

Romániában a rendes bíróságok mellett egyes ügyek tekintetében a jogvita rendezésére külön kollégiumok és panelek működnek.
Az igazságszolgáltatás szervezetéről szóló 304/2004. sz. törvény szerint a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie) 4 kollégiumra – Polgári Kollégium I, Polgári Kollégium II, Büntető Kollégium, Közigazgatási és Adóügyi Kollégium – a kilenc bíróból álló tanácsra és vegyes kollégiumokra osztható fel, amelyek mindegyike saját hatáskörrel rendelkezik. A fellebbviteli bíróságokon, a törvényszékeken és indokolt esetben a járásbíróságokon belül külön kollégiumok vagy panelek járnak el a polgári ügyekben, a büntető ügyekben, a gyermekeket érintő és családjogi ügyekben, a közigazgatási és adójogi ügyekben, a munkajogi, a társadalombiztosításra, a vállalkozásokra, a cégnyilvántartásra, a fizetésképtelenségre, a tisztességtelen versenyre vonatkozó, valamint a tengerjogi és folyami hajózási ügyekben. Különös hatáskörű bíróságokat indokolt esetben a fenti ügyek kezelésének céljából lehet létrehozni.
A polgári perrendtartás szabályozza a polgári ügyekre vonatkozó általános eljárást. A perrendtartás rendelkezései jogszabály ellenkező rendelkezésének hiányában a többi eljárásra is alkalmazandóak.
A polgári perrendtartás 94–97. cikkei határozzák meg a polgári bíróságok hatáskörét.
A járásbíróságok mint első fokon eljáró bíróságok tárgyalják a következő olyan kereseteket, amelyeknek tárgya pénzben (nem) mérhető:
A járásbíróságok tárgyalják az illetékes közigazgatási szervek és egyéb testületek határozataival szembeni fellebbezéseket. A járásbíróságok tárgyalnak emellett minden olyan keresetet, amelyet jogszabály a hatáskörükbe utal.
A törvényszékek járnak el:
A fellebbviteli bíróságok tárgyalják:
A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék a következő ügyeket tárgyalja:
A román polgári igazságszolgáltatási rendszer alacsonyabb és magasabb fokú bíróságokat különböztet meg, és a különböző szintű bíróságok funkcióbeli (ellátandó feladatok) és eljárási kritériumok szerint felosztott eltérő hatáskörrel rendelkeznek (érték, a jogvita tárgya vagy jellege).
A polgári perrendtartás hatásköri változtatásokat vezetett be, és hatáskörrel ruházta fel a törvényszékeket az ügyek első fokon történő érdemi tárgyalására. A járásbíróságok hatásköre a kisebb és/vagy kevésbé összetett követelések tárgyalására terjed ki, amelyek a gyakorlatban igen sokszor fordulnak elő.
A fellebbviteli bíróságok hatásköre elsősorban a fellebbezések tárgyalására terjed ki, míg a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék a felülvizsgálatok ügyében eljáró rendes bíróság, amely nemzeti szinten biztosítja a jogszabályok egységes értelmezését és alkalmazását.
A román polgári igazságszolgáltatási rendszer illetékességére vonatkozó szabályait a polgári perrendtartás 107. és azt követő cikkei határozzák meg.
Főszabály szerint az alperes lakóhelye vagy székhelye szerinti bírósághoz kell benyújtani a keresetet.
Az illetékesség tekintetében különös szabályok is érvényesülnek, például:
A román polgári perrendtartás határozza meg a vagylagos illetékesség szabályait (113–115. cikk). Ezek szerint a következő bíróságok szintén rendelkeznek illetékességgel:
Amennyiben az alperes a tartózkodási helyén kívüli helyen rendszeresen üzleti tevékenységet/mezőgazdasági, kereskedelmi, ipari vagy ezekhez hasonló tevékenységet végez, az e tevékenységből származó követelésekre vagy e helyen végzett tevékenységből származó követelésekre vonatkozó keresetet a tevékenység végzésének a helye szerinti bírósághoz is be lehet nyújtani.
Biztosítási ügyek tekintetében a kártérítésre vonatkozó keresetet annál a bíróságnál is be lehet nyújtani, amelynek illetékességi területén a biztosított személy lakóhelye vagy hivatala vagy a biztosított értékek találhatók, illetve ahol a biztosítási kockázat bekövetkezett.
Az illetékesség megállapodásban történő kikötése semmis, ha azt a kártérítési igény keletkezése előtt teszik, míg a kötelező polgári felelősségbiztosítás tekintetében a kárt elszenvedett harmadik fél a lakóhelye/székhelye szerinti bíróságnál is indíthat közvetlen eljárást.
A védett személy lakóhelye/tartózkodási helye szerinti bíróság dönt az illetékességről azoknak a természetes személyeknek a védelmére vonatkozó keresetek tekintetében, akikre nézve a polgári törvénykönyv szerint a családjogi bíróság rendelkezik hatáskörrel. Az (ingatlanra vonatkozó) jogi aktusok megkötésének családjogi bíróság általi engedélyezésére irányuló kérelmek tekintetében az ingatlan fekvése szerinti bíróság is illetékes. Ez esetben az ítéletet meghozó családjogi bíróság megküldi az ítélet másolatát a védett személy lakóhelye/tartózkodási helye szerinti családjogi bíróságnak.
