Uniós közvetítési szabályok

A közvetítés alkalmazásának előmozdítása megkönnyíti a jogviták rendezését és segít elkerülni a bírósági peres eljárásokkal járó aggodalmakat, időveszteséget és költségeket, és ezáltal lehetővé teszi a polgárok számára jogaik hatékony érvényesítését.

A közvetítési irányelvet polgári és kereskedelmi ügyekben felmerülő, határokon átnyúló jogviták esetében kell alkalmazni. Az irányelv olyan jogvitákra vonatkozik, amelyekben a felek legalább egyike a többi fél bármelyikétől eltérő tagállamban rendelkezik lakóhellyel/székhellyel abban az időpontban, amikor a felek megállapodnak a közvetítés igénybevételéről, illetve amikor a közvetítést a bíróság elrendeli.

E jogi aktus elsődleges célja a közvetítés igénybevételének ösztönzése a tagállamokban.

Ennek érdekében az irányelv öt lényeges szabályt tartalmaz:

• Kötelezi az egyes tagállamokat arra, hogy ösztönözzék a közvetítők képzését és biztosítsák a közvetítés magas színvonalát.
• Minden bírát feljogosít arra, hogy a jogvitákban részt vevő feleket először közvetítés igénybevételére hívja fel, amennyiben ezt az adott ügy körülményei alapján megfelelőnek tartja.
• Úgy rendelkezik, hogy a közvetítés eredményeképpen létrejövő megállapodások a felek egybehangzó kérése alapján végrehajthatóvá nyilváníthatók. A végrehajthatóvá nyilvánítás történhet például bírósági jóváhagyás vagy közjegyző általi hitelesítés útján.
• Biztosítja a közvetítés folyamatának bizalmas jellegét. Úgy rendelkezik, hogy közvetítésben részt vevő felek közötti jövőbeli jogvita esetén a közvetítő nem kötelezhető arra, hogy a közvetítés során történtekről bíróság előtt tanúvallomást tegyen.
• Biztosítja, hogy a közvetítéssel eltöltött idő miatt a felek ne veszítsék el a bírósághoz fordulás lehetőségét: a bírósági eljárás kezdeményezésével kapcsolatos határidőkre vonatkozóan a közvetítés felfüggesztő hatályú.