K-H-KJ-2015-532. bírósági határozat
a Kúria határozata közigazgatási ügyben
Kúria Kfv.II.38.051/2014/5.
A Kúria a Dr. Cs Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Cs S ügyvéd) által képviselt felperesnek a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság alperes ellen fogyasztóvédelmi bírság tárgyú határozat felülvizsgálata iránt indított perben a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. április 9. napján kelt 4.K.27.388/2013/3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 4. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
ítéletet:
A Kúria a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.388/2013/3. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét, valamint az illetékviselésre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint elsőfokú és 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
Indokolás
A Békés Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége 2013. július 23-án helyszíni hatósági ellenőrzést végzett a felperes egyik élelmiszer áruházában. Az ellenőrzés során próbavásárlást végeztek, megvásároltak egy db, kötelező jótállással érintett, papírdobozba csomagolt, Z márkájú porszívót. A porszívó megvásárlását követően az információs pultnál jelenlevő alkalmazott kitöltötte a porszívó jótállási jegyét, azonban azon nem tüntette fel a termék megnevezését (porszívó) és annak gyártási számát. A jótállási jegy tartalmazta, hogy nem érvényesíthető jótállási igény, ha a jótállási jegy nem megfelelő adatokat tartalmaz. A javításra vonatkozóan a jótállási jegy azt tartalmazta, hogy a szerviznek törekednie kell arra, hogy az igény bejelentésétől számított 15 munkanapon belül a javítást elvégezze. Az alkalmazott a feltett kérdésre azt válaszolta, hogy a porszívóra egy év a garancia, meghibásodás esetén a terméket a boltba kell visszahozni és a szervizbe küldik, továbbá felsorolta a vásárlót megillető jótállási jogokat. Kérdésre elmondta, hogy a reklamációhoz szükséges az eredeti gyári doboz, mert abban küldik tovább a terméket a szervizbe a hiba orvoslása végett. Az egy év utáni meghibásodással kapcsolatos kérdésre azt válaszolta az alkalmazott, hogy egy év után nincs hatáskörük, ismételt kérdésre ugyanezt a választ adta.
Az elsőfokú hatóság a 2013. július 30-án kelt III-O-001/00808-3/2012. számú határozatával a felperest 1.100.000 forint fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére, valamint arra kötelezte, hogy a fogyasztókat a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő tájékoztatással lássa el a jótállás alapján, az őket megillető fogyasztói jogok érvényesíthetőségének feltételeiről, a fogyasztók részére a jótállásra köteles termékekhez a jogszabályban előírt tartalmú jótállási jegyet biztosítsa, továbbá a jogsértés megszüntetéséről tájékoztassa a hatóságot. A határozat indokolása szerint a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. § (1) és (3) bekezdése, 6. § (1) bekezdés i) pontja alapján a szóbeli tájékoztatás megtévesztő tájékoztatásnak minősült, amikor az alkalmazott úgy nyilatkozott, hogy a minőségi kifogás intézéséhez szükséges a termék eredeti gyári doboza, illetve, amikor arról nyilatkozott, hogy 1 év után történő meghibásodás esetén nincs hatásköre intézkedni. A szavatossági, jótállási igények érvényesítésének feltételeit jogszabály határozza meg, ettől a fogyasztó hátrányára eltérni nem lehet. Amennyiben a kereskedő az igény érvényesítéséhez az eredeti csomagolás meglétét a jogszabályi előírásokat megsértve követeli meg, sérül a fogyasztóknak a tájékoztatáshoz és a jogérvényesítéshez fűződő érdeke, mert a valótlan tájékoztatás révén csomagolás hiányában a fogyasztó nem érvényesíti jótállási vagy szavatossági igényét.
