Figyelem: az oldal eredeti nyelvű változata portugál nemrég módosult. Az Ön által kiválasztott nyelvi változatot most készítik fordítóink.
Az oldal jelenleg a következő nyelveken olvasható: angol.
Swipe to change

Vagyoni eszközök biztosítása egy uniós tagállamban indított követelések során

Portugália
Tartalomszolgáltató:
European Judicial Network
Európai Igazságügyi Hálózat (polgári és kereskedelmi ügyek)

1 Melyek az intézkedések különböző típusai?

Az ideiglenes és biztosítási intézkedések bizonyos jogi helyzetek védelmét szolgálják, és a következőket foglalhatják magukban: a) a 2018. augusztus 14-i 49/2018. sz. törvényben előírt, kísérővel rendelkező felnőttekre vonatkozó jogi keret hatálya alá tartozó ideiglenes intézkedések; b) a távollévő személy vagyonának ideiglenes kezelése (a polgári perrendtartás 1021. cikke); c) ügygondnok kijelölése (a polgári perrendtartás 17. cikke); vagy d) az örökös nélküli hagyatékot képező vagyontárgyak védelméhez szükséges intézkedések (a polgári perrendtartás 938. cikke).

A biztosítási intézkedések (pl. a polgári perrendtartás 362. és azt követő cikkei) célja, hogy az eljárás ideje alatt kiküszöböljék a követelés súlyos vagy helyrehozhatatlan károsodásának kockázatát (periculum in mora) és biztosítsák a jogerős ítélet végrehajthatóságát (a polgári perrendtartás 2. cikke).

Kivéve, ha a bíróság elrendeli az alapkereset megindításával kapcsolatos felelősség megszüntetését (inversãodo contencioso), a biztosítási intézkedés iránti eljárás a biztosítási intézkedés által védett követelés megállapítása iránti keresettől függ (a polgári perrendtartás 364. cikke); biztosítják vagy ideiglenesen előre jelzik a végleges intézkedés hatásait, feltételezve, hogy az alapeljárásban hozott határozat kedvező lesz a felperes számára.

A kár kockázata (periculum in mora) feljogosítja a bíróságot arra, hogy előzetesen és röviden megvizsgálja az anyagi jogi jogviszonyt, amelyet ezt követően hosszabb ideig kell vizsgálni. Ha ez az előzetes értékelés a kérelmező javára szól, akkor a kockázat elkerülésének biztosítása céljából rendelik el az intézkedéseket.

A biztosítási intézkedések célja a kereset gyakorlati eredményeinek biztosítása, a súlyos kár elkerülése vagy a jogérvényesítés előrevetítése, miközben a lehető legnagyobb mértékben megvalósítják a gyorsaságra és a jogbiztonságra irányuló érdekek közötti az egyensúlyt.

A portugál polgári jog két típusú biztosítási intézkedésről rendelkezik:

a) általános biztosítási intézkedések (a polgári eljárásjogi törvény 362–376. cikke);

(b) nevesített biztosítási intézkedések (a polgári eljárásjogi törvény 377–409. cikke).

Az elsőt a polgári eljárásjogi törvény 362. cikke szabályozza, amely kimondja, hogy amennyiben valamely személy jogosan fél attól, hogy valamely másik személy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat a követelésében, akkor, amennyiben a törvényben szereplő biztosítási intézkedések egyike sem alkalmazható az ügyében, kérheti a megfelelő megelőző vagy előzetes intézkedést a veszéllyel érintett jog érvényesítésének biztosítása érdekében (a polgári eljárásjogi törvény 362. cikke (1) bekezdése). A kérelmező követelése alapulhat meglévő jogon vagy a bíróság által a folyamatban lévő vagy meginduló eljárásban megállapított jogon (a polgári perrendtartás 362. cikkének (2) bekezdése). Az általános biztosítási intézkedések nem alkalmazhatók, ha a cél a kifejezetten valamely nevesített intézkedés hatálya alá tartozó kár kockázata elleni védelem (a polgári perrendtartás 362. cikkének (3) bekezdése).

