1 A bizonyítási teher
1.1 Melyek a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok?
A polgári törvénykönyv (Code civil) szerint a kötelezettség teljesítését követelő személynek kell bizonyítania annak fennállását. Ezzel párhuzamosan, a mentesülést követelő személynek kell igazolnia a kötelezettség megszűnését.
Főszabály szerint tehát minden peres félnek az általa állított tényeket kell bizonyítania. Például a polgári perrendtartás (Code de procédure civile) 9. cikke a következőket mondja ki: „A jognak megfelelően minden félnek bizonyítania kell a követelése elismeréséhez szükséges tényeket.”
1.2 Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tények tekintetében mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? Lehetséges-e egy konkrét jogi vélelmet bizonyítással megdönteni?
Egyes esetekben olyan vélelmek állnak fenn, amelyek mentesítik az érintett személyt azon tények bizonyítása alól, amelyek megállapítása lehetetlen vagy túlzottan nehéz.
Bizonyos értelemben a jogi vélelmek megfordítják az állított tény fennállását bizonyítani köteles személyre nehezedő bizonyítási terhet. Főszabály szerint a vélelmek „egyszerű” vélelmek: azok bizonyítékkal megdönthetők. Például amennyiben a gyermek a házasság ideje alatt születik, az anya férjéről vélelmezni kell, hogy ő az apa, de lehetőség van az apaságot vitató kereset benyújtására.
Ritkább esetben a vélelmek juris et de jure vélelmek is lehetnek: ilyenkor nincs helye ellenbizonyításnak.
1.3 Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét e tény fennállására alapozza?
A bíróság kizárólag a bizonyított vagy nem vitatott tények alapján határozhat.
2 A bizonyításfelvétel
2.1 A bizonyításfelvétel minden esetben valamelyik fél kérelmére történik, vagy bizonyos esetekben a bíró maga is kezdeményezheti azt?
A bizonyításfelvételt a bíró a felek kérelmére rendelheti el, illetve maga is kezdeményezheti azt.
2.2 Ha a bíróság helyt ad a fél bizonyításfelvételre vonatkozó kérelmének, mik a következő lépések?
Amennyiben a bíró valamelyik fél kérelmére elrendeli a bizonyításfelvételt, a bíróság hivatala tájékoztatja a kijelölt szakembert megbízatásának terjedelméről; ez utóbbi pedig felszólítja a feleket, hogy vegyenek részt minden további műveletben. Amennyiben szakvéleményre van szükség, annak elkészítését nem lehet megkezdeni addig, amíg az érintett fél át nem adja a bíró által meghatározott összeget (letét), amely biztosítja a szakértő díjának kifizetését. A bizonyításfelvételre a felek jelenlétében kerül sor.
2.3 Mely esetben utasíthatja el a bíróság a fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét?
A bíró elutasíthatja a bizonyításfeltvételre irányuló kérelmet azon okból, hogy az a bizonyítási terhet viselő fél tétlenségét kompenzálná, vagy hogy arra nincs szükség.
2.4 Milyen bizonyítási eszközök léteznek?
A francia polgári jog az alábbi megkülönböztetést teszi. A jogi tények (például egy baleset) tekintetében a bizonyítékok tetszés szerintiek, és azok ezért bármilyen eszközzel (dokumentumokkal, tanúvallomással stb.) szolgáltathatók. A jogi aktusok (szerződések, adományok stb.) tekintetében főszabály szerint írásbeli bizonyítékra van szükség, de jogszabály kivételeket állapíthat meg ez alól (például a rendeletben meghatározott összeget el nem érő összegű követelésekre vonatkozó aktusok esetében, vagy ha nem lehetséges írásbeli dokumentum bemutatása). Megjegyzendő, hogy a kereskedők között a bármilyen eszközzel történő bizonyítás a főszabály a jogi aktusok tekintetében is.
2.5 Milyen módon vehető fel a tanúk vallomása, és különbözik-e ez a szakértő tanúk meghallgatásától? Melyek az írásbeli bizonyítékok és a szakértői jelentések/vélemények benyújtásának szabályai?
A tanúvallomást két különböző formában lehet felvenni: szóban, vizsgálati eljárás keretében vagy írásban, olyan nyilatkozatban, amelynek meg kell felelnie bizonyos formai követelményeknek. Az írásbeli nyilatkozatban szerepelnie kell különösen a tanú személyazonosságának, valamint – adott esetben – a felekhez fűződő családi kapcsolatának, házassági kapcsolatának, alávetettségének, együttműködésének vagy érdekközösségének. A nyilatkozatban emellett meg kell jelölni, hogy az bírósági eljárásban való felhasználás céljából készült, és hogy annak szerzője tisztában van azzal, hogy a hamis tanúzás büntetőjogi szankciók kockázatát vonja maga után. Emellett eskü alatt tett nyilatkozatban is lehet vallomást tenni. (Ezeket a több tanú által tett, a bizonyítandó tényekre vonatkozó nyilatkozatokat tartalmazó dokumentumokat a bíró vagy egy hivatalos személy készíti el.)