A hatóság a jótállási jegy vizsgálata kapcsán megállapította, hogy a porszívó jótállási jegye nem tartalmazta az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 3. § (3) bekezdés b) pontja szerint kötelező tartalmi elemként a fogyasztási cikk megnevezését, gyártási számát. A jótállási jegyen jogsértő módon, a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKM.r.) 4. § (2) bekezdésébe ütközően került feltüntetésre, hogy a szerviznek arra kell törekednie, hogy az igény bejelentésétől számított 15 munkanapon belül a javítást elvégezze, jogsértően tartalmazta továbbá azt az állítást is a Korm. r. 4. § (2) bekezdésébe ütközően, hogy nem érvényesíthető a jótállási igény, ha a jótállási jegy a valóságnak nem megfelelő adatokat tartalmaz. A fogyasztó igényérvényesítési lehetőségét nem érinti a jótállási jegy szabálytalan kiállítása. A jótállási jegy nem megfelelő - hiányos - kiállításával a vállalkozás sérti a fogyasztók megfelelő tájékoztatáshoz való érdekét, mivel a jótállási igény érvényesítéséhez szükséges, a jogszabály által előírt minden információ, a termék megnevezésének, gyártási számának hiánya csorbíthatja a fogyasztók igényérvényesítési jogait. A fogyasztási cikk azonosításra alkalmas jelölése a jótállással érintett termék egyértelmű beazonosíthatóságához szükséges, ennek feltüntetése a vállalkozó felelőssége. Azáltal, hogy a szerviz 15 munkanapos javítást vállal, megtéveszti a fogyasztót, mert a jogszabály a 15 napon belüli javításra törekvést írja elő. Ez megtévesztő információt közöl a fogyasztói jogok érvényesíthetősége körében, sérti a fogyasztók jogérvényesítéshez és tájékoztatáshoz fűződő érdekét, a fogyasztó ügyleti döntését. A hatóság megállapítása szerint az elkövetett jogsértés miatt bírság kiszabása indokolt volt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2013. október 4-én kelt HAJ-2469-2/2013. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kiemelte, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak hitelt érdemlően bizonyítják a benne foglalt intézkedést, az adatok és tények valóságát. A jegyzőkönyv pontosan rögzítette a próbavásárlás során elhangzottakat. Az áruházi dolgozóval szemben alapvető elvárás, hogy a fogyasztó szavatossági jogaival tisztában legyen, azokat az egyes helyzetekben a jogszabályoknak megfelelően használja. A felperes köteles gondoskodni arról, hogy tevékenysége során a vonatkozó jogszabályokat az alkalmazottai betartsák. Az alkalmazott magatartásáért a felperes tartozik felelősséggel. Az alperes megállapítása szerint valamennyi mérlegelési körülményt figyelembe véve a kiszabott szankció az elkövetett jogsértésekkel arányban álló.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben a jótállási jegy hiányos kitöltését nem kifogásolta, ezzel összefüggésben csak arra hivatkozott, hogy ez a hiányosság nem befolyásolja a fogyasztó igényérvényesítési lehetőségét. A többi jogsértés vonatkozásában a jogsértés elkövetését vitatta, túlzó mértékűnek találta a bírság összegét, állítva, hogy a mérlegelési körülmények a határozatból nem derülnek ki és a hatóság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a fogyasztóvédelmi bírság tekintetében megváltoztatta, a bírság összegét 300.000 forintra mérsékelte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az alperes helytállóan állapította meg, hogy megtévesztő az a tájékoztatás, hogy a garancia intézéséhez szükséges a termék gyári doboza és, hogy az egy éven túli meghibásodás esetén a felperesnek nincs hatásköre eljárni.
A jótállási jegy vizsgálata során megállapított három jogsértés vonatkozásában azonban a bíróság azt állapította meg, hogy a jótállási jegy hiányos kitöltésének tényét a felperes nem vitatta, azonban mivel ez a hiányosság a Korm. r. 4. § (2) bekezdése értelmében a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét nem érinti, ezért tévesen állapította meg az alperes, hogy a fogyasztónak sérül a jótállási igény érvényesítéshez fűződő joga. A gyártó által biztosított jótállási jegy vitatott állításai kapcsán a bíróság azt állapította meg, hogy a jótállási jegy nem ellentétes a jogszabályi rendelkezésekkel. A GKM.r. 4. § (2) bekezdésében foglalt határidő kapcsán használt „legfeljebb 15 napon belül” kifejezésből a „legfeljebb” szó elmaradása alapvető tartalmi változást nem okoz, ezért az ügyleti döntések befolyásolására nem alkalmas. A valóságnak nem megfelelő adatokat tartalmazó jótállási jegy alapján a jótállási igény érvényesítésének kizárása nem ellentétes a Korm. r. 4. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, mert az az idézett jogszabályi rendelkezésekkel nem hozható összefüggésbe. A jótállási jegy szabálytalan kiállítása nem azonos a jótállási jegyen a valótlan adatok feltüntetésével, ezért osztotta a felperesnek azt az álláspontját, hogy meghamisított vagy szándékosan valótlan tartalmú jótállási jegy fogyasztói igény jogszerű érvényesítésének alapja nem lehet, ezért a vitatott kijelentés sem minősül jogsértő tájékoztatásnak.