A házasság felbontására irányuló kereset ügyében az a járásbíróság illetékes, amelynek területén a házastársak utolsó közös lakóhelye található. Amennyiben a házastársaknak nincs közös lakóhelye, vagy, amennyiben egyikük sem azon a helyen él, amelyre nézve a járásbíróság illetékes és ahol a közös lakóhely található, az alperes lakóhelye szerinti bíróság illetékes. Amennyiben az alperes nem Románia területén él és a román bíróságok rendelkeznek joghatósággal, a felperes lakóhelye szerinti bíróság illetékes. Amennyiben sem a felperes, sem az alperes nem Románia területén élnek, a felek megállapodhatnak, hogy a házasság felbontására irányuló keresetüket bármely román járásbírósághoz benyújthatják. Ilyen megállapodás hiányában a házasság felbontására irányuló keresetet a bukaresti járásbíróság 5. kerületénél kell benyújtani (a polgári perrendtartás 914. cikke).
Az egyedi munkaügyi jogviták feloldására irányuló kereseteket a felperes lakóhelye/munkavégzésének helye szerinti törvényszéken kell benyújtani (az 53/2003. sz. törvény – a Munka Törvénykönyve, 269. cikk).
A kizárólagos illetékességre vonatkozó szabályok a polgári perrendtartás 117–121. cikkeiben találhatók. Ezek szerint:
A felek írásban, vagy folyamatban lévő jogviták esetén a bíróság előtti szóbeli megállapodásban megegyezhetnek, hogy a tulajdonaikra és egyéb jogaikra vonatkozó ügyeket az illetékességgel rendelkező bíróság helyett más bíróság tárgyalja, kivéve, ha a bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik. A fogyasztói jogok védelmére vonatkozó és jogszabályban meghatározott egyéb ügyekben a felek kizárólag a kártérítési igény felmerülését követően tehetnek illetékességi kikötést, az ezzel ellentétes megállapodások semmisek (a polgári perrendtartás 126. cikke).
A járulékos, kiegészítő és eseti kérelmeket annál a bíróságnál kell benyújtani, amely a főkövetelés tekintetében illetékes, akkor is, ha azok egyébként más bíróság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartoznak, kivéve a fizetésképtelenségre vagy a hitelezői megállapodásra vonatkozó kereseteket. E rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha jogszabály határozza meg valamely különös kollégium vagy panel főkövetelésre vonatkozó illetékességét. Amennyiben a bíróság a felek egyike tekintetében kizárólagos illetékességgel rendelkezik, e bíróság minden félre vonatkozóan kizárólagos illetékességgel rendelkezik (a polgári perrendtartás 123. cikke).
Emellett a polgári perrendtartás 124. cikke szerint a főkövetelés tekintetében illetékes bíróság jár el a védelmek és kivételek ügyében is, kivéve a más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó előzetes kérdéseket, az eljárási kérdések tekintetében pedig az a bíróság jár el, amely előtt azok felmerültek.
A bíróságok eljárási jogosultságának általános hiányára mind a felek, mind a bíró az eljárás bármely szakaszában hivatkozhatnak. A hatáskör hiányára és az illetékesség közjogi jellegű hiányára való hivatkozást azon az első fokú tárgyaláson kell megtenni, amelyre a feleket megfelelően beidézték, az illetékesség magánjogi jellegű hiányára pedig kizárólag az alperes hivatkozhat védekezésében, vagy ha a védekezés nem kötelező, akkor legkésőbb azon az első fokú tárgyaláson, amelyre a feleket megfelelően beidézték. Amennyiben az illetékesség hiánya nem közjogi jellegű, az illetékességgel nem rendelkező bírósághoz keresetet benyújtó fél nem kérelmezheti az illetékesség hiányának megállapítását (az új polgári perrendtartás 130. cikke).
A határon átnyúló elemmel rendelkező polgári jogvitákban a felek számára a román jog szerint szabadon biztosított jogok tekintetében, ha a felek érvényesen megállapodtak, hogy e jogokra vonatkozó jogviták esetén a román bíróságok rendelkeznek joghatósággal, kizárólag a román joghatóságok járhatnak el az ügyben. Jogszabály ellenkező rendelkezésének hiányában a kereset elbírálására az a román bíróság jogosult, amely elé az alperest beidézték, ha az alperes a bíróságon megjelenik és az ügyben érdemben védekezik anélkül, hogy legkésőbb az első fokon eljáró bíróság által lefolytatott vizsgálati szakasz végéig kifogásolná a bíróság hatáskörét vagy illetékességét. A fenti két esetben a román bíróságok elutasíthatják a keresetet, ha az ügy összes körülménye alapján egyértelmű, hogy a jogvita semmilyen szempontból nem kapcsolódik szorosan Romániához (az új polgári perrendtartás 1066. cikke).
Lásd az 1., 2., 2.1., 2.2., 2.2.2.1., 2.2.2.2. kérdésekre adott válaszokat.
Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.