Az egyedi biztosítási intézkedések a polgári perrendtartásban vagy külön jogszabályban kifejezetten meghatározott intézkedések.

A portugál polgári perrendtartás a következő nevesített védelmi intézkedéseket határozza meg:

a) ideiglenes birtokvédelem (a polgári perrendtartás 377. cikke);

b) társasági határozatok felfüggesztése (a polgári perrendtartás 380. cikke);

c) ideiglenes tartás (a polgári perrendtartás 384. cikke);

d) ideiglenes kártérítés (a polgári perrendtartás 388. cikke);

e) lefoglalás (A polgári perrendtartás 391. cikke.);

f) új tevékenységek tilalma (a polgári perrendtartás 397. cikke);

g) vagyoni eszközök befagyasztása (a polgári perrendtartás 403. cikke.).

2 Milyen feltételekkel hozhatók ilyen intézkedések?

Amennyiben valamely személy bizonyítja attól való jogos félelmét, hogy valamely másik személy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat jogaiban, kérheti a megfelelő megelőző vagy előzetes intézkedés meghozatalát a veszéllyel érintett jog érvényesítésének biztosítása érdekében (a polgári perrendtartás 362. cikkének (1) bekezdése). A kérelmező követelése alapulhat meglévő jogon vagy a bíróság által a folyamatban lévő vagy meginduló eljárásban megállapított jogon (a polgári perrendtartás 362. cikkének (2) bekezdése).

Akkor rendelnek el ilyen intézkedéseket, ha nagymértékben valószínűsíthető a jog fennállása, és ha kellően megalapozott a megsértésének kockázata (a polgári perrendtartás 368. cikkének (1) bekezdése). A bíróság azonban megtagadhatja az intézkedések kibocsátását, ha az alkalmazásukból fakadóan az alperest érintő kár jelentős mértékben meghaladná az intézkedés alkalmazásával a kérelmező által elkerülni kívánt kárt (a polgári perrendtartás 368. cikkének (2) bekezdése).

Általános biztosítási intézkedések csak akkor alkalmazhatók, ha nincs az ügy tényállásának megfelelő nevesített biztosítási intézkedés (a polgári perrendtartás 362. cikkének (3) bekezdése).

A polgári perrendtartás 362. cikkében hivatkozott, nevesítetlen intézkedéseknek a következő jogi előfeltételeknek kell eleget tenni:

a) valamely jog nyilvánvaló fennállása;

b) az attól való megalapozott félelem, hogy valamely másik személy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat jogaiban (periculum in mora);

c) a megelőző vagy előzetes intézkedésnek a veszélyeztetett jog érvényesíthetősége biztosítására való gyakorlati alkalmassága;

d) a kért intézkedést nem foglalhatja magában más biztosítási eljárás.

Ahhoz, hogy a bíróság biztosítási intézkedéseket rendeljen el, elegendő, ha egy gyors vizsgálattal megállapítja, hogy van-e komoly bizonyíték az érvényesített jogra (fumus bonisiris), és megalapozott félelem áll-e fenn azzal kapcsolatban, hogy a jogvita végleges rendezéséhez szükséges idő helyrehozhatatlan kárt vagy kárt okozhat, amelyet nehéz helyrehozni (periculum in mora). A bírónak kellően meg kell győződnie arról, hogy az alapeljárás kimenetele a kérelmező javára szól majd, mivel a biztosítási intézkedések egyértelmű beavatkozást jelentenek az ellenérdekű fél jogaiba (a polgári perrendtartás 368. cikkének (1) bekezdése).

