Peres eljárás indítása helyett miért ne oldaná meg a konfliktust közvetítés útján? Ez egy alternatív konfliktusrendezési formát takar, amelyben közvetítő segít a feleknek abban, hogy megállapodásra jussanak egymással. Franciaországban a kormány és a szakemberek tisztában vannak a közvetítés előnyeivel.
Információk keresése régiónként
Franciaországban nincs a közvetítői hivatás szabályozásáért felelős központi vagy kormányzati hatóság. Jelenleg nem tervezik ilyen hatóság létrehozását.
A családjog területén azonban működnek nem kormányzati szervezetek:
Érdemes tanulmányozni a következőket is:
A francia jogban a felek minden jogterületen igénybe vehetik a közvetítést, ha az nem sérti a „közrendi magatartási szabályokat” (ordre public de direction). Nem köthető közvetítési megállapodás például a házasság vagy a házasságfelbontás kötelező érvényű szabályainak megkerülése érdekében.
Közvetítést leginkább családi ügyekben (a családjogi bíróságon, családjogi közvetítő (médiateur familial) közreműködésével), valamint kisebb jogvitákban vesznek igénybe (a helyi bíróság vagy a járásbíróság előtt, békéltető (conciliateur de justice) közreműködésével).
Közvetítés kizárólag a felek előzetes hozzájárulásával vehető igénybe.
Ha azonban már elindult a bírósági eljárás, „a jogvitát tárgyaló bíróság a felek hozzájárulásával – a felek álláspontjáról való meggyőződés és nézeteik ütköztetése érdekében – harmadik személyt jelölhet ki, hogy megoldást találhassanak a jogvitára” (a polgári eljárásjogi törvénykönyv 131-1. cikke).
A szülői felügyelet gyakorlása vagy válóperrel kapcsolatos átmeneti intézkedések sajátos területein a bíróság azt is elrendelheti a felek számára, hogy vegyenek részt egy ingyenes és semmiféle szankcióval nem járó, közvetítési tárgyú tájékoztatáson (a polgári törvénykönyv 255. és 373-2-10. cikke).
A 2011. november 16-i 2011-1540. sz. törvényerejű rendelet (ordonnance) átültette a 2008/52/EK irányelvet a francia jogba. Az irányelv létrehozza azt a keretrendszert, amellyel a felek – harmadik fél, a közvetítő segítségével – könnyebben rendezhetik jogvitáikat békés úton. A törvényerejű rendelet kiterjesztette az irányelv hatályát, hogy ne csak a határokon átnyúló közvetítésre, hanem az országon belüli közvetítésre is vonatkozzon, a munkaszerződéshez vagy az állam közhatalmi hatáskörébe tartozó közigazgatási jog (droit administratif régalien) hatálya alá tartozó szerződésekhez kapcsolódó jogviták kivételével.
A 2011. november 16-i törvényerejű rendelet a közvetítés általános keretrendszerének létrehozása érdekében módosítja az 1995. február 8-i törvényt (loi). A törvényerejű rendelet meghatározza a közvetítés fogalmát, ismerteti a közvetítő által teljesítendő feltételeket és megerősíti a titoktartás elvét, amely elengedhetetlen a közvetítési folyamat sikeréhez.
A törvényerejű rendelet megerősíti azt az elvet, hogy a jogvitát tárgyaló bíróság az eljárás bármely szakaszában közvetítőt jelölhet ki, aki a gyakorlatban békéltető (conciliateur de justice) is lehet. A bíróság a házasságfelbontást és a házastársi közösség megszüntetését érintő ügyekben az előzetes békéltetési kísérleteket nem utalhatja közvetítő hatáskörébe. Amennyiben a felek nem állapodtak meg közvetítésről, a bíróság utasíthatja őket közvetítővel való találkozásra, hogy az kifejtse számukra a közvetítés célját és működését. A hatályos jog szerint ilyen jellegű tájékoztatásokat csak békéltetők és családjogi közvetítők tarthatnak.
A fent említett 2011. november 16-i törvényerejű rendeletet (ordonnance) végrehajtó 2012. január 20-i 2012-66. sz. rendelet (décret) a békés úton történő vitarendezésről szóló V. kötettel (Livre V) egészíti ki a polgári eljárásjogi törvénykönyvet, hogy egyértelművé tegye a szerződés szerinti közvetítésre, illetve békéltetésre, valamint a békés úton történő vitarendezésre (procédure participative) irányadó szabályokat. Ez az ötödik kötet a törvénykönyv békéltetéssel foglalkozó VI. címéhez és a bírósági közvetítéssel foglalkozó VIa. címéhez kapcsolódik. Módosult az 1978. március 20-i 78-381. sz. rendelet (décret) is, és immár csak a békéltetői tisztségre irányadó szabályokat tartalmazza.
Országos szinten nincs a közvetítőkre vonatkozó magatartási kódex.
A Párizsi Kereskedelmi és Iparkamara (Chambre de commerce et d’industrie) létrehozott egy magatartási kódexet, amelynek a betartását maga felügyeli.
