A Németországi Szövetségi Köztársaság demokratikusan működő, szövetségi felépítésű, szociális jogállam. Az alapvető jogok, valamint a demokratikus működésből, a szövetségi felépítésből és a szociális jogállamiságból eredő elvek a német alkotmány sérthetetlen és lényegi részét képezik, amelyek betartását a Szövetségi Alkotmánybíróság biztosítja.
Jogforrások
Valamennyi jogforrás alapja a német alkotmány, a Németországi Szövetségi Köztársaság Alaptörvénye (Alaptörvény - Grundgesetz), amely:
- lefekteti az állam és a legfelsőbb szintű állami szervek felépítésének és működésének alapelveit
- meghatározza a Bundestag (a német szövetségi parlament) tagjainak megválasztására vonatkozó elveket
- a szabadon választott parlamenti képviselők jogállásának, jogainak alapjául szolgál
- meghatározza a Bundestag szervezetének és működésének alapjait.
Jogszabály-típusok - leírás
A német belső jog legfontosabb írott forrásai az Alaptörvény, a törvények, a törvényen alapuló egyéb aktusok és a rendelkezések. Rajtuk kívül léteznek íratlan jogforrások is, közéjük tartoznak a nemzetközi jog általános elvei, a szokásjog és az ítélkezési gyakorlat (különösen a Szövetségi Alkotmánybíróság határozatai).
Németország 16 tartományból (Land-ok) álló szövetségi állam. Ennek megfelelően megkülönböztethetők a Szövetség egész területén alkalmazandó szövetségi jogszabályok, és a Land-ok jogszabályai, amelyek csak az érintett tartomány területén hatályosak. Minden Land saját alkotmánnyal rendelkezik, és – az Alaptörvény által felállított jogi kereteken belül – törvények, valamint törvényen alapuló egyéb aktusok és rendelkezések elfogadására is jogosult.
A Szövetség és a Land-ok jogalkotási hatásköreit az Alaptörvény részletesen szabályozza. A 71-74. cikk a Szövetség jogalkotási hatásköreit sorolja fel. Minden egyéb területen a Land-ok rendelkeznek e hatáskörrel.
A Szövetség kizárólagos jogalkotási hatásköre
A Szövetség kizárólagos jogalkotási hatáskörébe tartozó területeken a Land-ok csak akkor fogadhatnak el jogszabályt, ha valamely szövetségi törvény erre kifejezetten felhatalmazza őket (az Alaptörvény 71. cikke).
Az Alaptörvény 73. cikke értelmében a Szövetség (többek között) a következő területeken rendelkezik kizárólagos jogalkotási hatáskörrel: valamennyi külpolitikai ügy, honvédelem (beleértve a polgári lakosság védelmét), állampolgárság, a mozgás szabadsága, útlevelek, lakcímnyilvántartás és személyazonosító igazolványok, bevándorlás, kivándorlás és kiadatás, pénznem és pénz, a vám- és kereskedelmi terület egységessége, légiközlekedés, a Szövetség és a Land-ok közötti bűnüldözési rendőrségi együttműködés és a fegyverekre és robbanóanyagokra vonatkozó jogi szabályozás.
Versengő jogalkotási hatáskörök
A versengő jogalkotási területeken a Land-ok akkor és annyiban jogosultak jogszabályt elfogadni, ha és amennyiben a Szövetség nem gyakorolja az adott területen fennálló jogalkotási hatásköreit (az Alaptörvény 72. cikke). A versengő hatáskörök jogterületei közé tartozik a polgári jog, a büntetőjog és a közúti közlekedés joga, az egyesülési jog, a külföldiek tartózkodására és letelepedésére vonatkozó jog, a gazdasági ügyek joga, a munkajog, valamint a fogyasztóvédelem bizonyos kérdései. A versengő jogalkotási hatáskörök közé tartozó, az Alaptörvény 74. cikkében felsorolt bizonyos kérdések tekintetében a Szövetség csak akkor és annyiban jogosult jogszabályt elfogadni, ha és amennyiben az egész Szövetségre kiterjedően azonos létfeltételek kialakítása vagy a jogi vagy gazdasági egység fenntartása országos érdekből szövetségi szintű szabályozást tesz szükségessé.