Ami a nevesített biztosítási intézkedéseket illeti:

a) Ideiglenes birtokvédelem: Erőszakkal elkövetett rablás esetén a tulajdonos – a tulajdont, a rablást és az erőszakot megalapozó tények állítása alapján – kérheti, hogy tulajdonát ideiglenesen adják vissza. A bíró a rabló idézése vagy kihallgatása nélkül elrendelheti a helyreállítást akkor, ha a bizonyítékok megvizsgálását követően úgy véli, hogy a kérelmező birtokos volt, és erőszakkal kirabolták (a polgári perrendtartás 377., 378. és 379. cikke).

b) társasági határozatok felfüggesztése: Ha bármilyen fajtájú szervezet vagy társaság a jogszabályokkal vagy az alapító okirattal ellentétes határozatokat hoz, akkor bármely tag 10 napon belül (a határozatokat meghozó közgyűlés időpontjától, vagy attól az időponttól kezdődően, amikor a kérelmező tudomást szerzett azokról, amennyiben nem kapott szabályos meghívást a közgyűlésre) kérheti, hogy függesszék fel e határozatok végrehajtását. Igazolnia kell tagi jogállását és azt, hogy a határozatok végrehajtása jelentős kárt okozhat. A kérelemhez csatolni kell annak a jegyzőkönyvnek a másolatát, amelyben a határozatokat meghozták, és amennyiben a törvény nem írja elő az ülés tartását, e jegyzőkönyv másolatát a határozatot igazoló okiratokkal kell helyettesíteni (a polgári perrendtartás 380–383. cikke).

c) Ideiglenes tartás: A tartásra jogosult személy kérheti a neki járó havi összeg ideiglenes tartás formájában való megállapítását mindaddig, amíg nem került sor az első végleges kifizetésre. Miután a bíróság megkapta az ideiglenes tartás iránti kérelmet, kitűzik a tárgyalás időpontját, és tájékoztatják a feleket arról, hogy személyesen meg kell jelenniük, vagy különleges meghatalmazással kell rendelkezniük. A védekezést magán a tárgyaláson terjesztik elő, és a bíró törekszik a tartás megállapítására vonatkozó megállapodás elérésére, amelyet ítélet hagy jóvá (a polgári perrendtartás 384–387. cikke).

Az egyik fél távolmaradása esetén, vagy ha eredménytelen az egyezségkötésére irányuló kísérlet, a bíró elrendeli a bizonyításfelvételt, majd tömör indoklással ellátott szóbeli ítéletet hoz (a polgári perrendtartás 385. cikkének (3) bekezdése).

d) Ideiglenes kártérítés: Halál vagy testi sérülés miatti kártérítés iránti kérelmekkel összefüggésben a sértett fél és azok a személyek, akik tőle tartásra lehetnek jogosultak, valamint azok, akiknek a sértett fél természetes kötelezettségből fakadó tartást fizetett, kérhetik meghatározott pénzösszeg megítélését a sérelemért járó ideiglenes kártérítésként megjelenő havi összeg formájában. A bíró megítéli a kért összeget, feltéve, hogy bizonyítják az elszenvedett sérelem eredményeképpen fellépő szükséghelyzetet, valamint az alperes kártérítési kötelezettségét. Az ideiglenes rendezést, amelyet a károk végleges rendezésekor figyelembe vesznek, a bíróság méltányosan határozza meg. Ez alkalmazandó azokra a helyzetekre is, amelyekben a kártérítés iránti igényt olyan sérülés alapozza meg, amely súlyosan veszélyeztetheti a sértett fél megélhetését vagy életkörülményeit. Az ideiglenes tartásra vonatkozó fenti pontokat megfelelően kell alkalmazni ezen intézkedésre (a polgári perrendtartás 388–390. cikke).

e) Lefoglalás: A lefoglalás lehetővé teszi annak a hitelezőnek, aki jogosan tart az igényét biztosító vagyon elvesztésétől, hogy kérje a vagyontárgyak bírósági úton való lefoglalását. A lefoglalást kérelmező személy előadja azokat a tényeket, amelyek alátámasztják az igényt és igazolja az állítólagos veszélyt, felsorolva a lefoglalandó vagyontárgyakat, a lefoglalás foganatosításához szükséges valamennyi információval együtt. Ha a lefoglalást az adós vagyonának vevőjével szemben kérik, a kérelmező, amennyiben nem bizonyított, hogy a vételt a bíróság előtt megtámadták, továbbra is előterjeszti azokat a tényeket, amelyek a kifogás sikerességét valószínűsítik (a polgári perrendtartás 391–396. cikke).

