Kihez kell fordulni?

Franciaországban nincs a közvetítői hivatás szabályozásáért felelős központi vagy kormányzati hatóság. Jelenleg nem tervezik ilyen hatóság létrehozását.

A családjog területén azonban működnek nem kormányzati szervezetek:

• Az APMF (Association Pour la Médiation Familiale – Családjogi Közvetítő Egyesület) tagjainak száma 2012-ben 700 volt, többségük családjogi közvetítő. Az egyesület régiók szerint lebontott, könnyen hozzáférhető közvetítői névjegyzéket biztosít.
• A FENAMEF (Fédération Nationale des Associations de Médiation Familiales – A Családjogi Közvetítő Egyesületek Országos Szövetsége) 2012-ben több mint 480 helyszínen biztosított találkozóhelyet családjogi közvetítés céljára, továbbá a közvetítő szolgálatok helyét közlő jegyzéket biztosít.

Érdemes tanulmányozni a következőket is:

• A CMAP (Centre de Médiation et d’Arbitrage de Paris – Párizsi Közvetítői és Választottbíráskodási Központ) a (nagy)vállalkozások közötti jogvitákkal foglalkozik.
• 2012-ben az IEAM (l’Institut d’Expertise, d’Arbitrage et de Médiation – Szakértői, Választottbíráskodási és Közvetítői Intézet) több mint 100, a gazdaság és pénzügyek, a jog és adóügy, az orvostudomány, az építőipar és a közbeszerzés, az ipar, a nyersanyagok és a közlekedés, illetve szállítás területén bonyolított vitarendezés területén tevékenykedő bírósági szakértőt és szakembert tömörített.
• Az FMCML (Fédération des Médiateurs et Chargés de Mission libéraux – Szabadfoglalkozású Közvetítők és Meghatalmazottak Szövetsége) hozzávetőleg 100 olyan szakértőt tömörít, akik közvetítőként járhatnak el amellett, hogy számos szakterületen (építőipar, ingatlanügyek, ipar, szolgáltatások, kereskedelem, szociális ügyek és adózás, információtechnológia, környezetvédelem, orvosi és paramedicinális kérdések) készítenek szakvéleményt.
• 2012-ben az FNCM (Fédération Nationale des Centres de Médiation – Közvetítői Központok Országos Szövetsége) 79 – régiók szerint szerveződött – ügyvédi kamarai közvetítői központot képviselt. Tagjai főként ügyvédek; a szövetség az Ügyvédi Kamarák Országos Tanácsa (Conseil national des barreaux; CNB) támogatásában részesül, és számtalan kapcsolata van bírósági berkekben. A szövetség honlapján névjegyzék található.
• Az 1993-ban alakult ANM (Association Nationale des Médiateurs – Közvetítők Országos Egyesülete) 2012-ben mintegy 20 egyesületet és 300 tagot képviselt, ez utóbbiakat 11 regionális küldöttségbe tömörítette. Az egyesület dolgozta ki a közvetítők országos magatartási kódexét. Az egyesület honlapján névjegyzék található.

Mely területeken van lehetőség közvetítés igénybevételére és/vagy mely területeken a legelterjedtebb a közvetítés?

A francia jogban a felek minden jogterületen igénybe vehetik a közvetítést, ha az nem sérti a „közrendi magatartási szabályokat” (ordre public de direction). Nem köthető közvetítési megállapodás például a házasság vagy a házasságfelbontás kötelező érvényű szabályainak megkerülése érdekében.

Közvetítést leginkább családi ügyekben (a családjogi bíróságon, családjogi közvetítő (médiateur familial) közreműködésével), valamint kisebb jogvitákban vesznek igénybe (a helyi bíróság vagy a járásbíróság előtt, békéltető (conciliateur de justice) közreműködésével).

Milyen szabályok vannak e téren?

Közvetítés igénybevétele

Közvetítés kizárólag a felek előzetes hozzájárulásával vehető igénybe.

Ha azonban már elindult a bírósági eljárás, „a jogvitát tárgyaló bíróság a felek hozzájárulásával – a felek álláspontjáról való meggyőződés és nézeteik ütköztetése érdekében – harmadik személyt jelölhet ki, hogy megoldást találhassanak a jogvitára” (a polgári eljárásjogi törvénykönyv 131-1. cikke).