A Land-ok jogszabályai nem lehetnek ellentétesek a szövetségi jogszabályokkal. Az Alaptörvény 31. cikke értelmében „a szövetségi jogszabályok elsőbbséget élveznek a tartományi jogszabályokkal szemben”. Ez az elv az egymással ütköző jogszabályok hierarchiában elfoglalt helyétől függetlenül érvényesül, így például egy törvényen alapuló szövetségi aktus elsőbbséget élvez bármely Land alkotmányával szemben.
Jogszabályi hierarchia
A belföldi normák hierarchiájának csúcsán az Alaptörvény található. Ez a belföldi jog minden más forrása felett áll, és – alkotmányként – az egész német jogrendszer alapját jelenti. A Németországban elfogadott minden jogszabálynak formailag és tartalmilag is összeegyeztethetőnek kell lennie az Alaptörvénnyel. Ennek érdekében az Alaptörvény 20. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy a törvényhozó hatalmat az alkotmányos rend, a végrehajtó és a bírói hatalmat pedig a jog és az igazság köti. A törvényhozó, végrehajtó és a bírói hatalmat különösen kötik még az Alaptörvény közvetlenül alkalmazandó 1-19. cikkében meghatározott alapjogok (az 1. cikk (3) bekezdése). Az Alaptörvény elsőbbségét végső soron a Szövetségi Alkotmánybíróság biztosítja.
A 79. cikk (2) bekezdése értelmében az Alaptörvény csak a Bundestag tagjai és a Bundesratban leadott szavazatok kétharmados többségével módosítható; a Land-ok az utóbbi szerven keresztül vesznek részt a szövetségi jogalkotásban és kormányzásban, valamint az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekben. Az Alaptörvény bizonyos kulcselemei – vagyis a Szövetség Land-okra történő felosztása, azok főszabály szerinti részvétele a jogalkotási folyamatban, valamint az 1. és 20. cikkben lefektetett elvek – egyáltalán nem módosíthatók (a 79. cik (3) bekezdése).
A nemzetközi jog általános szabályai az alkotmány alatt, de a Szövetség és a Land-ok jogszabályai fölött helyezkednek el. Az Alaptörvény kifejezetten kimondja, hogy ezek az általános szabályok a szövetségi jog szerves részét képezik, azzal szemben elsőbbséget élveznek és a szövetségi terület lakosai számára közvetlenül jogokat és kötelezettségeket keletkeztetnek (25. cikk). A nemzetközi jog ezen általános, az egyének számára joghatással bíró (vagyis nemcsak az államra vonatkozó) szabályai közé tartozik például a külföldieknek nyújtandó megfelelő jogi védelem biztosítása vagy a „specialitás szabálya”, amelynek értelmében a büntetőeljárást a kiadó külföldi állam kiadatási engedélye szerint kell lefolytatni.
A törvények az alkotmány alatt helyezkednek el. A Szövetség tartományokkal kapcsolatos jogalkotási hatásköreit az Alaptörvény részletesen felsorolja (71-74. cikk). A törvényeket a Bundestag a Bundesrattal együttesen fogadja el. A Bundestagban törvényt kezdeményezhet a szövetségi kormány, a Bundesrat, valamint a Bundestag valamely frakciója vagy tagjainak 5%-a. Az Alaptörvény meghatározza azon helyzeteket, amikor egy törvény Bundestag általi végleges jóváhagyásához a Bundesrat beleegyezése szükséges (jelenleg – a Bundesrat által saját honlapján közzétett statisztika szerint – az összes törvény kb. 45%-a ilyen). A Bundestag által elfogadott többi törvényt illetően a Bundesrat csak kifogást emelhet a Bundestag által elfogadott javaslattal szemben, a Bundestag ugyanakkor figyelmen kívül hagyhatja e kifogást. Ha a Bundestag és a Bundesrat között véleménykülönbség van, a törvényjavaslatok közös megfontolására közös bizottság (ún. egyeztető bizottság) hívható össze, amely a Bundestag és a Bundesrat azonos számú (jelenleg 16-16) tagjából áll. Az egyeztető bizottság javaslatokat tesz az egyetértés elérése érdekében, bár maga nem hozhat döntéseket a Bundestag és a Bundesrat nevében.