A szakvélemény eltér a tanúvallomástól, mivel az olyan bizonyításfelvétel, amelynek keretében különös szakértelemmel bíró személyt bíznak meg azzal a feladattal, hogy a felek magyarázatainak előadását követően egy kizárólag technikai jellegű véleményt készítsen. A szakértő a véleményét szóban vagy írásban adja elő. Az írásbeli véleményeket jelentés formájában kell elkészíteni, amely különösen a felek írásbeli észrevételeit tartalmazza. A bírót nem köti a szakvélemény.
2.6 Van-e olyan bizonyítási mód, amely erősebb a többinél?
A hivatalos személy (közjegyző, bírósági végrehajtó) által a feladata teljesítése során készített, hitelesített okirat hitelesnek minősül mindaddig, amíg a hamisításra vonatkozó kifogás benyújtására nem kerül sor.
A magánokirat (hivatalos személy részvétele nélkül, a felek által készített és kizárólag az ő aláírásaikat tartalmazó okirat) kizárólag ellenkező bizonyítás hiányában minősül hitelesnek.
A tanúvallomás és a többi bizonyítási eszköz a bíró mérlegelési jogkörébe tartozik.
2.7 Van-e kötelezően előírt bizonyítási mód egyes tények bizonyítására?
Ahogyan az a 2.4. pontban is szerepel, az 1500 EUR-t meghaladó értékű jogi aktus bizonyításához írásbeli bizonyítékra van szükség. Ezzel szemben a tényekre vonatkozó bizonyítékok formája tetszés szerinti.
2.8 Kötelezi-e a jog a tanúkat a vallomástételre?
Minden személy köteles – az igazság felderítése céljából – együttműködni a bírósági eljárásban.
2.9 Milyen esetben tagadhatják meg a vallomástételt?
Annak a személynek, aki olyan információ birtokában van, amelyhez foglalkozása gyakorlása során jutott hozzá, és amelyre szakmai titoktartás vonatkozik, meg kell tagadnia a vallomástételt; ha ezt elmulasztja, büntetőjogi szankcióval sújtható. Emellett a tanúk megtagadhatják a vallomástételt, ha bizonyítani tudják annak jogos akadályát (például: az utazás lehetetlensége, betegség, szakmai okok stb.). A bíró értékeli ezen akadályok jogosságát.
2.10 Alkalmazható-e szankció a tanúskodást megtagadó személlyel szemben, illetőleg a személy kényszeríthető-e a vallomástételre?
A bíróság előtt meg nem jelenő tanúk és azok, akik jogos indok nélkül megtagadják a vallomás- vagy eskütételt, 3 000 EUR-ig terjedő polgári pénzbírság megfizetésére kötelezhetők.
Azt is meg kell jegyezni, hogy a hamis tanúzás bűncselekményként büntetendő.
2.11 Van-e olyan személy, akitől nem szerezhető be tanúvallomás?
Bármely személy meghallgatható tanúként azon személyek kivételével, akik nem kötelesek a bíróság előtt vallomást tenni; ilyenek a polgári kizáró okkal érintett személyek (kiskorúak és védelemben részesülő nagykorú személyek), valamint azok a személyek, akikre bizonyos bűnösséget megállapító ítéletek vonatkoznak (polgári jogok megvonása). A bíró azonban információszerzés céljából, eskütétel nélkül kikérdezheti őket. Emellett a házastársak leszármazottait sohasem lehet meghallgatni, illetve e személyek sohasem tanúskodhatnak a házasság felbontására vagy a különválásra irányuló eljárásokban.
2.12 Mi a bíró és a felek szerepe a tanú kihallgatásában? Milyen feltételekkel tehető tanúvallomás videokonferencia útján vagy egyéb technikai eszközök segítségével?
A bíró folytatja le a tanúk meghallgatását, és ő teszi fel a kérdéseket. Bár jelen lehetnek, de annak érdekében, hogy ne befolyásolják őket, a felek nem szakíthatják félbe a tanúkat és nem szólíthatják meg őket közvetlenül. Amennyiben a bíró szükségesnek ítéli, ő teszi fel azokat a kérdéseket, amelyeket a felek meg kívánnak kérdezni a tanúktól.
A bírót semmi nem akadályozza abban, hogy hang-, kép- vagy hang- és képfelvételt készítsen a bizonyításfelvételről, ha a körülmények ezt megkövetelik (például földrajzi távolság esetén).
3 A bizonyítékok értékelése
3.1 Ha az egyik fél nem jogszerűen szerezte be a bizonyítékokat, vonatkozik-e valamilyen korlátozás a bíróságra az ítélethozatallal kapcsolatban?
A bíró nem fogadja el a csalárd eszközökkel (rejtett kamera, telefonbeszélgetés fél tudta nélküli felvétele stb.) vagy olyan módon megszerzett bizonyítékokat, amelyek nem tartják tiszteletben a magánéletet.
3.2 Ha félként veszek részt az ügyben, bizonyítéknak számít-e a nyilatkozatom?
Az ügyben részt vevő felek nyilatkozatai nem minősülnek bizonyítéknak.
Kapcsolódó linkek
Legifrance weboldal