A bizonyítékok vizsgálatát követően a lefoglalást a másik fél meghallgatása nélkül elrendelik, feltéve, hogy a jogi követelményeket teljesítettnek tekintik (a polgári perrendtartás 393. cikkének (1) bekezdése).

Hajók vagy rakományuk lefoglalása esetén a kérelmező az általános követelmények teljesítése mellett felelős annak bizonyításáért, hogy a lefoglalás az igény jellegéből fakadóan megengedett (a polgári perrendtartás 394. cikkének (1) bekezdése). Ebben az esetben nem kerül sor lefoglalásra akkor, ha az adós azonnal elfogadható biztosítékot nyújt a hitelezőnek, vagy két napon belül a bíró megfelelőnek tartja azt, hogy biztosítékadásig megtiltja a hajó elindulását (a polgári perrendtartás 394. cikkének (2) bekezdése).

f) Új tevékenység tilalma: Bárki, aki úgy érzi, hogy kizárólagos vagy közös tulajdonjogát, vagy bármely más in rem vagy in personam használati vagy tulajdonjogát megsértették olyan új tevékenység vagy új szolgáltatás eredményeképpen, amely kárt okoz vagy okozhat neki, a tényekről való tudomásszerzést követő 30 napon belül kérheti a tevékenység vagy a szolgáltatás azonnali felfüggesztését. A kérelmező közvetlenül, a bírói utat mellőzve is megvalósíthatja a tiltást azzal, hogy a kifejlesztőt, vagy ennek sikertelensége esetén az illetékes vagy helyettes személyt két tanú előtt felszólítja a tevékenység abbahagyására. Ez a nem bírósági tiltás érvénytelen akkor, ha öt napon belül nem kérnek bírói jóváhagyást (a polgári perrendtartás 397–402. cikke).

g) Vagyoni eszközök befagyasztása: Ha észszerűen tartani kell ingó vagy ingatlan vagyon vagy dokumentumok elvesztésétől, elrejtésétől vagy eltékozlásától, kérhető a vagyoni eszközök befagyasztása. A kereset a vagyontárgyak meghatározására vagy a befagyasztott vagyoni eszközök feletti tulajdonjog igazolására irányuló keresettől függ (a polgári perrendtartás 403–409. cikke).

Ezt az intézkedést bárki kérheti, akinek érdekében áll a vagyontárgyak vagy dokumentumok megőrzése, a hitelezők azonban csak abban az esetben kérhetik ezt az intézkedést, ha az öröklés biztosításához szükséges. A kérelmezőnek nagy vonalakban bizonyítania kell a vagyoni eszközökön fennálló jogait és azokat a tényeket, amelyekre alapozza elvesztésük vagy eltékozlásuk veszélyét. Ha a vagyoni eszközökön fennálló jog folyamatban lévő vagy a jövőben megindítandó eljárástól függ, a kérelmezőnek meg kell győznie a bíróságot a kérdéses kérelem valószínű érvényességéről. A szükséges bizonyíték bemutatása után a bíró akkor rendeli el az intézkedéseket, ha úgy véli, hogy azok hiányában a kérelmező érdekei súlyos kockázatnak vannak kitéve.

2.1 Az eljárás

Az új tevékenység tilalma kivételével, amely esetében fel lehet lépni először bírósági úton kívül, amelyet bírói jóváhagyás iránti kérelem követ (a polgári perrendtartás 397. cikkének (2) és (3) bekezdése), valamennyi egyéb biztosítási intézkedés azon a bíróság elé terjesztett eredeti kérelmen alapul, amelyben a kérelmező nagy vonalakban bizonyítja a veszélyeztetett jogot és igazolja a kártól való félelmet. Ebben a kérelemben benyújtják a tanúk felsorolását és az egyéb kért bizonyítékot, legfeljebb öt tanúval, a polgári perrendtartás 365. cikkével összhangban.