A törvényen alapuló aktusok a törvények alatt helyezkednek el, és azokat a szövetségi kormány, valamely szövetségi miniszter vagy a Land-ok kormányai fogadhatják el. A rendelkezések a törvényen alapuló aktusok alatt helyezkednek el, és a közjog alapján létrejött valamely testület (pl. önkormányzat) fogadhatja el azokat.
Intézményi keretek
A jogszabályok elfogadásáért felelős intézmények
A német törvényeket az ország parlamentje hozza. Ezért a legfontosabb jogalkotó szerv a Bundestag, amely – a Bundesrat részvételét is igénylő jogalkotási folyamat során – dönt a német Szövetség hatáskörébe tartozó valamennyi törvény tárgyában.
A Bundesrat, a szövetségi kormány, valamint a Bundestag tagjai és frakciói törvényjavaslatként új törvényt kezdeményezhetnek vagy módosító javaslatot nyújthatnak be a Bundestagban. E törvényjavaslatokat a parlamentben részletesen szabályozott eljárás során megtárgyalják, megvitatják, és szavaznak róluk.
Németország szövetségi rendszerében a Land-ok jelentős állami jogkörökkel rendelkeznek, ezért a törvények elfogadásában a Bundesrat is részt vesz. Minden törvényt megküldenek szavazásra a Bundesratnak, amely – a javasolt törvény jellegétől függően – bizonyos javaslatok elvetését is elérheti.
További részletekért, kérjük, látogasson a Bundestag honlapjára.
Döntéshozatali eljárás
A törvényalkotási eljárás
A legtöbb törvényjavaslat és indítvány a szövetségi kormánytól ered. A végrehajtó hatalom központi szintjeként a szövetségi kormány bír a legnagyobb tapasztalattal a törvények végrehajtása terén, és közvetlen ismeretekkel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a gyakorlatban hol van szükség új jogszabályi rendelkezésekre.
Új jogszabályok elfogadása céljából azonban nemcsak a szövetségi kormány, hanem a Bundesrat, valamint a német Bundestag tagjai is jogosultak törvény kezdeményezésére.
A szövetségi kormány vagy a Bundesrat által benyújtott javaslatok
Ha a szövetségi kormány törvényt kíván módosítani vagy újat kíván elfogadni, a szövetségi kancellár a törvényjavaslatot köteles először a Bundesrat elé utalni.
Ezután a Bundesratnak főszabály szerint 6 hét áll rendelkezésére, hogy ismertesse a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontját, amelyre a kormány írásban válaszolhat. Ezután a szövetségi kancellár a Bundesrat észrevételeivel együtt továbbítja a törvényjavaslatot a Bundestagnak. Ezen eljárás alól kivételt jelent a költségvetési törvény tervezete, amelyet egyidejűleg küldenek meg a Bundesrat és a Bundestag részére.
Hasonló az eljárás, ha a törvényjavaslatot a Bundesrat kezdeményezi. Ha a Bundesrat tagjainak többsége megszavazza a törvényjavaslatot, az először a szövetségi kormány elé kerül, amely azt – általában 6 héten belül – véleményezi, majd továbbítja a Bundestaghoz.
A Bundestagból kezdeményezett törvényjavaslatok
Törvényt a Bundestag tagjai is kezdeményezhetnek, amihez legalább egy parlamenti frakció vagy a Bundestag tagjai legalább 5%-ának támogatása szükséges.
Az ily módon kezdeményezett törvényjavaslatokat nem kell először a Bundesrathoz benyújtani. A kormány ezért időnként – különösen a sürgős törvényjavaslatok esetében – a Bundestagban működő parlamenti frakciói útján nyújtja be a javaslatot.
A nyomtatott anyagok kiosztása
Mielőtt a Bundestag megvitatná a törvényjavaslatot, elsőként a Bundestag elnöke elé terjesztik azt, majd a Bundestag Hivatala nyilvántartásba veszi és kinyomtatja.
Ezt követően – a Bundestag nyomtatott anyagaiként –kiosztják azokat a Bundestag és a Bundesrat valamennyi tagjának és a szövetségi minisztériumoknak.
