Business activities are the engine of the economy as they contribute to economic and social development through the creation of jobs and the provisions of goods and services. They could at the same time, have adverse impact on human rights including environment, labour and society aspects.

In particular, businesses (through their activities or omissions, and those of their supply chains) can negatively affect the entire spectrum of internationally recognised human rights, such as:

• civil and political rights
• economic and cultural rights
• equality and non-discrimination
• rights of the child
• freedom of expression
• data protection
• rights to a fair trial
• environmental rights and sustainability
• labour rights
• heath rights
• consumer protection rights

In order to ensure the positive contribution of businesses and prevent their negative impact, the United Nations (UN), the International Labour Organisation (ILO) and the Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD) defined and approach of the global expectations for responsible business.

In particular:

The 2011 UN Guiding Principles on Business and Human Rights (UNGPs) are the first globally agreed standards for preventing and addressing risks for human rights linked to business activity.

The OECD Guidelines, adopted in 1976 and updated in 2011, include a chapter on Human Rights, which is aligned with the UNGPs.

The ILO Tripartite Declaration of Principles, concerning Multinational Enterprises and Social Policy (ILO MNE Declaration), was updated in 2017 to include new labour standards, as well as references to the UNGPs and to the 2030 Agenda for Sustainable Development.

In addition, in 2016 the Council of Europe adopted a Recommendation on business and human rights focused on giving access to legal remedy, with special emphasis on the additional protection needs of workers, children, indigenous people and human rights defenders.

In view of access to remedy, the UNGP provides that countries are expected to take the appropriate steps to ensure access to effective remedy for persons affected by business related abuses. This can be achieved through judicial, administrative, legislative and other appropriate means. The UNPGs also provides that companies, which have caused or contributed to adverse negative impacts by their activities, are expected to address them through remedy.

EU response

The European Charter of Fundamental Rights includes several relevant rules, such as those on:

• prohibition of slavery and forced labour (Article 5)
• freedom to conduct a business (Article 16)
• non-discrimination (Article 21)
• rights of the child (Article 24)
• fair and just working conditions (Article 31)
• prohibition of child labour (Article 32)
• health care (Article 35)
• environmental protection (Article 37).
• consumer protection (Article 38)
• right to an effective remedy and a fair trial (Article 47)

The EU has responded to the negative impact of business activities on human rights by doing the following:

• 2011 – EU strategy stressing commitment to implement the UN Guiding Principles on Business and Human Rights (UNGPs)
• 2015 – Commission review of EU progress with UNPGs
• 2017 – Fundamental Rights Agency report recommends the creation of an overview of all legal remedies, written in clear language for the general public.
• 2019 - Commission overview of progress: Corporate Social Responsibility, Responsible Business conduct, and Business and Human Rights (SWD (2019)143
• 2019 - Fundamental Rights Agency focus report on the business-related human rights abuses reported in the EU and available remedies

1. Milyen jogi védelemben részesülök az Önök országában, ha üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés áldozatává válok? Ez a védelem magában foglal kártérítést?

Az üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértések áldozatai a rendes bíróságok szintjén részesülnek védelemben.

Azok, akiknek a jogait megsértették, a rendes bíróságok előtt polgári vagy büntetőeljárásban kérhetnek jogvédelmet, majd ezt követően adott esetben az alkotmánybíróság előtt.

A polgári jogi jellegű jogsértések esetében Ön általában úgy védheti jogait, hogy marasztalásra irányuló keresetet indít, amellyel a felperes kérheti bármely jogi kötelezettség teljesítését. A felperes általában kérheti, hogy az alperes adjon át valamit a felperesnek, tegyen meg valamit, tartózkodjon valamely jogellenes magatartástól, vagy tűrjön el bizonyos magatartást. A felperes kérheti továbbá, hogy az alperes tegyen eleget a vétkes magatartásával okozott vagyoni vagy nem vagyoni kár megtérítésére irányuló kötelezettségnek.

Amennyiben a jogokat olyan cselekménnyel sértették meg, amely valamely bűncselekmény jellemzőivel rendelkezik, a jogok védelme érdekében büntető feljelentést lehet tenni bármely rendőrségen, ügyészségen, vagy – szóban – valamely bíróságon. A büntető feljelentés nyomán az ügyész eljárást indíthat a bíróság előtt, amely ezt követően határoz a bűnösség és a büntetés kérdésében. A bíróság a határozathozatal során független és csak a jogszabályok kötik.

Amennyiben az áldozat (a sértett) a bűncselekmény következtében egészségkárosodást vagy vagyoni vagy nem vagyoni kárt szenvedett el, vagy az elkövető a bűncselekmény révén a sértett rovására vagyoni előnyre tett szert, a sértett kérheti a bíróságtól, hogy a bíróság marasztaló ítéletében kötelezze az alperest a bűncselekmény következtében az áldozat által elszenvedett vagyoni vagy nem vagyoni kár pénzbeli megtérítésére (ezt polgári jogi igény érvényesítésének nevezik). [1] Ezt a sértettnek a tárgyalás során történő bizonyításfelvétel megkezdése előttig, de legkésőbb a bűnösség és a büntetés tárgyában való megállapodásról tartott első tárgyaláson meg kell tennie, amennyiben ilyen megállapodás létrejött.

Az emberi jogi jogsértés áldozata (vagy más néven a károsult fél) nem jogosult arra, hogy a bíróság ítélete ellen arra hivatkozással fellebbezzen, hogy az ítélet rendelkező része (vagyis maga a döntés) nem helytálló. Az áldozat azonban fellebbezhet a döntés azon része ellen, amely a vagyoni vagy nem vagyoni kárért nyújtandó pénzbeli kártérítésre vagy a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésére vonatkozik, arra hivatkozással, hogy e döntés nem helytálló, amennyiben nyújtott be az előbbiekre vonatkozó kérelmet.

2. Léteznek a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozóan különös szabályok az Önök országában? Ezek a szabályok a környezetvédelmi bűncselekményekre vagy a súlyos munkaerő-kizsákmányolásra is vonatkoznak?

A súlyos emberi jogi jogsértések a büntető törvénykönyv értelmében bűncselekménynek minősülnek. Amikor a bíróság meghatározza a büntetést, az elkövető helyzetén és az áldozat jogilag védett érdekein kívül a bűncselekmények jellegét és súlyosságát is figyelembe veszi. A büntető törvénykönyv általában véve súlyosabb büntetéseket és intézkedéseket határoz meg bizonyos – ott minősített – bűncselekményekre, amelyeket nagyobb társadalomra veszélyesség (súlyosság) jellemez. E súlyosság megnyilvánulhat a bűncselekmény áldozatának kifejezetten súlyos veszélyeztetésében vagy az áldozatot érő kifejezetten súlyos sérelemben, a bűncselekmény elkövetési módjában vagy indítékában. A fentiek közé tartozhat a bűncselekmény szándékos elkövetése, a súlyos gondatlanságból elkövetett bűncselekmény, az ismételt bűnelkövetés, a bűncselekmény elkövetésével elért jelentős vagy különösen jelentős előny, vagy a súlyos testi sértés vagy halál okozása.

A büntető törvénykönyv a környezetvédelmi bűncselekményekről szóló külön címet tartalmaz. Az e bűncselekményeket alkotó alapvető tényállási elemeken kívül a büntető törvénykönyv bizonyos minősítő körülményeket is rögzít, amelyek a bűncselekmények nagyobb társadalomra veszélyességét tükrözik, és súlyosabb büntetéseket ír elő ezekre vonatkozóan. A büntetések között természetes személyek esetében a börtönbüntetés, jogi személyek esetében pedig a szervezet felszámolása is szerepelhet.

A fentiek megfelelően vonatkoznak a munkaerő-kizsákmányolásra is. A büntető törvénykönyv nem használja a „munkaerő-kizsákmányolás” kifejezést, azonban e kifejezés alá sorolható a rabszolgaság és a szolgaság [2], a kényszermunka, valamint a kizsákmányolás más formái [3], amelyek az emberkereskedelem bűncselekményét alkotják. E kifejezés jelenthet továbbá különösen kizsákmányoló foglalkoztatási feltételeket [4], amelyek a külföldi állampolgár jogellenes foglalkoztatása bűncselekmény egyik alapvető tényállási elemét jelentik. E bűncselekményekhez bizonyos minősítő körülmények is kapcsolódnak, amelyek fennállása esetén súlyosabb büntetést kell kiszabni.

3. Emberi jogi jogsértés áldozatává váltam egy európai transznacionális vállalat tevékenysége eredményeként az Európai Unión kívül. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Mik a feltételei annak, hogy jogaim megsértésére hivatkozhassak? Hol kaphatok további tájékoztatást?

Általában véve az 1. kérdésre adott válasz irányadó. A cseh hatóságok elsődlegesen a Cseh Köztársaság területén bekövetkezett ügyek elbírálására rendelkeznek hatáskörrel, kivéve, ha az uniós jog vagy nemzetközi szerződések eltérően nem rendelkeznek.

4. Ombudsmani intézmények, esélyegyenlőségi testületek vagy nemzeti emberi jogi intézmények támogathatják-e az európai transznacionális vállalatok által az Európai Unión kívül elkövetett, üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértések áldozatait? Vizsgálódhatnak-e ezek a testületek az ügyemben, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Léteznek-e egyéb közszolgáltatások (mint a munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőségek) az Önök országában, amelyek vizsgálhatják az ügyemet? Honnan tájékozódhatom a jogaimról?

Az ombudsman bizonyos hatáskörei alapján támogatást és védelmet nyújthat az üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértések áldozatai számára. Ez magában foglalja különösen azt, hogy segítséget nyújt az uniós polgároknak, kivizsgálja a közigazgatási szervekkel kapcsolatos panaszokat, valamint együttműködik a hátrányos megkülönböztetés áldozataival és útmutatást nyújt számukra. Ami az uniós polgároknak nyújtott segítséget illeti, minden uniós polgár fordulhat az ombudsmanhoz segítségnyújtás iránti kérelemmel a munkavállalóként és uniós polgárként fennálló jogaival kapcsolatos ügyekben. E tevékenység részeként az ombudsman tájékoztatást nyújt az uniós polgároknak a jogaikról, arról, hogy mely hatóságokkal vegyék fel a kapcsolatot, valamint, hogy milyen lépéseket tehetnek. Az ombudsman ezenkívül útmutatást nyújt az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés gyanúja esetén, valamint a hátrányos megkülönböztetés alapján történő eljárás megindítása iránti kérelmek benyújtása esetén. Az ombudsman kapcsolatot tarthat más uniós tagállamok hasonló szerepet betöltő hatóságaival. Az üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértések áldozatai az ombudsmanon kívül a cseh SOLVIT központhoz is fordulhatnak. A SOLVIT központ olyan ügyekkel kapcsolatos panaszokat vizsgál, amelyekben egy uniós tagállam valamely hatósága nem az uniós jognak megfelelően jár el, és megsérti a személyek [polgárok és vállalkozások] jogait.

Az ombudsman emellett kivizsgálja azon közigazgatási szervekkel szembeni panaszokat is, amelyek a magántulajdonban álló szervezetek kötelezettségei teljesítésének ellenőrzésére rendelkeznek hatáskörrel (tipikusan ellenőrző és felügyeleti hatóságok). Az ombudsman azonban nem vizsgálhatja maguknak e magántulajdonban álló szervezeteknek a tevékenységét. Ugyanilyen fontos, hogy az ombudsman az egyenlő bánásmódért és a hátrányos megkülönböztetés elleni védelemért felelős nemzeti szerv. E tekintetben az ombudsman együttműködik a hátrányos megkülönböztetés áldozataival és útmutatást nyújt nekik.

A Cseh Köztársaságban ezen túlmenően a közigazgatás minden ágazatában működnek nemzeti felügyeleti intézmények. Ezekhez az intézményekhez a lakosság általában nyújthat be javaslatokat és panaszokat. Amennyiben ezek az intézmények ellenőrzést végeznek és megállapítják, hogy jogsértés áll fenn, kötelezhetnek a helyzet orvoslására, és súlyosabb jogsértés esetén bírságot szabhatnak ki. Ilyen intézmények többek között a Česká obchodní inspekce [a cseh kereskedelmi felügyeleti hatóság], amelynek a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tartozik a hatáskörébe, a Státní zemědělská a potravinářská inspekce [a cseh mezőgazdasági és élelmiszerfelügyeleti hatóság] és a Státní veterinární správa [az állami állat-egészségügyi szolgálat] az élelmiszerek tekintetében, valamint a regionális közegészségügyi központok a kozmetikai termékek és az élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő tárgyak tekintetében. Ezenkívül a munkaügyi viszonyok tekintetében a Státní úřad inspekce prácehez [állami munkaügyi felügyelet] és a regionális munkaügyi felügyeleti hivatalokhoz, a környezetvédelem tekintetében pedig a Česká inspekce životního prostředíhez [cseh környezetvédelmi felügyelet] lehet fordulni. Ezen intézmények hatásköre általában a Cseh Köztársaság területére korlátozódik.

5. Előírja-e az Önök országa az európai transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére hozzanak létre panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot? Ezek a kötelezettségek alkalmazandók-e azokban az esetben is, amikor a jogsértések az Európai Unión kívül történtek? Ki a felelős az Önök országában e tevékenységek ellenőrzéséért? Állnak-e rendelkezésre nyilvános jelentések az e rendszerek működésével kapcsolatban?

A cseh jog nem írja elő az európai transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot hozzanak létre, és nem ír elő az e tevékenységek ellenőrzésére vonatkozó kötelezettséget sem. A cseh kormány ezért legalábbis azt ajánlotta a vállalkozásoknak, hogy fontolják meg az emberi jogi kockázatok azonosítását és kiküszöbölését szolgáló saját belső átvilágítási mechanizmusok kialakítását. [5] Ajánlott, hogy ennek részét képezze az érdekeltek – a munkavállalók és a közvetlenül érintett nyilvánosság – csoportjainak bevonása. A kormány ezen ajánlása azonban jogilag nem kötelező.

6. Vannak-e meghatározott jogaim, ha olyan veszélyeztetett sértett vagyok, aki üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés miatt kívánja jogait érvényesíteni? Kaphatok-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett? Mely költségeket fedezi a költségmentesség? Kaphatok-e költségmentességet ugyanezen feltételek mellett, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek?

Ha valaki polgári eljárásban részt vevő félként kívánja jogait érvényesíteni, kérheti a bíróságtól jogi képviselő kijelölését. A bíróság jogi képviselőt jelöl ki, amennyiben a fél megfelel a bírósági eljárási költségek alóli mentesülés feltételeinek, feltéve, hogy a képviselő kijelölése a fél érdekeinek védelme érdekében szükséges. A bíróság azonban csak akkor jelöl ki ügyvédet, ha ez a fél érdekei védelme érdekében szükséges (különösen az összetettebb eljárásokban), vagy akkor, ha olyan eljárás céljára jelöl ki képviselőt, amelyben kötelező az ügyvéd (közjegyző) általi képviselet.

Büntetőeljárásban a bűncselekmények áldozatai szakértői segítségnyújtásban részesülnek, amely magában foglalja a pszichológiai tanácsadást, a szociális tanácsadást, a költségmentességet, a jogi tájékoztatást, valamint a helyreállítást szolgáló programokat. A sértett továbbá jogosult az azon ügyről való tájékoztatásra, amelyben bűncselekmény áldozatává vált. Ami a költségmentességet illeti, ez magában foglalja – korlátozások nélkül – a bíróságok és más hatóságok előtti eljárásban történő képviseletet, a jogi tanácsadást, a dokumentumok szerkesztését, valamint a jogi elemzések készítését.

A szándékos bűncselekmény következtében súlyos testi sérülést elszenvedett sértett, valamint a halált okozó bűncselekmény áldozatának túlélő hozzátartozója kérelmezhet ingyenes vagy csökkentett díj ellenében nyújtott jogi segítségnyújtást. A bíróság megítéli az ingyenes vagy csökkentett díj ellenében nyújtott jogi segítségnyújtást, amennyiben a sértett/túlélő hozzátartozó bizonyítja, hogy nem rendelkezik az ügyvéd megbízásával járó költségek fedezéséhez szükséges forrásokkal. A bíróság ugyanígy dönt, ha a sértett/túlélő hozzátartozó kártérítést kért, és az ügyvéd általi képviselet nyilvánvalóan nem fölösleges. A fentieken kívül kérelem alapján költségmentességben részesülnek a különösen veszélyeztetett sértettek, akik közé a következők tartoznak: gyermekek, rendkívül idős személyek és fogyatékossággal élő személyek, valamint a törvényben meghatározott bűncselekmények áldozatai, az emberkereskedelem áldozatait is ideértve. A fenti személyek általában véve jogosultak ingyenes szakértői segítségnyújtásra, és ezenkívül további különleges jogokkal is rendelkeznek, így az elkövetővel való kapcsolat megakadályozásához való joggal és a meghallgatásuk során vagy beadvány benyújtása során történő védelemhez való joggal.

Azok a személyek, akik a Cseh Köztársaság területén kívül élő vagy székhellyel rendelkező személlyel állnak jogvitában, és nem rendelkeznek a bírósági eljárás költségeinek fedezéséhez szükséges forrásokkal, a határon átnyúló vonatkozású jogvitákban alkalmazandó költségmentességről szóló irányelv alapján kérelmezhetnek költségmentességet. Az ilyen költségmentesség kiterjed a bírósági eljárás megindítását megelőző, egyezség elérésére irányuló, a pert megelőző tanácsadásra, az ügy bíróság elé vitelével kapcsolatos jogi segítségnyújtásra, a bíróság előtti képviseletre, és az eljárási költséggel kapcsolatos könnyítésre vagy az az alóli mentességre.

Azok a személyek, akik nem uniós polgárok és nem az EU-ban élnek, de a Cseh Köztársaságban az üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés áldozatává válnak, ugyanolyan feltételek mellett jogosultak költségmentességre, mint a Cseh Köztársaság állampolgárai.

[1] A büntetőeljárásról szóló 141/1961. sz. törvény (büntetőeljárási törvénykönyv) 43. §-ának (3) bekezdése

[2] A büntető törvénykönyv 168. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdésének d) pontja (emberkereskedelem)

[3] A büntető törvénykönyv 168. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdésének e) pontja (emberkereskedelem)

[4] A büntető törvénykönyv 342. §-ának (1) bekezdése (külföldi állampolgár jogellenes foglalkoztatása)

[5] Az üzleti tevékenységre és emberi jogokra vonatkozó, 2017–2022 közötti időszakra szóló nemzeti cselekvési terv [Národní akční plán pro byznys a lidská práva na období 2017–2022], 30. oldal

1. Milyen jogi védelemben részesülök az Önök országában, ha üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés áldozatává válok? Ez a védelem magában foglal kártérítést?

Az emberi jogi jogsértések elleni jogi védelmet az emberi jogok európai egyezménye, az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint a Dán Királyság alkotmányos törvénye (Danmarks Riges Grundlov) rögzíti. Nincs különbségtétel az üzleti tevékenységgel kapcsolatos és a nem azzal kapcsolatos emberi jogi jogsértések között.

Az emberi jogok európai egyezménye

Az emberi jogok európai egyezményét az 1992. április 29-i 285. sz. törvény ültette át a dán jogba. A dán ítélkezési gyakorlat szerint a hatóságok a vagyoni és a nem vagyoni károk tekintetében kártérítés fizetésére kötelezhetők az emberi jogok európai egyezményének megsértése miatt. Ez a felelősség a dán ítélkezési gyakorlat szerint objektív, és a dán kártérítési jog általános elvei is érvényesülnek.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája

Az uniós jog végrehajtása során minden dán hatóságnak tiszteletben kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartáját. A dán bíróságoknak ezenkívül biztosítaniuk kell az igazságszolgáltatáshoz való szükséges hozzáférést annak érdekében, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó területeken hatékony jogvédelmet biztosítsanak. Ez magában foglalja az Európai Unió Alapjogi Chartáját is.

A Dán Királyság alkotmányos törvénye

A Dán Királyság alkotmányának VII. és VIII. fejezete számos szabadságot és emberi jogot tartalmaz. A személyes szabadságok közé tartozik a személyi szabadság (71. §), a magánlakás és a magánélet (72. §), a tulajdonjog (73. §), a vallásszabadság, valamint a megkülönböztetésmentességhez való jog (67. §, 68. § és 70. §) védelme. A politikai szabadságok a szólásszabadságra (77. §), az egyesülési szabadságra (78. §), és a gyülekezési szabadságra (79. §) vonatkoznak. Az alkotmány tartalmazza a kereskedelemhez való szabad és egyenlő hozzáféréshez való jogot (74. §), az állami segítségnyújtáshoz való jogot (75. §) és az ingyenes alapfokú oktatáshoz való jogot és az iskolaválasztás szabadságát (76. §).

Az alkotmány 73. §-a rögzíti a kisajátításért nyújtandó teljes kártalanításhoz való jog jogalapját; e kártalanítást a kisajátítás következtében elszenvedett pénzügyi veszteség esetén fizetik ki.

2. Léteznek a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozóan különös szabályok az Önök országában? Ezek a szabályok a környezetvédelmi bűncselekményekre vagy a súlyos munkaerő-kizsákmányolásra is vonatkoznak?

Nincsenek a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozó különös szabályok, sem nemzeti, sem nemzetközi vonatkozásban. Az arányosság elve azonban szerepet játszik az emberi jogi jogsértések értékelése során, a jogsértés súlyosságát is beleértve. Az emberi jogi jogsértések elleni jogi védelmet az emberi jogok európai egyezménye, az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint a Dán Királyság alkotmányos törvénye rögzíti.

3. Emberi jogi jogsértés áldozatává váltam egy európai transznacionális vállalat tevékenysége eredményeként az Európai Unión kívül. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Mik a feltételei annak, hogy jogaim megsértésére hivatkozhassak? Hol kaphatok további tájékoztatást?

Dániában lényegében minden magánszemély indíthat keresetet a nemzeti bíróságok előtt. Ez vonatkozik mind az uniós polgárokra, mind azokra, akik nem uniós polgárok. A bíróság előtti keresetindítással kapcsolatos útmutatásra vonatkozó további információkat a következő címen talál: http://www.domstol.dk/.

4. Ombudsmani intézmények, esélyegyenlőségi testületek vagy nemzeti emberi jogi intézmények támogathatják-e az európai transznacionális vállalatok által az Európai Unión kívül elkövetett emberi jogi jogsértések áldozatait? Vizsgálódhatnak-e ezek a testületek az ügyemben, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Léteznek-e egyéb közszolgáltatások (mint a munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőségek) az Önök országában, amelyek vizsgálhatják az ügyemet? Honnan tájékozódhatom a jogaimról?

A dániai nemzeti emberi jogi intézet, a dán Emberi Jogi Intézet (Institut for Menneskerettigheder) célja, hogy előmozdítsa és védje az emberi jogokat, többek között azáltal, hogy tanácsadást nyújt a dán országgyűlés (Folketinget), a dán kormány, más hatóságok és magánfél érdekeltek részére az emberi jogokról és az emberi jogokkal kapcsolatos információk kezeléséről. A dán Emberi Jogi Intézet segítheti továbbá a hátrányos megkülönböztetés áldozatait abban, hogy a megkülönböztetéssel kapcsolatos fellebbezésük elbírálásra kerüljön, megfelelően figyelembe véve az áldozatok, egyesületek, szervezetek és más jogi személyek jogait.

A dán országgyűlési ombudsman lényegében csak a közigazgatással kapcsolatos panaszokkal foglalkozik.

Dániában különböző mechanizmusok vannak az üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértésekre vonatkozó ügyek elbírálására, így a dán bíróságok, a munkaügyi bíróság (arbejdsretten), a Munkahelyi Balesetek és Foglalkozási Megbetegedések Nemzeti Tanácsa (Arbejdsskadestyrelsen), az Egyenlő Bánásmód Testület (Ligebehandlingsnævnet), a Közvetési és Panaszkezelési Intézmény a Felelős Üzleti Magatartásért (Mæglings- og klageinstitutionen for ansvarlig virksomhedsadfærd) (MKI), és mások. A munkaerőpiacon olykor bizalmas jellegű békéltetésre kerül sor az emberi jogok szempontjából potenciálisan releváns ügyekben részes felek között.

5. Előírja-e az Önök országa az európai transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére hozzanak létre panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot? Ezek a kötelezettségek alkalmazandók-e azokban az esetben is, amikor a jogsértések az Európai Unión kívül történtek? Ki a felelős az Önök országában e tevékenységek nyomon követéséért? Állnak-e rendelkezésre nyilvános jelentések a rendszerek működésével kapcsolatban?

A dán jog nem írja elő az európai transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot hozzanak létre.

Dánia törvénnyel létrehozta a Közvetési és Panaszkezelési Intézményt a Felelős Üzleti Magatartásért (MKI), amely a közvetítés, a párbeszéd és a vitarendezés keretrendszerét kívánja kialakítani.

Az MKI Dánia nemzeti OECD kapcsolattartó pontja, és feladata többek között a dán társaságok által Dániában és külföldön – például a társaság üzleti kapcsolatain keresztül – tanúsított esetleges felelőtlen magatartással kapcsolatos panaszok kezelése, valamint a károsult fél és a bepanaszolt fél közötti közvetítés felajánlása. Az MKI kezeli az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveinek megsértésére vonatkozó ügyekkel kapcsolatos panaszokat, és közvetítést ajánlhat fel az ilyen ügyekben, ideértve az emberi jogokkal, a munkavállalók jogaival, a nemzetközi környezetvédelmi előírásokkal és a korrupcióval kapcsolatos ügyeket is.

Az MKI éves jelentést tesz közzé a munkájáról, beleértve az általa kezelt panaszokat és közvetítési eljárásokat is. Amikor az MKI egy panasszal kapcsolatban eljár, nyilvános nyilatkozatokat is kiadhat, amelyekben kifogásolhatja például egy adott társaság magatartását.

Az MKI független intézmény, amely jogosult arra, hogy saját kezdeményezésére vizsgáljon ügyeket, azonban nem felügyeli a dán társaságok tevékenységeit.

6. Vannak-e meghatározott jogaim, ha olyan veszélyeztetett sértett vagyok, aki üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés miatt kívánja jogait érvényesíteni? Kaphatok-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett? Mely költségeket fedezi a költségmentesség? Kaphatok-e költségmentességet ugyanezen feltételek mellett, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek?

Az üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértések áldozatává váló személyek nem rendelkeznek meghatározott jogokkal (lásd az 1. kérdést). Dániában két típusú államilag finanszírozott költségmentesség létezik: az ingyenes eljárás [fri proces] és az állami jogi segítségnyújtás [offentlig retshjælp]. A költségmentességnek nem feltétele a dán állampolgárság vagy az uniós polgárság.

Ingyenes eljárás

Amennyiben a kérelmező ingyenes eljárás iránti kérelmének helyt adnak, a kérelmező minden költségét az állam fogja fedezni. Ebből következik, hogy az ingyenes eljárás egyik feltétele, hogy a kérelmező jövedelme ne haladja meg az igazságszolgáltatásról szóló törvény (retsplejeloven) 325(3)–(5) §-ában meghatározott jövedelemhatárt, valamint, hogy a kérelmező ne rendelkezzen jogvédelmi biztosítással vagy az ügy költségeit fedező más biztosítással. A jövedelemhatárt évente emelik; lásd az igazságszolgáltatásról szóló törvény 328(2). §-át. Így 2019-ben egy egyedülálló kérelmező jövedelme nem haladhatja meg a 329 000 DKK-t; a párkapcsolatban élő kérelmezők teljes jövedelme nem haladhatja meg a 418 000 DKK-t.

Emellett további feltételt jelent lényegében az, hogy a kérelmezőnek észszerű oka kell legyen arra, hogy az ügyben el kíván járni; lásd az igazságszolgáltatásról szóló törvény 328(2). §-át.

Az igazságszolgáltatásról szóló törvény 327. §-a azonban felsorol több olyan különleges esetet, amikor nem feltétel, hogy a kérelmezőnek észszerű oka legyen az ügyben való eljárásra. Az ilyen esetekben az ingyenes eljárást biztosítani kell, amennyiben a kérelmező megfelel a 325. §-ban rögzített pénzügyi feltételeknek. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kérelmező keresetének helyt fognak adni; lásd a 327(4). §-t.