Kérelemre a bíró az intézkedést elrendelő határozatban eltekinthet a kérelmezőnek az alapkereset megindításáért való felelősségétől, ha az eljárásban előterjesztett bizonyítékok alátámasztják azt a szilárd meggyőződést, hogy a védett jog valós, és ha az elrendelt intézkedés természete alkalmas a jogvita eldöntésére (a polgári perrendtartás 369. cikkének (1) bekezdése). Ezt a felmentést az utolsó tárgyalás befejezéséig lehet kérelmezni. Előzetes kontradiktórius tárgyalás hiányában az alperes az elrendelt intézkedés megtámadásával egyidejűleg kifogásolhatja a keresetindítási felelősség megfordítását (a polgári perrendtartás 369. cikkének (2) bekezdése).

Az eljárásindítási kötelezettség megfordítására irányuló szabályozást értelemszerűen alkalmazni kell az ideiglenes birtokvédelemre, a társasági határozatok felfüggesztésére, az ideiglenes tartásra, az új tevékenységek tilalmára és a külön jogszabályban szereplő azon más intézkedésekre, amelyek jellegüknél fogva lehetővé teszik a jogvita végleges rendezését (a polgári perrendtartás 376. cikkének (4) bekezdése).

Ha nincs olyan jogszabály, amely a biztosítási intézkedést az alperes meghallgatása nélkül rendelné el, az alperest a bíróság hallgatja meg, kivéve, ha a tárgyalás súlyosan veszélyeztetné az intézkedés célját vagy hatékonyságát (a polgári perrendtartás 366. cikkének (1) bekezdése).

Ha az intézkedés elrendelése előtt meghallgatják az alperest, akkor idézést küldenek neki azzal, hogy tíz napon belül élhet ellentmondással. Az idézés helyett értesítést küldenek, ha az alperest már megidézték az alapügyben (a polgári perrendtartás 366. cikkének (2) bekezdése).

Ha az ellentmondásra nyitva álló határidő eltelik és az alperest meghallgatták, adott esetben elvégzik a szükséges vagy a bíróság által meghatározott bizonyítást (a polgári perrendtartás 367. cikkének (1) bekezdése).

Ha az alperest nem hallgatták meg, és az intézkedést elrendelik, az alperest csak a határozathozatalt követően értesítik a határozatról (a polgári perrendtartás 366. cikkének (6) bekezdése). Az értesítést követően az általános szabályok szerint akkor lehet fellebbezni az elrendelés ellen, ha a tények alapján úgy vélik, hogy nem kellett volna meghozni azt. Kifogással lehet élni akkor is, ha olyan tényeket vagy bizonyítékokat kívánnak előadni vagy bemutatni, amelyeket a bíróság nem vett figyelembe, és amelyek megszüntethetik a biztosítási intézkedés jogalapját vagy annak mérséklését eredményezhetik (a polgári perrendtartás 372. cikkének (1) bekezdése).

Az alperes a fent említett módok bármelyikével megtámadhatja a keresetindítási felelősség megfordítására vonatkozó határozatot (a polgári perrendtartás 372. cikkének (2) bekezdése). Ha az alperes kifogással él, a bíróságnak el kell döntenie azt, hogy fenntartja, mérsékli vagy visszavonja az elrendelt intézkedést. E határozat és adott esetben a keresetindítási felelősség megvonása megtámadható, és adott esetben a bíróság által hivatalból kért vagy meghatározott bizonyítékokat be kell nyújtani (a polgári perrendtartás 372. cikkének (3) bekezdése).