A bíróság a jogsértéseket érintően a keresetet nagyobbrészt megalapozottnak ítélte, erre tekintettel a bírság összegét nem találta az elkövetett jogsértések súlyával arányban állónak. Megállapította továbbá, hogy az alperes a mérlegelési tevékenysége során nem adott számot a mérlegelés során az egyes szempontok értékeléséről, a határozat indokolása hiányos. Álláspontja szerint a felperes javára kell értékelni, hogy a jogsértés egy üzletet, egy terméket érintett, és enyhítő körülményként kell értékelni, hogy első esetben elkövetett jogsértésről volt szó, továbbá azt is, hogy az üzletben a szavatossági és a jótállási igényérvényesítésre vonatkozó tájékoztató táblák voltak kihelyezve. Súlyosbító körülményként vette számba a bíróság, hogy a jogsértéssel érintett üzlet nagy forgalmú, országos áruházlánchoz tartozik, ezért elvárható, hogy a felperes megfelelő ismeretekkel rendelkező alkalmazottakat foglalkoztasson. A megtévesztő kereskedelmi gyakorlat körébe tartozó jogsértések tekintetében - a bíróság szerint - preventív jellegű szankció kiszabása indokolt. Mindezekre tekintettel a bíróság az alperesi határozat megváltoztatásával a jogsértésekkel arányban álló bírság összegét 300.000 forintban tartotta indokoltnak megállapítani.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak a jogsértés hiányát megállapító és a bírság összegét megváltoztató rendelkezéseit támadta, kérte a jogerős ítéletnek e részben történő hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, az Fttv. 3. § (1) és (3) bekezdését, az 1997. évi CLV. tv. (a továbbiakban: Fgytv.) 47. § (1)-(5) bekezdéseit, a Pp. 3. § (2) bekezdését, a GKM.r. 4. § (2) bekezdését, a Korm. r. 4. § (2) bekezdését. Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a szóbeli tájékoztatással kapcsolatos jogsértéseket helytállóan állapította meg, ezzel kapcsolatban felülvizsgálati kérelmet nem kívánt előterjeszteni. Az elsőfokú bíróság azonban a jótállási jegy tartalmának vizsgálata körében törvénysértően foglalt állást, mert a felperes a keresetében a jótállási jegy kitöltési hiányosságait nem vitatta, így ezzel kapcsolatban a bíróság nem foglalhatott volna állást. Ezen jogsértés tekintetében megtévesztő tájékoztatást nem állapított meg, csak azt, hogy a fogyasztó jótállási igény érvényesítéséhez kapcsolódó jogait sérti a hiányos tartalommal kitöltött jótállási jegy. A bíróság tévesen mondta ki, hogy fogyasztói jogsérelem hiányában ez a mulasztás nem értékelhető a felperes terhére. Az elsőfokú bíróság a jótállási jegyen a javításra nyitva álló határidő tekintetében is törvénysértően állapította meg, hogy csupán a „legfeljebb” szó elmaradása volt a jogsértés alapja. Nem kizárólag a „legfeljebb” szó elmaradását kifogásolták, hanem azt, hogy a 15 napos határidővel szemben a jótállási jegy 15 munkanapot rögzített. A munkanapban és a naptári napban megállapított határidő nem azonos és nem felel meg a GKM.r. 4. § (2) bekezdésében rögzített 15 napos határidőre vonatkozó előírásnak. A jótállási jegynek azon kitétele, hogy ha az a valóságnak nem megfelelő adatokat tartalmazza, abban az esetben nem érvényesíthető jótállási igény, a Korm. r. 4. § (2) bekezdésébe ütközik. A valóságnak meg nem felelő adatnak minősülhet az is, hogy ha a jótállási jegyen a forgalmazó mulasztásából vagy tévedése következtében szerepel nem megfelelő adat, ezért végső soron a jótállási jegy szabálytalan kiállítása is arra vezethet, hogy megnehezedik a fogyasztó jogszerű igényérvényesítése, mert annak teljesítését a forgalmazó megtagadja vagy ez a kijelentés alkalmas lehet a fogyasztók megtévesztésére is, hisz a jótállási jegy szabálytalan kiállítása nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét. E körben az elsőfokú bíróság a jogszabálysértés hiányát szintén törvénysértően mondta ki. Állította, hogy a felperes mind az öt jogsértést elkövette, e jogsértésekhez kapcsolódóan a bírság összege az elkövetett jogsértésekkel arányban állóan került kiszabásra és mérlegelésre került az eset valamennyi, releváns körülménye, az indokolási kötelezettségének eleget tett. A bíróság az ítéletében nem hivatkozott semmilyen olyan körülményre, amelyre a határozata meghozatalakor nem lett volna figyelemmel. A bírság csökkentése ezért nem volt indokolt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és a 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül. A felülvizsgálati kérelem nem érintette a szóbeli tájékoztatással kapcsolatosan megállapított két jogsértést, amelynek kapcsán a bíróság a felperes keresetét elutasította, ezért ezt az ítéleti döntést a Kúria nem vizsgálta.