Állami jogi segítségnyújtás

A jogi segítségnyújtásnak három fokozata van; lásd az igazságszolgáltatásról szóló törvény 323. §-át, és az ügyvéd igénybevételével biztosított állami jogi segítségnyújtásról szóló 2019. december 1-jei 1503. sz. végrehajtási utasítást (bekendtgørelse). Mindenki jogosult a jogvita szempontjából fontos jogkérdésekkel, valamint az ügyben való eljárás gyakorlati és pénzügyi lehetőségeivel kapcsolatos nagyon alapvető (és ingyenes) szóbeli tanácsadásra (1. fokozat).

Azok a személyek, akik megfelelnek az ingyenes eljárás pénzügyi feltételeinek, bizonyos mértékű ingyenes jogi segítésnyújtásra is jogosultak tanácsadás és egyes írásbeli kérelmek – többek között az ingyenes eljárás iránti kérelem – elkészítése formájában (2. fokozat). Olyan jogvita esetén, ahol úgy tekintik, hogy esély van arra, hogy az ügyet ügyvéd általi további támogatással, közvetítés útján le lehessen zárni, az érintett személy jogosult bizonyos mértékű, ügyvéd által biztosított jogi segítségnyújtásra is (3. fokozat).

A 2. fokozatban az ügyvéd általi jogi segítségnyújtás díja 2019-ben 1040 DKK-t tett ki (héával együtt). Ennek az összegnek 75 %-át az állam fizeti, azonban a jogi segítségnyújtást kérelmező fizeti a fennmaradó részt. A 3. fokozatban az ügyvéd általi jogi segítségnyújtás díja 2390 DKK-t tesz ki (héával együtt). Az állam és a jogi segítségnyújtást kérelmező ezt fele-fele arányban fizeti. Ugyanakkor az állam fizeti az ingyenes eljárás iránti kérelemmel összefüggő jogi segítségnyújtás teljes díját.

Lényegében azonban nem kérhető állami támogatás a jogi segítségnyújtás 2. és 3. fokozatához, amennyiben kezdettől fogva egyértelmű, hogy az ügyet nem lehet az 1040 DKK, illetve 2390 DKK összeg keretei között rendezni. Ezenkívül a jogi segítségnyújtás 2. és 3. fokozatához nyújtott állami támogatás csak azon díjakra terjed ki, amelyeket nem fedez jogvédelmi biztosítás vagy bármely más biztosítás.

1. Milyen jogi védelemben részesülnek az üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértések áldozatai? Ez a védelem kártérítést is magában foglal?

a. Polgári jog

Bárki, aki úgy gondolja, hogy egy német vállalkozás tevékenységével jogsérelmet okoz számára, keresetet nyújthat be e vállalkozás ellen a német polgári bíróságokon. Alapvetően az a bíróság rendelkezik joghatósággal, amelynek illetékességi területén az alperes vállalkozás székelye található. A vállalkozás székhelye a vállalkozás létesítő okirat szerinti székhelye, mely a központi ügyvezetés vagy az üzleti tevékenység fő helye. A német bíróságok e nemzetközi joghatósága a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletből (Brüsszel Ia rendelet) ered. A rendelettel kapcsolatban itt találhat további információkat.

Ha az alperes vállalkozás székhelye nem az Európai Unióban vagy a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30-i Luganói Egyezményben részes államban található, akkor a német bíróságok joghatósága a német polgári eljárásjogból (Zivilprozessrecht), különösen a polgári perrendtartásból (Zivilprozessordnung, ZPO) eredhet. Például a ZPO 32. §-a értelmében német bírósághoz lehet fordulni, ha az alperes a jogellenes cselekmény legalább egy részét Németországban követte el. A cselekmény elkövetésének helye az a hely, ahol a károkozó a magatartást kifejtette (Handlungsort), valamint az a hely is, ahol a károsult védett jogi tárgyában a sérelem bekövetkezett (Erfolgsort).

Ezek a joghatósági szabályok vonatkoznak azon nem uniós polgárok kereseteire is, akik nem az Európai Unió területén rendelkeznek állandó tartózkodási hellyel.

Azt, hogy melyik nemzeti jogrend irányadó a jogellenes cselekményből eredő igényekre, a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II. rendelet) szabályozza. Eszerint főszabály szerint azon ország jogát kell alkalmazni, ahol a kár bekövetkezik, függetlenül attól, hogy mely országban következett be a kárt okozó esemény, valamint annak közvetett következményei (a Róma II rendelet 4. cikkének (1) bekezdése). További információkat az alkalmazandó joggal kapcsolatban itt találhat.

A német polgári eljárásjog tartalmaz olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik a keresetek összevonását, ilyen például a pertársaság (Streitgenossenschaft) (Lásd a polgári perrendtartás (ZPO) 59. §-át és az ezt kövező §-okat). A ZPO 59. §-a értelmében több személy együtt indíthat pert vagy együtt perelhető, ha a jogvita tárgyát tekintve jogközösséget képeznek, vagy ha ugyanazon ténybeli vagy jogi oknál fogva erre jogosultak vagy kötelesek.

2018-ban Németországban olyan esetekre vezették be a csoportos megállapítási keresetet, amikor egy vállalkozás tevékenységével nagy számú fogyasztó jogait sérti. Bizonyos feltételek mellett speciális jogosultsággal rendelkező fogyasztóvédelmi egyesületek csoportos megállapítási keresetet nyújthatnak be, hogy jogi úton tisztázzanak olyan alapvető ténybeli és jogi kérdéseket, melyek minden érintett fogyasztó követelésének alapját képezik. A csoportos megállapítási kereset benyújtása a fogyasztók egyéni, a keresetek nyilvántartásába bejelentett követelései elévülésének nyugvását eredményezi. (Így a fogyasztóknak lehetőségük van kivárni a megállapítási eljárás kimenetelét, anélkül, hogy jogvesztés fenyegetné őket.) A fogyasztók követelésének bejelentése a keresetek nyilvántartásába díjmentes. Az (alapvető ténybeli és jogi kérdések tárgyában hozott) megállapítási ítélet köti mind a vállalkozást, mind a követelést bejelentett fogyasztókat. Miután a fogyasztók számára kedvező megállapítási ítélet született, a vállalkozás valószínűleg hajlandó lesz önként kártérítést fizetni. Ha a vállalkozás azonban nem fizet önként, a követelést bejelentett fogyasztó a megállapítási ítélet alapján bírósági úton vagy bíróságon kívüli eljárás során érvényesítheti igényeit.

b. Szabálysértési jog

A szabálysértésekről szóló törvény alapján 10 millió euróig terjedő pénzbírság szabható ki a vállalkozásokra, ha például a vállalkozás egyik vezetője bűncselekményt követ el. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha egy vállalat emberi jogi jogsértést követ el. Magasabb összegű pénzbírság szabható ki, ha ez a vállalkozás által az elkövetett bűncselekmény révén szerzett gazdasági előny elvonását is célozza.

A 19. jogalkotási időszakra irányadó koalíciós szerződés a vállalkozásokra kiszabható szankciók újraszabályozását írja elő. A végrehajtás előkészítése folyamatban van.

2. Léteznek-e a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozó különleges jogszabályok? Ezek a jogszabályok a környezetvédelmi jogsértésekre vagy a súlyos munkaerő-kizsákmányolásra is vonatkoznak?

A szerződésen kívüli felelősségről szóló német jogszabályok nem tartalmaznak különleges előírásokat a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozóan. Amennyiben viszont a súlyos emberi jogi jogsértés egyéni jogsérelmet eredményez, alkalmazandóvá válhatnak a szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó általános jogszabályok. Így például a Polgári Törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch) 823. §-a (1) bekezdésének értelmében kártérítés fizetésére köteles, aki szándékos vagy gondatlan magatartás következtében mások életét, testi épségét, egészségét, szabadságát, tulajdonát vagy egyéb jogát jogellenesen megsérti. Mások életének, testi épségének, egészségének, szabadságának, tulajdonának vagy egyéb jogának megsértése esetén nem csak az a személy felel, aki közvetlenül a kárt okozta, hanem az is, aki nem tette meg a szükséges és észszerűen elvárható intézkedéseket harmadik fél károsodásának megelőzése érdekében, ha ő hozta létre a veszélyforrást (az úgynevezett forgalom biztonságának kötelezettsége, Verkehrssicherungspflicht).

Egyéni jogsérelem esetén a káros környezeti hatásokért való magánjogi felelősségre vonatkozó jogszabályok továbbá különleges objektív felelősségi tényállásokat határoznak meg, például a káros környezeti hatásokért való felelősségről szóló törvény (Umwelthaftungsgesetz) 1. §-ában és az azt követő §-okban, a nukleáris energia használatáról szóló törvény (Atomgesetz) 25. §-ában és az azt követő §-okban, a géntechnológiáról szóló törvény (Gentechnikgesetz) 32. §-ában és az azt követő §-okban, valamint a vízháztartásról szóló törvény (Wasserhaushaltsgesetz) 89. §-ában.

Büntetőjogi tekintetben, az általános bűncselekményi tényállások többek között a súlyos emberi jogi jogsértéseket is lefedik. A munkaerő-kizsákmányolás súlyos formáit például a Büntető Törvénykönyv (Strafgesetzbuch) 233. §-a (munkaerő-kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem) bünteti.

Az emberi méltósággal összhangban álló életfeltételek fenntartása érdekében – különösen a jövő generációi számára – a környezetet a büntetőjog is védi. Németországban a Büntető Törvénykönyv rendelkezései (StGB 324. §-a és az azt követő §-ok) mint elsődleges büntetőjogi szabályok képezik a víznek, a levegőnek és a talajnak, mint a környezet legfontosabb elemeinek átfogó védelmét. Ezt az alapvető védelmet sokrétű másodlagos bűntetőjogi rendelkezések egészítik ki, melyek egyidejűleg a növény- és állatvilág védelméről gondoskodnak. E rendelkezésekbe számos uniós jogi követelmény beépült annak érdekében, hogy a környezet határokon átnyúló védelme megvalósuljon.

3. Emberi jogi jogsértés áldozata lettem egy európai transznacionális vállalat üzleti tevékenysége eredményeként az Európai Unión kívül. Fordulhatok-e az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU területén élek? Mik a feltételei annak, hogy a jogsértés miatti igényemet érvényesítsem? Hol kaphatok további tájékoztatást?

Bárki, aki úgy gondolja, hogy egy német vállalkozás tevékenységével jogsérelmet okoz számára, keresetet nyújthat be e vállalkozás ellen a német polgári bíróságokon. Alapvetően az a bíróság rendelkezik joghatósággal, amelynek illetékességi területén az alperes vállalkozás székelye található. A vállalkozás székhelye a vállalkozás létesítő okirat szerinti székhelye, mely a központi ügyvezetés vagy az üzleti tevékenység fő helye. A német bíróságok e nemzetközi joghatósága a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletből (Brüsszel Ia rendelet) ered. A rendelettel kapcsolatban itt találhat további információkat.

Ha az alperes vállalkozás székhelye nem az Európai Unióban vagy a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30-i Luganói Egyezményben részes államban található, akkor a német bíróságok joghatósága a német polgári eljárásjogból (Zivilprozessrecht), különösen a polgári perrendtartásból (Zivilprozessordnung, ZPO) eredhet. Például a ZPO 32. §-a értelmében német bírósághoz lehet fordulni, ha az alperes a jogellenes cselekmény legalább egy részét Németországban követte el. A cselekmény elkövetésének helye az a hely, ahol a károkozó a magatartást kifejtette (Handlungsort), valamint az a hely is, ahol a károsult védett jogi tárgyában a sérelem bekövetkezett (Erfolgsort).

Ezek a joghatósági szabályok vonatkoznak azon nem uniós polgárok kereseteire is, akik nem az Európai Unió területén rendelkeznek állandó tartózkodási hellyel.

Azt, hogy melyik nemzeti jogrend irányadó a jogellenes cselekményből eredő igényekre, a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II. rendelet) szabályozza. Eszerint főszabály szerint azon ország jogát kell alkalmazni, ahol a kár bekövetkezik, függetlenül attól, hogy mely országban következett be a kárt okozó esemény és annak közvetett következményei (a Róma II rendelet 4. cikkének (1) bekezdése). További információkat az alkalmazandó joggal kapcsolatban itt találhat.

További információk itt érhetők el.

4. Az európai transznacionális vállalatok által az Európai Unió területén kívül elkövetett emberi jogi jogsértések áldozatai kapnak-e támogatást a nemzeti ombudsmani hivataloktól, az esélyegyenlőség előmozdításával foglalkozó szervektől vagy emberi jogi szervezetektől? Fordulhatok-e az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU területén élek? Léteznek-e egyéb állami hatóságok (például munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőség), amelyek eljárhatnak az ügyemben? Honnan tájékozódhatom a jogaimról?

Az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveiért felelős német nemzeti kapcsolattartó pont (Nationale Kontaktstelle für die OECD-Leitsätze für multinationale Unternehmen, NKS) bíróságon kívüli panaszkezelő szervként szolgál, amely a Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium keretében működik, és az OECD irányelveinek ismertségét, valamint ezek hatékony alkalmazását támogatja. Bárki, aki jogos érdekét valószínűsíteni tudja, panaszt nyújthat be a nemzeti kapcsolattartó pontnál az OECD irányelveinek valamely multinacionális vállalat általi esetleges megsértése miatt. A nemzeti kapcsolattartó pont megvizsgálja a beérkezett panaszt, és annak befogadása esetén békéltető-, illetve közvetítési eljárást kínál támogatásképpen az eljárásban résztvevő feleknek, hogy a vitatott kérdésekben megállapodásra jussanak. A nemzeti kapcsolattartó pont többek között olyan okból emelt panaszokért felelős, mint az emberi jogok kellő tiszteletének hiánya és az emberi jogok elégtelen figyelembevétele – az OECD irányelveiben meghatározott – vállalkozói gondosság gyakorlásakor. Az OECD irányelveinek 2011-ben módosított változata, mely konkrét ajánlásokat tartalmaz az emberi jogok vállalatok általi tiszteletben tartására vonatkozóan, kimondottan az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveken alapszik.

A nemzeti kapcsolattartó pont tevékenységeit és döntéseit az OECD irányelveivel foglalkozó tárcaközi bizottsággal (IMA OECD-Leitsätze) egyezteti. A bizottságban további hét minisztérium képviselteti magát. Ezen kívül az OECD-irányelvekkel foglalkozó munkacsoport (Arbeitskreis OECD-Leitsätze) kínál konzultációra alkalmas fórumot. Ehhez a munkacsoporthoz tartoznak az OECD irányelveivel foglalkozó tárcaközi bizottságban résztvevő minisztériumok képviselői mellett a vállalkozói szövetségek, szakszervezetek és nem kormányzati szervezetek képviselői is.

További információkat a nemzeti kapcsolattartó pont panaszkezelési eljárásáról (beleértve a beérkezett panaszokat és azok feldolgozását) a német nemzeti kapcsolattartó pont honlapján, itt találhat.

5. Előírják-e a nemzeti jogszabályok a transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére hozzanak létre panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot? Ezek a kötelezettségek alkalmazandók-e azokban az esetben is, amikor a jogsértések az Európai Unión kívül történtek? Ki a felelős az Önök országában e panaszkezelési mechanizmusok vagy közvetítői szolgálatok létrehozásának ellenőrzéséért? Állnak-e rendelkezésre nyilvános jelentések e mechanizmusok és szolgálatok működésével kapcsolatban?

A szövetségi kormány az „Üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére irányuló nemzeti cselekvési tervben 2016–2020” megfogalmazta azt az elvárást, miszerint minden vállalkozás Németországban és világszerte, így az EU-n kívül is, megfelelően integrálja üzleti tevékenységébe az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság kötelezettségéből fakadó folyamatokat. Ez az elvárás azonban nem törvényi előírás. A nemzeti cselekvési terv öt központi elem alapján határozza meg az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság kötelezettségét: Idetartozik, hogy a vállalkozások panaszkezelési mechanizmust hozzanak létre.

A nemzeti cselekvési terv kiemeli a nem kormányzati panaszkezelési mechanizmusok szerepének fontosságát, és arra biztatja a vállalkozásokat, hogy vegyenek részt ezekben a mechanizmusokban, illetve hozzanak létre ilyeneket. A nemzeti cselekvési terv több követelményt határoz meg a nem kormányzati panaszkezelési mechanizmusok létrehozását és működését illetően. Ilyen követelmény többek között, hogy a vállalkozások a panaszkezelési mechanizmusokat célcsoportok szerint, különbözően strukturálják. Az új mechanizmusok létrehozása, ugyanúgy, mint a már meglévő mechanizmusok alkalmazása során figyelni kell arra, hogy ezáltal méltányos, kiegyensúlyozott és kiszámítható eljárás születhessen, mely minden lehetséges érintett számára elérhető. Az eljárás során törekedni kell a lehető legnagyobb mértékű átláthatóság biztosítására a résztvevő felek számára, és arra, hogy az eljárás összhangban álljon a nemzetközi emberi jogi normákkal. Néhány német vállalkozás már létrehozott vállalkozáson belüli vagy ágazati panaszkezelési mechanizmusokat, melyek révén a munkavállalók és külső személyek érvényesíthetik jogaikat, ha emberi jogi jogsérelem éri őket.

A szövetségi kormány egy 2018–2020 között évente, tudományos normák szerint elvégzendő felmérés keretében ellenőrzi, hogy a vállalkozások milyen mértékben tesznek eleget az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság kötelezettségének. Ez a felmérés empirikus adatokat szolgáltat annak ellenőrzéséhez, hogy a több mint 500 főt foglalkoztató vállalkozások létrehoztak-e panaszkezelési mechanizmusokat, és ha igen, azok betöltik-e rendeltetésüket. A nemzeti cselekvési tervben foglaltak nyomon követésének eredménye fontos a szövetségi kormány által azzal kapcsolatban folytatott vitát tekintve is, hogy a jelenleg érvényes nemzeti cselekvési tervet követően milyen intézkedésekre lesz szükség. Ha a vizsgálat azt mutatja ki, hogy a fent említett vállalkozások kevesebb, mint 50%-a felel meg a nemzeti cselekvési terv szerint a vállalkozásokat terhelő gondossági kötelezettséggel kapcsolatos követelményeknek, a szövetségi kormány a nemzeti cselekvési terv értelmében komolyabb lépések, akár jogszabályi intézkedések megtételét is mérlegelheti. A jelenlegi szövetségi kormány koalíciós szerződése ezen kívül kimondja, hogy a szövetségi kormány a nemzeti cselekvési terv átfogó és hatékony felülvizsgálatának függvényében adott esetben jogszabályi intézkedéseket fog tenni, és európai szintű szabályozás létrehozását fogja szorgalmazni.

A „Partnerség a fenntartható textiltermékekért” elnevezésű többszereplős partnerség tagjai számára fontos a hatékony panaszkezelési mechanizmusok biztosítása a globális értékláncok és ellátási láncok mentén. Ennek érdekében információcserét folytatnak, és különböző tagok bevált gyakorlatainak példáit osztják meg egymással a „panaszkezelési mechanizmusok” elnevezésű szakértői csoport keretében. A textilszövetség ezenfelül stratégiai együttműködésbe kezdett a Fair Wear Foundationnal, amely hét, textiltermékeket gyártó országban aktív a panaszkezelési mechanizmusok területén.

A németországi fejlesztési együttműködés jelenleg olyan célkitűzéseket támogat, amelyek a bangladesi, mianmari és pakisztáni textilszektor munkakörülményeinek javítását ölelik fel. A célkitűzés keretében folytatott tevékenységek közé tartozik a hatékony panaszkezelési mechanizmusokat elősegítő stratégiák kidolgozása és megvalósítása.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium emberi jogi koncepciójának fényében a német fejlesztési együttműködés állami végrehajtói szervezetei szintén bevezettek panaszkezelési mechanizmusokat: A szövetségi tulajdonú vállalkozásként működő Német Nemzetközi Együttműködési Ügynökség (Deutsche Gesellschaft für Internationale Zusammenarbeit GmbH, GIZ) és a fejlesztési bankként és közjogi intézményként szolgáló KfW Fejlesztési Bank (KfW Entwicklungsbank) már 2013-ban létesítettek panaszkezelési mechanizmusokat. Majd 2017-ben a legfelsőbb szintű szövetségi hatóságok, a Szövetségi Földtudományi és Nyersanyagintézet (Bundesanstalt für Geowissenschaften und Rohstoffe, BGR) és a Szövetségi Fizikai-Technikai Intézet (Physikalisch-Technische Bundesanstalt, PTB) is követte példájukat.

A panaszkezelési mechanizmusok nyilvánosan hozzáférhetőek, és az Európai Unión kívüli tevékenységekkel összefüggő panaszok tárgyában is eljárnak. Kérésre a GIZ, KfW, BGF és a PTB információt szolgáltat a minisztériumnak a beérkezett panaszokról.

2014-ben a KfW egyik leányvállalata, a Német Befektető- és Fejlesztési Társaság (Deutsche Investitions- und Entwicklungsgesellschaft mbH, DEG) is saját panaszkezelési mechanizmust állított fel.

Németországban a következő bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok állnak rendelkezésre (az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveivel foglalkozó nemzeti kapcsolattartó pont eljárását lásd a 4. kérdésnél):

1. A közvetítői eljárás során harmadik fél csak vitarendezés céljából kerül bevonásra, de döntéshozatali joggal nem rendelkezik. A közvetítés könnyen hozzáférhető vitarendezési módszer, amely nem egy bizonyos területhez kötött, így minden olyan területen alkalmazható, ahol konfliktusok léphetnek fel.
2. Németországban olyan vitarendezés is lehetséges, amely során a harmadik fél (nem kötelező erejű) javaslatot tesz a feleknek a döntésre. A fogyasztói szerződések esetén alkalmazható vitarendezés különleges formáját a fogyasztóvédelmi ügyekben történő alternatív vitarendezésről szóló törvény (Gesetz über die alternative Streitbeilegung in Verbrauchersachen, VSBG) szabályozza. Ez a törvény kényelmes és ingyenes vitarendezési módszert kínál a fogyasztóknak; valamint olyan fogyasztói panaszkezelési mechanizmust nyújt a vállalatok számára, mellyel javíthatják vállalati arculatukat, és elkerülhetik a peres ügyeket.
3. Továbbá fennáll annak a lehetősége, hogy a felek (a bírósági rendszeren kívüli) választottbírósághoz forduljanak, amennyiben ebben állapodnak meg.

A közvetítés lehetőségeiről itt találhat további információkat.

6. Vannak-e meghatározott jogaim, ha olyan veszélyeztetett sértett vagyok, aki üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés miatt kívánja jogait érvényesíteni? Milyen feltételek mellett igényelhetek költségmentességet? Mely költségekre terjed ki a költségmentesség? Ugyanazon jogok illetnek-e meg a költségmentességet tekintve, mint az uniós polgárokat, akkor is, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU területén élek?

A német polgári eljárásjog különböző mechanizmusokat tartalmaz, melyek megkönnyítik a német polgári bíróságokhoz fordulást. Például költségmentességet igényelhetnek a felperesek, ha nem tudják fedezni a bírósági eljárás költségeit (ZPO 114. §-a és az ezt kövező §-ok). A személyes és anyagi körülmények, valamint a kereset sikeressége esélyének vizsgálatát követően – amennyiben a jogérvényesítés nem tűnik rosszhiszeműnek – a felperes a rászorultság arányában részben vagy teljes mértékben mentesül a perköltség megfizetése, illetve saját ügyvédi képviselete költségeinek fedezése alól. A Németországban folytatott bírósági eljárások esetén külföldi természetes személyek is igényelhetnek költségmentességet. Az EU-n belüli székhellyel rendelkező jogi személyek – például áldozatsegítő szervezetek – a német polgári perrendtartás feltételei szerint kaphatnak költségmentességet.

A 2002/8/EK irányelv a határokon átnyúló jogvitákban az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést kívánja javítani azáltal, hogy minimális feltételeket szab az ilyen jogviták során alkalmazandó, a költségmentességről szóló közös szabályokra vonatkozóan.

1. Milyen jogi védelemben részesülök az Önök országában, ha üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés áldozatává válok? Ez a védelem magában foglal kártérítést?

A 4443/2016. sz. törvény 8. cikke szerint, «1. az egyenlő bánásmód elvének közigazgatási intézkedés keretében történő megsértése esetén a sérelmet szenvedő fél a bírósági jogvédelem mellett a közigazgatási eljárási törvénykönyv (2690/1999. sz. törvény, I. sorozat, 45. szám) 24–27. cikke alapján is védelemben részesül. 2. Azon jogviszony megszűnése, amelynek keretében a jogsértést elkövették, nem zárja ki az egyenlő bánásmód elvének megsértésével szembeni védelmet. 3. Azon jogi személyek, egyesületek vagy szervezetek, a szociális partnereket és a szakszervezeteket is ideértve, amelyek célja többek között a fajtól, színtől, nemzeti vagy etnikai hovatartozástól, leszármazástól, vallási vagy más meggyőződéstől, fogyatékosságtól vagy krónikus betegségtől, életkortól, családi állapottól vagy társadalmi státusztól, szexuális irányultságtól, nemi identitástól vagy nemi jellemzőktől független egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának biztosítása, képviselhetik a sérelmet szenvedő feleket a bíróságok és bármely közigazgatási hatóság vagy szerv előtt, feltéve, hogy az érintett fél ehhez korábban szükség esetén közjegyzői okiratban, egyéb esetben hitelesített aláírással ellátott magánokiratban hozzájárult.”

Ezenkívül ugyanezen törvény „Büntetések” című 11. cikke szerint, „1. Aki termékek értékesítése vagy szolgáltatások nyújtása során megsérti a faj, szín, nemzeti vagy etnikai hovatartozás, leszármazás, vallási vagy más meggyőződés, fogyatékosság vagy krónikus betegség, életkor, családi állapot vagy társadalmi státusz, szexuális irányultság, nemi identitás vagy nemi jellemzők alapján történő hátrányos megkülönböztetés e törvényben rögzített tilalmát, hat (6) hónap és három (3) év közötti időtartamú börtönbüntetéssel, valamint ezer (1000) és ötezer (5000) euró közötti összegű bírsággal büntetendő. Az e bekezdésben említett cselekmények hivatalból üldözendők. 2. A munkáltatóként eljáró személy által a munkavállalás és a munkaviszony bármely szakaszában, a munkaviszony létesítése vagy létesítésének megtagadása során, vagy a munkaviszony időtartama, érvényessége, folyamata vagy megszüntetése alatt elkövetett, – az e rész rendelkezéseit sértő – faj, szín, nemzeti vagy etnikai hovatartozás, leszármazás, vallási vagy más meggyőződés, fogyatékosság vagy krónikus betegség, életkor, családi állapot vagy társadalmi státusz, szexuális irányultság, nemi identitás vagy nemi jellemzők alapján történő hátrányos megkülönböztetés a munkajog megsértésének minősül, és amiatt a görög munkaügyi felügyelőség (SEPE) a 3996/2011. sz. törvény (I. sorozat, 170. szám) 24. cikke alapján közigazgatási bírságot szab ki.”

Végül, a faj, szín, nemzeti vagy etnikai hovatartozás, leszármazás, vallási vagy más meggyőződés, fogyatékosság vagy krónikus betegség, életkor, családi állapot vagy társadalmi státusz, szexuális irányultság, nemi identitás vagy nemi jellemzők alapján történő egyenlő bánásmód elvének megsértése esetén a bíróság előtt az ellenérdekű félnek vagy a közigazgatási hatóságnak kell bizonyítania, hogy nem álltak fenn olyan körülmények, amelyek ezen elv megsértésének minősülnének. A sérelmet szenvedett fél továbbá védelemben részesül a panasz vagy jogvédelem iránti kérelem miatti elbocsátással vagy általában véve kedvezőtlen bánásmóddal szemben.

2. Léteznek a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozóan különös szabályok az Önök országában? Ezek a szabályok a környezetvédelmi bűncselekményekre vagy a súlyos munkaerő-kizsákmányolásra is vonatkoznak?