A területi illetékességgel kapcsolatban a polgári perrendtartás 78. cikke kimondja, hogy:

a) a lefoglalás és a vagyoni eszközök befagyasztása iránti kérelmeket azon bírósághoz kell benyújtani, ahol meg kell indítani a kapcsolódó eljárást, vagy a vagyontárgyak helye szerinti bírósághoz, vagy amennyiben több kerületben találhatók a vagyontárgyak, azok egyikében (a polgári perrendtartás 78. cikke (1) bekezdésének a) pontja);

b) új tevékenység tilalma esetén a tevékenység végzésének helye szerinti bíróság rendelkezik hatáskörrel (a polgári perrendtartás 78. cikke (1) bekezdésének b) pontja);

c) a többi biztosítási intézkedés esetén az a bíróság illetékes, amely előtt a kapcsolódó eljárást meg kell indítani (a polgári perrendtartás 78. cikke (1) bekezdésének c) pontja).

Ha nem fordítják meg az eljárásindítási kötelezettséget, akkor az eljárásokat egyesítik a kereset előterjesztésekor; ha a keresetet valamely másik bíróság előtt terjesztik elő, akkor átteszik oda, és az a bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel a következő lépések megtételére (a polgári perrendtartás 78. cikkének (2) bekezdése).

Amennyiben az eljárás ideje alatt biztosítási intézkedéseket kérnek, a kérelmet ahhoz a bírósághoz kell benyújtani, ahol a vonatkozó keresetet elbírálják, kivéve, ha a kereset ellen fellebbezést nyújtottak be. Ebben az esetben csak akkor kerül sor egyesítésre, ha az eljárások lezárultak, vagy ha az alapeljárás iratait visszahelyezik az elsőfokú bíróságra (a polgári perrendtartás 364. cikkének (3) bekezdése).

Az ügyvédi képviselet kötelező, ha az intézkedés értéke meghaladja az 5000,00 eurót, vagy ha a fellebbezés elfogadható, a polgári perrendtartás 58. és 1090. cikke alapján, összefüggésben az igazságszolgáltatási rendszer szervezetéről szóló törvény 44. cikkének (1) bekezdésével.

A biztosítási intézkedések értékét a következőképen határozzák meg:

a) ideiglenes tartás és ideiglenes kártérítés esetén, a kért havi kifizetés alapján, azt tizenkettővel megszorozva (a polgári perrendtartás 304. cikke (3) bekezdésének a) pontja);

b) ideiglenes birtokvédelem esetén annak a dolognak az értéke alapján, amelytől a birtokosát megfosztották (a polgári perrendtartás 304. cikke (3) bekezdésének b) pontja);

c) a társasági határozatok felfüggesztése a veszteség mértéke alapján történik (a polgári perrendtartás 304. cikke (3) bekezdésének c) pontja);

d) új tevékenység tilalma és nevesítetlen biztosítási intézkedések esetén a megelőzni kívánt veszteség mértéke alapján (a polgári perrendtartás 304. cikke (3) bekezdésének d) pontja);

e) lefoglalás esetén a biztosítandó követelés összege alapján (a polgári perrendtartás 304. cikke (3) bekezdésének e) pontja);

f) a vagyoni eszközök befagyasztása esetén az érintett vagyoni eszközök értéke alapján (a polgári perrendtartás 304. cikke (3) bekezdésének f) pontja).

2.2 A főbb feltételek

A biztosítási intézkedés elrendelése feltételeinek értékelése során a bíróságnak mindig meg kell vizsgálnia azt, hogy megalapozott-e a hivatkozott félelem, és hogy mennyire súlyos és nehéz feladat az esetleges sérelem orvoslása. A bíróság azt is értékeli, hogy az állítólag veszélyeztetett jog biztosítására tekintettel a szóban forgó egyedi ügyben megfelelő-e a megelőző vagy előzetes intézkedés. Meg kell állapítania azt, hogy mindenféle késedelem kockázatos.

A bíróság megvizsgálja azt is, hogy az eljárások valóban vagy esetlegesen függnek-e az intézkedés által védett jog tekintetében megindított vagy megindítandó eljárástól.

Ilyen eljárások esetén a bíróság előtt nagy vonalakban (azaz az alapeljárásnál kevésbé szigorú mértékben) alá kell támasztani, hogy valóban valószínűsíthető a biztosítandó jog fennállása, és hogy kellően igazolt az annak megsértésétől való félelem.