Ha a törvényjavaslatot a plenáris ülés napirendjére tűzik, annak a parlamenten keresztül vezető útjának első lépése már meg is történt: ezután hivatalosan a Bundestag fóruma elé lehet terjeszteni.
Három olvasat a plenáris ülésen
A törvényjavaslatokat főszabály szerint háromszor vitatják meg a Bundestag plenáris ülésén – ezeket a vitákat nevezik olvasatoknak.
Az első olvasat során csak akkor tartanak vitát, ha ebben a házbizottság [Ältestenrat – „vének tanácsa”] (vagyis a Bundestag különleges végrehajtó szerve) megállapodott, vagy ha ezt valamelyik parlamenti frakció kérte. Erre legtöbbször akkor kerül sor, ha a törvényalkotás tárgya különösen vitatott, vagy ha a törvény elfogadásához kiemelkedő közérdek fűződik.
Az első olvasat fő célja, hogy egy vagy több bizottságot kijelöljenek a törvényjavaslat megvitatására és a második olvasat előkészítésére. Ez a házbizottság ajánlásai alapján történik.
Ha több bizottságot jelölnek ki, az egyik bizottság általánosan felelős a tervezet megvitatásáért és a törvényjavaslat parlament általi elfogadásáért. A többi bizottságot a törvényjavaslat véleményezésére kérik fel.
A bizottságokban folyó jogalkotási munka
A részletes törvényalkotási munka az állandó bizottságokban folyik, amelyek munkájában az összes parlamenti frakció tagjai részt vesznek. A bizottsági tagok tanulmányozzák az anyagot, és üléseiken megvitatják azt. Nyilvános üléseikre szakértőkön kívül az érdekcsoportok képviselőit is meghívhatják.
A bizottságok által végzett munkával párhuzamosan a parlamenti frakciók munkacsoportokat hoznak létre, amelyekben megvizsgálják a szóban forgó kérdéseket, és kialakítják saját álláspontjukat.
Nem ritka, hogy a különböző parlamenti frakciók között a bizottságokban egyetértés alakul ki. A legtöbb törvényjavaslat felülvizsgálata általában a kormánypárti és ellenzéki parlamenti frakciók közötti együttműködés eredménye.
A vita befejezését követően a törvényjavaslatért általánosan felelős bizottság jelentést terjeszt a plenáris ülés elé a vitákról és azok eredményéről. Az általa javasolt határozat képezi a második olvasat alapját, amely immár a plenáris ülésen zajlik.
Vita a második olvasat során
A második olvasat előtt minden képviselő kinyomtatva megkapja a közzétett határozati javaslatot, a vitára tehát jól felkészültek. Belső tanácskozásaikon a parlamenti frakciók is újból egyeztetik álláspontjukat e vita előtt, annak érdekében, hogy a nyilvános második olvasatban együttes álláspontot tudjanak képviselni.
Az általános vitát követően a törvényjavaslatban szereplő valamennyi rendelkezés egyenként megvitatható. Főszabály szerint azonban a plenáris ülés közvetlenül, egészében szavaz a törvényjavaslatról.
A Bundestag bármely tagja módosító indítványt nyújthat be, amelyeket aztán közvetlenül a plenáris ülésen vitatnak meg. Ha a plenáris ülés módosításokat fogad el, a törvényjavaslat új változatát először ki kell nyomtatni és ki kell osztani. Ez az eljárás azonban a jelenlévő képviselők kétharmadának beleegyezésével lerövidíthető. Ekkor a harmadik olvasat azonnal megkezdhető.
Szavazás a harmadik olvasatban
A harmadik olvasat során csak akkor tartanak újabb vitát, ha ezt valamely parlamenti frakció vagy a Bundestag tagjainak legalább 5%-a kéri.
Ebben a szakaszban az egyes képviselők már nem nyújthatnak be módosító indítványt, hanem csak valamely parlamenti frakció vagy a Bundestag tagjainak legalább 5%-a. Indítványok továbbá csak a második olvasat során elfogadott módosításokra vonatkozóan nyújthatók be.