A 4052/2012. sz. törvény 78. cikkének (i) pontja szerint „a különösen kizsákmányoló munkafeltételek olyan munkafeltételek, a nemi vagy egyéb alapú hátrányos megkülönböztetésből származó feltételeket is beleértve, amelyek feltűnően aránytalanul eltérnek a jogszerűen foglalkoztatott munkavállalók foglalkoztatási feltételeitől, amely eltérés például a munkavállalók egészségét és biztonságát érinti és sérti az emberi méltóságot’. A 89. cikk (3) bekezdése szerint „a harmadik országbeli állampolgár kísérő nélküli kiskorú gyermek jogellenes foglalkoztatása esetén az illetékes ügyészség minden szükséges intézkedést megtesz a kiskorú gyermek személyazonosságának és állampolgárságának meghatározása, valamint annak megállapítása érdekében, hogy a kiskorú gyermek kísérő nélküli-e. Az ügyészség minden lehetséges erőfeszítést megtesz a kiskorú családjának haladéktalan felkutatása érdekében, és meghozza a szükséges intézkedéseket a kiskorú jogi képviseletének és szükség esetén büntetőeljárásban való képviseletének biztosítása érdekében. Amennyiben a kiskorú gyermek családját nem sikerült felkutatni, vagy az ügyész megállapítja, hogy a hazaszállítás a jelen körülmények között nem szolgálja a kiskorú érdekeit, a kiskorú gyermekek ügyeiben eljáró ügyész, vagy amennyiben nincs ilyen, az elsőfokú bíróság mellett működő illetékes ügyész elrendelheti, hogy a bíróság általi határozathozatalig a kiskorú védelmének biztosításához szükséges minden megfelelő intézkedést hozzanak meg. Ezt követően az ügyésznek a polgári törvénykönyv 1532., 1534. és 1592. cikkével összhangban harminc napon belül gyám kirendelése iránti kérelmet kell előterjesztenie. 4. E személyek részére megfelelő életkörülményeket kell biztosítani, amennyiben nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal, és ezt az elsőfokú bíróság mellett működő illetékes ügyész szükségesnek ítéli. 5. Az illetékes ügyészi szervek, igazságügyi hatóságok és rendőri szervek elsőrendű felelőssége, hogy a vonatkozó rendelkezésekkel összhangban védjék a fent említett áldozatokat, fordítási és tolmácsolási szolgáltatásokat biztosítsanak, amennyiben e személyek nem beszélnek görögül, tájékoztassák őket a törvényes jogaikról és a rendelkezésükre álló szolgáltatásokról, valamint a rendelkezésükre álló szükséges költségmentességről”.

3. Emberi jogi jogsértés áldozatává váltam egy európai transznacionális vállalat tevékenysége eredményeként az Európai Unión kívül. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Mik a követelményei annak, hogy jogaim megsértésére hivatkozhassak? Hol kaphatok további tájékoztatást?

Erre nincs lehetőség.

4. Ombudsmani intézmények, esélyegyenlőségi testületek vagy nemzeti emberi jogi intézmények támogathatják-e az európai transznacionális vállalatok által az Európai Unión kívül elkövetett emberi jogi jogsértések áldozatait? Vizsgálódhatnak-e ezek a testületek az ügyemben, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Léteznek-e egyéb közszolgáltatások (mint a munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőségek) az Önök országában, amelyek vizsgálhatják az ügyemet? Honnan tájékozódhatom a jogaimról?

Erre nincs lehetőség.

5. Előírja-e az Önök országa az európai transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére hozzanak létre panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot? Ezek a kötelezettségek alkalmazandók-e azokban az esetben is, amikor a jogsértések az Európai Unión kívül történtek? Ki a felelős az Önök országában e tevékenységek ellenőrzéséért? Állnak-e rendelkezésre nyilvános jelentések a rendszer működésével kapcsolatban?

Görögország nem írja elő az európai transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot hozzanak létre.

6. Vannak-e meghatározott jogaim, ha olyan veszélyeztetett sértett vagyok, aki üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés miatt kívánja jogait érvényesíteni? Kaphatok-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett? Mely költségeket fedezi a költségmentesség? Kaphatok-e költségmentességet ugyanezen feltételek mellett, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek?

A 4052/2012. sz. törvény 78. cikkének (i) pontja szerint „a különösen kizsákmányoló munkafeltételek olyan munkafeltételek, a nemi vagy egyéb alapú hátrányos megkülönböztetésből származó feltételeket is beleértve, amelyek feltűnően aránytalanul eltérnek a jogszerűen foglalkoztatott munkavállalók foglalkoztatási feltételeitől, amely eltérés például a munkavállalók egészségét és biztonságát érinti és sérti az emberi méltóságot’. A 89. cikk (3) bekezdése szerint „a harmadik országbeli állampolgár kísérő nélküli kiskorú gyermek jogellenes foglalkoztatása esetén az illetékes ügyészség minden szükséges intézkedést megtesz a kiskorú gyermek személyazonosságának és állampolgárságának meghatározása, valamint annak megállapítása érdekében, hogy a kiskorú gyermek kísérő nélküli-e. Az ügyészség minden lehetséges erőfeszítést megtesz a kiskorú családjának haladéktalan felkutatása érdekében, és meghozza a szükséges intézkedéseket a kiskorú jogi képviseletének és szükség esetén büntetőeljárásban való képviseletének biztosítása érdekében. Amennyiben a kiskorú gyermek családját nem sikerült felkutatni, vagy az ügyész megállapítja, hogy a hazaszállítás a jelen körülmények között nem szolgálja a kiskorú érdekeit, a kiskorú gyermekek ügyeiben eljáró ügyész, vagy amennyiben nincs ilyen, az elsőfokú bíróság mellett működő illetékes ügyész elrendelheti, hogy a bíróság általi határozathozatalig a kiskorú védelmének biztosításához szükséges minden megfelelő intézkedést hozzanak meg. Ezt követően az ügyésznek a polgári törvénykönyv 1532., 1534. és 1592. cikkével összhangban harminc napon belül gyám kirendelése iránti kérelmet kell előterjesztenie. 4. E személyek részére megfelelő életkörülményeket kell biztosítani, amennyiben nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal, és ezt az elsőfokú bíróság mellett működő illetékes ügyész szükségesnek ítéli. 5. Az illetékes ügyészi szervek, igazságügyi hatóságok és rendőri szervek elsőrendű felelőssége, hogy a vonatkozó rendelkezésekkel összhangban védjék a fent említett áldozatokat, fordítási és tolmácsolási szolgáltatásokat biztosítsanak, amennyiben e személyek nem beszélnek görögül, tájékoztassák őket a törvényes jogaikról és a rendelkezésükre álló szolgáltatásokról, valamint a rendelkezésükre álló szükséges költségmentességről”.

A 3226/2004. sz. törvény rendelkezései lehetővé teszik, hogy az uniós tagállamok alacsony jövedelmű állampolgárai, valamint az EU-ban állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező alacsony jövedelmű harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek költségmentességben részesüljenek. A harmadik országbeli állampolgárok és a hontalan személyek nem részesülhetnek költségmentességben, ha nem az EU-ban rendelkeznek állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel.

A költségmentesség az eljárás költségei egy részének vagy egészének megfizetésére vonatkozó kötelezettség alóli mentesülést jelent, valamint – kifejezett kérelem esetén – ügyvéd, közjegyző és végrehajtó kirendelését, aki a kedvezményezettet bíróság előtt képviseli és segítséget nyújt neki ahhoz, hogy meg tudja tenni a szükséges lépéseket.

1. Milyen jogi védelemben részesülök az Önök országában, ha üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés áldozatává válok? Ez a védelem magában foglal kártérítést?

Spanyolországban az emberi jogi jogsértések miatti bírósági jogorvoslatot a polgári, a büntető-, a közigazgatási és a munkaügyi bíróságok biztosítják.

A polgári eljárásról szóló törvény (Ley de Enjuiciamiento Civil) rögzíti a bizonyos jogosultságok biztosítására vonatkozó kötelezettséget; a törvényes jogokat és körülményeket; a biztosítási intézkedéseket és a törvényben kifejezetten előírt, más típusú védelmi intézkedéseket, amelyek az ilyen jogsértés esetén szóba jöhetnek.

A büntetőeljárásról szóló törvény (Ley de Enjuiciamiento Criminal) meghatározza a büntetőeljárás során igénybe vehető bírósági mechanizmusokat és jogorvoslatokat. A büntető törvénykönyv (Código Penal) kifejezetten rögzíti a jogi személyek büntetőjogi felelősségét (31 bis és azt követő cikkek), és több olyan bűncselekményt is meghatároz, amelyek üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértéssel járhatnak, például a munkavállalók jogai elleni vagy a közegészségügyi bűncselekmények, a terrorizmus finanszírozása, és így tovább.

A közigazgatási intézkedéseket illetően a közigazgatási szervekre vonatkozó általános közigazgatási eljárásról szóló 2015. október 1-jei 39/2015. sz. törvény és a közszférára vonatkozó jogi rendszerről szóló 2015. október 1-jei 40/2015. sz. törvény rögzíti a fegyelmi eljárásra vonatkozó általános szabályokat és a kormányzati szervek állami felelősségét. E szabályokat az üzleti tevékenységgel kapcsolatos jogsértésekre vonatkozó külön törvények hajtják végre (például a környezeti felelősségről szóló, 2007. október 23-i 26/2007. sz. törvény). A közigazgatási bírósági felülvizsgálatról szóló, 1998. július 13-i 29/1998. sz. törvényben foglalt jogorvoslatok alkalmazandók a bírósági eljárásban.

A munkajog területén a munkaügyi bíróságokat szabályozó 2011. október 10-i 36/2011. sz. törvény meghatározza az olyan ügyekben alkalmazandó bírósági eljárást, amikor egy munkavállaló vagy szakszervezet az egyesülési szabadsághoz való jog, a sztrájkjog vagy más alapvető jogok és szabadságok megsértésére hivatkozik, a hátrányosan megkülönböztető bánásmód és a zaklatás tilalmát is ideértve.

A spanyol eljárásjog biztosít jogorvoslati eszközöket, amelyekkel kártérítést lehet igényelni azokban az esetekben, ha valamely vállalat eljárása emberi jogi jogsértéshez vezetett. A büntetőeljárásról szóló törvény 116. cikke és a büntető törvénykönyv 116. cikke úgy rendelkezik, hogy a bűncselekményért büntetőjogi felelősséggel tartozó személy a bűncselekményért polgári jogi felelősséggel is tartozik, amennyiben a bűncselekmény kárt vagy sérülést okoz. Jogi személyek esetén a büntetőjogi felelősség a megjelölt rendelkezések alapján az ugyanazon bűncselekmények miatt elítélt természetes személyekkel egyetemleges polgári jogi felelősséggel is jár.

2. Léteznek a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozóan különös szabályok az Önök országában? Ezek a szabályok a környezetvédelmi bűncselekményekre vagy a súlyos munkaerő-kizsákmányolásra is vonatkoznak?

Igen, a spanyol büntető törvénykönyv meghatározza azokat az emberi jogi jogsértéseket, amelyek bűncselekménynek minősülnek.

A környezetvédelem körében a büntető törvénykönyv tartalmaz egy szakaszt a „földhasználattal és várostervezéssel, a történelmi örökség védelmével és a környezettel kapcsolatos bűncselekményekről”. E szakasz különféle magatartásokat minősít bűncselekménynek: a zöld övezetekben vagy ökológiai jelentőségű területeken történő építkezést (319. cikk), a hulladékkibocsátást és -szállítást, a zajkibocsátást, a bányászatot, kőfejtést stb., amely jelentős kárt okozhat a levegő-, talaj- vagy vízminőségben, vagy jelentős kárt tehet állatokban vagy növényekben (325. és azt követő cikkek). Ezek a cselekmények börtönbüntetéssel, pénzbüntetéssel vagy bizonyos foglalkozásoktól vagy közhivatal betöltésétől való eltiltással büntetendők. A büntető törvénykönyv ezenkívül feljogosítja a bírákat és bíróságokat arra, hogy az elkövető költségére elrendeljék a cselekménnyel megzavart ökológiai egyensúly helyreállításához szükséges intézkedések meghozatalát, valamint a fent említett szakasz által védett eszközök megóvásához szükséges bármely más biztosítási intézkedést (339. cikk).

A munkavállalók elleni bűncselekményeket a büntető törvénykönyv II. könyvének XV. címe (a büntető törvénykönyv 311–318. cikke) szabályozza. A következő cselekmények bírsággal vagy börtönbüntetéssel büntetendők: olyan munkakörülmények vagy társadalombiztosítási jogviszonyok előírása, amelyek sértik, megvonják vagy korlátozzák a munkavállalók jogszabályi rendelkezésekben, kollektív szerződésben vagy egyedi szerződésben elismert jogait (311. cikk); több munkavállalónak a megfelelő társadalombiztosítási rendszerbe való bejelentése vagy a vonatkozó munkavállalási engedély megszerzése nélküli egyidejű foglalkoztatása (311. cikk), vagy harmadik országbeli állampolgárok vagy gyermekek munkavállalási engedély nélküli foglalkoztatása (311 bis cikk); munkavállalókat érintő emberkereskedelem, vagy munkaviszony megtévesztéssel vagy csalárd módon történő létesítése (312. cikk); megtévesztés, munkaszerződés színlelése valamely személy kivándorlásra ösztönzése céljából (313. cikk); súlyos hátrányos megkülönböztetés állami vagy magánfoglalkoztatás során az érintett ideológiája, vallása vagy meggyőződései, etnikai hovatartozása, faja vagy nemzeti származása, neme, szexuális irányultsága, családi körülményei, betegsége vagy fogyatékossága, jogi képviselői vagy szakszervezeti tisztviselői jogállása, a társaság más munkavállalóihoz fűződő kapcsolata, vagy a spanyol állam bármely hivatalos nyelvének használata miatt (314. cikk); az egyesülési szabadság és a sztrájkjog korlátozása (315. cikk); a foglalkozási kockázatok megelőzésére vonatkozó előírások megsértése a munkavállalók életét, egészségét vagy testi épségét veszélyeztető módon (316. cikk).

Ha a bűncselekményt jogi személy követi el, a büntetés az igazgatókra vagy a szolgáltatásért felelős személyekre, valamint azokra a személyekre vonatkozik, akik tudomással bírtak a bűncselekményről és lépéseket tehettek volna annak megszüntetésére, de ezt nem tették meg.

3. Emberi jogi jogsértés áldozatává váltam egy európai transznacionális vállalat tevékenysége eredményeként az Európai Unión kívül. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU élek? Mik a feltételei annak, hogy jogaim megsértésére hivatkozhassak? Hol kaphatok további tájékoztatást?

A bíróságokról szóló 1985. július 1-jei 6/1985. sz. organikus törvény tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy milyen kapcsolatnak kell fennállnia egy adott cselekmény és Spanyolország között ahhoz, hogy ez megalapozza a spanyol bíróságok joghatóságát.

Polgári és kereskedelmi ügyekben az említett törvény úgy rendelkezik, hogy a spanyol bíróságok joghatósággal rendelkeznek a Spanyolország területén érvényesíteni kívánt minden követelés elbírálására, azon nemzetközti szerződések és megállapodások rendelkezéseivel összhangban, amelyeknek Spanyolország részese, valamint az európai uniós rendeletekkel és a spanyol joggal összhangban (21. cikk). Amennyiben a felperes nem Spanyolországban él, a spanyol bíróságok a következő esetekben rendelkeznek joghatósággal (22 quinquies cikk):

1. szerződéses kötelezettségek tárgyában, amennyiben a kereset tárgyát képező kötelezettséget Spanyolországban teljesítették vagy Spanyolországban kell teljesíteni;
2. szerződésen kívüli kötelezettségek tárgyában, amennyiben a kárt okozó esemény spanyol területen következett be;
3. kereskedelmi fióktelep, képviselet vagy telephely tevékenységével összefüggő követelések esetén, amennyiben az spanyol területen található;
4. fogyasztók által kötött szerződések esetén a fogyasztó keresetet indíthat Spanyolországban, amennyiben a fogyasztó vagy a másik fél szokásos lakóhelye spanyol területen található. A másik fél csak akkor indíthat keresetet Spanyolországban, ha a fogyasztó szokásos lakóhelye spanyol területen található.

A büntetőjog körében a bíróságok eljárhatnak a spanyol területen vagy spanyol hajók vagy légi járművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekre és vétségekre vonatkozó ügyekben, azon nemzetközi szerződések rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyekben Spanyolország részes fél. A spanyol bíróságok joghatósággal rendelkeznek továbbá az ország területén kívül elkövetett bűncselekmények esetében, amennyiben a bűncselekményért büntetőjogi felelősséggel tartozó személy spanyol állampolgár, vagy – bizonyos követelmények mellett – harmadik országbeli állampolgár, aki a bűncselekmény elkövetését követően spanyol állampolgárságot szerzett (23. cikk).

Munkaügyi kérdésekben a spanyol bíróságok a következő esetekben rendelkeznek joghatósággal (25. cikk):

1.º a munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek körében, amennyiben a szolgáltatásokat Spanyolországban nyújtották vagy a szerződést spanyol területen írták alá; amennyiben a felperes Spanyolországban rendelkezik lakóhellyel, vagy Spanyolországban fiókteleppel, telephellyel vagy bármely más típusú képviselettel rendelkezik; a munkavállaló és a munkáltató spanyol állampolgár, attól függetlenül, hogy a szolgáltatásokat hol nyújtották vagy a szerződést hol írták alá; a hajón történő foglalkoztatásra kötött szerződések esetén, amennyiben a szerződés spanyol munkavállaló által spanyol területen kapott ajánlaton alapul.

2.º a Spanyolországban aláírt kollektív szerződéseknek való megfelelés vizsgálata, valamint a spanyol területen fennálló kollektív munkaügyi vitákból eredő követelések esetében;

3.º a spanyol szervezetekkel vagy Spanyolországban bejegyzett címmel, telephellyel, küldöttséggel vagy bármely más képviselettel rendelkező szervezetekkel szembeni társadalombiztosítási követelések esetén.

4. Ombudsmani intézmények, esélyegyenlőségi testületek vagy nemzeti emberi jogi intézmények támogathatják-e az európai transznacionális vállalatok által az Európai Unión kívül elkövetett emberi jogi jogsértések áldozatait? Vizsgálódhatnak-e ezek a testületek az ügyemben, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Léteznek-e egyéb közszolgáltatások (mint a munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőségek) az Önök országában, amelyek vizsgálhatják az ügyemet? Honnan tájékozódhatom a jogaimról?

Spanyolországban az ombudsman (Defensor del Pueblo) a spanyol parlament főbiztosi hivatala (Alto Comisionado de las Cortes Generales), és feladata, hogy a kormányzati szervek tevékenységének felügyelete útján védje az állampolgárok alapvető jogait és szabadságait.

Bármely állampolgár kérheti, hogy az ombudsman járjon el (eljárása ingyenes) a spanyol kormányzati szervek vagy megbízottaik által elkövetett bármely állítólagos szabálytalan cselekmény kivizsgálása érdekében. Az ombudsman a tudomására jutó ügyekben hivatalból is eljárhat akkor is, ha nem nyújtottak be panaszt. Hatásköre azonban nem terjed ki a multinacionális vállalatok Európai Unión kívüli tevékenységére.

Az ombudsman éves jelentésben számol be a spanyol parlamentnek, és ezenkívül különjelentéseket is közzétehet az általa komolynak, sürgősnek vagy különleges figyelemre érdemesnek ítélt kérdésekben.

Erről itt találhat további információkat.

A munkaügyi felügyelet Spanyolországban a munkaügyi és társadalombiztosítási felügyelőség (Inspección de Trabajo y Seguridad Social) hatáskörébe tartozik, amely a munkaügyi, migrációs és társadalombiztosítási minisztérium (Ministerio de Trabajo, Migraciones y Seguridad Social) alá tartozik. A munkaügyi és társadalombiztosítási felügyelőség közigazgatási jogkörei lehetővé teszik számára, hogy ellenőrizze a munkaügyi szabályok betartását és előírja a vonatkozó kötelezettségeket, tanácsokat adjon, valamint adott esetben munkaügyi kérdésekben békéltetést, közvetítést és választottbíráskodást biztosítson.

Bárki fordulhat a munkaügyi és társadalombiztosítási felügyelőséghez, aki olyan cselekményekről szerez tudomást, amely a felügyelőség hatáskörébe tartozó jogsértést valósíthat meg (munkaügyi, munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal összefüggő, társadalombiztosítási, foglalkoztatási stb. kérdések). Panaszt be lehet nyújtani személyesen (a tartományi munkaügyi és társadalombiztosítási felügyelőségeknél); elektronikus úton a munkaügyi, migrációs és társadalombiztosítási minisztérium honlapján keresztül; valamint postai úton.

További információk itt találhatók.

A környezetvédelmi felügyelet Spanyolország tartományi kormányzatainak hatáskörébe tartozik, amelyek eljárnak, ha ez az e területen jogsértésnek minősülő magatartás szankcionálása érdekében szükséges. A környezeti felelősségről szóló, 2007. október 23-i 26/2007. sz. törvény rögzíti, hogy a gazdasági tevékenységet folytató gazdasági szereplők kötelesek a környezetben okozott kár orvoslására. Azokban az esetekben, amikor az ilyen tevékenység bűncselekménynek minősül, a 2. válaszban említett büntető törvény irányadó. Az ilyen esetekben a kártérítésre és a polgári jogi felelősségre vonatkozó, fentiekben bemutatott szabályokat is alkalmazni kell.

5. Előírja-e az Önök országa az európai transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére hozzanak létre panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot? Ezek a kötelezettségek alkalmazandók-e azokban az esetben is, amikor a jogsértések az Európai Unión kívül történtek? Ki a felelős az Önök országában e tevékenységek ellenőrzéséért? Állnak-e rendelkezésre nyilvános jelentések a rendszer működésével kapcsolatban?

Az ilyen jellegű jogvita nem bírálható el a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott közvetítésről szóló, 2012. július 6-i 5/2012. sz. törvényben leírt spanyol polgári és kereskedelmi közvetítési rendszer keretében, mivel e szabályozás kizárja a hatálya alól az olyan jogokkal kapcsolatos jogvitákat, amelyekről a felek nem rendelkezhetnek (2. cikk).

E tekintetben a külügyi államtitkárságnak az üzleti tevékenységre és emberi jogokra vonatkozó nemzeti cselekvési terv közzétételéről szóló 2017. szeptember 1-jei határozata (közzétéve a 2017. szeptember 14-i hivatalos közlönyben) releváns. A terv foglalkozik azzal, hogy hatékony intézkedéseket kell elfogadni az emberi jogoknak az üzleti világban történő védelme érdekében, valamint oly módon kell szabályozni a bírósági, bíróságon kívüli és közigazgatási mechanizmusokat, hogy azok jogorvoslati lehetőséget biztosítsanak e jogok megsértése esetére.

6. Vannak-e meghatározott jogaim, ha olyan veszélyeztetett sértett vagyok, aki üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés miatt kívánja jogait érvényesíteni? Kaphatok-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett? Mely költségeket fedezi a költségmentesség? Kaphatok-e költségmentességet ugyanezen feltételek mellett, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek?

A spanyol alkotmány 119. cikke elismeri a költségmentességhez való jogot a törvény által előírt esetekben, valamint az olyan esetekben, amikor a felperes bizonyítani tudja, hogy nem rendelkezik a bírósági eljárás megindításához szükséges forrásokkal. Ezt az alkotmányos jogot a költségmentességről szóló 1996. január 10-i 1/1996. sz. törvény hajtja végre. A vállalatok által elkövetett emberi jogi jogsértések áldozatai részesülhetnek költségmentességben, feltéve, hogy pénzügyi forrásaik nem haladják meg az 1/1996. sz. törvényben meghatározott összeget. Ezt az összeghatárt az 1/1996. sz. törvény 2015-ös módosítása nyomán felemelték. Az összeghatár figyelembe veszi továbbá a kérelmező bizonyos személyes körülményeit, például családjogi felelősségét, azzal a céllal, hogy növelje a költségmentesség kedvezményezettjeinek lehetséges számát. A biztosított költségmentesség magában foglalja a hivatásos jogi képviselő által nyújtott jogvédelmet, a jogi segítségnyújtást, valamint a bármely bíróságon kívüli forrásból elérhető tájékoztatást.

Az 1/1996. sz. törvény a határokon átnyúló ügyekben nyújtott költségmentességet is szabályozza. Költségmentességben részesülhet az a természetes személy, aki az Európai Unió polgára vagy valamely uniós tagállamban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár.

Költségmentességet csak polgári vagy kereskedelmi jogvitákban, továbbá polgári vagy kereskedelmi jogvitához kapcsolódó nemperes eljárásokban nyújtanak, amennyiben a törvény kötelezi a feleket az eljárás lefolytatására vagy a szóban forgó bíróság az eljárás lefolytatása mellett dönt.

1. Milyen jogvédelemben részesülhetek ebben az országban üzleti tevékenységek kapcsán elkövetett emberi jogi visszaélés áldozataként? A védelem kárenyhítést is magában foglal?

Az emberi jogi visszaélések áldozatai az alábbiak szerint kérhetnek jogvédelmet:

• polgári jogi eljárás keretében, amely során kárenyhítést kaphatnak az elszenvedett vagyoni vagy nem vagyoni (a személyiségi jogi [1] visszaélések esetén nem vagyoni) károkért;
• büntetőeljárás keretében, amely során a sértett fél kártérítést igényelhet az elkövetett bűncselekmény következtében elszenvedett károkért.

A polgári perrendtartásról szóló törvény (Zakon o parničnom postupku) (Narodne Novine [NN; A Horvát Köztársaság Hivatalos Közlönye] 53/91, 91/92, 112/99, 129/00, 88/01, 117/03, 88/05, 2/07, 96/08, 84/08, 123/08, 57/11, 25/13, 89/14 és 70/19) 1. cikke értelmében ez a törvény határozza meg az eljárási szabályokat, amelyek alapján a bíróságok az alapvető emberi és állampolgári jogokra és kötelezettségekre, valamint az állampolgárok személyes és családi kapcsolataira vonatkozó eljárásokat, illetve a munkaügyi, kereskedelmi, tulajdonnal kapcsolatos és más polgári jogi eljárásokat tárgyalják, kivéve, ha a jogszabályok az adott ügy egy másik eljárás szabályai szerint való tárgyalását írják elő. A polgári perrendtartásról szóló törvény 185. cikke értelmében a polgári peres eljárás kereset benyújtásával indítható meg.

A munkaviszonnyal kapcsolatos eljárások esetén a bíróság mindig – de különösen a határidők meghatározásakor és a meghallgatások ütemezésekor – szem előtt tartja a munkaviszonnyal kapcsolatos jogviták sürgős rendezésének szükségességét.

2. Vonatkoznak ebben az országban különös szabályok az emberi jogok súlyos megsértésére? Érvényesek ezek a szabályok a környezeti bűnözésre vagy a munkaerő súlyos kizsákmányolására is?

A büntetőeljárási törvény (Zakon o kaznenom postupku, NN 152/08, 76/09, 80/11, 121/11, 91/12, 143/12, 56/13, 145/13, 152/14, 70/17 és 126/19) 43. cikke ismerteti a bűncselekmények sértettjeinek általános jogait (a sértett-támogatási szolgáltatásokhoz való jog; a hatékony pszichológiai és egyéb szakértői segítséghez, valamint a hatóságok támogatásához való jog; a megfélemlítés és megtorlás elleni védelemhez való jog; tanúként történő meghallgatás során az áldozat méltóságának védelméhez való jog; a büntetőjogi panasz benyújtását követően indokolatlan késedelem nélküli meghallgatáshoz való jog; a kizárólag a büntetőeljáráshoz szükséges mértékű további tárgyalásokhoz való jog; egy megbízható személy általi kísérethez való jog az eljárások során, amelyekben a sértett részt vesz; a lehető legkevesebb, kizárólag a büntetőeljáráshoz feltétlenül szükséges orvosi eljárásokon való részvételhez való jog; vádemelési indítvány és magánkereset a büntető törvénykönyv [Kazneni zakon] rendelkezései alapján való benyújtásához való jog; a büntetőeljárásban sértettként való részvételhez való jog; a büntetőjogi panasz elutasításáról vagy a bűnvád államügyész [državni odvjetnik] általi megszüntetéséről szóló tájékoztatáshoz való jog; a büntetőeljárás államügyésztől való átvételéhez való jog; a sértett panaszával kapcsolatban megtett intézkedésekről az államügyész általi értesítéshez és felettes államügyésznél panasz benyújtásához való jog; kérésre az alperes őrizetének vagy előzetes letartóztatásának felfüggesztéséről, illetve szökéséről, valamint az elítélt szabadlábra helyezéséről, továbbá a sértett védelme érdekében megtett intézkedésekről indokolatlan késedelem nélküli tájékoztatáshoz való jog; kérésre a büntetőeljárást megszüntető végleges határozatról való tájékoztatáshoz való jog; valamint minden más, a jogszabályok által biztosított jog).