Valamennyi biztosítási intézkedést sürgősnek kell tekinteni, amelyek elsőbbséget élveznek valamennyi nem sürgős bírói intézkedéshez képest (a polgári perrendtartás 363. cikkének (1) bekezdése), és első fokon legfeljebb két hónapon belül határozni kell róla, vagy ha nem kell idézni az alperest, akkor 15 napon belül (a polgári perrendtartás 363. cikkének (2) bekezdése).

3 Az ilyen intézkedések tárgya és jellege

3.1 Milyen típusú vagyontárgyakat érinthetnek az ilyen intézkedések?

Biztosítási intézkedések tárgya lehet valamennyi olyan jog és ingó vagy ingatlan vagyon, amelyet jogszabály nem zár ki teljesen vagy részben.

3.2 Milyen hatásokkal járnak az ilyen intézkedések?

Mivel bíróság rendeli el ezeket, a biztosítási intézkedések kötelező erővel rendelkeznek valamennyi közjogi és magánjogi jogalany vonatkozásában, és elsőbbséget élveznek minden más hatóság által tett intézkedés előtt (a Portugál Köztársaság Alkotmánya 205. cikkének (2) bekezdése). Minden olyan személy ellen, aki megsérti az elrendelt biztosítási intézkedést, a végrehajtási intézkedésektől függetlenül, minősített engedetlenség miatt szankciót szabnak ki (a polgári perrendtartás 375. cikke).

3.3 Meddig érvényesek ezek az intézkedések?

Annak ellenére, hogy a felperes mentesül az alapkereset benyújtása alól, a polgári perrendtartás 373. cikke előírja, hogy a biztosítási eljárás befejeződik, és az elrendelt intézkedés lejár:

a) ha a kérelmező az intézkedést elrendelő határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítést követő 30 napon belül nem indítja meg azt az eljárást, amelytől az intézkedés függ (a polgári perrendtartás 373. cikke (1) bekezdésének a) pontja);

b) ha az eljárás megindítását követően az eljárás a kérelmező gondatlansága miatt 30 napnál hosszabb ideig szünetel (a polgári perrendtartás 373. cikke (1) bekezdésének b) pontja);

c) ha a keresetet jogerős határozattal elutasítják (a polgári perrendtartás 373. cikke (1) bekezdésének c) pontja);

d) ha a keresetet eljárási okok miatt utasítják el, és a felperes nem nyújt be időben új keresetet a korábbi kereset hatásainak kihasználása érdekében (a polgári perrendtartás 373. cikke (1) bekezdésének d) pontja);

e) ha a kérelmező által biztosítani kívánt jog megszűnt (a polgári perrendtartás 373. cikke (1) bekezdésének e) pontja).

A bizonyítási teher megosztására vonatkozó szabályok ellenére, amint a biztosítási intézkedést elrendelő és a keresetindítási kötelezettséget megfordító határozat jogerőre emelkedik, az alperest értesítik arról, hogy a védett jog megtámadására irányuló keresetet az értesítéstől számított 30 napon belül kell benyújtani, ellenkező esetben az intézkedést a jogvitát rendező intézkedésnek kell tekinteni (a polgári perrendtartás 371. cikkének (1) bekezdése).

Ugyanezt az előírást kell alkalmazni akkor, ha az eljárás megindítását követően az eljárás a kérelmező gondatlansága miatt 30 napnál hosszabb ideig szünetel, vagy ha a keresetet eljárási okból elutasítják, és a kérelmező a kellő időben nem indít új keresetet a korábbi kereset hatásainak kihasználása érdekében (a polgári perrendtartás 371. cikkének (2) bekezdése).

Az ügyben hozott jogerős határozat jogerőre emelkedését követően a biztosítási intézkedések hatályukat vesztik (a polgári perrendtartás 371. cikkének (3) bekezdése).