A felülvizsgálati kérelemmel érintett körben a Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy a jótállási jegy vizsgálatával megállapított három jogsértés megállapítható-e, az alperes által kiszabott bírság az elkövetett jogsértésekkel arányban álló volt-e.
A jótállási jegy hiányos kitöltését a felperes a keresetében nem támadta, ezzel kapcsolatban a keresetében csak arra hivatkozott, hogy ennek kapcsán ez a hiányosság a fogyasztók igényérvényesítési lehetőségét nem befolyásolja. Az igényérvényesítés körében a Kúria álláspontja szerint jelentősége van annak, hogy a jótállási jegy a Korm. r. 4. § (2) bekezdésében megfogalmazottakra tekintettel, de attól függetlenül is tartalmazza-e a kötelező tartalmi kellékeket, így a fogyasztási cikk megnevezését, gyártási számát, mert ezekkel az adatokkal azonosítható be egyértelműen a megvásárolt termék és érvényesíthető a jótállási igény. A kötelező adatok kitöltésével elkerülhető az, hogy utóbb vitatott legyen a fogyasztó milyen terméket vásárolt meg, így a pontos adatok kitöltése az igényérvényesítést segíti elő, annak hiányossága az igényérvényesítést megnehezítheti, a hiányos tartalmú jótállási jegy sértheti a fogyasztó jótállási igényérvényesítéshez kapcsolódó jogait, jogos érdekeit, ezért ezt a jogsértést az alperes helytállóan állapította meg.
A jótállási jegynek azon kitétele, hogy a szerviznek törekednie kell arra, hogy az igény bejelentésétől számított 15 munkanapon belül a javítást elvégezze, nem felel meg a GKM.r. 4. § (2) bekezdésében a határidőre vonatkozó előírásnak, mert a jogszabály legfeljebb 15 napon belüli javítást ír elő, szemben a jótállási jegyen feltüntetett 15 munkanapra vonatkozó tájékoztatással. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen foglalt állást arról, hogy a jótállási jegyen szereplő szöveg a jogszabályszövegtől csak a „legfeljebb” szócska hiányában tér el. Lényeges az eltérés és a hatóság is azt kifogásolta, hogy a jótállási jegyen szereplő határidő munkanapokra vonatkozóan került meghatározásra, szemben a jogszabály napokban meghatározott határidejére vonatkozó előírással. A fogyasztó számára nem közömbös, hogy a javításra előírt határidő napokban vagy munkanapokban kerül-e meghatározásra, ez a két határidő megfogalmazásában nem azonos határidőt takar, ezért az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást e jogszabálysértés hiányáról.