A büntetőeljárási törvény 44. cikke emellett különös jogokat biztosít a (többek között a munkaerő munkára vagy szolgaságra való kényszerítés általi kizsákmányolása céljából is elkövethető) emberkereskedelem áldozatainak, akik a törvény 43. cikkében foglalt jogok mellett a meghallgatásuk előtt az állami költségvetés terhére megbeszélést folytathatnak egy tanácsadóval; a rendőrségen vagy az ügyészségen (državno odvjetništvo) azonos nemű személy hallgatja meg őket, és a meghallgatás megismétlése esetén lehetőség szerint ugyanaz a személy kérdezi ki őket; a személyes életükkel kapcsolatos, a bűncselekményhez nem kapcsolódó kérdésekre megtagadhatják a választ; kérhetik, hogy meghallgatásukat audiovizuális eszköz segítségével bonyolítsák le; kérhetik, hogy személyes adataikat bizalmasan kezeljék; valamint kérhetnek zárt tárgyalást.

[A polgári perrendtartásról szóló törvény] 43a. cikke és az áldozatok egyéni értékelési módjaira vonatkozó szabályok (Pravilnik o načinu provedbe pojedinačne procjene žrtve, NN 106/17, a továbbiakban: a Szabályok) meghatározzák az áldozatok egyéni értékelésére vonatkozó eljárást, melynek keretében megállapítható, szükség van-e különös védelmi intézkedésekre a bűncselekmény sértettjének vonatkozásában, és amennyiben igen, melyek ezek (ideértve többek között bizonyos eljárási védelmi intézkedéseket [például: speciális kikérdezési módszerek, kommunikációs technológiák használata az áldozat és az elkövető közötti vizuális kapcsolat elkerülése érdekében, zárt tárgyalás, azonos nemű személy általi kihallgatás és a meghallgatás megismétlése esetén lehetőség szerint ugyanazon személy által végzett kikérdezés, megbízható személy általi kíséret, a személyes adatok védelme], az állami költségvetés terhére biztosított ingyenes konzultációt és más, jogszabályok által előírt intézkedéseket). Figyelemmel arra, hogy az emberkereskedelem és a szervezett bűnözés – többek között – súlyos bűncselekménynek minősül, a környezeti bűnözés is ebbe a kategóriába tartozik, amennyiben bűnszervezet tagjaként követik el azt.

A sértettek jogainak védelmét Horvátországban a büntető igazságszolgáltatási jogszabályok, valamint a horvát alkotmány (Ustav Republike Hrvatske) rendelkezései írják elő, ezek betartását pedig a nemzeti bíróságok biztosítják. A nemzeti szinten rendelkezésre álló összes jogorvoslati lehetőség kimerítését követően a sértettek végső eszközként a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordulhatnak, amennyiben úgy vélik, hogy nemzeti szinten megsértették az emberi jogok európai egyezménye által biztosított alapvető emberi jogaik egyikét.

3. Egy európai transznacionális vállalat tevékenysége során az Európai Unió területén kívül elkövetett emberi jogi visszaélés áldozata vagyok. Fordulhatok az ebben az országban működő bíróságokhoz, ha nem vagyok uniós polgár, vagy nem élek az Európai Unió területén belül? Milyen feltételekkel hivatkozhatok a jogaim megsértésére? Hol találok ezzel kapcsolatban további információkat?

A polgári perrendtartásról szóló törvény 27. cikke értelmében a horvát bíróságok azon nemzetközi vonatkozású jogvitákban rendelkeznek joghatósággal, amelyre vonatkozóan a joghatóságukról kifejezetten rendelkezik valamely jogszabály vagy nemzetközi egyezmény.

A polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozó joghatóság tekintetében a nemzetközi magánjogi törvény (Zakon o međunarodnom privatnom pravu, NN No 101/17) kifejezetten előírja az Európai Parlament és a Tanács 2012. december 12-i, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1215/2012/EU rendeletének (a továbbiakban: a Brüsszel I. rendelet) az alkalmazási körében való alkalmazását, és a harmadik országokat érintő helyzetekre is kiterjeszti azt.

A Brüsszel I. rendelet 4. cikkben foglalt alapvető joghatósági szabálya szerint a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személyek állampolgárságuktól függetlenül a lakóhelyükön illetékes bíróságok előtt perelhetők. A 63. cikk értelmében a jogi személyek lakóhelyének a létesítő okirat szerinti székhely, a központi ügyvezetés helye vagy az üzleti tevékenység fő helye minősül.

Azokat a helyzeteket, amelyekben az alperes a lakóhelyétől eltérő tagállamban működő bíróságok előtt is perelhető, a 7–9. cikk (Különös joghatóság) határozza meg. A szerződésen kívüli jogviszonyokkal kapcsolatos joghatóságot a 7. cikk (2) bekezdése szabályozza, amely előírja, hogy valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel, vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.

Ezenkívül a nemzetközi magánjogról szóló törvény 58. cikke az alábbiak szerint határozza meg a szükséges joghatóságot: Amennyiben az adott törvény, illetve más horvát jogszabályok vagy Horvátországban hatályban lévő nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek alkalmazása nem keletkeztet joghatóságot az Unión kívüli lakóhellyel rendelkező alperes tekintetében, és amennyiben nem várható el vagy nem észszerű az eljárás külföldön való lefolytatása, a horvát bíróságok joghatósággal rendelkeznek az ügyben, feltéve, hogy az eljárás tárgya kielégítő mértékben kapcsolódik Horvátországhoz ahhoz, hogy indokolja az eljárás Horvátországban történő lefolytatását.

4. Nyújthatnak az ombudsman-intézmények, az egyenlőséggel foglalkozó szervek vagy a nemzeti emberi jogi intézmények segítséget az európai transznacionális vállalatok által üzleti tevékenységek kapcsán, az Európai Unió területén kívül elkövetett emberi jogi visszaélések áldozatainak? Kivizsgálhatják ezek a szervezetek az ügyemet, ha nem vagyok uniós polgár, és nem élek az Európai Unió területén? Vannak az országban más állami szolgálatok (pl. munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőség), amelyek kivizsgálhatják az ügyemet? Hova forduljak a jogaimmal kapcsolatos tájékoztatásért?

Az ombudsmanról szóló törvény (Zakon o pučkom pravobranitelju) értelmében a horvát ombudsman kizárólag a nemzeti hatóságok, a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a közhatalommal ellátott jogi személyek munkájában fennálló jogsértésekről és szabálytalanságokról szóló panaszokat vizsgálja ki, következésképpen a magánszektorban elkövetett jogsértésekkel kapcsolatos panaszok kivizsgálására nem jogosult. A 20. cikk értelmében pedig bárki jogosult az illetékes bírósághoz fordulni, aki úgy véli, hogy e hatóságok jogellenes vagy szabálytalan eljárása fenyegeti vagy sérti az alkotmányos vagy törvényes jogait és szabadságait. Következésképpen tehát a panaszok az Ombudsman Hivatalánál (Ured pučkog pravobranitelja) való benyújtásának nem feltétele az uniós polgárság, a panasz ombudsman általi kivizsgálásának azonban előfeltétele, hogy az emberi jogi visszaélést egy vagy több hatóság kövesse el. Azonban mivel a Horvátországi Ombudsman Hivatalához gyakran nyújtanak be a magánszektorral kapcsolatos panaszokat, a polgárok tapasztalatai és panaszai mind az éves jelentésekben szerepelnek, mind a konkrét intézkedéseket javasló jogi eljárásokban való részvétel során hasznosításra kerülnek; ezek hiányában lehetetlen volna biztosítani a nagyobb mértékű jogérvényesítést és polgári védelmet.

A diszkriminációellenes törvény (Zakon o suzbijanju diskriminacije) azonba minden nemzeti hatóság, helyi és regionális önkormányzat és közhatalommal ellátott jogi személy, valamint minden jogi és természetes személy magatartására alkalmazandó, különös tekintettel a munkajog és a munkafeltételek, az önfoglalkoztatás és a gazdaságilag függő tevékenységek végzése (a kiválasztási kritériumokat, valamint a munkaerő-felvételi és előléptetési feltételeket is beleértve); a bármilyen típusú pályaválasztási tanácsadáshoz, szakmai képzéshez és átképzéshez való hozzáférés; az oktatás, a tudomány és a sportok; a társadalombiztosítás (a szociális jólétet is beleértve); a nyugdíj- és egészségbiztosítás; az igazságügy és a közigazgatás, a nyilvánosság tájékoztatása és a média; a termékekhez és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása; valamint a szakszervezetekben, civil szervezetekben, politikai pártokban és bármely más típusú szervezetben való tagság és tevékenység, illetve a kulturális és művészeti alkotásokban való részvétel területére.

Mi több, az Ombudsman Hivatala – a központi megkülönböztetésellenes hatóság – minden természetes és jogi személy által tett bejelentést átvesz és megvizsgál, és a megkülönböztetés elleni küzdelem, valamint a megkülönböztetést elszenvedő személyek jogainak védelme érdekében megfogalmazhat jogilag nem kötelező erejű ajánlásokat, véleményeket, javaslatokat vagy figyelmeztetéseket. Részt vehet továbbá jogi eljárásokban is a hátrányos megkülönböztetés miatt panaszt tevő személy mellett beavatkozó félként, vagy közös keresetet nyújthat be a diszkrimináció elleni védelem érdekében, ha bizonyítani tudja, hogy az alperes magatartása nagy valószínűséggel jelentős számú személy egyenlő bánásmódhoz való jogát sértette a törvény által elismert értékek (faji vagy etnikai hovatartozás, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más meggyőződés, nemzeti vagy társadalmi háttér, tulajdon szakszervezeti tagság, iskolai végzettség, társadalmi helyzet, családi vagy házassági állapot, életkor, egészségi állapot, fogyatékosság, genetikai örökség, nemi identitás vagy kifejezés, illetve szexuális irányultság) vonatkozásában. A hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos panasz ombudsmanhoz való benyújtásának pedig nem feltétele az uniós polgárság.

Az új, 2019. július 1. óta hatályos, a visszaélést bejelentők védelméről szóló törvény (Zakon o zaštiti prijavitelja nepravilnosti) értelmében a visszaélést bejelentő személyeknek az ombudsmanhoz kell jogaik védelméért folyamodni, amennyiben megfelelő fokú valószínűséggel alá tudják támasztani, hogy a szabálytalanságok jelentésének következtében káresemény áldozatává váltak vagy válhatnak. A törvény alapján a panasz benyújtásának nem feltétele az uniós polgárság, és az ombudsman az állami és a magánszektor visszaéléseit bejelentő személyek védelme érdekében is hozhat intézkedéseket (Megjegyzés: a törvény meghatározása szerint a „visszaélést bejelentő személy” olyan személy, aki a munkáltató számára végzett munka kapcsán szabálytalanságokról – például jogszabályok, rendeletek, szabályok, etikai kódexek, magatartási kódexek vagy belső vállalati szabályzatok megszegéséről – szerzett tudomást és tett bejelentést.Érdemes kiemelni, hogy a munkavégzés fogalma a munkaviszony mellett az önkéntes munka, az ideiglenes alkalmazotti szerződések, diákmunka stb. keretében végzett munkára is kiterjed. Emellett a toborzási folyamatban jelöltként részt vevő személyek is lehetnek visszaélést bejelentő személyek.

Ezenfelül a társadalmi felelősséggel végzett üzleti gyakorlat – vagyis az emberi jogok, különösen a munkavállalói jogok védelme és a környezetvédelem – keretében a Horvát Köztársaság köteles a (pártatlan felügyeleti szervként eljáró) OECD Beruházási Bizottságához csatlakozó országként az alábbi iránymutatásokat végrehajtani: a társadalmi felelősséggel végzett üzleti gyakorlatról szóló tájékoztatásnyújtás a weboldalon; a megkeresések feldolgozása; az esetleges felelőtlen üzleti gyakorlatokból eredő problémák megoldása érdekében végzett közvetítés (mediáció), és az érdekeltekkel a pereskedés elkerülése érdekében folytatott kommunikáció.

Horvátország emellett létrehozta az illetékes részlegekből és szolgálatokból (például a Munkavédelmi Felügyeleti Részlegből és a Foglalkoztatási Felügyeleti Részlegből) álló Állami Felügyelőséget (Državni inspektorat).

Az Állami Felügyelőség, valamint a fenti szolgálatok/részlegek tevékenységével és hatáskörével kapcsolatos további információk az alábbi hivatkozásokon érhetők el:

• Elérhetőségek
• Munkavédelmi Felügyeleti Részleg
• Foglalkoztatási Felügyeleti Részleg

5. Kötelezi ez az ország az európai transznacionális vállalatokat az üzleti tevékenységük kapcsán elkövetett jogsértések kezelését célzó panasztételi mechanizmusok vagy közvetítői szolgáltatások létrehozására? Az Európai Unió területén kívül elkövetett jogsértésekre is érvényesek ezek a kötelezettségek? Ki felelős az ilyen tevékenységek nyomon követéséért ebben az országban? Rendelkezésre állnak a rendszer működését bemutató nyilvános jelentések?

Horvátország nem alkalmaz kötelező jellegű közvetítési rendszereket az üzleti tevékenységek kapcsán elkövetett emberi jogi visszaélések kezelésére. A fogyasztók és a kereskedők között felmerülő fogyasztói jogviták mediációját a fogyasztói jogviták rendezéséről szóló irányelveket és rendeletet a nemzeti jogrendbe átültető, a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről szóló törvény (Zakon o alternativnom rješavanju potrošačkih sporova, NN 121/16 and 32/19) szabályozza. Az emberi jogok védelmével és jogokkal kapcsolatos egyéb ügyek esetében közvetítésre vonatkozó javaslat tehető Horvátország valamely mediációs központjában, ahol a jogvita a felek érdekeinek figyelembevételével rendezhető.

Az alábbiakkal kapcsolatos további információkért tekintse meg a vonatkozó aloldalt:

• Közvetítés a tagállamokban
• Közvetítő keresése
• Alternatív fogyasztói vitarendezés
• Közvetítő (mediációs) központok

A fogyasztóvédelmi törvény (Zakon o zaštiti potrošača) értelmében a kereskedő köteles lehetőséget biztosítani a fogyasztónak arra, hogy írásbeli panaszt nyújtson be postán faxon vagy e-mailben.

Az Állami Felügyelőségről szóló törvény (Zakon o državnom inspektoratu) értelmében a bejelentő személy adatait (családi és utónevét, valamint lakcímét) tartalmazó, a szabálysértő magatartást ismertető beadványok ellenőrzések alapjául szolgálhatnak.

A multinacionális vállalatok munkavállalóinak vonatkozásában a munkaügyi törvény (Zakon o radu) a legalább 20 munkavállalót foglalkoztató munkáltatók számára előírja egy olyan személy kijelölését, aki a munkáltatóval együtt a munkavállalók méltóságának védelmével kapcsolatos panaszok fogadásáért és megoldásáért felelős.

Ezeket a tevékenységeket az Állami Felügyelőség ellenőrzi.

6. Vannak különleges jogaim, ha veszélyeztetett sértettként üzleti tevékenységek kapcsán elkövetett emberi jogi visszaélésekkel szemben kívánok jogorvoslattal élni? Igényelhetek-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett? Milyen költségekre terjed ki a költségmentesség? Azonos feltételek mellett férhetek hozzá a költségmentességhez, ha nem vagyok uniós polgár, vagy nem az Európai Unió területén belül élek?

Az üzleti tevékenységek kapcsán elkövetett emberi jogi visszaélés miatt jogorvoslatot igénybe venni kívánó áldozatok ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint más büntetőeljárások sértettjei. További információkért keresse fel az európai igazságügyi portált:

• A bűncselekmények sértettjeinek jogai a büntetőeljárásban
• A bűncselekmények sértettjeinek nyújtott kárenyhítés

A költségmentességről szóló törvény (Zakon o besplatnoj pravnoj pomoći) értelmében az alábbi személyek jogosultak költségmentességre:

• horvát állampolgárok;
• horvát állampolgársággal nem rendelkező gyermekek, akik jogszabály alapján felelős felnőtt kísérete nélkül tartózkodnak Horvátországban;
• a viszonosságra is figyelemmel az ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek, valamint az állandó lakhellyel rendelkező külföldiek;
• ideiglenes védelem alatt álló külföldi állampolgárok;
• a kiutasításról vagy visszaküldésről szóló döntéshez vezető eljárás során az országban illegálisan tartózkodó külföldiek, valamint rövid távon az országban tartózkodó külföldiek;
• a Horvátországban jogszerűen tartózkodó menedékkérők, menekültstátusszal rendelkező személyek és kiegészítő védelemben részesülő külföldiek, valamint családtagjaik az olyan eljárások során, amelyben a különös jogszabályi előírások alapján nem jogosultak jogi segítségnyújtásra.
• A költségmentességről szóló törvény (NN 143/13 és 98/19) leírja az eljárást és a feltételeket, melyek alapján a hátrányos helyzetű személyek gyakorolhatják jogi konzultációhoz, valamint a bíróságokhoz és más állami intézményekhez forduláshoz való jogukat a polgári és közigazgatási ügyekben.
• A költségmentességről szóló törvény értelmében a horvát állampolgárok mellett a költségmentesség kedvezményezettjeinek körébe tartoznak az alábbiak is:
• horvát állampolgársággal nem rendelkező gyermekek, akik jogszabály alapján felelős felnőtt kísérete nélkül tartózkodnak Horvátországban;
• a viszonosságra is figyelemmel az ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek, valamint az állandó lakhellyel rendelkező külföldiek;
• ideiglenes védelem alatt álló külföldi állampolgárok;
• a kiutasításról vagy visszaküldésről szóló döntéshez vezető eljárás során az országban illegálisan tartózkodó külföldiek, valamint rövid távon az országban tartózkodó külföldiek;
• a Horvátországban jogszerűen tartózkodó menedékkérők, menekültstátusszal rendelkező személyek és kiegészítő védelemben részesülő külföldiek, valamint családtagjaik az olyan eljárások során, amelyben a különös jogszabályi előírások alapján nem jogosultak jogi segítségnyújtásra.

A költségmentesség kedvezményezettjei a jogszabályokban foglalt feltételek mellett gyakorolhatják elsődleges és/vagy másodlagos költségmentességhez való jogukat.

Az elsődleges költségmentesség általános jogi tájékoztatásra, jogi tanácsadásra, beadványok állami szervekhez, az Emberi Jogok Európai Bíróságához, valamint nemzetközi szervezetekhez a nemzetközi szerződésekkel és a belső eljárási szabályokkal összhangban való benyújtására, az állami szervek előtti képviseletre, valamint az alternatív vitarendezésben való képviseletre terjed ki. Bármely jogi ügy vonatkozásában nyújtható, és a megyei közigazgatási szervek és Zágráb városának (Grad Zagreb) közigazgatási szervei biztosítják felhatalmazott egyesületeken és jogsegélyező irodákon keresztül. Az elsődleges költségmentesség gyakorlására vonatkozó eljárás közvetlenül egy elsődleges költségmentességet biztosító szervvel való kapcsolatfelvétel útján kezdeményezhető; az adott szerv saját hatáskörében állapítja meg, teljesülnek-e az elsődleges költségmentesség feltételei.

A másodlagos költségmentesség jogi tanácsadásra, a munkavállalók jogainak védelmével kapcsolatos eljárásokban beadványok a munkáltatóhoz való benyújtására, peres ügyekben beadványok benyújtására és jogi képviseletre, valamint jogviták egyezség útján történő rendezésében való jogi segítségnyújtásra terjed ki. A másodlagos költségmentességet jogászok biztosítják. A másodlagos költségmentesség a perköltségek és a bírósági illetékek megfizetése alóli mentességre is kiterjed.

A másodlagos költségmentesség peres eljárásokkal kapcsolatban beadványok benyújtásában nyújtott segítség és jogi képviselet, valamint a bírósági illeték megfizetése alól való mentesülés formájában történő biztosításához a kérelmezőnek meg kell felelnie a költségmentességről szóló törvényben foglalt követelményeknek; azaz a kérelmező és a vele egy háztartásban élők teljes havi jövedelme nem haladhatja meg a fejenkénti adóalap összegét (3 326,00 HRK), és a kérelmező, valamint a vele egy háztartásban élők teljes vagyonának összértéke nem haladhatja meg az adóalap összegének 60-szorosát (199 560,00 HRK).

A pénzügyi feltételek teljesítésén túl a másodlagos költségmentesség az alábbiakkal kapcsolatos eljárásokban igényelhető:

• dologi jogok (a földhivatali eljárások kivételével);
• munkaviszony;
• családi kapcsolatok (a házasság közös megegyezéssel történő felbontásával kapcsolatos eljárások kivételével, amennyiben a házastársaknak nincsen közös vagy örökbefogadott kiskorú gyermeke, vagy a szülők gondnoksága alatt álló nagykorú gyermeke);
• az olyan eljárásokból származó követelések kényszervégrehajtásával vagy biztosításával kapcsolatos végrehajtási és biztosítéki eljárások, amelyekben a költségmentességről szóló törvény értelmében költségmentesség biztosítható;
• jogviták egyezség útján történő rendezése;
• a költségmentességről szóló törvény alapvető céljával összhangban, kivételes esetekben bármely más közigazgatási és polgári igazságszolgáltatási eljárásban, amennyiben a költségmentesség iránti igény a kérelmező és a vele egy háztartásban élők különleges élethelyzetének tudható be.

A másodlagos költségmentesség engedélyezére vonatkozó eljárás az illetékes megyei közigazgatási szervnél vagy Zágráb illetékes közigazgatási szervénél kezdeményezhető. A kérelmet egységes formanyomtatványon kell benyújtani, a kérelmező és a vele egy háztartásban élők a teljes jövedelmükre és vagyoni helyzetükre vonatkozó összes adat megismeréséhez való hozzájárulásával, valamint a kérelmező a megadott adatok pontosságát és teljességét megerősítő nyilatkozatával együtt.

A másodlagos költségmentességre való jogosultság követelményeinek megfelelő kérelmező számára másodlagos költségmentességet engedélyező eljárásban az illetékes hatóság másodlagos költségmentességet engedélyező határozatot ad ki, melyben meghatározza a biztosított költségmentesség típusát és hatályát. A másodlagos költségmentesség a másodlagos jogi segítségnyújtás költségeinek – a kérelmező és a vele egy háztartásban élők teljes havi jövedelmének összegétől függően – teljes vagy részleges fedezetét jelenti. A másodlagos költségmentességet biztosító határozat megnevezi a másodlagos költségmentességet nyújtó ügyvédet is.

Amennyiben a kérelmező nem teljesíti a másodlagos költségmentességhez való jog biztosításának követelményeit, a kérelmet elutasító határozat kerül kiadásra. A kérelmet elutasító határozattal szemben az Igazságügyi Minisztériumhoz (Ministarstvo pravosuđa) nyújtható be fellebbezés. Az Igazságügyi Minisztérium fellebbezést elutasító határozata közigazgatási eljárásban támadható meg.

Amennyiben a költségmentesség kedvezményezettje a pervesztes fél, vagyis nem jár sikerrel abban az eljárásban, amelyre a másodlagos költségmentességet kapta, nem köteles visszatéríteni a jogi segítségnyújtás költségeit. A költségmentesség azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másodlagos költségmentesség pervesztes kedvezményezettje az ellenérdekű félnél felmerült perköltségek megfizetése alól is mentesül; erről a bíróság a bírósági eljárásokra irányadó szabályoknak megfelelően határoz.

Költségmentesség a határon átnyúló jogviták esetén is biztosítható. A költségmentességről szóló törvény meghatározása szerint a határon átnyúló jogviták olyan jogviták, melyekben a költségmentességet kérelmező az Európai Unió valamely, az eljáró bíróság vagy a bírósági határozat végrehajtásának tagállamától eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel.

A határon átnyúló jogvitákkal kapcsolatos költségmentesség polgári és kereskedelmi ügyekben, közvetítői eljárásokban, alternatív vitarendezésben, közokiratok végrehajtásakor, valamint az ilyen eljárásokkal kapcsolatos jogi tanácsadás vonatkozásában biztosítható. A határokon átívelő jogvitákkal kapcsolatos költségmentességre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók az adóügyi, a vámügyi és más közigazgatási eljárásokban.

A határokon átívelő jogviták vonatkozásában költségmentességet kérelmezők abban az esetben részesülhetnek költségmentességben, ha megfelelnek a költségmentességről szóló törvényben előírt követelményeknek. Kivételes esetben a költségmentességről szóló törvényben foglalt követelményeket nem teljesítő kérelmezők számára is biztosítható költségmentesség, amennyiben bizonyítani tudják, hogy az állandó lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük szerinti tagállamban és jellemző aránytalan megélhetési költségek és a horvátországi megélhetési költségek miatt nem képesek megfizetni az eljárás költségeit.

Horvátországban a kérelmezőnek, illetve a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam illetékes hatóságnak (továbbító hatóság) az Igazságügyi Minisztériumhoz (átvevő hatóság) kell benyújtania a költségmentesség iránti kérelmet. A nyomtatványokat és a csatolt dokumentumokat horvát nyelven kell benyújtani; ellenkező esetben a kérelem elutasításra kerül.

Amennyiben a kérelmező nem határon átnyúló jogvita vonatkozásában kér költségmentességet, vagy nem jogosult határon átnyúló jogviták rendezéséhez biztosított költségmentességre, az Igazságügyi Minisztérium határozatot hoz a kérelem elutasításáról. Az Igazságügyi Minisztérium határozataival szemben fellebbezésnek nincs helye; közigazgatási eljárásban azonban megtámadhatók.

A Horvátországra nézve kötelező erejű két- és többoldalú nemzetközi megállapodások rendelkezéseinek figyelembevételével az Európai Unió területén lakóhellyel nem rendelkező személyeknek is biztosítható költségmentesség.

A horvátországi költségmentességgel kapcsolatos további információkért keresse fel az alábbi weboldalt:

• Költségmentesség

[1] Személyiségi jogok: az élethez, a fizikai és szellemi egészséghez, a jóhírnévhez, a becsülethez, a méltósághoz, a névviseléshez, a magánélet és a családi élet tiszteletben tartásához, a szabadsághoz stb. való jog.

1. Milyen jogi védelemben részesülök az Önök országában, ha üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés áldozatává válok? Ez a védelem magában foglal kártérítést?

A munkáltatói felelősségről (kötelező biztosításról) szóló 174/1989. sz. módosított törvény rendelkezései szerint azok a munkavállalók, akik üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés áldozatává válnak, a foglalkoztatásuk által okozott és annak során bekövetkező munkahelyi baleset (halál vagy testi sérülés), vagy a munkájuk által okozott foglalkozási megbetegedés esetén kártérítésre jogosultak. A törvény megköveteli, hogy minden munkáltató rendelkezzen a munkavállalók munkahelyi balesetét vagy foglalkozási megbetegedését fedező biztosítással. E követelmény kiterjed a Cipruson állandó lakóhellyel rendelkező azon személyek foglalkoztatására, akiket külföldön foglalkoztatnak, és akik munkahelyi balesetet vagy foglalkoztatási megbetegedést szenvednek el. A törvény meghatározza a munkavállalónként és balesetenként vagy foglalkoztatási megbetegedésenként (százhatvanezer euró, 160 000,00 EUR), valamint az ugyanazon üzemi eseményből eredő esetenként vagy esetsorozatonként (3 415 000,00 euró) fedezett minimális összeget, ideértve a kiadásokat és a kamatokat is.

Ahhoz, hogy a munkavállaló a törvényben előírt mértéket meghaladó kártérítésben részesüljön, erre irányuló keresetet kell benyújtania a bíróságon.

A munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos jogszabályok betartására vonatkozó, a munkáltatók telephelyein / vállalkozásainál végzett ellenőrzések során a munkaügyi felügyelőség felügyelői azt is ellenőrzik, hogy a létezik-e a munkáltató kötelező felelősségbiztosítását igazoló dokumentum.

2. Léteznek a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozóan különös szabályok az Önök országában? Ezek a szabályok a környezetvédelmi bűncselekményekre vagy a súlyos munkaerő-kizsákmányolásra is vonatkoznak?

Lásd a fenti 1. kérdésre adott választ.

3. Emberi jogi jogsértés áldozatává váltam egy európai transznacionális vállalat tevékenysége eredményeként az Európai Unión kívül. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Mik a követelményei annak, hogy jogaim megsértésére hivatkozhassak? Hol kaphatok további tájékoztatást?

Nem fordulhat e bíróságokhoz. A rendelkezésre álló – a kérdésben leírt – információk és adatok alapján úgy tűnik, hogy nem áll fenn a ciprusi bíróságok joghatóságát megalapozó kapcsolat.