A szülői felügyelet gyakorlása vagy válóperrel kapcsolatos átmeneti intézkedések sajátos területein a bíróság azt is elrendelheti a felek számára, hogy vegyenek részt egy ingyenes és semmiféle szankcióval nem járó, közvetítési tárgyú tájékoztatáson (a polgári törvénykönyv 255. és 373-2-10. cikke).

A 2011. november 16-i 2011-1540. sz. törvényerejű rendelet (ordonnance) átültette a 2008/52/EK irányelvet a francia jogba. Az irányelv létrehozza azt a keretrendszert, amellyel a felek – harmadik fél, a közvetítő segítségével – könnyebben rendezhetik jogvitáikat békés úton. A törvényerejű rendelet kiterjesztette az irányelv hatályát, hogy ne csak a határokon átnyúló közvetítésre, hanem az országon belüli közvetítésre is vonatkozzon, a munkaszerződéshez vagy az állam közhatalmi hatáskörébe tartozó közigazgatási jog (droit administratif régalien) hatálya alá tartozó szerződésekhez kapcsolódó jogviták kivételével.

A 2011. november 16-i törvényerejű rendelet a közvetítés általános keretrendszerének létrehozása érdekében módosítja az 1995. február 8-i törvényt (loi). A törvényerejű rendelet meghatározza a közvetítés fogalmát, ismerteti a közvetítő által teljesítendő feltételeket és megerősíti a titoktartás elvét, amely elengedhetetlen a közvetítési folyamat sikeréhez.

A törvényerejű rendelet megerősíti azt az elvet, hogy a jogvitát tárgyaló bíróság az eljárás bármely szakaszában közvetítőt jelölhet ki, aki a gyakorlatban békéltető (conciliateur de justice) is lehet. A bíróság a házasságfelbontást és a házastársi közösség megszüntetését érintő ügyekben az előzetes békéltetési kísérleteket nem utalhatja közvetítő hatáskörébe. Amennyiben a felek nem állapodtak meg közvetítésről, a bíróság utasíthatja őket közvetítővel való találkozásra, hogy az kifejtse számukra a közvetítés célját és működését. A hatályos jog szerint ilyen jellegű tájékoztatásokat csak békéltetők és családjogi közvetítők tarthatnak.

A fent említett 2011. november 16-i törvényerejű rendeletet (ordonnance) végrehajtó 2012. január 20-i 2012-66. sz. rendelet (décret) a békés úton történő vitarendezésről szóló V. kötettel (Livre V) egészíti ki a polgári eljárásjogi törvénykönyvet, hogy egyértelművé tegye a szerződés szerinti közvetítésre, illetve békéltetésre, valamint a békés úton történő vitarendezésre (procédure participative) irányadó szabályokat. Ez az ötödik kötet a törvénykönyv békéltetéssel foglalkozó VI. címéhez és a bírósági közvetítéssel foglalkozó VIa. címéhez kapcsolódik. Módosult az 1978. március 20-i 78-381. sz. rendelet (décret) is, és immár csak a békéltetői tisztségre irányadó szabályokat tartalmazza.

A közvetítésre irányadó szabályok

Országos szinten nincs a közvetítőkre vonatkozó magatartási kódex.

A Párizsi Kereskedelmi és Iparkamara (Chambre de commerce et d’industrie) létrehozott egy magatartási kódexet, amelynek a betartását maga felügyeli.

A családjogi közvetítőkre a családjogi közvetítőket tömörítő két szövetség – az APMF és a FENAMEF – etikai kódexe, illetve chartája irányadó, függetlenül attól, hogy közvetlenül vagy az őket foglalkoztató szerv közreműködésével lépnek be ezekbe a szövetségekbe. Ezek a kódexek, illetve charták a Családjogi Közvetítés Országos Tanácsadó Testülete (Conseil National Consultatif de la Médiation Familiale, CNCMF) által a családjogi közvetítésről szóló, 2003. április 22-én elfogadott etikai szabályokat veszik át. A honlap szerint „az APMF határozza meg a hivatás magatartási kódexét, amely megállapítja a hivatás gyakorlásának etikai szabályait és a családjogi közvetítés franciaországi gyakorlásának feltételeit. Ez a kódex minden szakemberre nézve kötelező.”