A családjogi közvetítőkre a családjogi közvetítőket tömörítő két szövetség – az APMF és a FENAMEF – etikai kódexe, illetve chartája irányadó, függetlenül attól, hogy közvetlenül vagy az őket foglalkoztató szerv közreműködésével lépnek be ezekbe a szövetségekbe. Ezek a kódexek, illetve charták a Családjogi Közvetítés Országos Tanácsadó Testülete (Conseil National Consultatif de la Médiation Familiale, CNCMF) által a családjogi közvetítésről szóló, 2003. április 22-én elfogadott etikai szabályokat veszik át. A honlap szerint „az APMF határozza meg a hivatás magatartási kódexét, amely megállapítja a hivatás gyakorlásának etikai szabályait és a családjogi közvetítés franciaországi gyakorlásának feltételeit. Ez a kódex minden szakemberre nézve kötelező.”
2008 márciusában az FNCM a közvetítők európai magatartási kódexén alapuló etikai kódexet fogadott el.
A közvetítésre vonatkozóan nincs hivatalos országos honlap.
A családjog kivételével francia jogszabályok jelenleg nem rendelkeznek a közvetítéssel kapcsolatos külön képzésről, ezen a területen egy 2003. december 2-i rendelet (décret)és egy 2004. február 12-i miniszteri rendelet (arrêté) bevezette a családjogi közvetítői oklevelet (diplôme de médiateur familial).
A családjogi közvetítés területén a jogszabályok az elismert központok által nyújtott képzésről, valamint a képzés befejezését vagy a közvetítő által megszerzett ismeretek és tapasztalatok elismertetését célzó igazolási eljárást követően a régió prefektusa által kibocsátott oklevélről rendelkeznek. A képzési központokat a területük szerint illetékes Egészségügyi és Szociális Ügyek Regionális Igazgatósága (Direction régionale des affaires sanitaires et sociales, DRASS) hagyja jóvá. Ezekben a központokban a hallgatók három évre ütemezve 560 órás, legalább 70 óra gyakorlatot tartalmazó képzésben vesznek részt. A képzés vizsgával zárul.
Amennyiben a felek alternatív vitarendezési módszerként – akár bírósági eljárás keretében, akár bíróságon kívül – veszik igénybe a közvetítést, közvetítői díjat kell fizetniük. Ha a felek bírósági eljárás során veszik igénybe a közvetítést, a közvetítői díj a költségmentesség keretébe tartozhat. A közvetítői díjat minden esetben a perköltségeket megállapító bíró (magistrat taxateur) határozza meg a közvetítő feladatának befejeződését követően, költségfeljegyzés vagy költségkimutatás benyújtását követően (az 1991. december 19-i 91-1266. sz. rendelet (décret) 119. cikke).
A perköltségeket megállapító bíró meghatározza a letét összegét és a javadalmazást (a polgári eljárásjogi törvénykönyv 131-6. és 131-3. cikke). Mivel a jogszabályok nem rendelkeznek pontosan meghatározott díjtáblázatról, a családjogi közvetítési szolgáltatások egységköltsége változó. A családjogi közvetítési szolgáltatásban részesülő szolgálatok az igazságügyi minisztérium, a munkaügyért, a szociális ügyekért, a családügyért és a szolidaritásért felelős minisztérium, a családi ellátások országos pénztára (Caisse nationale d’allocations familiales, CNAF) és a mezőgazdasági társadalombiztosítási központi pénztár (Caisse centrale de mutualité sociale agricole, CCMSA) által aláírt országos megállapodás keretében kötelezettséget vállaltak arra, hogy a felek jövedelmétől függően országos szinten változó díjtáblát alkalmaznak. A bíró értékelésére is figyelemmel a feleket konzultációnként terhelő pénzügyi hozzájárulás 5 eurótól 131,21 euróig terjedhet.
A családjog területén a Családi Ellátások Országos Alapja egy olyan megállapodásrendszert vezetett be, amely lehetővé teszi a szervezetek számára, hogy bizonyos előírások betartása esetén családjogi közvetítési szolgáltatásban részesüljenek.
Bírósági eljárás indításának hiányában a polgári eljárásjogi törvénykönyv 1565. cikke arról rendelkezik, hogy a felek között létrejött megállapodás – a végrehajthatóvá tétele céljából – benyújtható a jogvita tekintetében hatáskörrel rendelkező bírósághoz.
Amennyiben indult bírósági eljárás, a polgári eljárásjogi törvénykönyv 131-12. cikke arról rendelkezik, hogy – a felek kérelmére – az ügyet tárgyaló bíróság hagyhatja jóvá a felek által hozzá benyújtott megállapodást.
A polgári végrehajtási eljárásokról szóló törvénykönyv (code des procédures civiles d’exécution) L 111-3 1. cikke arról rendelkezik, hogy a bírósági vagy bíróságon kívüli közvetítés útján létrejött, a rendes bíróságok vagy a közigazgatási bíróságok által végrehajthatóvá tett megállapodások végrehajtható okiratok.
E lap nemzeti nyelvű változatát az adott tagállam tartja fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Az Európai Bizottság nem vállal semmifajta felelősséget az e dokumentumban szereplő vagy abban hivatkozott információk vagy adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.