4. Ombudsmani intézmények, esélyegyenlőségi testületek vagy nemzeti emberi jogi intézmények támogathatják-e az európai transznacionális vállalatok által az Európai Unión kívül elkövetett emberi jogi jogsértések áldozatait? Vizsgálódhatnak-e ezek a testületek az ügyemben, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Léteznek-e egyéb közszolgáltatások (mint a munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőségek) az Önök országában, amelyek vizsgálhatják az ügyemet? Honnan tájékozódhatom a jogaimról?

Nem. Az állításuk szerint emberi jogi jogsértés áldozatává váló harmadik országbeli állampolgárok megfelelő védelmét független intézmények biztosítják, feltéve, hogy a jogsértést Cipruson követték el.

5. Előírja-e az Önök országa az európai transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére hozzanak létre panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot? Ezek a kötelezettségek alkalmazandók-e azokban az esetben is, amikor a jogsértések az Európai Unión kívül történtek? Ki a felelős az Önök országában e tevékenységek ellenőrzéséért? Állnak-e rendelkezésre nyilvános jelentések a rendszer működésével kapcsolatban?

A fogyasztói jogviták online rendezéséről szóló 524/2013/EU rendelet előírja az online üzletet működtető társaságok számára, hogy a honlapjukon nyújtsanak tájékoztatást az online vitarendezési platformról.

6. Vannak-e meghatározott jogaim, ha olyan veszélyeztetett sértett vagyok, aki üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés miatt kívánja jogait érvényesíteni? Kaphatok-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett?

Minden természetes személy, akinek emberi jogait megsértették, kaphat költségmentességet, feltéve, hogy e személy a Ciprusi Köztársaság területén rendelkezik lakóhellyel, függetlenül attól, hogy a Ciprusi Köztársaság állampolgára vagy uniós polgár-e.

Mely költségeket fedezi a költségmentesség?

A költségmentesség a következőkre vonatkozik:

• ügyvéd igénybevétele,
• jogi tanácsadás, és
• bíróság előtti képviselet.

Kaphatok-e költségmentességet ugyanezen feltételek mellett, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek?

Nem.

1. Milyen jogi védelemben részesülök az Önök országában, ha üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés áldozatává válok? A védelem kártérítést is magában foglal?

A polgári perrendtartásról szóló törvény 1. cikkének (1) bekezdése minden magán- és jogi személynek joga van megsértett vagy vitatott polgári jogai vagy jogos érdekei bírósági védelméhez. Ha a magánszemély úgy véli, hogy olyan üzleti vonatkozású emberi jogi jogsértések áldozatává vált, amelyek sértik polgári jogait, általános hatáskörű bíróság előtt polgári jogi keresetet indíthat.

A polgári törvénykönyv 1635. cikke értelmében minden jogsértés, és eleve minden olyan jogellenes cselekmény, amely kárt (egyben erkölcsi kárt is) okoz, jogot keletkeztet az áldozat számára arra, hogy az elkövetőtől jogorvoslatot kérjen, amennyiben e cselekmény annak terhére róható. Az erkölcsi kár az áldozat nem vagyoni jogainak vagy nem vagyoni előnyeinek a jogellenes cselekményből eredő sérelme miatti fizikai vagy lelki szenvedés. Az erkölcsi kár orvoslásának terjedelmét a bíróság mérlegeléssel, az erkölcsi kár súlyára és következményeire figyelemmel állapítja meg. Ha a jogsértő cselekmény az egyén élete, egészsége, erkölcse, szexuális sérthetetlensége, szabadsága, becsülete vagy tisztelete, illetve családja vagy kiskorú ellen elkövetett bűncselekményben nyilvánul meg, vélelmezett, hogy az említett cselekmény következtében az áldozatot erkölcsi sérelem érte. Más esetekben az áldozatnak kell bizonyítania az erkölcsi kárt. A cselekményt itt tágabb értelemben kell érteni, ami nemcsak a cselekvést, hanem a cselekvés elmaradását, azaz a mulasztást is magában foglalja.

2. Vonatkoznak ebben az országban különös szabályok a súlyos emberi jogi visszaélésekre? Érvényesülnek ezek a szabályok a környezeti bűnözés vagy a munkaerő súlyos kizsákmányolása tekintetében is?

A jogsértésekért való, a polgári törvénykönyvben rögzített felelősség kiterjed minden jogsértésre és bűncselekményre, beleértve a súlyos emberi jogi visszaéléseket is.

3. Emberi jogi jogsértés áldozata vagyok az Európai Unión kívül, egy európai transznacionális vállalat tevékenysége következtében. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Milyen feltételekkel érvényesíthetek igényt jogaim megsértése miatt? Hol találok ezzel kapcsolatban további információkat?

Ha sem az alperesnek, sem a felperesnek nincs Lettországban lakóhelye vagy hivatalos címe, és ha a jogsértés nem Lettországban történt, nagy valószínűséggel a lett bíróságoknak nincs joghatósága a polgári jogi igényre.

4. Nyújthatnak az ombudsman-intézmények, az egyenlőséggel foglalkozó szervek vagy a nemzeti emberi jogi intézmények segítséget az európai transznacionális vállalatok által üzleti tevékenységek kapcsán, az Európai Unió területén kívül elkövetett emberi jogi visszaélések áldozatainak? Vizsgálódhatnak-e ezek a testületek az ügyemben, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Vannak az országban más állami szolgálatok (pl. munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőség), amelyek kivizsgálhatják az ügyemet? Hova forduljak a jogaimmal kapcsolatos tájékoztatásért?

Lettországban az ombudsman elnevezése „tiesībsargs”. Az ombudsman az ombudsmanról szóló törvényben meghatározott célnak megfelelően működik, amely az emberi jogok védelmének előmozdítása és az államhatalom jogszerű és célszerű gyakorlásának biztosítása, a jó kormányzás elvének megfelelően.

Az ombudsman csak olyan ügyek megoldásában vehet részt, amelyekben államigazgatási hatóságok döntéshozatalkor vagy a jogalkotó szervek jogalkotási aktus elfogadásával sértik meg egyének Satversme-ben (a Lett Köztársaság Alkotmányában) és az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi okmányokban meghatározott emberi jogait.  Az ombudsman hatáskörének gyakorlása körében hatóságnak minősül a kormányzati igazgatási szerv vagy az önkormányzati hatóság, illetve ezek tisztségviselője, valamint az államigazgatás által átruházott feladatot ellátó személy.

Azokban az esetekben, amikor a magánszemély a megkülönböztetésmentesség elve sérelmének áldozata, az ombudsman a jogi személyeknek és magánszemélyeknek is végezhet értékelést és adhat ajánlást.

Az ombudsman hatásköre azonban nem terjed ki az európai transznacionális vállalatok Unión kívüli cselekményeinek értékelésére.

A vállalkozások munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásának ellenőrzése és nyomon követése az Állami Munkaügyi Felügyelőség hatáskörébe tartozik.

A környezetvédelem területén a vállalkozások magatartását az Állami Környezetvédelmi Szolgálat ellenőrzi, amely a környezetvédelem, a sugárbiztonság és a nukleáris biztonság, valamint a természeti erőforrások felhasználása területén a jogszabályok betartásának ellenőrzéséért felelős.

Ha a magánszemély tévedésből nyújt be jogellenes cselekmény miatt igényt a hatósághoz, azaz nincs tudomása arról, hogy a magánszemély igényében hivatkozott üggyel kapcsolatos válaszadás a beadványokról szóló törvény rendelkezései szerint nem tartozik az érintett hatóság hatáskörébe, a hatóság köteles a magánszemélyt tájékoztatni az ügyben illetékes hatóságról, illetve adott esetben az igényt továbbítani az annak vizsgálatára illetékes hatósághoz.

Meg kell tehát jegyezni, hogy az ombudsman intézménye a megsértett emberi jogok védelmének alternatív vitarendezési mechanizmusa, amely az ombudsman személyes hatáskörén alapul, mert az ombudsman ajánlásai jogi kötelező erővel nem bírnak. Az ombudsmanhoz benyújtott fellebbezés nem minősül fellebbezési eljárás megindításának, és az eljárásban részt vevő félnek figyelembe kell vennie, hogy a fellebbezés nem függeszti fel sem a közigazgatási rendelet érvényességét, sem a fellebbezési határidőt. Az ombudsman feladata azonban az, hogy előmozdítsa a lakosság körében az emberi jogokkal, azok védelmének mechanizmusaival és az ombudsman munkájával kapcsolatos tudatosságot és megértést. Ezért az ombudsman minden egyedi esetben tanácsot adhat magánszemélyeknek a megsértett jogok védelmének mechanizmusairól.

Állampolgárságra tekintet nélkül minden olyan személy az ombudsmanhoz fordulhat, aki úgy véli, hogy emberi jogait megsértették.

5. Kötelezi ez az ország az európai transznacionális vállalatokat az üzleti tevékenységük kapcsán elkövetett jogsértések rendezését célzó panasztételi mechanizmusok vagy közvetítői szolgáltatások létrehozására? Az Európai Unió területén kívül elkövetett jogsértésekre is érvényesek ezek a kötelezettségek? Ki a felelős az Önök országában e tevékenységek nyomon követéséért? Állnak-e rendelkezésre nyilvános jelentések a rendszerek működésével kapcsolatban?

Nincsenek információk olyan jogalkotási aktusokról, amelyek az európai transznacionális vállalatokat az üzleti tevékenységük kapcsán elkövetett jogsértések kezelését célzó panasztételi mechanizmusok vagy közvetítői szolgáltatások létrehozására köteleznék.

6. Vannak-e meghatározott jogaim, ha olyan veszélyeztetett áldozat vagyok, aki üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés miatt kívánja jogait érvényesíteni? Kaphatok-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett? Milyen költségekre terjed ki a költségmentesség? Kaphatok-e költségmentességet ugyanezen feltételek mellett, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek?

Az államilag finanszírozott költségmentességre való jogosultság az ügy kategóriájától és a magánszemély helyzetétől függ. A költségmentesség magában foglalja a jogi tanácsadást, a bírósági eljárási iratok elkészítését, valamint a bírósági tárgyaláson nyújtott jogi segítséget. A polgári perben félként részt vevő magánszemély mentesül a nemzeti költségvetésbe fizetendő perköltség alól, és a bíróságnak államilag finanszírozott fordítási szolgáltatást kell nyújtania számára, ha az illető nem beszéli az eljárás nyelvét.

A Lettországban legálisan tartózkodó magánszemély polgári ügyekben (a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve) és a családi bíróság gyermek jogainak és törvényes érdekeinek védelmével kapcsolatos határozatát vitató közigazgatási ügyekben jogosult költségmentességre, ha az önkormányzati szociális szolgálat elismerte alacsony jövedelmű vagy rászorulói státuszát, vagy különleges helyzetben van, azaz váratlanul és rajta kívül álló okok miatt olyan körülmények közé és anyagi helyzetbe kerül, amely gátolja jogai védelmének biztosításában, vagy az egyén tartását teljes mértékben az állam vagy az önkormányzat biztosítja.

Az uniós tagállamban lakóhellyel rendelkező magánszemély akkor jogosult határon átnyúló vonatkozású polgári jogvitákban költségmentességre, ha sajátos körülményei és jövedelmének mértéke gátolja jogainak védelmében.

Más magánszemélyek (beleértve az EU-n kívül élőket is) jogosultak költségmentességre Lettország nemzetközi kötelezettségvállalásai szerint, ha sajátos körülményeik és jövedelmük szintje gátolja őket jogaik védelmében.

Magánszemélyek önállóan vagy ügyvédi segítséggel vitt polgári ügyeiben (azaz kötelmi jogból eredően a Gazdasági Bíróság hatáskörébe tartozó polgári ügyekben, ha a követelés összege meghaladja a 150 000 eurót, valamint a kereskedelmi titok jogellenes megszerzés, felhasználás és nyilvánosságra hozatal elleni védelmével kapcsolatos ügyekben) a magánszemély akkor jogosult költségmentességre, ha jövedelme nem haladja meg a lettországi havi minimálbért, anyagi helyzete költségmentességre jogosítja, és a költségmentesség díját megfizeti.

Közigazgatási ügyekben a bíróság (a bíró) a költségmentességet a magánszemély kérelmére adja meg, az ügy összetettségére és a magánszemély anyagi helyzetére figyelemmel.

Büntetőeljárásban a költségmentességet az eljárást lefolytató fél (a nyomozó, az ügyész vagy a bíró) adja meg. Kérésre biztosítanak költségmentességet védelemre jogosult egyéneknek és törvényi előírás alapján az áldozatoknak.

További információk az Igazságügyi Igazgatási Hivatal honlapján találhatók:

• Infografika – Állam által nyújtott költségmentesség különböző ügykategóriákban (LV)
• Tájékoztatás – Állam által biztosított jogsegély (EN)
• Áttekintés – Az állam által nyújtott jogsegély (EN)
• Jogi segítségnyújtás határon átnyúló vonatkozású jogvitákban (EN)

1. Milyen jogi védelemben részesülök az Önök országában, ha üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés áldozatává válok? Ez a védelem magában foglal kártérítést?

Az emberi jogi jogsértések bármely áldozata, akár üzleti tevékenységgel kapcsolatos e jogsértés, akár nem, bírósághoz fordulhat jogorvoslatért és kártérítésért.

2. Léteznek a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozóan különös szabályok az Önök országában? Ezek a szabályok a környezetvédelmi bűncselekményekre vagy a súlyos munkaerő-kizsákmányolásra is vonatkoznak?

Nincsenek a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozó különös szabályok. Az emberi jogi jogsértéseket érintő minden ügyet azonos módon bírálnak el.

3. Emberi jogi jogsértés áldozatává váltam egy európai transznacionális vállalat tevékenysége eredményeként az Európai Unión kívül. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár és nem az EU-ban élek? Mik a feltételei annak, hogy jogaim megsértésére hivatkozhassak? Hol kaphatok további tájékoztatást?

A jog területi jellegű. Az egyénnek a nemzetközi magánjog alapján kell meghatároznia az eljáró bíróság országa szerinti jogot (lex fori), feltéve, hogy nincs a felek között olyan megállapodás, amely kizárja az alkalmazandó jog megválasztását.

4. Ombudsmani intézmények, esélyegyenlőségi testületek vagy nemzeti emberi jogi intézmények támogathatják-e az európai transznacionális vállalatok által az Európai Unión kívül elkövetett emberi jogi jogsértések áldozatait? Vizsgálódhatnak-e ezek a testületek az ügyemben, ha nem vagyok uniós polgár és nem az EU-ban élek? Léteznek-e egyéb közszolgáltatások (mint a munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőségek) az Önök országában, amelyek vizsgálhatják az ügyemet? Honnan tájékozódhatom a jogaimról?

Az alkotmány 64A. cikkével és az ombudsmanról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban a máltai ombudsman feladata az, hogy „kivizsgálja a kormány által vagy nevében, vagy a törvényben meghatározott egyéb hatóság, szerv vagy személy (az ezen alkotmány által létrehozott hatóságot, szervet vagy hivatalt is ideértve) által közigazgatási feladataik ellátása során hozott intézkedéseket”.

Az ombudsmanról szóló törvény 12. cikkének (1) bekezdésével összhangban az ombudsman hatásköre a következőkre vonatkozó panaszok kivizsgálására korlátozódik:

„a) a kormány, ideértve bármely kormányzati szervezeti egységet vagy a kormány bármely más hatóságát, bármely minisztert vagy parlamenti államtitkárt, bármely köztisztviselőt és a fent említett hatóság bármely tagját vagy alkalmazottját;

b) bármely jogszabállyal létrehozott szerv, valamint bármely társulás vagy más szerv, amelyben a kormány vagy a fent említett egy vagy több szerv vagy azok bármely kombinációja ellenőrzésre jogosító részesedéssel rendelkezik vagy amely fölött tényleges ellenőrzést gyakorol, ideértve az ilyen szerv vagy társulás igazgatóját, tagját, ügyvezetőjét vagy irányító testülete más tisztviselőjét (a továbbiakban együtt: szervezet); és

c) helyi önkormányzatok és azok bármely bizottsága, polgármesterek, önkormányzati képviselők és valamennyi helyi önkormányzat személyi állományának tagjai.”

Az ombudsman nem rendelkezik kifejezett formális megbízatással az alapvető jogok megsértésével vagy azokat érintő fenyegetésekkel kapcsolatos ügyek kivizsgálására, jogorvoslat biztosítására vagy a polgárok alapvető jogainak előmozdítására vagy védelmére vonatkozóan.

Az ombudsmanról szóló törvény 22. cikkének (1) bekezdésében rögzített feladatok ugyanakkor kellően tágak ahhoz, hogy lehetővé tegyék ezen intézmény számára, hogy az emberi jogok területén korlátozások nélkül fellépjen a következők útján:

• az emberi jogi elemet tartalmazó panaszok kivizsgálása;
• a hatóságok figyelmének felhívása a polgárok jogait érintő fenyegetésekre;
• jogsértés esetén a helyzet megoldásához való hozzájárulás azzal, hogy a bírósági eljárás elkerülése érdekében az ügy méltányos és eredményes rendezésére vonatkozó ajánlásokat tesz.

Az ombudsman hatásköre állampolgárságtól vagy származástól függetlenül minden olyan személyre kiterjed, aki úgy ítéli meg, hogy sérelmet szenvedett, feltéve, hogy az adott személynek személyes érdeke fűződik a panasz tárgyához. A „személy” alatt itt természetes személyek és jogi személyek is értendők.

Azon hatóságok vagy intézmények, amelyekre az ombudsman hatásköre kiterjed, kötelesek védeni az emberi jogokat és biztosítani azok érvényesítését. Következésképpen, noha az ombudsman megbízatása a hatóságokra korlátozódik, figyelembe vehetőek az olyan helyzetek, amikor az üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés áldozata azt állítja, hogy jogait megsértették, mivel az adott hatóság vagy intézmény nem biztosította részére a védelmet, amelyre jogosult volt.

Az ombudsman bármely esetet kivizsgálhat, akkor is, ha a panaszt tevő személy nem uniós polgár és nem az EU-ban él, feltéve, hogy a panasz tárgya az ombudsman hatáskörébe tartozik. Ezen túlmenően, amennyiben a panasz tárgya az ombudsman vagy más helyi vagy szabályozó hatóság hatáskörébe tartozik, minden áldozat jogvédelemben részesül.

Következésképpen az ombudsman hatásköre nem az ügy tárgyától vagy attól függ, hogy a sérelmet szenvedett fél Máltán él-e, hanem attól, hogy az állítólagos mulasztást olyan hatóság követte-e el, amelyre kiterjed az ombudsman hatásköre.

Ami az egyéb (például munkaügyi vagy környezetvédelmi) máltai közszolgáltatásokat illeti, vannak még további állami intézmények, például az Ipari és Munkaügyi Kapcsolatok Főosztálya, a Környezetvédelmi és Erőforrásügyi Hatóság, a Pénzügyi Szolgáltatások Döntőbírósága és az Egyenlőség Előmozdítását Szolgáló Nemzeti Bizottság. Az Egyenlőség Előmozdítását Szolgáló Nemzeti Bizottság az egyenlőséggel foglalkozó nemzeti szervként azonban a hátrányos megkülönböztetésnek és a szexuális zaklatásnak csak azon eseteit vizsgálhatja, amelyek Máltán történtek.

5. Előírja-e az Önök országa az európai transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére hozzanak létre panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot? Ezek a kötelezettségek alkalmazandók-e azokban az esetben is, amikor a jogsértések az Európai Unión kívül történtek? Ki a felelős az Önök országában e tevékenységek ellenőrzéséért? Állnak-e rendelkezésre nyilvános jelentések a rendszer működésével kapcsolatban?

Málta nem írja elő az európai transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot hozzanak létre. Máltán a családjogi bíróság előtti ügyekben vagy a bérleti jogviszonyok ügyében eljáró szabályozó testület előtti eljárásokban kerül sor közvetítésre.

6. Vannak-e meghatározott jogaim, ha olyan veszélyeztetett sértett vagyok, aki üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés miatt kívánja jogait érvényesíteni? Kaphatok-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett? Mely költségeket fedezi a költségmentesség? Kaphatok-e költségmentességet ugyanezen feltételek mellett, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek?

Ha Ön Málta Törvényei 539. fejezetének (a bűncselekmények áldozatairól szóló törvény) 2. cikkében meghatározottak szerint bűncselekmény áldozata vagy Málta Törvényei 581. fejezetében (a nemi alapú erőszakról és a családon belüli erőszakról szóló törvény) meghatározottak szerinti családon belüli erőszak áldozata, költségmentességre jogosult. Amint a bíróság meghozza a költségmentesség megítéléséről szóló végzést, Ön jogosulttá válik jogi tanácsadásra, valamint bíróság előtti képviseletre. A bírósági költségeket és az ügyvédi díjakat fedezni fogják. Amennyiben Ön nem uniós polgár, azonban Máltán jogállással rendelkezik, jogosult költségmentességre. Amennyiben Ön uniós polgár, aki az EU-n kívül él, szintén jogosult a máltai bíróságok előtti képviseletre és költségmentességre.

1. Milyen védelmet élveznek az emberi jogok üzleti világban történő megsértésének áldozatai? A védelem kártérítést is magában foglal?

Más tagállamokhoz hasonlóan a nemzetközi joghatóságot nagyrészt a „Brüsszel 1a. rendelet” (1215/2012/EK rendelet, a továbbiakban: a rendelet) határozza meg. Ez a felperes lakóhelyétől és/vagy állampolgárságától függetlenül lehetővé teszi kereset benyújtását – különösen akkor, ha a vállalkozás (vagy fióktelepének) bejegyzett székhelye Ausztriában van. Más joghatósági okokat a rendelet 7. cikke említ. Jelentőséggel bírhat az a hely, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett, vagy ahol a szerződéses kötelezettséget teljesíteni kellett volna.

2. Vonatkoznak ebben az országban különös szabályok a súlyos emberi jogi visszaélésekre? Érvényesülnek ezek a szabályok a környezeti bűnözés vagy a munkaerő súlyos kizsákmányolása tekintetében is?

A szerződésen kívüli felelősségről szóló osztrák törvény nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket a súlyos emberi jogi visszaélésekre vonatkozóan. Ha azonban a súlyos emberi jogi visszaélés törvény által védett alanyi jog sérelmét eredményezi, az általános szerződéses felelősség jöhet szóba. Más szóval, aki szándékosan vagy gondatlanságból más életében, egészségében, szabadságában, vagyonában vagy bármely más jogában jogellenesen kárt okoz, kártérítési felelősséggel tartozik. Életben vagy testi épségben, egészségben, szabadságban, vagyonban vagy bármely más jogban okozott kár esetén nemcsak az a személy tartozik helytállási kötelezettséggel, aki a kárt közvetlenül okozta, hanem az is, aki nem tette meg a szükséges és észszerű intézkedéseket annak megakadályozására, hogy harmadik személyt kár érjen, ha az adott személy hozta létre a veszélyforrást (Verkehrssicherungspflicht).

Büntetőjogi szempontból az emberi jogok súlyos sérelme is általánosan büntetendő cselekménynek minősül.

3. Emberi jogi jogsértés áldozata vagyok az Európai Unión kívül, egy európai transznacionális vállalat tevékenysége következtében. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Milyen feltételekkel érvényesíthetem a jogaim megsértése miatti igényt? Hol találok ezzel kapcsolatban további információkat?

Lásd az alábbi 4. szakaszt.

4. Nyújthatnak a nemzeti ombudsman-intézmények, az egyenlőséggel foglalkozó szervek vagy emberi jogi szervezetek segítséget az európai transznacionális vállalatok által üzleti tevékenységek kapcsán, az Európai Unió területén kívül elkövetett emberi jogi visszaélések áldozatainak? Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Vannak az országban más állami szolgálatok (pl. munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőség), amelyek kivizsgálhatják az ügyemet? Hova forduljak a jogaimmal kapcsolatos tájékoztatásért?

Más tagállamokhoz hasonlóan a nemzetközi joghatóságot nagyrészt a „Brüsszel 1a. rendelet” (az 1215/2012/EK rendelet) határozza meg. Ez a felperes lakóhelyétől és/vagy állampolgárságától függetlenül lehetővé teszi kereset benyújtását – különösen ha a vállalkozás (vagy fióktelepének) bejegyzett székhelye Ausztriában van. A rendelet 7. cikke említ más joghatósági okokat. Jelentőséggel bírhat az a hely, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett, vagy ahol a szerződéses kötelezettséget teljesíteni kellett volna.

Ha a Brüsszel 1a. rendelet vagy a 2007. évi Luganói Egyezmény (a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezmény) nem alkalmazható, a nemzetközi joghatóságot mindig a bíróságok joghatóságáról szóló törvény (Jurisdiktionsnorm – JN) 27a. szakasza alapozza meg, ha egy osztrák bíróság rendelkezik területi joghatósággal. A JN 92a. szakasza szerinti károkozás esetében a kizárólagos joghatósági ok azon a helyen alapul, ahol a károkozó magatartás történt. Mindazonáltal más joghatóságok is szóba jöhetnek, például a JN 88. szakasza szerint az elkövetés helye, vagy a JN 99. cikke értelmében az ingatlan fekvése.

5. Kötelezi ez az ország az európai transznacionális vállalatokat az üzleti tevékenységük kapcsán elkövetett jogsértések rendezését célzó panasztételi mechanizmusok vagy közvetítői szolgáltatások létrehozására? Az Európai Unió területén kívül elkövetett jogsértésekre is érvényesek ezek a kötelezettségek? Ki a felelős e panaszkezelési mechanizmusok vagy közvetítői szolgáltatások nyomon követéséért? Rendelkezésre állnak az e mechanizmusok és szolgáltatások működéséről tájékoztatást adó nyilvános jelentések? + 6. Vannak különleges jogaim, ha üzleti tevékenységek kapcsán elkövetett emberi jogi visszaélések veszélyeztetett áldozata vagyok? Milyen feltételek mellett vehetek igénybe költségmentességet? Milyen költségeket fedez a költségmentesség? Kaphatok-e költségmentességet az uniós polgárokkal azonos feltételek mellett, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek?

A költségmentesség megadása nem kapcsolódik az osztrák állampolgársághoz vagy az uniós polgársághoz.

A költségmentesség célja, hogy minden peres fél egyéni anyagi helyzetétől függetlenül érvényesíthesse polgári jogi jogait, vagy a bíróság előtt jogait megvédhesse. A jogvita lefolytatásából származó költségek nem akadályozhatják a követelések érvényesítését vagy a személy védekezését, még akkor sem, ha az adott személynek elegendő saját forrással nem rendelkezik. A költségmentesség megadása lehetőségének célja az egyének között anyagi helyzetükből adódó különbségek megszüntetése, és nemcsak az egyenlőség elvének, hanem az EJE 6. cikkének (1) bekezdéséből fakadó, az igazságszolgáltatáshoz való szabad és akadálytalan hozzáféréshez való jog érvényesülésének lehetővé tétele, és az igazságszolgáltatáshoz mindenki számára egyenlő hozzáférés biztosítása.

A bírósági eljárásban részt vevő, költségmentességben részesülő fél azonban csak időlegesen mentesül saját jogi költségei megfizetésének kötelezettsége alól. Az ellenérdekű felet az ideiglenes mentesség nem illeti meg.

A bíróság csak abban az esetben ad költségmentességet a feleknek, ha az eljárás lefolytatása egyébként szükséges létfenntartásukat veszélyeztetné. A tervezett jogi lépés vagy védekezés nem lehet nyilvánvalóan indokolatlan vagy hiábavaló ahhoz, hogy a költségmentesség nyújtásának lehetősége egyáltalán fennálljon.

A „szükséges létfenntartás” azokat az erőforrásokat jelenti, amelyekre a félnek szerény életszínvonalon szüksége van saját maga és minden olyan családtagja számára, akinek eltartásáért felelős. A szükséges létfenntartás az „alapvető” és a „megfelelő” létfenntartás között húzódik. A keresőtevékenységet folytató személy átlagos statisztikai jövedelme és a létminimum közötti összeg. A nemzetközi ügyekben a tartózkodási helyen uralkodó körülmények határozzák meg, hogy mi szükséges a szerény életszínvonalhoz.

Az osztrák polgári perrendtartás 64. szakasza felsorolja azokat a tételeket, amelyekre költségmentesség vonatkozhat.