A zárószavazásra a harmadik olvasat végén kerül sor. Amikor a Bundestag elnöke felkéri a képviselőket a törvényjavaslatot támogató, azt ellenző és azzal kapcsolatban tartózkodó szavazatok leadására, a képviselők a helyükről felállva szavaznak.
Ha valamely törvényjavaslat a Bundestag plenáris ülésén megszerezte a szükséges többséget, azt törvényként a Bundesrathoz továbbítják.
A Bundesrat hozzájárulása
A Land-ok a Bundesraton keresztül vesznek részt az egyes törvények kialakításában. E tekintetben a Bundesrat törvényalkotási eljárásban való részvételhez kapcsolódó jogai pontosan meghatározottak.
A Bundesrat nem módosíthatja a Bundestag által elfogadott törvényt. Ha azonban nem hagyja jóvá a törvényt, egyeztető bizottság összehívását kérheti. Az egyeztető bizottság a Bundestag és a Bundesrat azonos számú képviselőjéből áll.
Bizonyos törvényjavaslatok esetében a Bundesrat hozzájárulása kötelező. Ezek közé tartoznak például a Land-ok pénzügyeit és igazgatási hatásköreit érintő törvények.
Azon törvényjavaslatok esetében, amelyekkel szemben a Bundesrat kifogást emelhet, a Bundestag akkor is hatályba léptetheti a törvényt, ha az egyeztető bizottságban nem született megállapodás. Ehhez azonban újabb szavazás szükséges, amelynek során a Bundestag abszolút többséggel fogadhatja csak el a törvényjavaslatot.
Hatályba lépés
Ha a törvényjavaslatot a Bundestag és a Bundesrat is jóváhagyta, annak számos további lépésen kell keresztülmennie, mielőtt hatályba lépne.
Az elfogadott törvényt először kinyomtatják és megküldik a szövetségi kancellárnak és az illetékes szövetségi miniszternek, akik ellenjegyzik azt.
Ezután a törvényt aláírásra megküldik a szövetségi elnöknek. Ő megvizsgálja, hogy a törvényt az alkotmánynak megfelelően fogadták-e el, és hogy nem sérti-e nyilvánvalóan az Alaptörvényt. E vizsgálat elvégzése után a szövetségi elnök aláírja a törvényt, és elrendeli a szövetségi közlönyben (Bundesgesetzblatt) való közzétételét.
Ez jelenti a törvény kihirdetését. Ha a törvény külön nem jelöli meg hatálybalépésének időpontját, akkor arra a szóban forgó törvényt tartalmazó szövetségi közlöny megjelenését követő 14. napon kerül sor.
További részletekért, kérjük, látogasson a német parlament (Bundestag) honlapjára.
Jogi adatbázisok
A JURIS nevű német jogi adatbázisban a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium egyebek mellett közzéteszi a szövetségi jog hatályos változatát. A korábbi változatok teljes gyűjteménye mellett a már közzétett, de hatályba még nem lépett törvények is elérhetők.
Az adatbázis tartalmazza továbbá az Egyesülési szerződést és az egykori NDK azon jogszabályait, amelyek a Németországi Szövetségi Köztársaságban is hatályban maradtak.
A szövetségi államok (Land-ok) jogának teljes és hatályos változata is elérhető.
Bizonyos törvények angol nyelven is elérhetők, így például:
Az adatbázishoz való hozzáférés nem ingyenes.
Két jogi adatbázis, amelyek csaknem az összes hatályos szövetségi jogszabályt tartalmazzák (a törvényen alapuló aktusokat is beleértve), ingyenesen elérhető az érdeklődő állampolgárok számára a Gesetze im Internet oldalról és a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium honlapjáról. A két adatbázist a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium a Juris GmbH-val együttesen működteti.
Ezenkívül a Szövetségi Belügyminisztérium – a Juris GmbH-val együttműködve – létrehozta a szövetségi rendeletek közzétételének adatbázisát.
Kapcsolódó linkek
Német szövetségi kormány
Szövetségi rendeletek közzététele
A Polgári törvénykönyv bevezetéséről szóló törvény
Büntető törvénykönyv
Polgári törvénykönyv
Bundestag
Szervek