4 Van-e lehetőség az intézkedés elleni fellebbezésre?

A rendes fellebbezések akkor elfogadhatók, ha az intézkedések értéke nagyobb, mint az azon bíróság esetében alkalmazandó értékhatár, amely előtt az intézkedést megtámadják, és a megtámadott határozat ezen összeg felénél nagyobb értékben hátrányos a fellebbező fél számára Az ügyben hozott jogerős határozat jogerőre emelkedését követően a biztosítási intézkedések hatályukat vesztik (a polgári perrendtartás 629. cikkének (1) bekezdése). Mindig lehet fellebbezni a biztosítási intézkedés értékére vonatkozó határozatok ellen is arra hivatkozva, hogy az érték meghaladja a megtámadott határozatot meghozó bíróság esetében alkalmazandó értékhatárt (a polgári perrendtartás 629. cikke (3) bekezdésének b) pontja), valamint a biztosítási intézkedés iránti eredeti kérelem előzetes elutasítása ellen (a polgári perrendtartás 629. cikke (3) bekezdésének c) pontja).

A keresetindítási kötelezettség megfordítását elrendelő határozatok ellen kizárólag a kért intézkedésről szóló határozat elleni fellebbezéssel együtt lehet fellebbezést benyújtani; a megfordítás megtagadására irányuló határozatok véglegesek, és ellenük nincs helye fellebbezésnek (a polgári perrendtartás 370. cikkének (1) bekezdése).

Nem lehet fellebbezést benyújtani a Legfelsőbb Bírósághoz (Supremo Tribunal de Justiça) a biztosítási intézkedéseket elrendelő határozatok ellen, beleértve azokat, amelyek megállapítják a keresetindítási kötelezettség megfordítását, kivéve azokat az eseteket, amikor a fellebbezés mindig elfogadható (a polgári perrendtartás 370. cikkének (2) bekezdése).

A biztosítási határozatot megtámadhatja:

  • az eljárásban részt vevő bármely pervesztes fél (a polgári perrendtartás 631. cikkének (1) bekezdése);
  • mindenki, aki az eljárásban nem részt vevő fél, de közvetlen és valós veszteséget szenved annak eredményeképpen (a polgári perrendtartás 631. cikkének (2) bekezdése).

A fellebbezés tárgyalására hatáskörrel rendelkező bíróság a megtámadott határozatot hozó bíróság helye szerinti igazságszolgáltatási körzetben található másodfokú bíróság.

A jogorvoslati kérelem benyújtásának határideje a határozatról szóló értesítéstől számított 15 nap (a polgári perrendtartás 638. cikkének (1) bekezdése). Amennyiben a fellebbezés a nyilvántartásba vett bizonyítékok újraértékelésére is vonatkozik, a határidő 10 nappal meghosszabbodik (a polgári perrendtartás 638. cikkének (7) bekezdése).

Az olyan végzés ellen benyújtott fellebbezés, amely teljes egészében elutasítja vagy nem rendeli el az intézkedést, felfüggesztő hatállyal bír (a polgári perrendtartás 647. cikke (3) bekezdésének d) pontja). Egyéb esetekben pusztán átszármaztató hatállyal rendelkezik.

Irányadó jogszabályok

A 2013. június 26-i 41/2013. sz. törvény – Polgári perrendtartás

A 2013. augusztus 26-i 62/2013. sz. törvény – Az igazságszolgáltatási rendszer szervezetéről szóló törvény

Kapcsolódó linkek

További információ elérhető az alábbi honlapokon:

Igazságügyi portál

Igazságügyi politikáért felelős főigazgatóság

CITIUS Portal

Jogi dokumentumok adatbázisa

Portugál Hivatalos Közlöny

Megjegyzés:

A polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontját, a bíróságokat, egyéb szerveket és hatóságokat nem kötik a jelen tájékoztatóban foglalt információk. Bár az adatlap frissítésére rendszeresen sor kerül, nem helyettesíti az adott hatályos jogszabály elolvasásának szükségességét, és az ítélkezési gyakorlat általi értelmezése változhat.

Utolsó frissítés: 11/07/2023

Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.