Bizonyos feltételek mellett lehetséges, hogy a nem osztrák felpereseknek biztosítékot kell nyújtaniuk a polgári perrendtartás 57. §-a szerint, ami azt jelenti, hogy az alperes számára biztosítékot kell nyújtani az eljárás költségeire, ha az alperes ezt kéri. Számos kétoldalú megállapodás azonban az ilyen biztosítási rendelkezések kizárásáról rendelkezik. Ezenkívül a költségmentesség keretében is lehetséges a perköltség-biztosíték adása alóli mentesülés (Ptk. 64. § (1) bekezdés 2. pont).

Az Ausztria által megkötött kétoldalú megállapodások elérhetők az Európai és Nemzetközi Ügyek Minisztériumának honlapján: Bilaterale Staatsverträge – BMEIA, Außenministerium Österreich.

1. Milyen jogvédelemben részesülhetek ebben az országban üzleti tevékenységek kapcsán elkövetett emberi jogi visszaélés áldozataként? A védelem kártérítést is magában foglal?

A vállalkozással összefüggő emberi jogi jogsértések esetében jogorvoslatra a bíróságokon, nevezetesen a polgári, büntető-, közigazgatási és munkaügyi ügyekben illetékes bíróságokon keresztül van lehetőség, figyelembe véve az érintett jogsértés típusát. Ez a védelem megvalósulhat a nyomozó szerveknél vagy az ügyészségnél (Ministério Público) kereset vagy panasz benyújtásának formájában. Az említett keresetben kérhető az alperes dolog átadására, cselekvésre, jogszabályba ütköző cselekménytől való tartózkodásra vagy cselekmény eltűrésére kötelezése, valamint az alperes magatartása miatt elszenvedett kár vagy erkölcsi kár megtérítése. A portugál büntető törvénykönyv (Código büntető) rendelkezik jogi személyek bizonyos bűncselekmények elkövetése esetén és bizonyos körülmények között fennálló felelősségéről.

A polgári, a büntető-, a közigazgatási és a munkaügyi eljárásjog szabályozza a kártérítés érvényesítésére szolgáló eljárásokat.

2. Vonatkoznak ebben az országban különös szabályok a súlyos emberi jogi visszaélésekre? Érvényesülnek ezek a szabályok a környezeti bűnözés vagy a munkaerő súlyos kizsákmányolása tekintetében is?

A súlyos emberi jogi visszaélésekre nincsenek konkrét nemzeti szabályok. Ha azonban az ilyen jogsértés bűncselekménynek vagy közigazgatási szabálysértésnek minősül, az alkalmazandó büntetés, valamint annak időtartama vagy mértéke meghatározásakor az adott jogsértés súlyának értékelését figyelembe veszik. Ez érvényesül a környezeti bűncselekmények és a súlyos munkaerő-kizsákmányolás esetében.

3. Emberi jogi jogsértés áldozata vagyok az Európai Unión kívül, egy európai transznacionális vállalat tevékenysége következtében. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Milyen feltételekkel érvényesíthetek igényt jogaim megsértése miatt? Hol találok ezzel kapcsolatban további információkat?

A polgári jog keretében a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló („Brüsszel I. Átdolgozás” néven ismert), 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben és a Luganói Egyezményben meghatározott szabályokat kell alkalmazni.

A 215/2012/EU rendelet értelmében a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személyeket állampolgárságuktól függetlenül az adott tagállam bíróságai előtt kell perelni, és a társaságot (vagy más jogi személyt) azon a helyen kell lakóhellyel rendelkezőnek tekinteni, amelyben bejegyzett székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye található. Ennek ellenére bizonyos ügyekben különleges joghatósági szabályok érvényesülnek, különösen jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben, amelyek tekintetében a káresemény bekövetkezésének vagy valószínű bekövetkezésének helye szerinti bíróság rendelkezik joghatósággal. Ugyanezeket a szabályokat rögzíti a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény (a Luganoi Egyezmény).

Ha egy társaság székhelye nem az Európai Unióban vagy a Luganói Egyezményben részes államban van, a portugál bíróságok nemzetközi joghatósága a portugál polgári eljárásjogból vezethető le. Ez az eset áll fenn, ha a hivatkozott jog csak portugál bíróság előtt indított keresetben érvényesíthető (például mert a különböző országok nemzetközi joghatósági szabályainak kombinációja következtében a jogvita elbírálására joghatósággal rendelkező bíróság nincs) vagy ha a panaszosnak a külföldön történő keresetindítás jelentős nehézséggel járna, és a jogvita tárgya és a portugál jogrendszer között fontos személyes vagy valós kapcsoló elv áll fenn.

A büntetőjog keretében a büntető törvénykönyvből levezethető illetékességi szabályok az irányadók. Így ellentétes nemzetközi szerződés vagy egyezmény hiányában a hatályos általános elv az, hogy az elkövető állampolgárságától függetlenül a portugál büntetőjog alkalmazandó a portugál területen vagy portugál hajókon vagy repülőgépeken elkövetett cselekményekre. Ennek ellenére ellentétes nemzetközi szerződés vagy egyezmény hiányában bizonyos körülmények között vagy bizonyos bűncselekmények esetén alkalmazható a portugál büntetőjog az ország területén kívül elkövetett cselekményekre. Az ország területén kívül elkövetett, jogi személyeket érintő bűncselekmények tekintetében a portugál jogot csak akkor kell alkalmazni, ha a tényállást olyan jogi személy követi el, amelynek bejegyzett székhelye Portugália területén található, függetlenül attól, hogy az áldozat uniós polgár, illetőleg az EU-ban lakik-e vagy sem.

4. Nyújthatnak az ombudsman-intézmények, az egyenlőséggel foglalkozó szervek vagy a nemzeti emberi jogi intézmények segítséget az európai transznacionális vállalatok által üzleti tevékenységek kapcsán, az Európai Unió területén kívül elkövetett emberi jogi visszaélések áldozatainak? Vizsgálódhatnak-e ezek a testületek az ügyemben, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Vannak az országban más állami szolgálatok (pl. munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőség), amelyek kivizsgálhatják az ügyemet? Hova forduljak a jogaimmal kapcsolatos tájékoztatásért?

Az ombudsman, az esélyegyenlőségi szervek (a Munkaügyi és Foglalkoztatási Egyenlőség Bizottsága [Comissão para Igualdade no Trabalho e no Emprego, CITE] és az Állampolgársági és Nemek Közötti Egyenlőség Bizottsága [Comissão para a Cidadania e Igualdade de Género, CIG]), valamint a Munkaügyi Felügyelőség és a Környezetvédelmi Felügyelőség által folytatott vizsgálatokba való beavatkozás a nemzeti törvények Portugália területén történő megsértésére korlátozódik. Annak a ténynek, hogy az Európai Unión (EU) kívüli európai transznacionális vállalat által elkövetett emberi jogi jogsértés áldozata nem uniós polgár vagy nem az EU-ban él, nincs jelentősége e szervek beavatkozásra felkérése szempontjából.

5. Kötelezi ez az ország az európai transznacionális vállalatokat az üzleti tevékenységük kapcsán elkövetett jogsértések rendezését célzó panasztételi mechanizmusok vagy közvetítői szolgáltatások létrehozására? Az Európai Unió területén kívül elkövetett jogsértésekre is érvényesek ezek a kötelezettségek? Ki felelős e tevékenységek nyomon követéséért ebben az országban? Rendelkezésre állnak e rendszerek működését bemutató nyilvános jelentések?

Ilyen jelentések készítésére jogszabályi kötelezettség nem áll fenn. Mindazonáltal az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelvei keretein belül ezen iránymutatások Gazdasági Tevékenységek Főigazgatósága (Direção-Geral das Atividades Económicas, DGAE) által koordinált nemzeti kapcsolattartó pont és a Portugál Befektetési és Külkereskedelmi Ügynökség (Agência para o Investimento e Comércio Externo de Portugal, AICEP Portugal Global) (bíróságon kívüli) közvetítői és békéltető platformot biztosít a vállalatok elleni, az irányelvek állítólagos megsértésével kapcsolatos panaszok rendezésére. Így minden olyan magánszemély vagy szervezet, aki/amely úgy véli, hogy egy multinacionális vállalat intézkedései vagy tevékenységei nem állnak összhangban az irányelvekkel, hivatalos panaszt nyújthatnak be a vállalkozás működésének helye szerinti országok valamelyikében található nemzeti kapcsolattartó ponthoz. További információk találhatók itt, beleértve a nemzeti kapcsolattartó pont OECD-irányelvek végrehajtásáról szóló éves jelentéseit.

6. Vannak-e meghatározott jogaim, ha olyan veszélyeztetett áldozat vagyok, aki üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés miatt kívánja jogait érvényesíteni? Kaphatok-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett? Milyen költségekre terjed ki a költségmentesség? Kaphatok-e költségmentességet ugyanezen feltételek mellett, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek?

A büntetőeljárási törvény (Código de Processo Penal) 67-A. cikke értelmében:

„a) »áldozat«:

i. az a természetes személy, akinek bűncselekmény elkövetése során valamely cselekmény vagy mulasztás közvetlenül kárt, többek között testi, lelki, érzelmi vagy erkölcsi sérelem vagy vagyoni kárt okozott;

ii. a bűncselekmény közvetlen következményeként elhunyt személy családtagjai, akiket e személy elhalálozása folytán kár ért;

b) »különösen kiszolgáltatott áldozat«: az az áldozat, aki többek között életkora, egészségi állapota vagy fogyatékossága, valamint azon tény miatt különösen kiszolgáltatott, hogy áldozattá válásának típusa, mértéke és időtartama pszichológiai jóllétére vagy társadalmi integrációja feltételeire súlyos következményekkel járó kárt okozott;

c) »családtag«: az áldozat házastársa vagy az áldozattal élettársi kapcsolatban élő személy, az áldozat közvetlen hozzátartozói és testvérei, valamint az áldozat által eltartott személyek;

d) »gyermek«: minden 18. életévét be nem töltött személy.”

A 2015. szeptember 4-i 130/2015. sz. törvénnyel jóváhagyott Áldozatok statútumában foglalt jogok egyike a költségmentesség, amelynek jogi keretét a 2004. július 29-i 34/2004. sz. törvény rögzíti. A költségmentességgel kapcsolatban kérjük, keresse fel az európai e-igazságügyi portál megfelelő oldalát.

1. Milyen jogvédelemben részesülhetek ebben az országban üzleti tevékenységek kapcsán elkövetett emberi jogi visszaélés áldozataként? A védelem kártérítést is magában foglal?

Az emberi jogok bírósági védelme a nemzeti bíróságok révén biztosított, attól függően, hogy az említett jog sérelmét kiváltó cselekmény milyen ügyre vonatkozik. Így az üzleti tevékenységek miatt adódhatnak olyan helyzetek, amelyek az emberi jogok sérelmét polgári vagy büntetőjogi vonatkozásban eredményezik, és így az ügy sajátosságaitól és a jogsértéshez vezető cselekmény jellegétől függően a károsult jogi lépéseket vagy feljelentést tehet a nyomozó szerveknél, azaz a rendőrségnél vagy az ügyészségnél.

Az említett védelem nyomán vagyoni és/vagy nem vagyoni kártérítés ítélhető meg, ha valamely vállalkozás magatartása/gyakorlata az emberi jogok sérelmét eredményezte.

2. Vonatkoznak ebben az országban különös szabályok a súlyos emberi jogi visszaélésekre? Érvényesülnek ezek a szabályok a környezeti bűnözés vagy a munkaerő súlyos kizsákmányolása tekintetében is?

Az emberi jogok különböző üzleti tevékenységekkel összefüggésben történő megsértése polgári, közigazgatási vagy fegyelmi felelősséget von maga után.

A környezeti bűncselekményeket mind a külön jogszabály (pl. a 195/2005. sz. környezetvédelmi sürgősségi rendelet), mind a büntető törvénykönyv a közbiztonság elleni bűncselekmények közé sorolja (betegségek állatokra vagy növényekre való átterjedése, vízszennyeződés, mérgező termékek vagy anyagok kereskedelme, a nukleáris anyagokra vagy más radioaktív anyagokra, robbanóanyagokra vagy korlátozott robbanóanyag-prekurzorokra stb. vonatkozó szabályok megsértése).

A munkaerő súlyos kizsákmányolása ütközhet a büntető törvénykönyvbe (olyan bűncselekmények esetében, mint a rabszolgaság, emberkereskedelem, gyermekkereskedelem, kényszermunka, prostitúció vagy kerítés, kizsákmányolt személy szolgáltatásainak igénybevétele), vagy a munka törvénykönyvében meghatározott büntetőjogi szabályokba.

3. Emberi jogi jogsértés áldozata vagyok az Európai Unión kívül, egy európai transznacionális vállalat tevékenysége következtében. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Milyen feltételekkel érvényesíthetek igényt jogaim megsértése miatt? Hol találok ezzel kapcsolatban további információkat?

A. Polgári ügyekben

• A nemzetközi polgári eljárásokat a polgári perrendtartási kódex VII. könyve szabályozza, amely a vonatkozó közös jog, és a határokon átnyúló vonatkozású magánjogi eljárásokra vonatkozik, amennyiben a Románia által szerződő félként kötött nemzetközi szerződések, az uniós jog vagy külön törvények eltérően nem rendelkeznek.
• A román bíróságok nemzetközi joghatóságát a közös jog szerint az alapozza meg, ha a kereset benyújtásának napján az alperes székhelye, vagy ennek hiányában másodlagos irodája vagy üzleti eszközei Romániában találhatók.
• Ezen túlmenően a joghatósági kikötésben a felek megállapodhatnak abban, hogy a határokon átnyúló vonatkozásokkal kapcsolatban felmerülő jogviták eldöntésére a romániai bíróságok joghatóságát választják.
• Bizonyos vagyoni kártérítési keresetek tekintetében a román bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek, például a következőket érintő határokon átnyúló vonatkozású jogvitákban:
  • Romániában található ingatlan,
  • Romániában lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztókkal kötött szerződések, amelyek a fogyasztók személyes vagy családi használatra szánt, mindennapi fogyasztói szolgáltatásokra vonatkoznak, amelyek a fogyasztó szakmai tevékenységéhez vagy üzleti tevékenységéhez nem kapcsolódnak, ha:
    • a szolgáltató a megrendelést Romániában vette fel,
    • a szerződés megkötését Romániában ajánlattétel vagy hirdetés előzte meg, és a fogyasztó a szerződés megkötéséhez szükséges összes alakiságot teljesítette.
• Ezenkívül a közös jog szabályaitól eltérve a felperes kikötheti a romániai bíróságokat (elsőbbségi joghatóság) olyan jogviták esetére, amelyekben:
  • Romániában található az a hely, ahol a szerződéses kötelezettség keletkezett vagy teljesíteni kellett volna, még ha csak részben is,
  • Romániában található az a hely, ahol olyan jogcselekményt vittek véghez, amelyből nem szerződéses kötelezettségek származnak, vagy ahol az említett cselekmény joghatásokat vált ki,
  • Romániában található az a vasúti vagy közúti pályaudvar, kikötő vagy repülőtér, ahol az utasok fel-/leszállása vagy a szállított áruk be-/kirakodása történt,
  • Romániában található a biztosított vagyontárgy vagy a biztosítási esemény bekövetkezésének helye.
• A román bíróságok illetékesek a következők tárgyalására is:
  • Romániában lakóhellyel rendelkező személy – függetlenül attól, hogy román állampolgár vagy hontalan személy – szellemi tulajdonának határokon átnyúló oltalmával kapcsolatos ügyek, a joghatósági kikötés függvényében,
  • külföldiek közötti ügyek, ha abban kifejezetten megállapodtak, és a jogviszonyok romániai személyek tulajdonával vagy érdekeivel kapcsolatos jogokat érintenek,
  • tengeri vagy légi járművek összeütközésével kapcsolatos ügyek, valamint nyílt tengeren vagy valamely állam felségterületén kívül eső területen, különleges körülmények között történt segítségnyújtással vagy személyek vagy áruk mentésével kapcsolatos ügyek,
  • a Romániából származó termékek által okozott károkért való polgári jogi felelősséggel kapcsolatos ügyek, függetlenül az áldozat állampolgárságától, a baleset helyszínétől vagy a kár keletkezésének helyétől.

A nemzetközi polgári eljárásokban a külföldi jogállását illetően a külföldi természetes és jogi személyeket a törvény értelmében a román bíróságok előtt ugyanolyan eljárási jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a román állampolgárokat és jogi személyeket.

Bővebb tájékoztatás itt található.

B. Büntetőügyekben

A büntető törvénykönyv 12. cikkével összefüggésben értelmezett 9. cikke értelmében, a szerződő félként Románia részvételével megkötött nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában a román büntetőjogot kell alkalmazni a Románián kívül elkövetett cselekményekre a büntetőjogban előírt személyiségi elv alapján (a büntető törvénykönyv 9. cikke), függetlenül attól, hogy az áldozat külföldi állampolgár, román állampolgár vagy hontalan, vagy Romániában tartózkodik-e, ha bizonyos feltételek teljesülnek: az elkövető román jogi személy; az elkövetett cselekmény tekintetében a román jog által előírt büntetés életfogytig tartó vagy 10 évnél hosszabb szabadságvesztés (még akkor is, ha a cselekményt az elkövetés helye szerinti állam joga nem tekinti bűncselekménynek) – ha más szankciókat írtak rá elő, a cselekménynek azon ország büntetőjoga szerint is bűncselekménynek kell minősülnie, amelyben azt elkövették (kettős büntethetőség), vagy pedig az elkövetés helyének bármely állam joghatóságán kívül kell esnie. A vádemelés az elsőként bevont ügyészségre területileg illetékes fellebbviteli bíróság mellett működő ügyészség főügyészének vagy adott esetben a Legfelsőbb Semmítő és Ítélőszék mellett működő ügyészség főügyészének előzetes engedélyéhez kötött.

Figyelemre méltó, hogy a bűncselekményt akkor is Románia területén elkövetettnek kell tekinteni, ha az elkövetés, felbujtás vagy bűnpártolás Romániában történt, vagy a bűncselekményből származó bevétel – akár részben is – ezen a területen vagy román lobogó alatt közlekedő hajón vagy Romániában lajstromozott légi járművön keletkezett. Ezekben az esetekben a román büntetőjogot a területiség elve alapján kell alkalmazni.

A büntetőbíróságok Románia területén kívül elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos joghatóságát illetően a büntetőeljárási törvénykönyv (a 42. cikk) előírja, hogy a Románia területén kívül elkövetett bűncselekményeket a vádlottként eljáró jogi személy székhelye szerint illetékes bíróságok tárgyalják. Ha a vádlottnak nincs bejegyzett székhelye Romániában, és a bűncselekmény a kerületi bíróság hatáskörébe tartozik, az ügyet a bukaresti II. kerületi bíróság tárgyalja, a többi esetben pedig – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az ügyre vagy a személy bukaresti illetőségére illetékes bíróság.

Azon bűncselekmények esetében, amelyek esetében a vádemelés az áldozat feljelentésétől függ, az a feljelentést attól a naptól számított 3 hónapon belül kell megtenni, amikor a károsult a cselekményről tudomást szerzett.

További információk itt, itt és itt találhatók.

4. Nyújthatnak az ombudsman-intézmények, az egyenlőséggel foglalkozó szervek vagy a nemzeti emberi jogi intézmények segítséget az európai transznacionális vállalatok által üzleti tevékenységek kapcsán, az Európai Unió területén kívül elkövetett emberi jogi visszaélések áldozatainak? Vizsgálódhatnak-e ezek a testületek az ügyemben, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Vannak az országban más állami szolgálatok (pl. munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőség), amelyek kivizsgálhatják az ügyemet? Hova forduljak a jogaimmal kapcsolatos tájékoztatásért?

Az ombudsman szervezetéről és működéséről szóló, 1997. március 13-i 35. törvény (Instituția Avocatul Poporului) 1. cikkének (1) bekezdése szerint: „[a]z ombudsman célja a természetes személyek jogainak és szabadságainak a hatóságokkal való kapcsolataiban történő védelme”, ezért az nem fedi le az üzleti vonatkozású emberi jogi jogsértéseket.

Az Unión belüli vállalatok ellen benyújtott fogyasztói panaszokat a romániai Európai Fogyasztói Központ (ECC Románia) csak akkor tudja átvenni, ha az érintett fogyasztó valamely uniós tagállam lakosa vagy állampolgára (ideértve Norvégiát és Izlandot is), és ha az uniós jogszabályokat kell alkalmazni.

A határokon átnyúló ügyekre hatáskörrel nem rendelkező hatóságok: a Munkaügyi Felügyeleti Hatóság (Inspecția Muncii), a Fogyatékos Személyek Jogi, Gyermekjogi és Örökbefogadási Országos Hatósága (Autoritatea Națională pentru Drepturile Persoanelor cu Dizabilități, Copii și Adopții), a Nemek Közötti Egyenlőségügyi Nemzeti Ügynöksége (Agenția Națională pentru Egalitatea de Șanse între Femei și Bărbați), az Országos Környezetvédelmi Gárda (Garda Națională de Mediu), a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (Autoritatea Națională pentru Protecția Consumatorului) és az Országos Hírközlési Szabályozó és Irányító Hatóság (Autoritatea Națională pentru Administrare și Reglementare în Comunicații (ANCOM)).

További információk itt és itt találhatók.

5. Kötelezi ez az ország az európai transznacionális vállalatokat az üzleti tevékenységük kapcsán elkövetett jogsértések rendezését célzó panasztételi mechanizmusok vagy közvetítői szolgáltatások létrehozására? Az Európai Unió területén kívül elkövetett jogsértésekre is érvényesek ezek a kötelezettségek? Ki felelős e tevékenységek nyomon követéséért ebben az országban? Rendelkezésre állnak a rendszer működését bemutató nyilvános jelentések?

Az európai transznacionális vállalatok tevékenységéből eredő emberi jogi jogsértéseket illetően Romániában kötelező közvetítői rendszerek nem működnek, de a felek döntése alapján lehetőség van a közvetítésre. Ezért az a személy, akinek a jogait megsértették, a megsértett jog jellegétől függően polgári vagy büntetőbíróságon keresztül veheti igénybe a közös jog szerinti bírói védelmet, vagy a felek megállapodhatnak közvetítő igénybevételében, akinek szakmáját a közvetítésről és a közvetítői szakma szervezéséről szóló 192/2006. sz. törvény szabályozza.

Ezen túlmenően a fogyasztók és kereskedők közötti alternatív vitarendezésről szóló 38/2015. sz. rendelet hozza létre a jogi keretet ahhoz, hogy a fogyasztók önkéntes alapon, alternatív vitarendezési eljárásokat független, pártatlan, átlátható, hatékony, gyors és tisztességes módon alkalmazó szervezetekhez utalhassák egy szakemberrel/vállalkozással szemben érvényesített követeléseiket, a fogyasztóvédelem magas szintjének és a piac zavartalan működésének biztosítása érdekében.

6. Vannak különleges jogaim, ha veszélyeztetett áldozatként üzleti tevékenységek kapcsán elkövetett emberi jogi visszaélésekkel szemben kívánok jogorvoslattal élni? Igényelhetek-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett? Milyen költségekre terjed ki a költségmentesség? Kaphatok-e költségmentességet ugyanezen feltételek mellett, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek?

A költségmentességhez való hozzáférés a román jogban elismert és garantált jog. Ez a jog az egyetemes védelem elvén alapul, és lakóhelytől vagy állampolgárságtól függetlenül minden személy számára – körülményeitől függően – elismert, az alábbiak szerint:

I. Polgári ügyekben a polgári ügyekben nyújtott állami költségmentességről szóló 51/2008. sz. sürgősségi kormányrendelet:

a) uniós polgárok esetében: minden olyan esetben, amikor Romániában vagy egy másik uniós tagállamban állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező bármely természetes személy bíróság vagy más, igazságügyi hatáskörrel rendelkező román hatóság előtt kér költségmentességet (az 51/2008. sz. sürgősségi kormányrendelet 2. cikke);

b) nem uniós polgárok és hontalan személyek esetében: ha a kérelmet olyan természetes személy nyújtja be, akinek állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nem Románia vagy egy másik uniós tagállam területén található, amennyiben Románia és a kérelmező állampolgársága vagy lakóhelye szerinti állam között olyan megállapodás van érvényben, amely az igazságszolgáltatáshoz való nemzetközi hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz (az 51/2008. sz. sürgősségi kormányrendelet 21^1. cikke).

Emellett a Polgári Perrendtartás 1084. cikkének(2) bekezdése értelmében a külföldi állampolgárok a román bíróságokon, a nemzetközi polgári eljárásokban a román állampolgárokkal megegyező mértékben és feltételek mellett jogosultak az adó- és egyéb eljárási költségek alóli mentességre és adókedvezményre, valamint a román állampolgárokkal azonos mértékben és feltételekkel az ingyenes költségmentességre, a kérelmező állampolgársága vagy lakóhelye szerinti állammal fennálló viszonosság feltételével.

Így az a személy, akinek törvényes jogait megsértették, költségmentességet kérhet, ha nem képes kifizetni az eljárás költségeit, az 51/2008. sz. sürgősségi kormányrendelet 6. cikkében foglaltak szerint. Az állami költségmentesség a következő formákban nyújtható:

a) a képviselet díjának megfizetése, jogi segítségnyújtás és adott esetben a bíróság által kirendelt ügyvéd vagy az ügyfél által megbízott ügyvéd általi védelem, valamely jog vagy jogos érdek bíróság előtti érvényesítése vagy védelme, illetve jogvita megelőzése érdekében (a továbbiakban: ügyvédi segítségnyújtás);

b) az eljárásban igénybe vett szakértő, fordító vagy tolmács díjának megfizetése a bíróság vagy a bírói jogkörrel rendelkező hatóság hozzájárulásával, ha annak megfizetése a törvény szerint az állami költségmentességet kérő személyt terheli;

c) végrehajtó díjának megfizetése;

d) a perköltségek fizetése alól törvényben előírt mentességek, kedvezmények, részletfizetés vagy halasztás, beleértve a végrehajtási szakaszban esedékes költségeket is.

Mindazonáltal a költségmentességhez való jog nem abszolút jog, és a költségmentességet kérő személynek bizonyítania kell vagyoni helyzetét, igazolva, hogy nem tudja megfizetni választott ügyvéd szolgáltatásait vagy nem képes viselni az eljárás költségeit, így az eljárási illetéket, a szakértői díjakat, szakértői véleményeket stb. E tekintetben az 51/2008. sz. sürgősségi kormányrendelet 16. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő: „az állami költségmentesség megtagadható, ha azt nem megfelelően igényelték, ha annak becsült költsége nem áll arányban a jogvita tárgyának értékével, és ha az állami költségmentességet nem jogos érdek védelmében, vagy a közrendbe vagy az alkotmányos rendbe ütköző keresethez kérik”.

Az ebben a sürgősségi rendeletben említett költségmentesség a büntetőügyek kivételével polgári, kereskedelmi, közigazgatási, munkaügyi és társadalombiztosítási ügyekben, valamint egyéb ügyekben jár.

Büntetőügyekben kötelező az áldozatnak a költségmentességet megadni, ha az adott személy/magánfél cselekvőképtelen vagy cselekvőképességében korlátozott (a büntetőeljárási törvény 93. cikkének (4) bekezdése értelmében). Ezenkívül a 93. cikk (5) bekezdése értelmében „ha a bírósági szerv úgy ítéli meg, hogy bizonyos okok miatt az áldozat, a magánfél […] nem képes védelme ellátására, gondoskodik a bíróság által kirendelt ügyvédről”.

A bírósági illetékről szóló 80/2013. sz. sürgősségi kormányrendelet 29. cikke (1) bekezdésének f) pontja mentességet ír elő az illeték megfizetése alól azon keresetek és követelések esetében – beleértve a rendes vagy rendkívüli fellebbezéseket is –, amelyeket olyan fogyasztói jogok védelme tekintetében nyújtottak be, amelyek vonatkozásában természetes személyek és fogyasztóvédelmi egyesületek perképessége fennáll a fogyasztói jogokat és jogos érdekeket megsértő gazdasági szereplőkkel szemben.

Végül, de nem utolsósorban, a bűncselekmények áldozatai javát szolgálja a bűncselekmények áldozatainak tájékoztatását, támogatását és védelmét biztosító egyes intézkedésekről szóló 211/2004. sz. törvény, amely a törvény címéből adódóan a bűncselekmények áldozatai számára elérhető tájékoztatási, támogatási, védelmi, elismerési és értékelési intézkedésekről rendelkezik, amely intézkedések a bűnüldöző szervekhez benyújtott feljelentéstől függetlenek.