A jótállási jegyen szereplő az az állítás, hogy nem érvényesíthető jótállási igény, ha a jótállás jegy a valóságnak nem megfelelő adatokat tartalmaz, a Kúria álláspontja szerint nem felel meg a Korm. r. 4. § (2) bekezdésében foglaltaknak, alkalmas lehet a fogyasztók megtévesztésére, félrevezető tájékoztatására. A „nem megfelelő adatokat tartalmaz” kitétel bekövetkezhet a forgalmazó mulasztása, tévedése következtében is, ahogy arra az alperes helytállóan mutatott rá, ezért a vitatott kijelentés - amely egyébként nem érintheti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét -, mégis a jótállási jegyen szereplő megfogalmazásból eredően azt sugallja a fogyasztó számára, hogy a jogszerű igényérvényesítés megtagadható a valóságnak nem megfelelő adatot tartalmazó jótállási jegy esetén, amely állítás általánosságban nem felel meg a valóságnak. A felperes álláspontjával szemben ez a kijelentés nem csak a meghamisított vagy szándékosan valótlan tartalmú jótállási jegyre vonatkozik, a megfogalmazás ennél sokkal általánosabb körű és sérti a fogyasztók megfelelő tájékoztatáshoz fűződő jogát, érdekét, csorbíthatja a fogyasztók igényérvényesítési jogát is.
Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a felperes a jótállási jegy vonatkozásában mind a három jogsértést, összességében a határozatban megállapított mind az öt jogsértést, elkövette. A kiszabott bírságot, ezért az öt jogsértéshez kapcsolódóan kellett vizsgálni, értékelve azt is, hogy az elkövetett jogsértések súlyával arányban áll-e a kiszabott bírság összege. A Kúria álláspontja szerint a felperes keresetében kifogásolt alapbírság összegének megjelölését jogszabályi rendelkezés nem írja elő és nem tekinthető enyhítő körülménynek az sem, hogy a felperes a jogszerű eljárás érdekében a jótállással kapcsolatosan tájékoztató táblát helyezett ki az üzletében. Jogkövető magatartás a fogyasztók szükségszerű tájékoztatása, ezért az nem tekinthető enyhítő körülménynek. A Kúria megállapítása szerint az sem tekinthető enyhítő körülménynek, hogy a jogsértés próbavásárlás keretében, egy terméket érintően került elkövetésre, így nincs jelentősége annak sem, hogy a vásárolt áru értéke mekkora volt. A felperes nagy forgalmú országos áruláncház részeként üzemeltetett üzletében nem adott megfelelő tájékoztatást a jótállási, szavatossági igények tekintetében, a termékhez adott jótállási jegy a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes kijelentéseket tartalmazott, az alperesnek a tényállás körében ezeket a lényeges releváns körülményeket kellett értékelnie a jogszabálysértés súlya tekintetében. Így azt, hogy a jogszabálysértések mennyiben hatottak ki a fogyasztók tájékoztatáshoz fűződő és igényérvényesítési jogára. Az alperes helytállóan mutatott rá arra is, hogy az alkalmazott magatartásáért a felperest terheli a felelősség, ezért törvénysértően hivatkozott a felperes arra, hogy amennyiben egy vásárló a vásárlás során nincs tisztában az alapvető jogaival, az nem róható a vállalkozás terhére. A felperes kötelezettsége, hogy a termék értékesítése során felmerülő jótállási, szavatossági jogkörbe tartozó, a vásárlót megillető igények kapcsán a feltett kérdésekre a jogszabályok tartalmának megfelelő, jogszerű választ adjon. A tájékoztatás ne legyen se félreérthető, se megtévesztő, sem a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes, ahogy a jótállási jegy sem tartalmazhat a jogszabály szövegével ellentétest tájékoztatást és nem vezethet arra, hogy a fogyasztót félrevezesse abban, hogy milyen esetekben és milyen feltételekkel illeti meg a jótállási, illetve szavatossági igény érvényesítésének lehetősége. A határozat rögzítette, hogy öt jogsértés kapcsán járt el, a jogsértő magatartás ismételt tanúsítása nem állapítható meg. A hatóság a határozatában valamennyi a pénzbírság összegére ható mérlegelési szempontot feltárt és megfelelően értékelt, ezért a Kúria megállapítása szerint a bírság mérséklésére nem volt jogszabályi indok az Fgytv. 47. § (1) bekezdés i) pontja és (5) bekezdése alapján. A kiszabott bírság a jogsértésekkel arányban állóan került meghatározásra.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - annak felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve - a per fő tárgya tekintetében a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében és az illetékviselésre vonatkozó részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben is elutasította.
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog okán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illetéket a felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles külön felhívásra az államnak megfizetni. A kereseti és a felülvizsgálati illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdése, 39. § (3) bekezdés d) pontja és 50. § (1) bekezdése határozza meg.
Budapest, 2015. május 20.