmezte-e az Fgytv. 34. § (4) bekezdésében írtakat, s az ajánlás tartalmának a jogszabályok tükrében való vizsgálata csak a békéltető testületnek azFgytv. 18. § (1) bekezdése, illetve 32. § b) pontja alapján hozott döntésére, vagy a döntés indokaira is kiterjed-e.
A Kúria álláspontja szerint az ítélőtáblának az ajánlás hatályon kívül helyezése iránti perben a bíróságot megillető vizsgálati jogkörre vonatkozó szűkítő értelmezése téves, amint azt a felülvizsgálati kérelem is sérelmezi. Az Fgytv. 33. § (1) bekezdése értelmében az ajánlásnak tartalmaznia kell valamennyi indítványt, a döntés alapjául szolgáló indokokat. A békéltető testület határozatának - az ajánlásnak - a tartalma tehát magában foglalja a döntést és annak indokait is. Az Fgytv. 34. § (4) bekezdése pedig nem a döntés, hanem az ajánlás tartalmának felülvizsgálatára jogosítja fel a bíróságot. (Ez a jogi álláspont tűnik ki egyébként a Kúria Pfv. IV. 21.891/2011/4. számú, illetve a Pfv. IV. 21.910/2011/6. számú ítéletében foglaltakból is.) Mindebből következően tévedett a másodfokú bíróság a vizsgálati jogkörének terjedelme tekintetében. E tévedése azonban az érdemi döntésére az alábbiak miatt nem hatott ki.

A Kúria a jelen jogvitával érintett tartós fogyasztási cikk jellegére, árában is kifejeződő értékére figyelemmel úgy ítélte meg, az alperes helytállóan állapította meg az ajánlásának indokolásában, hogy a Rendelet 1. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján, a forgalmazót terhelő jótállási kötelezettség korlátozásának minősül, ha kizárólag az általa megjelölt szakszerviz helyezheti üzembe a tőle vásárolt terméket, máskülönben a jótállás érvényét veszti. E kikötés a Rendeletbenfoglaltaktól a fogyasztó hátrányára történő eltérésnek tekintendő, ezért az 1. § (2) bekezdés értelmében semmis. A fogyasztót megillető jótállás emiatt nem szűnhetett meg arra hivatkozással, hogy az általa vásárolt tűzhely szakszerviz szolgáltatásának igénybevétele nélkül került üzembe helyezésre. A Ptk. 305/A. § (2) bekezdésében írt, a hiba teljesítéskori fennállására vonatkozó vélelemre tekintettel, a fogyasztó nem zárható el attól, hogy a Ptk. 306. § (1) bekezdése szerint a felperessel szemben igényt érvényesítsen, amint azt a keresettel támadott ajánlás is tartalmazza.

A Kúria rámutat arra is: nem vitásan a Rendelet 3. § (3) bekezdés d) pontja szerint a jótállási jegyen fel kell tüntetni a fogyasztót a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének határidejét, helyét és feltételeit. Nincs elzárva ezért a jótállásra kötelezett attól, hogy - a fogyasztási cikk jellegadó tulajdonságai, beszerelésének, beüzemelésének nehézsége, bonyolultsága miatt - jótállási kötelezettségét csak az általa megjelölt szakszervizek közreműködésével történt üzembe helyezés esetén vállalja. Az ilyen feltétel (kikötés) azonban nem jelenthet aránytalan terhet a fogyasztóra. Egy egyszerűbben üzembe helyezhető készülék esetén elegendő és megengedett lehet szakember igénybevételének kikötése, vagy az üzembe helyezéshez használati utasítás adása, és a jótállás vállalásának annak betartásától függővé tétele. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Rendelet 3. § (3) bekezdésének a megsértésére azért hivatkozott alaptalanul, mert a jelen jogvitával érintett tűzhelyre vonatkozóan nem bizonyította, hogy annak üzembe helyezése egy szakszerviz szolgáltatásának igénybevételét nélkülözhetetlenné tette.

A Kúria mindezek alapján a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Pfv. VII. 20.194/2012.)