A romániai költségmentességről bővebb tájékoztatás itt olvasható.

A Szlovák Köztársaságban jogainak gyakorlása során mindenki jogosult az egyenlő bánásmódra és a hátrányos megkülönböztetés elleni védelemre. A vállalkozásoknak tiszteletben kell tartaniuk az egyenlő bánásmód elvét, nem csupán a termékek értékesítése és szolgáltatások nyújtása során, de a foglalkoztatással összefüggésben is, mind az álláskeresők, mind maguk a munkavállalók viszonylatában.

1. Milyen jogi védelemben részesülök az Önök országában, ha üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés áldozatává válok? Ez a védelem magában foglal kártérítést?

A Szlovák Köztársaság alkotmányában rögzített egyik alapvető jog a bírói jogvédelemhez való jog és a független bíróságok – az alkotmánybíróságot is ideértve – előtti jogérvényesítéshez való jog, illetve – törvény által előírt esetekben – a Szlovák Köztársaság más hatóságai előtti jogérvényesítéshez való jog.

A bírói jogvédelemhez való jog az eljárás megindítása iránti kérelem útján gyakorolható. Valamely alanyi jog megsértése vagy az azt érintő fenyegetés esetén az adott jog jogosultja, akár természetes, akár jogi személyről van szó, a bírói jogvédelemhez való jogát oly módon gyakorolhatja, hogy kérelmezi az eljárás megindítását, vagyis keresetet indít. Bármely természetes vagy jogi személy indíthat keresetet. A bíróságoknak minden keresetet meg kell vizsgálniuk.

A keresetből egyértelműen ki kell derüljön, hogy a felperes mit kér, vagyis milyen kereseti kérelmet terjeszt elő vagy milyen jogorvoslatot követel. A kereseti kérelemben a felperes meghatározza az ügyet, amelyet a bíróság vizsgálni fog és el fog bírálni. A bíróság nem ítélhet meg mást, mint amit a felperes a kereseti kérelemben követel. Az eljárás kimenetétől függően a bíróság természetesen megítélhet kevesebbet, mint amit a felperes követel; többet csak akkor ítélhet meg, ha a törvény a felek közötti vitarendezés különös formájáról rendelkezik, vagy ha az eljárást a bíróság hivatalból is megindíthatta volna.

Az üzleti tevékenységgel összefüggő emberi jogi jogsértés áldozata tehát jogosult bírói jogvédelemre, és keresetindításkor a kereseti kérelemben ő határozza meg a vizsgálandó és elbírálandó ügyet, valamint a kártérítést, amelyet felperesként a bíróság előtt követel.

A természetes személy becsületébe, méltóságába, egészségébe vagy magánéletébe való jogellenes beavatkozással kapcsolatos ügyekben a károsult személy jogosult arra, hogy a bíróság előtt kártérítést követeljen a nem vagyoni kárért. A nem vagyoni kár mértékét összegszerűen főként a következők alapján határozzák meg:

1. az áldozat, valamint az áldozat élete az adott időpontig, továbbá a környezet, amelyben él és dolgozik;
2. a kár súlyossága és bekövetkezésének körülményei;
3. az áldozat magánéletére gyakorolt következmények súlyossága;
4. az áldozat társadalmi helyzetére gyakorolt következmények.

2. Léteznek a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozóan különös szabályok az Önök országában? Ezek a szabályok a környezetvédelmi bűncselekményekre vagy a súlyos munkaerő-kizsákmányolásra is vonatkoznak?

A munka törvénykönyve tiltja a hátrányos megkülönböztetést a munkaviszonyban, vagyis közvetlenül megköveteli a vállalkozásoktól, hogy a szerződéskötést megelőző viszonyokban, valamint a munkaviszonyokban tartsák tiszteletben az egyenlő bánásmód elvét. Részletesebb intézkedéseket a diszkriminációellenes törvény ír elő, amely tiltja a nemen, valláson vagy meggyőződésen, fajon, állampolgárságon vagy etnikai csoporthoz tartozáson, fogyatékosságon, életkoron, szexuális irányultságon, családi állapoton, bőrszínen, nyelven, politikai vagy más meggyőződésen, nemzeti vagy társadalmi származáson, vagyonon, nemi identitáson vagy egyéb állapoton, vagy bűncselekmény vagy más társadalomellenes tevékenység bejelentésén alapuló hátrányos megkülönböztetést a munkaviszonyban és hasonló jogviszonyokban.

A munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló törvény szerint a vállalkozásoknak a munkahelyi egészség és biztonság biztosítása érdekében felügyelniük kell a biztonságos munkakörülményeket, épületeket, utakat, gépeket és műszaki berendezéseket, munkavégzési eljárásokat, munkaszervezést stb.

A Szlovák Köztársaság alkotmánya úgy rendelkezik, hogy senki nem küldhető kényszermunkára vagy kényszerített szolgálatra.

A súlyos emberi jogi jogsértéssel járó bűncselekményeket (mint például az emberkereskedelem, a személyi szabadság korlátozása vagy a lakóhely szabad megválasztásának korlátozása), valamint a közveszélyt okozó és a környezetet veszélyeztető bűncselekményeket (mint például a jogellenes hulladéklerakás, szennyezőanyagok engedély nélküli kibocsátása, a víz- és levegővédelmi szabályok megsértése, ózonkárosító és egyéb anyagok engedély nélküli előállítása és kezelése) a büntető törvénykönyv szándékos bűncselekményeknek minősíti, amelyek esetében e törvény szerint a börtönbüntetés maximális időtartama meghaladja az öt évet. Az ilyen bűncselekményekért a büntetőjogi felelősség az elkövetőt terheli, aki lehet természetes személy a büntető törvénykönyv értelmében, vagy lehet jogi személy a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről szóló törvény és a büntető törvénykönyv értelmében.

A fentiekből következik, hogy a súlyos emberi jogi jogsértések esetén, a környezetvédelmi bűncselekményeket és a súlyos munkaerő-kizsákmányolást is beleértve, különös szabályok vonatkoznak a büntetés hosszára, így a büntető törvénykönyv szerint bűntett esetén hosszabb a büntetés, mint vétség esetén.

3. Emberi jogi jogsértés áldozatává váltam egy európai transznacionális vállalat tevékenysége eredményeként az Európai Unión kívül. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU élek? Mik a feltételei annak, hogy jogaim megsértésére hivatkozhassak? Hol kaphatok további tájékoztatást?

Nemzetközi jogi jogviták esetében meg kell határozni, hogy melyik bíróság fog eljárni az ügyben és fogja elbírálni azt, továbbá azt is meg kell határozni, hogy melyik jog alapján kell megállapítani a tényállást. A nemzetközi magánjogról és eljárásjogról szóló törvény, amelynek célja annak meghatározása, hogy melyik jogrendszer irányadó a nemzetközi elemmel rendelkező polgári, kereskedelmi, családjogi, munkajogi és más hasonló jogviszonyokra, tartalmaz egy nemzetközi eljárásjogi részt, amely rögzíti azokat az eseteket, amikor a szlovák bíróságok rendelkeznek joghatósággal, azokat az eseteket, amikor a szlovák bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek, valamint azokat az eseteket, amikor a jogvitában részes felek dönthetnek úgy, hogy szlovák bíróság előtt kívánják az eljárást lefolytatni. Hangsúlyozni kell, hogy a szlovák bíróságok mindig a szlovák eljárási szabályokat követik, és ha a szlovák igazságügyi hatóság észszerű időn belül nem tudja megállapítani a külföldi jog tartalmát, vagy ha nehéz vagy lehetetlen lenne a külföldi jog tartalmának megállapítása, az eljárásban a szlovák jogot fogják alkalmazni.

A szóban forgó helyzetben általában a nemzetközi magánjogról és eljárásjogról szóló szlovák törvénynek csak a joghatóság közös megegyezéssel történő megválasztására, vagyis arra az esetre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazzák, amikor a jogvitában részes mindkét fél egyetért abban, hogy az ügyet a szlovák bíróságok bírálják el. Ha azonban a joghatóságról való megállapodás csak az egyik fél számára lenne előnyös, továbbra is védelmet élvez a fél ahhoz való joga, hogy másik bírósághoz forduljon. A munkaszerződésekkel, biztosítási szerződésekkel és fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról szóló megállapodás csak akkor érvényes, ha nem zárja ki a felperes lakóhelye szerinti állam bíróságainak joghatóságát, vagy ha azt a jogvita felmerülését követően kötötték.

További információkért forduljon a következőhöz:

Az üzleti tevékenységért és az emberi jogokért felelős nemzeti kapcsolattartó pont (Národné kontaktné miesto pre podnikanie a ľudské práva)

A Szlovák Köztársaság igazságügyi minisztériuma

4. Ombudsmani intézmények, esélyegyenlőségi testületek vagy nemzeti emberi jogi intézmények támogathatják-e az európai transznacionális vállalatok által az Európai Unión kívül elkövetett emberi jogi jogsértések áldozatait? Vizsgálódhatnak-e ezek a testületek az ügyemben, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Léteznek-e egyéb közszolgáltatások (mint a munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőségek) az Önök országában, amelyek vizsgálhatják az ügyemet? Honnan tájékozódhatom a jogaimról?

Az emberi jogok biztosáról (ombudsman) a szlovák alkotmány rendelkezik. A szlovák ombudsmant a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa nevezi ki, és természetes és jogi személyek is fordulhatnak hozzá, ha úgy vélik, hogy valamely hatóság cselekménye, határozata vagy mulasztása sérti valamely alapvető jogukat vagy szabadságukat. Ez azt jelenti, hogy olyan személy is kérhet tanácsot a szlovák ombudsmantól, aki nem Szlovákiában él, vagy akinek jogait és szabadságait nem szlovák hatóságok sértették meg, azonban az ombudsmannak nem lesz hatásköre arra, hogy az üggyel foglalkozzon vagy az ügyben eljárjon.

Szlovákiában az Emberi Jogok Szlovák Nemzeti Központja (Slovenské národné stredisko pre ľudské práva) működik nemzeti emberi jogi intézményként, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemért felelős nemzeti szervként. A Központ fő feladata az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának biztosítása a Szlovák Köztársaságban, az egyenlő bánásmód elvét is ideértve. Küldetésének teljesítése érdekében számos különböző tevékenységet végez és különböző szolgáltatásokat nyújt az emberi jogok védelme és előmozdítása területén, továbbá szorosan együttműködik a nemzetközi emberi jogi szervezetekkel és intézményekkel. 2018 szeptemberében az Emberi Jogok Szlovák Nemzeti Központja létrehozta az üzleti tevékenységért és emberi jogokért felelős nemzeti kapcsolattartó pontot. E kapcsolattartó pont – az azt létrehozó szervezet tevékenységeire és működésére irányadó jogszabállyal összhangban – többek között jogi tanácsadást nyújt a munkahelyi hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban (a bírósági eljárásokban történő ingyenes képviseletet is beleértve), valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok lehető legszélesebb körű védelmével kapcsolatos tanácsadást biztosít – a nemek közötti egyenlőség kérdéseitől a környezetvédelemig, azonban csak Szlovákián belül (a polgári eljárásjogi törvénykönyv rendelkezéseinek megfelelően, amelyek szerint a természetes személyek tekintetében általános illetékességgel rendelkező bíróság a természetes személy lakóhelye szerinti bíróság, továbbá a nemzetközi magánjogról és eljárásjogról szóló törvénynek megfelelően).

A környezetvédelem területén Szlovákiában működik a Szlovák Környezetvédelmi Felügyelőség (Slovenská inšpekcia životného prostredia) amelyen keresztül a környezetvédelmi minisztérium ellátja az állami felügyeletet és a természet- és tájvédelmi törvénnyel összhangban bírságokat szab ki a természetes személyekre, vállalkozásokra és más jogi személyekre, és amelynek illetékessége a Szlovák Köztársaság területére terjed ki, így e törvény megsértésének a Szlovák Köztársaság területén kell megvalósulnia.

A munkaügyi ellenőrzésekről és a jogellenes munkavállalásról és jogellenes foglalkoztatásról szóló törvény szabályozza a Szlovák Köztársaság területén végzett munkaügyi ellenőrzéseket, ami azt jelenti, hogy e törvény megsértésének a Szlovák Köztársaság területén kell megvalósulnia.

A fentiekből következik, hogy ha valaki úgy ítéli meg, hogy megsértették alapvető emberi jogait és szabadságait, azonban nem az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára és nem az Európai Unió területén él, nem kérhet hatékony jogvédelmet azon nemzeti hatóságoktól, amelyek a Szlovák Köztársaságban az alapvető jogokat és szabadságokat védik.

5. Előírja-e az Önök országa az európai transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére hozzanak létre panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot? Ezek a kötelezettségek alkalmazandók-e azokban az esetben is, amikor a jogsértések az Európai Unión kívül történtek? Ki a felelős az Önök országában e tevékenységek ellenőrzéséért? Állnak-e rendelkezésre nyilvános jelentések az e rendszerek működésével kapcsolatban?

A Szlovák Köztársaság nem írja elő az európai multinacionális vállalatok számára, hogy panaszkezelési mechanizmust hozzanak létre, mivel ezt a kötelezettséget a panaszokról szóló törvénnyel összhangban csak állami hatóságok és a Szlovák Köztársaság önkormányzattal rendelkező területei egységei és egyéb szervei számára írják elő. A Szlovák Köztársaságnak az Európai Unió tagállamaként végre kell hajtania az uniós jogszabályokat.

Szlovákiában a multinacionális vállalatok az üzleti tevékenységért és az emberi jogokért felelős nemzeti kapcsolattartó ponthoz fordulhatnak, amely képzést, tanácsadást és jogi tanácsadást nyújt ezen a területen.

A közvetítés önkéntes eljárás, amelynek célja, hogy jogvitáktól mentesítse a bíróságokat. Szlovákiában a közvetítést a közvetítésről szóló törvény szabályozza, amely rendelkezik a jogviták bíróságon kívüli rendezéséről a polgári jog, a családjog, a kereskedelmi kötelezettségek és a munkaviszonyok területén, valamint az Európai Unió valamely tagállamában rezidens vagy szokásosan rezidens szervezetek között hasonló jogviszonyokból eredő határokon átnyúló jogviták esetére. A polgári eljárási törvénykönyv szerint a bíróságnak mindig törekednie kell a vita békés rendezésére. A bíróság javasolhatja, hogy a felek közvetítés útján rendezzék vitájukat, azonban a felek erre nem kötelezhetők. A közvetítéshez a felek önkéntes beleegyezése és aktív hozzáállása szükséges.

6. Vannak-e meghatározott jogaim, ha olyan veszélyeztetett sértett vagyok, aki üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés miatt kívánja jogait érvényesíteni? Kaphatok-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett? Mely költségeket fedezi a költségmentesség? Kaphatok-e költségmentességet ugyanezen feltételek mellett, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek?

Szlovákiában a bűncselekmények áldozatairól szóló törvény a következőképpen határozza meg az „áldozat” fogalmát: különösen veszélyeztetett áldozatok (gyermekek, 75 év fölötti személyek, fogyatékossággal élő személyek, az emberkereskedelem, a szervezett bűnözés, az emberi méltóság elleni bűncselekmények, a terrorista bűncselekmények áldozatai, a nemük, szexuális irányultságuk, állampolgárságuk, fajuk vagy etnikai hovatartozásuk, vallásuk vagy meggyőződésük miatt erőszakos bűncselekmények vagy erőszakkal való fenyegetés áldozatai, valamint más bűncselekmények olyan áldozatai, akik az áldozat és személyes jellemzői, az elkövetőhöz fűződő viszonya vagy az elkövetőtől való függése, valamint a bűncselekmény típusa vagy jellege és körülményei miatt az ismételt áldozattá válás magasabb kockázatának vannak kitéve) a szlovák jog szerinti eljárás céljára.

A bűnüldöző hatóságoknak (az ügyészek és a rendőrség), a bíróságoknak és az áldozatsegítő szervezeteknek egyszerű és érthető módon kell tájékoztatniuk az áldozatokat a jogaikról. Figyelembe fogják venni különösen a bizonyos típusú fogyatékosságból, nyelvtudásból vagy az áldozat korlátozott önkifejező képességéből eredő megértési vagy kommunikációs nehézségeket. A büntetőeljárás során az áldozat a feljelentő, sértett vagy tanú jogállásával rendelkezik, és a büntetőeljárási törvénykönyv alapján e jogálláshoz kapcsolódó jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik. A bűnüldöző hatóságok, a bíróságok és az áldozatsegítő szervezetek – az ismételt áldozattá válás megelőzése céljából – az áldozatok vonatkozásában elvégzik az elkövetett bűncselekmény súlyosságának egyéni értékelését annak meghatározása érdekében, hogy az áldozat különösen veszélyeztetett-e.

Az áldozatok jogi segítségnyújtásban részesülnek jogi tájékoztatás, továbbá a büntető- és a polgári eljárásban, valamint a kártérítési igény érvényesítése során történő jogi képviselet formájában. Az áldozatoknak a Jogi Segítségnyújtási Központ (Centrum právnej pomoci) nyújt jogi segítséget a rászoruló személyeknek történő jogi segítségnyújtásról szóló törvényben meghatározott feltételek mellett és terjedelemben. A Jogi Segítségnyújtási Központ jogi segítséget nyújt a nemzeti jogvitákban érintett minden természetes személy részére, határokon átnyúló jogviták esetén azonban csak a valamely tagállam területén lakóhellyel vagy szokásos lakóhellyel rendelkező természetes személyek részére. Olyan nemzetközi szerződés alapján, amely a Szlovák Köztársaságra nézve kötelező, vagy a Szlovák Köztársaság igazságügyi minisztériuma által megállapított viszonosság alapján a Szlovák Köztársaság bíróságai előtti eljárás céljára jogi segítségnyújtásban részesülnek azon állam állampolgárai is, amely nemzetközi szerződés részese, valamint az ilyen állam területén szokásos lakóhellyel rendelkező személyek, továbbá azon személyek, amelyek esetében a Szlovák Köztársaság bíróságai előtti eljárás tárgya közvetlenül összefügg a Szlovák Köztársaság területén fennálló korábbi szokásos lakóhelyükkel. A jogászi hivatásról szóló törvény és a kereskedésről szóló törvény alapján történő, ügyvéd általi képviselet nincs kizárva.

Azok, akik anyagilag rászorulnak (jövedelmük a (szlovákiai) létminimum 1,4-szerese alatt van, vagy (Szlovákiában) a rászorulóknak nyújtott támogatásban részesülnek), ingyenes jogi segítségnyújtásra jogosultak a Jogi Segítségnyújtási Központtól, amennyiben a jogvita nem nyilvánvalóan megalapozatlan és a pertárgy értéke meghaladja a törvényben meghatározott minimálbér mértékét.

A kérelmezők a jogi képviselet költségei 20 %-ának megfelelő hozzájárulás mellett jogosultak jogi segítségnyújtásra a Jogi Segítségnyújtási Központtól, amennyiben egyszerre megfelelnek a következő három feltételnek: a kérelmező jövedelme meghaladja a (szlovákiai) létminimum 1,4-szeresét, azonban nem haladja meg annak 1,6-szorosát, és saját eszközei felhasználásával nem tud jogi szolgáltatásokat igénybe venni, a jogvita nem nyilvánvalóan megalapozatlan, és a pertárgy értéke meghaladja a törvényben meghatározott minimálbér mértékét. A Központ a jogi segítségnyújtás előtt mindig értékeli e feltételek fennállását.

Más esetekben az áldozatok saját költségükre vesznek igénybe ügyvédet.

A visszaélést bejelentő személyek jogainak védelme külön csoportot alkot. A visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló törvény szabályozza a munkaviszonyban álló személyeknek a bűncselekmények vagy más társadalomellenes tevékenységek bejelentésével összefüggésben nyújtott védelem feltételeit, a személyek jogait és kötelezettségeit társadalomellenes tevékenység bejelentése esetén, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmével foglalkozó hivatal (Úrad na ochranu oznamovateľov protispoločenskej činnosti) létrehozását, jogállását és hatáskörét.

A visszaélést bejelentő személyek védelmet kérhetnek a bűncselekménynek minősülő, súlyos társadalomellenes tevékenység bejelentése esetén, illetve büntetőeljárás során. A kérelmet az ügyészhez kell benyújtani. Amennyiben a visszaélést bejelentő személy védelme iránti kérelmet más hatósághoz nyújtják be, az haladéktalanul továbbítja a kérelmet az ügyészhez. Ha az ügyész megállapítja, hogy a visszaélést bejelentő személy, aki a védelmet kérte, minősített bejelentést tett, haladéktalanul biztosítja a védelmet. A visszaélést bejelentő személyek az áldozattá válásuk megelőzése érdekében különleges védelemben részesülnek, hogy a visszaélést bejelentő személy ne váljon az elkövető áldozatává az elkövető általi fenyegetés, megfélemlítés, kényszerítés vagy hatalommal való visszaélés következtében, vagy amiatt, hogy az elkövető bosszút áll vagy más módon befolyásolja az áldozat fizikai vagy érzelmi sértetlenségét.

Azokban az esetekben, amikor az áldozat hátrányos megkülönböztetést kifogásol, a védelmet a hátrányos megkülönböztetés elleni törvény alapján nyújtják, amely szerint a panaszossal szembeni indokolatlan intézkedések is a hátrányos megkülönböztetés egy formájának minősülnek. A hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyekben az Emberi Jogok Szlovák Nemzeti Központja jogi tanácsadást nyújt és az áldozatot képviselheti is a bírósági eljárásokban.

A Központ nem veszi figyelembe az áldozat állampolgárságát, azonban védelem csak a Szlovák Köztársaság területén található áldozatoknak nyújtható.

1. Milyen jogvédelemben részesülhetek ebben az országban üzleti tevékenységek kapcsán elkövetett emberi jogi visszaélés áldozataként? A védelem kártérítést is magában foglal?

Svédországban nem tesznek különbséget az üzleti élethez kapcsolódó emberi jogi jogsértések és az emberi jogok megsértésének más típusai között. Az üzleti élet és az emberi jogok területén nincsenek különös szabályozások. A svéd jogrendszer jogorvoslati lehetőségei összhangban állnak a Svédország által aláírt nemzetközi emberi jogi egyezményekkel.

Az emberi jogi jogsértések elleni bírósági védelmet az emberi jogok európai egyezménye, az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint a svéd alkotmány rögzíti.

Ha úgy véli, hogy emberi jogait megsértették, a történtektől függően különböző hatóságokhoz fordulhat.

Kérhet bírósági eljárást vagy felülvizsgálatot egy svéd felülvizsgálati szervtől, vagy fellebbezhet a nemzeti kapcsolattartó ponthoz.

Bírósági eljárások

A legtöbb esetben az ügyét valamely módon bíróság elé viheti. Bűncselekmények esetén az ügyész fordulhat bírósághoz. Ha az ügyész úgy dönt, hogy nem emel vádat, bizonyos esetekben önnek lehetősége van arra, hogy ezt maga tegye meg. Végső soron kártérítési igényt nyújthat be az állam ellen.

Svédországban a bíróságoknak három fajtája létezik:

• az általános hatáskörű bíróságok, amelyek a kerületi bíróságokat (tingsrätt), a fellebbviteli bíróságokat (hovrätt) és a Legfelsőbb Bíróságot (Högsta domstolen) foglalják magukba,
• az általános hatáskörű közigazgatási bíróságok, azaz a közigazgatási bíróságok (förvaltningsrätt), a közigazgatási fellebbviteli bíróságok (kammarrätt) és a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság (Högsta förvaltningsdomstolen),
• a különleges hatáskörű bíróságok, amelyek különféle speciális jogterületeken döntenek a jogvitákban, ilyen például a munkaügyi bíróság (Arbetsdomstolen).

Kérhet felülvizsgálatot valamely svéd felülvizsgálati szervtől

A különböző ombudsmanok vizsgálják felül az emberi jogok betartását.

Az Országgyűlési Ombudsmanhoz (Justitieombudsmannen) fordulhat, aki úgy véli, hogy vele vagy más személlyel az állami vagy önkormányzati szférába tartozó hatóság vagy egy hatóság tisztségviselője helytelenül vagy méltánytalanul bánt. Az Országgyűlési Ombudsman felügyeli a törvények és egyéb rendelkezések hatósági tevékenység során történő alkalmazását.

Megbízatása szerint az Országgyűlési Ombudsman általi felügyelet kiterjed „azokra a személyekre is, akiknek munkaviszonya vagy megbízatása közhatalom gyakorlásával jár, tevékenységük e vonatkozását” illetően, valamint „a tisztségviselőkre és a közvállalkozások alkalmazásában álló személyekre valamely ilyen vállalkozás nevében olyan tevékenységek végzése során, amelyekben a kormány a vállalkozás közvetítésével meghatározó befolyást gyakorol”.

Bizonyos felügyeleti funkciókat a kormány által kinevezett igazságügyi kancellár (justitiekanslern) is ellát. Az igazságügyi kancellár feladatai közé tartozik a panaszok kivizsgálása és az állam elleni kártérítési igények rendezése.

Az Esélyegyenlőségi Ombudsman Hivatala (diskrimineringsombudsmannen) a diszkriminációs törvény betartásának ellenőrzéséért felelős kormányzati szerv. Az ombudsman köteles mindenekelőtt a törvény önkéntes betartására ösztönözni azokat, akikre annak hatálya kiterjed. Az ombudsman azonban bírósági keresetet is indíthat az ehhez hozzájáruló magánszemélyek nevében. A diszkriminációról szóló törvényt megszegők a hátrányos megkülönböztetéssel érintett személy részére kártérítésre kötelezhetők.

Panasztétel a nemzeti kapcsolattartó pontnál

Az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai lehetőséget adnak arra, hogy ügyével a nemzeti kapcsolattartó pontok révén foglalkozzanak. A svéd nemzeti kapcsolattartó pont az állam, az üzleti szektor és a szakszervezetek közötti háromoldalú együttműködés.

Az államot a Külügyminisztérium képviseli, amely összehívja az üléseket, és azokra más kormányzati szervek is meghívhatók. Az üzleti szférát a Svéd Vállalkozások Szövetsége, a Svéd Kereskedelmi Szövetség és a Vállalkozástulajdonosok Svéd Szövetsége, míg a szakszervezeteket a Svéd Szakszervezeti Szövetség, a Svéd Szakmai Szövetségek Szövetsége, az Unionen, az IF Metall és a Diplomás Mérnökök Svéd Szövetsége képviseli. Mivel az iránymutatások önkéntesek, a nemzeti kapcsolattartó pontnak nincs lehetősége szankció kiszabására. A kapcsolattartó pont fő feladata, hogy párbeszéden és megbeszélésen keresztül ösztönözze a vállalatokat az irányelvek követésére és az egyedi esetekben felmerülő problémák megoldásában történő együttműködésre.

A nemzeti kapcsolattartó pont – Regeringen.se

2. Vonatkoznak ebben az országban különös szabályok a súlyos emberi jogi visszaélésekre? Érvényesülnek ezek a szabályok a környezeti bűnözés vagy a munkaerő súlyos kizsákmányolása tekintetében is?

Nincsenek a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozó különös szabályok, sem nemzeti, sem nemzetközi szinten. Az arányosság elve azonban szerepet kap az emberi jogi jogsértések értékelése során, a jogsértés súlyosságát is beleértve. Az emberi jogi jogsértések elleni bírósági védelmet az emberi jogok európai egyezménye, az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint a svéd alkotmány rögzíti.

3. Emberi jogi jogsértés áldozata vagyok az Európai Unión kívül, egy európai transznacionális vállalat tevékenysége következtében. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Milyen feltételekkel érvényesíthetek igényt jogaim megsértése miatt? Hol találok ezzel kapcsolatban további információkat?

Az ügy svéd bíróság elé vitelének feltételei

Annak, hogy egy külföldi magánszemély keresetet indíthasson svéd bíróság előtt, alapvető feltétele, hogy meg lehessen állapítani a svéd joghatóságot, azaz igazolja, hogy egy svéd bíróság rendelkezik joghatósággal a kereset elfogadhatónak nyilvánítására. Ennek lehetőségei esetenként eltérőek:

1. Azokban az esetekben, amikor egy magánszemély emberi jogait egy svéd vállalat vagy annak külföldi fióktelepe sértette meg, a szóban forgó vállalat ellen elvileg mindig lehet eljárást indítani a svéd bíróság előtt.
2. Ha a jogsértést olyan svéd tulajdonú vagy svéd irányítás alatt álló leányvállalat követte el, amelynek székhelye harmadik országban (azaz az EU-n, Izlandon, Norvégián és Svájcon kívül) található, a leányvállalat ellen svédországi bíróság előtt csak bizonyos feltételek mellett lehet pert indítani.
3. Ha a jogsértést olyan svéd tulajdonú vagy svéd irányítás alatt álló leányvállalat követte el, amelynek székhelye egy másik uniós tagállamban, Izlandon, Norvégiában vagy Svájcban van, a leányvállalat elleni kereset svédországi bíróság előtti megindításának lehetősége kivételes esetekre korlátozódik.