2008 márciusában az FNCM a közvetítők európai magatartási kódexén alapuló etikai kódexet fogadott el.

Tájékoztatás és képzés

A közvetítésre vonatkozóan nincs hivatalos országos honlap.

A családjog kivételével francia jogszabályok jelenleg nem rendelkeznek a közvetítéssel kapcsolatos külön képzésről, ezen a területen egy 2003. december 2-i rendelet (décret)és egy 2004. február 12-i miniszteri rendelet (arrêté) bevezette a családjogi közvetítői oklevelet (diplôme de médiateur familial).

A családjogi közvetítés területén a jogszabályok az elismert központok által nyújtott képzésről, valamint a képzés befejezését vagy a közvetítő által megszerzett ismeretek és tapasztalatok elismertetését célzó igazolási eljárást követően a régió prefektusa által kibocsátott oklevélről rendelkeznek. A képzési központokat a területük szerint illetékes Egészségügyi és Szociális Ügyek Regionális Igazgatósága (Direction régionale des affaires sanitaires et sociales, DRASS) hagyja jóvá. Ezekben a központokban a hallgatók három évre ütemezve 560 órás, legalább 70 óra gyakorlatot tartalmazó képzésben vesznek részt. A képzés vizsgával zárul.

Milyen költségekkel jár a közvetítés?

Amennyiben a felek alternatív vitarendezési módszerként – akár bírósági eljárás keretében, akár bíróságon kívül – veszik igénybe a közvetítést, közvetítői díjat kell fizetniük. Ha a felek bírósági eljárás során veszik igénybe a közvetítést, a közvetítői díj a költségmentesség keretébe tartozhat. A közvetítői díjat minden esetben a perköltségeket megállapító bíró (magistrat taxateur) határozza meg a közvetítő feladatának befejeződését követően, költségfeljegyzés vagy költségkimutatás benyújtását követően (az 1991. december 19-i 91-1266. sz. rendelet (décret) 119. cikke).

A perköltségeket megállapító bíró meghatározza a letét összegét és a javadalmazást (a polgári eljárásjogi törvénykönyv 131-6. és 131-3. cikke). Mivel a jogszabályok nem rendelkeznek pontosan meghatározott díjtáblázatról, a családjogi közvetítési szolgáltatások egységköltsége változó. A családjogi közvetítési szolgáltatásban részesülő szolgálatok az igazságügyi minisztérium, a munkaügyért, a szociális ügyekért, a családügyért és a szolidaritásért felelős minisztérium, a családi ellátások országos pénztára (Caisse nationale d’allocations familiales, CNAF) és a mezőgazdasági társadalombiztosítási központi pénztár (Caisse centrale de mutualité sociale agricole, CCMSA) által aláírt országos megállapodás keretében kötelezettséget vállaltak arra, hogy a felek jövedelmétől függően országos szinten változó díjtáblát alkalmaznak. A bíró értékelésére is figyelemmel a feleket konzultációnként terhelő pénzügyi hozzájárulás 5 eurótól 131,21 euróig terjedhet.

A családjog területén a Családi Ellátások Országos Alapja egy olyan megállapodásrendszert vezetett be, amely lehetővé teszi a szervezetek számára, hogy bizonyos előírások betartása esetén családjogi közvetítési szolgáltatásban részesüljenek.

Végrehajthatóvá lehet-e tenni a közvetítés eredményeként létrejött megállapodást?

Bírósági eljárás indításának hiányában a polgári eljárásjogi törvénykönyv 1565. cikke arról rendelkezik, hogy a felek között létrejött megállapodás – a végrehajthatóvá tétele céljából – benyújtható a jogvita tekintetében hatáskörrel rendelkező bírósághoz.

Amennyiben indult bírósági eljárás, a polgári eljárásjogi törvénykönyv 131-12. cikke arról rendelkezik, hogy – a felek kérelmére – az ügyet tárgyaló bíróság hagyhatja jóvá a felek által hozzá benyújtott megállapodást.

A polgári végrehajtási eljárásokról szóló törvénykönyv (code des procédures civiles d’exécution) L 111-3 1. cikke arról rendelkezik, hogy a bírósági vagy bíróságon kívüli közvetítés útján létrejött, a rendes bíróságok vagy a közigazgatási bíróságok által végrehajthatóvá tett megállapodások végrehajtható okiratok.