A svéd joghatóság általános feltételei

A svéd bíróságoknak hivatalból kell vizsgálniuk a svéd joghatóság fennállását. Az, hogy valamely igény svéd joghatóság alá tartozik, azt jelenti, hogy egy svéd bíróságnak joghatósága van az ügy érdemben való elbírálására és az ítélethozatalra.

Azokban az esetekben, amikor a jogsértő cég (alperes) székhelye egy uniós tagállamban van, a Brüsszel I. rendeletet kell alkalmazni. A rendelet azonban tartalmaz számos olyan joghatósági szabályt is, amelyek alkalmazása nem függ az alperes lakóhelyétől. Ha az alperes lakóhelye Izlandon, Norvégiában vagy Svájcban van, a joghatóság kérdését a Luganói Egyezmény határozza meg. Ha az alperes lakóhelye nem az EU-n belül vagy a Luganói Egyezményt aláíró országban található, a joghatóság kérdését a svéd bírósági eljárási törvénykönyv 10. fejezetében meghatározott joghatósági kollíziós szabályok analógiájára döntik el, figyelembe véve azt az alapvető követelményt, hogy svéd igazságszolgáltatási érdeknek kell fennállnia ahhoz, hogy egy svéd bíróság rendelkezésre álljon.

A Brüsszel I. rendelet alkalmazása szempontjából általában nincs jelentősége azon személy lakóhelyének, akinek a jogait megsértették. Bizonyos esetekben azonban előírás, hogy a felperes lakóhelye valamely tagállamban legyen, vagy hogy a joghatóság alapját képező körülmény valamely tagállamhoz legyen rendelhető.

A meghatározó tényező az lesz, hogy a joghatóság alapját képező körülményeknek az ügy bíróság elé vitelekor kell fennállniuk.

Irányadó jog

A svéd nemzetközi magánjogot alkalmazó svéd bíróság határozza meg azt, hogy a svéd bíróságon tárgyalt jogsértésből eredő keresetre melyik ország jogát kell alkalmazni. Ez általában azt jelenti, hogy kár bekövetkezésének helye szerinti ország jogát kell alkalmazni. Ezért ha az emberi jogok sérelme Svédországon kívül következett be, az áldozat követelése ritkán tartozik a svéd jog hatálya alá. Ez attól függetlenül érvényes, hogy a magánszemély igényét szerződéses (munkaszerződés) vagy (munkaszerződés hiányában) szerződésen kívüli jogalapon érvényesíti. Ennek fő oka az, hogy a Svédországhoz fűződő kapcsolat nem kellően erős.

A svéd bíróságokon a svéd jog tartalmával ellentétben a külföldi jog tartalma ténykérdés. Ezért annak a magánszemélynek, aki követelését külföldi jogra alapozza, bizonyítékot kell bemutatnia ennek alátámasztására, például szakértői vélemény formájában. Ez járhat bizonyos költségekkel.

A svéd bíróságoknak még akkor is lehetőségük lehet a svéd jog alkalmazására, ha a követelés külföldi jog hatálya alá tartozik, amennyiben nemzetközi szinten kötelezően szabályozott kérdésről van szó, vagy ha a külföldi jog a svéd közrendbe ütközik. Az ilyen sürgősségi eljárásokat azonban igen ritkán alkalmazzák. Amíg nem alakul ki – pl. az Európai Bíróság és a svéd bíróságok – ítélkezési gyakorlata, az sem tisztázott, hogy az emberi jogok megsértésére vonatkozó kártérítési igény milyen mértékben indokolja e mentességi szabályok alkalmazását, pl. a jogvédelem hiányosságaiból adódóan a kár keletkezési helye szerinti országban.

Magánszemély által svéd bíróság előtti keresetindítás gyakorlati lehetőségei

Amennyiben fennáll a svéd joghatóság, és van egy (pl. az irányadó külföldi jog alapján) érvényesíthető védett követelés, a svéd bíróságok elérhetősége viszonylag jó. Ezenkívül a külföldi magánszemélyek azon jogi lehetőségei, hogy félként lépjenek fel egy svéd jogvitában, elviekben hasonlóak a svéd állampolgárok számára meglévő lehetőségekhez.

Ha egy külföldi magánszemély pénzügyi vagy más gyakorlati akadályba ütközik az illetékes svédországi bíróságra elutazást illetően, feltételezhető, hogy a bíróság megpróbálja ezt megoldani, például lehetővé teszi a telefon vagy videokapcsolat révén történő megjelenést.

Egyes olyan külföldi állampolgároknak, akiknek lakóhelye nem Svédországban van, és akik svéd jogi személy ellen indítanak pert egy svéd bíróság előtt, az alperes kérelmére biztosítékot kell adniuk az alperes jövőbeni jogi költségeire. Az, hogy mely külföldi állampolgárok és jogi személyek mentesülnek a biztosítékadási kötelezettség alól, a 2014. május 15-i Tájékoztató a külföldi felperesek jogi költségbiztosíték adása alóli, bizonyos esetekben fennálló mentességről című kiadvány határozza meg.

Egy külföldi magánszemélynek korlátozottak a lehetőségei arra, hogy a bírósági és ombudsmani díjakra állami finanszírozást kapjanak, legalábbis abban az esetben, ha a magánszemély nem uniós ország állampolgára. Az állami finanszírozás a legnagyobb esély akkor áll fenn, ha a kártérítési igényt magánfélként büntetőügyben terjesztik elő. A magánfinanszírozási megoldás megállapításának lehetőségei egyebekben nagymértékben függenek a külföldi magánszemély személyes pénzügyi és szociális körülményeitől.

További információk

Memorandum a Külügyminisztérium részére magánszemélyek által svéd cég ellen svéd bíróság előtt Svédországon kívül elkövetett emberi jogi jogsértés miatti perindítás lehetőségéről, Mannheimer Swartling, 2015
https://docplayer.se/7222881-Promemoria-till-utrikesdepartementet.html

A bíróság előtti keresetindítással kapcsolatos útmutatásra vonatkozó további információkat a következő címen talál: https://www.domstol.se/en/

4. Nyújthatnak az ombudsman-intézmények, az egyenlőséggel foglalkozó szervek vagy a nemzeti emberi jogi intézmények segítséget az európai transznacionális vállalatok által üzleti tevékenységek kapcsán, az Európai Unió területén kívül elkövetett emberi jogi visszaélések áldozatainak? Kivizsgálhatják ezek a szervezetek az ügyemet, ha nem vagyok uniós polgár és nem is élek az Európai Unió területén? Vannak az országban más állami szolgálatok (pl. munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőség), amelyek kivizsgálhatják az ügyemet? Hova forduljak a jogaimmal kapcsolatos tájékoztatásért?

Lásd az 1. kérdést.

5. Kötelezi ez az ország az európai transznacionális vállalatokat az üzleti tevékenységük kapcsán elkövetett jogsértések rendezését célzó panasztételi mechanizmusok vagy közvetítői szolgáltatások létrehozására? Az Európai Unió területén kívül elkövetett jogsértésekre is érvényesek ezek a kötelezettségek? Ki felelős e tevékenységek nyomon követéséért ebben az országban? Rendelkezésre állnak e rendszerek működését bemutató nyilvános jelentések?

A vállalat saját jogorvoslati mechanizmusai

A vállalatok kötelesek gondoskodni arról, hogy tevékenységükkel ne sértsék egy személy emberi jogait sem, és ha egy cég jogsértést okoz, ahhoz hozzájárul vagy köthető, akkor törekednie módot találni az érintett személy helyzetének orvoslására. Az említett jogorvoslat körébe tartozhat a bocsánatkérés, pénzügyi vagy nem anyagi ellentételezés, vagy az érintett személy és a vállalat megállapodása szerinti más jogorvoslat. Bonyolultabb a helyzet, ha egy vállalat nem járult hozzá semmilyen negatív hatáshoz, de a hatás közvetlenül kapcsolódik a tevékenységéhez. Ilyen esetekben, és ha a vállalatnak kellő befolyása van a negatív hatás kezeléséhez, a vállalatnak igénybe kell vennie befolyását.

Nem létezik szabványos modell arra vonatkozóan, hogy egy vállalatnak miként kell saját panasztételi és jogorvoslati mechanizmusai a legmegfelelőbben megszerveznie. Minden vállalatnak magának kell eldöntenie, hogy sajátos viszonyai alapján mi a megfelelő.

Néhány mérvadó szempont:

• nyitottság – a vállalat magatartása által érintettekkel a párbeszéd folytatásának elősegítése,
• a munkavállalói képviselőkkel folytatott tárgyalások és megbeszélések gyakran jó alapot jelentenek a munkavállalókat érintő ügyekben a hatékony intézkedések érdekében,
• útmutatások arra vonatkozóan, hogy a vállalaton belüli személyek miként hívhatják fel a figyelmet házon belül a helytelen magatartásra, miként kell nyomon követni a figyelemfelhívást, és miként kell megvédeni a figyelemfelhívó személyeket,
• olyan panaszkezelési rendszer, amelyben a vállalaton kívüli személyek biztonságosan és névtelenül jelezhetik a cégnek a problémát, ha úgy érzik, hogy a vállalat rájuk vagy másokra kedvezőtlen hatást gyakorol vagy ez várható a jövőben.

A kormány az uniós irányelveknél ambiciózusabb új jogszabályt vezetett be a nagyvállalatok fenntarthatósági jelentésére vonatkozóan, a közbeszerzési törvényben egyértelműbb fenntarthatósági kritériumok szerepelnek, a visszaélést bejelentő személyek számára pedig erősebb jogi védelem.

2016 decemberében új jogszabály lépett hatályba a fenntarthatósági jelentéstételről. A jogszabály alapján ezentúl minden 250 fő feletti nagyvállalat köteles fenntarthatósági jelentést készíteni. A jelentéseknek a környezeti hatásokra, a társadalmi feltételekre, az egyenlőségre és a korrupció megelőzésére vonatkozó információkon túl tartalmazniuk kell az emberi jogok, köztük a munkavállalói jogok tiszteletben tartását biztosító intézkedésekre vonatkozó információkat is, amennyiben ez a vállalat fejlődésének, helyzetének és eredményeinek megértéséhez szükséges.

A Riksdag 2017 januárjában elfogadott a munkáltató tevékenysége során elkövetett súlyos kötelességszegést jelző („visszaéléseket bejelentő”) munkavállalók védelmét szolgáló szigorú jogszabályokat is. E különleges védelem keretében kártérítésre jogosultak azok a munkavállalók, akikkel szemben munkáltatójuk megtorlást alkalmaz.

Nyilvános beszámolók

Üzleti vállalkozások és emberi jogok: A svéd jog lényeges hibái és hiányosságai. Jelentés a Svéd Közigazgatási Ügynökségnek, Enact Sustainable Strategies (Enact), egy fenntartható üzletfejlesztésre és felelősségteljes vállalkozásra szakosodott tanácsadó cég

Üzleti vállalkozások és emberi jogok: A svéd jog lényeges hibái és hiányosságai, Enact (statskontoret.se)

6. Vannak-e meghatározott jogaim, ha olyan veszélyeztetett áldozat vagyok, aki üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés miatt kívánja jogait érvényesíteni? Kaphatok-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett? Milyen költségekre terjed ki a költségmentesség? Azonos feltételek mellett férhetek hozzá a költségmentességhez, ha nem vagyok uniós polgár, vagy nem az Európai Unió területén belül élek?

Az üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértések áldozatai nem rendelkeznek külön jogokkal (lásd az 1. kérdést).

A költségmentességről szóló (1996:1619) törvénynek megfelelően van lehetőség költségmentesség igénybevételére. Mindig a bíróság vagy a Jogi Segítségnyújtási Hatóság (Rättshjälpsmyndigheten) határozza meg, hogy egy adott személy jogosult-e költségmentességre vagy sem.

A költségmentesség általában magánszemélyeket illeti meg, azaz egyesületeket, vállalatokat vagy hasonlókat nem. Kivételesen kereskedő vagy valamely vagyontömeg is kaphat költségmentességet.

Egy adott személy pénzügyi lehetőségeit a számított éves adózás előtti jövedelme határozza meg. Ebből le kell vonni 15 000 SEK-t minden olyan gyermek után, akinek a tartásához az illető hozzájárul, legfeljebb 75 000 SEK erejéig. Az összeget akkor is ki kell igazítani, ha az illetőnek olyan vagyona vagy tartozása van, amely befolyásolja fizetési képességét. A költségmentesség igénybevételéhez egy adott személy pénzügyi eszközei nem haladhatják meg a 260 000 SEK/év összeget. A költségmentesség megadására vonatkozó értesítéstől a költségek egy részét magának kell fizetnie. A költségmentesség soha nem teljesen ingyenes felnőttek számára, és a fizetendő díj elnevezése költségmentességi díj. A költségmentesség díja soha nem lehet magasabb a költségmentesség költségeinél.

A jogvédelmi fedezet egy olyan biztosítási forma, amely a legtöbb esetben a lakás- és ingóságbiztosításnak, a lakások és elszállásolt személyek biztosításának, valamint az üdülőbiztosításnak is része. A jogvédelmi biztosítás azt jelenti, hogy az Ön biztosítója kifizeti a jogi szakember vagy ügyvéd költségeinek egy részét. A jogvédelmi biztosítás feltételei biztosítótársaságonként eltérőek lehetnek, ezért fontos a biztosítási feltételek elolvasása.

A költségmentességről szóló (1997:404) rendelet 35. szakasza határozza meg, hogy mely külföldi állampolgárokat kell a svéd állampolgárokkal azonos bánásmódban részesíteni a jogi segítségnyújtási törvény szerinti költségmentességre való jogosultság tekintetében.

1. Milyen jogi védelemben részesülök az Önök országában, ha üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés áldozatává válok? Ez a védelem magában foglal kártérítést?

A Skóciáról szóló 1998. évi törvény (Scotland Act 1998) előírja, hogy a skót parlament által elfogadott minden jogszabálynak és a skót kormány tagjai minden aktusának összhangban kell állnia az emberi jogok európai egyezményében (EJEE) szereplő jogokkal. Az emberi jogokról szóló 1998. évi törvény (Human Rights Act 1998) jogellenessé teszi azt, hogy a skóciai hatóságok az egyezményben szereplő jogokkal összeegyeztethetetlen módon járjanak el. Ha mégis sor kerül az emberi jogok megsértésére, a skót bíróságok hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy elbírálják az ügyeket és jogorvoslatot biztosítanak.

A társaságokról szóló 2006. évi törvény (Companies Act 2006) meghatározza a társaságok létrehozásának és működésének jogalapját. A Koronahivatal és Államügyészi Szolgálat (Crown Office and Procurator Fiscal Service, COPFS) a skót bíróságok előtt eljárást kezdeményezhet skót vállalkozások ellen, amennyiben bizonyíték van arra, hogy bűncselekményt követtek el.

Az emberkereskedelemről és a kizsákmányolásról (Skócia) szóló 2015. évi törvény (Human Trafficking and Exploitation (Scotland) Act 2015) egységes szerkezetbe foglalja és megerősíti az emberkereskedelem és a kizsákmányolás elleni fennálló egyesült királysági büntetőjogot, és erősíti az áldozatok jogállását és a nekik nyújtott támogatást.

A törvény olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyekkel létrehozza az emberkereskedelem egységes bűncselekményét, amely magában foglalja a felnőttek és gyermekek kizsákmányolásának minden típusát; más bűncselekményekhez kapcsolódóan súlyosbító körülményként határozza meg az emberkereskedelmet; és átfogalmazza a rabszolgaság, szolgaság és kényszermunka vagy kötelező munka korábbi önálló bűncselekményét.

A 2015. évi törvény 4. szakasza rögzíti a rabszolgaság, szolgaság és kényszermunka vagy kötelező munka bűncselekményét, amelyet az EJEE 4. cikkével összhangban kell értelmezni.

Az emberkereskedelem bűncselekményét vagy a 2015. évi törvény 4. szakasza szerinti bűncselekményt jogi személy (például társaság), jogi személyiséggel nem rendelkező egyesülés és személyegyesítő társaság is elkövetheti. A 2015. évi törvény 39. szakasza úgy rendelkezik, hogy az ilyen szervezeten belüli egyes személyek (például az igazgató) is elkövethetik a fent leírt bűncselekményt.

A 2015. évi törvény által előírtaknak megfelelően a legfőbb ügyész az ügyészeknek szóló utasításokat tett közzé az emberkereskedelem bűncselekménye és a 4. szakasz szerinti bűncselekmény (rabszolgaság, szolgaság, kényszer- vagy kötelező munka) vélt vagy tényleges áldozatai elleni büntetőeljárásról. A COPFS továbbra is alkalmazza ezeket az utasításokat annak biztosítása érdekében, hogy ne indítsanak büntetőeljárást az áldozatok ellen az előbbiek következményeként elkövetett bűncselekmények miatt.

A skót közszolgálati ombudsman (Scottish Public Services Ombudsman, SPSO) széles hatáskörrel rendelkezik. Az ombudsman jelenti a végső szakaszt a legtöbb decentralizált skóciai közszolgáltatással kapcsolatos panasz esetében. Az SPSO ezenkívül független felülvizsgálati szolgáltatást is biztosít a Skót Jóléti Alap (Scottish Welfare Fund) tekintetében, és hatáskörrel rendelkezik arra, hogy megsemmisítse az önkormányzatok által a közösségi ellátási és válsághelyzeti támogatási kérelmek tárgyában hozott határozatokat és azok helyett új határozatot hozzon. Az SPSO a kártérítés területén nagyon korlátozott szereppel rendelkezik. Eljárásának eredményeként általában a bepanaszolt közszolgálathoz intézett ajánlásokat fogad el. Az ombudsman hatáskörét és kötelezettségeit a skót közszolgálati ombudsmanról szóló 2002. évi törvény (Scottish Public Services Ombudsman Act 2002) határozza meg.

Ha egy magánszemély úgy véli, hogy emberi jogait megsértették, igénybe vehet független jogi tanácsadást.

2. Léteznek a súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozóan különös szabályok az Önök országában? Ezek a szabályok a környezetvédelmi bűncselekményekre vagy a súlyos munkaerő-kizsákmányolásra is vonatkoznak?

A skót kormány által a földreformról (Skócia) szóló 2016. évi törvény (Land Reform (Scotland) Act 2016) által előírtaknak megfelelően közzétett, a földhasználati jogokról és felelősségről szóló skót nyilatkozat három elvet határoz meg, amelyek segítik a földdel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó skóciai politika alakítását. Az első ilyen elv szerint: „A földdel kapcsolatos jogoknak, felelősségnek és állami politikáknak elő kell mozdítaniuk, ki kell teljesíteniük és tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat a föld vonatkozásában, hozzá kell járulniuk a közérdekhez és közjóléthez, valamint a köz- és a magánérdekek közötti egyensúlyra kell törekedniük. A keretrendszernek támogatnia kell a fenntartható gazdasági fejlődést, védenie és fejlesztenie kell a környezetet, elő kell segítenie a társadalmi igazságosság megvalósítását és egy méltányosabb társadalom létrehozását.”

A 2016. évi törvény értelmében a skót miniszterek rendszeresen felülvizsgálják a nyilatkozatot és beszámolnak a parlamentnek.

Az emberkereskedelemmel és a kizsákmányolással kapcsolatos információkat az 1. kérdésre adott válasz tartalmazza.

3. Emberi jogi jogsértés áldozatává váltam egy európai transznacionális vállalat tevékenysége eredményeként az Európai Unión kívül. Fordulhatok az Önök országának bíróságaihoz, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek? Mik a feltételei annak, hogy jogaim megsértésére hivatkozhassak? Hol kaphatok további tájékoztatást?

Egy adott emberi jog megsértése esetén rendelkezésre álló konkrét jogorvoslati lehetőségek attól függnek, hogy a szóban forgó jogot a szokásjog (common law) vagy törvény biztosítja.

Az emberkereskedelemről és a kizsákmányolásról (Skócia) szóló 2015. évi törvény 2. szakasza úgy rendelkezik, hogy az emberkereskedelem bűncselekménye az Egyesült Királyságban és másutt tanúsított magatartásra vonatkozik, ami azt tükrözi, hogy az emberkereskedelmet jelentő tevékenység olyan tevékenységet is magában foglalhat, amelyre teljes egészében vagy részben Skócián kívül kerül sor.

A 2015. évi törvény kimondja továbbá, hogy a kizsákmányolás bűncselekményét elkövetheti egyesült királysági állampolgár, a bűncselekmény idején Skóciában szokásos lakóhellyel rendelkező személy, vagy az Egyesült Királysága joga alapján bejegyzett jogi személy, függetlenül attól, hogy a szóban forgó cselekményre hol kerül sor. Azt, hogy valaki Skóciában rendelkezik-e szokásos lakóhellyel, az ügy tényállásának és körülményeinek összessége alapján bírálják el. Bármely más személy csak akkor követi el a embercsempészet bűncselekményét, ha a vonatkozó cselekménye bármely részére az Egyesült Királyságban kerül sor, vagy ha a vonatkozó cselekményt valamely személy Egyesült Királyságba érkezése vagy oda való belépése, onnan való távozása vagy az Egyesült Királyságon belüli utazása céljával hajtják végre.

4. Ombudsmani intézmények, esélyegyenlőségi testületek vagy nemzeti emberi jogi intézmények támogathatják-e az európai transznacionális vállalatok által az Európai Unión kívül elkövetett emberi jogi jogsértések áldozatait? Vizsgálódhatnak-e ezek a testületek az ügyemben, ha nem vagyok uniós polgár és nem az EU-ban élek? Léteznek-e egyéb közszolgáltatások (mint a munkaügyi vagy környezetvédelmi felügyelőségek) az Önök országában, amelyek vizsgálhatják az ügyemet? Honnan tájékozódhatom a jogaimról?

A vállalkozásokkal kapcsolatos szabályozási háttér Skóciában sok szempontból hasonló az Egyesült Királyság többi részében és Európában fennálló háttérhez, és több szabályozó szerv is foglalkozik az üzleti tevékenységekkel. E szervek végrehajtási jogkörei a vállalkozás szankcionálására irányulnak, nem az áldozatok támogatására, azonban – a rendőrségen és más kormányzati ügynökségeken keresztül – léteznek megfelelő mechanizmusok arra az esetre, ha a tevékenységhez bűncselekményi elem is kapcsolódik.

Skócia két nemzeti emberi jogi intézménnyel rendelkezik, ezek:

• a Skót Emberi Jogi Bizottság (Scottish Human Rights Commission, SHRC)
• az Esélyegyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság (Equality and Human Rights Commission, EHRC)

Az SHRC és az EHRC megbízatása egyaránt az emberi jogok területére terjed ki, és mindkettő fontos, noha eltérő szerepet játszik a nemzetközileg elismert emberi jogok nemzeti szintű végrehajtásának előmozdításában és figyelemmel kísérésében. A bizottságok hatáskörének leírása a honlapjukon található.

A végső szakaszban a skót közszolgálati ombudsman (SPSO) foglalkozik a decentralizált skóciai közszolgáltatások többségével kapcsolatos panaszokkal. Az ombudsman független tisztségviselő, és feladatai ellátása során nem áll a skót kormány vagy a skót parlament tagjainak irányítása vagy ellenőrzése alatt. Az SPSO valamely panasz kivizsgálásának részeként vizsgálhatja az emberi jogok állítólagos megsértését is. Nem valószínű, hogy valamely európai transznacionális vállalat azon felsorolt szervek közé tartozna, amelyekkel kapcsolatban az ombudsmanhoz panaszt lehet benyújtani. Az SPSO akkor vizsgálhat a magánszektor és a nonprofit szféra által nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszokat, ha e szolgáltatásokat a hatáskörébe tartozó valamely szervezet nevében nyújtják.

Ezenkívül a skót közszolgálati ombudsmanról szóló 2002. évi törvény 9. szakaszának (4) és (5) bekezdése rögzíti, hogy ki nyújthat be panaszt az ombudsmanhoz. A panaszt benyújtó személynek a panasz benyújtásának időpontjában az Egyesült Királyságban kell lakóhellyel rendelkeznie, vagy pedig a panaszban kifogásolt cselekményekre akkor kellett, hogy sor kerüljön, amikor az érintett az Egyesült Királyságban tartózkodott.

5. Előírja-e az Önök országa az európai transznacionális vállalatok számára, hogy üzleti tevékenységükből eredő jogsértések esetére hozzanak létre panaszkezelési mechanizmust vagy közvetítői szolgálatot? Ezek a kötelezettségek alkalmazandók-e azokban az esetben is, amikor a jogsértések az Európai Unión kívül történtek? Ki a felelős az Önök országában e tevékenységek ellenőrzéséért? Állnak-e rendelkezésre nyilvános jelentések a rendszer működésével kapcsolatban?

Az Egyesült Királyság az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveivel foglalkozó nemzeti kapcsolattartó pontot hozott létre. Ezek az irányelvek a felelős üzleti magatartásra vonatkozó ajánlások, amelyek többek között az emberi jogokra is kiterjednek. A nemzetközi kereskedelmi minisztérium részeként az Egyesült Királyság nemzeti kapcsolattartó pontja felelős az OECD irányelvekkel kapcsolatos tudatosság növeléséért és a kapcsolódó panaszkezelési mechanizmus végrehajtásáért. Ha egy társaság megsérti az OECD irányelveket, a nemzeti kapcsolattartó ponthoz bármely érdekelt fél panaszt nyújthat be, ideértve a társaság munkavállalóit vagy szakszervezeteit, valamint a társaság tevékenységei által érintett közösségeket. A nemzeti kapcsolattartó pont arra törekszik, hogy közvetítést végezzen a felek közötti megállapodás elérése érdekében, de ha erre nincs lehetőség, megállapítja, hogy a társaság az irányelvekkel összeegyeztethetetlen módon járt-e el, ezt közzéteszi és nyilvános terjesztésre elérhetővé teszi. A panasz benyújtásával kapcsolatos információk a nemzeti kapcsolattartó pont honlapján találhatók.

Az Egyesült Királyságban ezenkívül tanácsadást és közvetítést nyújt még az Állampolgári Tanácsadó Iroda (Citizens Advice Bureaux) és a Tanácsadási, Békéltetési és Választottbíráskodási Szolgálat (Advisory, Conciliation and Arbitration Service).

6. Vannak-e meghatározott jogaim, ha olyan veszélyeztetett sértett vagyok, aki üzleti tevékenységgel kapcsolatos emberi jogi jogsértés miatt kívánja jogait érvényesíteni? Kaphatok-e költségmentességet, és ha igen, milyen feltételek mellett? Mely költségeket fedezi a költségmentesség? Kaphatok-e költségmentességet ugyanezen feltételek mellett, ha nem vagyok uniós polgár vagy nem az EU-ban élek?

Az államilag finanszírozott jogi segítségnyújtás lehetővé teszi olyan emberek számára, akik ezt egyébként nem engedhetnék meg maguknak, hogy érvényesíthessék jogaikat vagy fizessenek a védelmükért.

Ahhoz, hogy valaki a költségmentességről (Skócia) szóló 1986. évi törvény (Legal Aid (Scotland) Act 1986) alapján jogi segítségnyújtást igényelhessen, nem szükséges, hogy Skóciában rendelkezzen lakóhellyel. A polgári jogi segítségnyújtásnak két típusa van:

i. A tanácsadás és segítségnyújtás révén valamely ügyvéd tanácsot adhat, valamint az ügyfél nevében tudakozódhat és másokkal levelezhet. A tanácsadás és segítségnyújtás a skót joggal (ideértve a Skóciában alkalmazandó egyesült királysági jogot is) kapcsolatos kérdésekben érhető el, azonban általában nem vehetők igénybe valamely ügy bíróság előtti előmozdítására.

ii. A skót bíróságok előtti eljárások céljára polgári jogi költségmentesség igényelhető.

A jogi segítségnyújtás mindkét típusára való jogosultságnak törvényben meghatározott feltételei vannak. A tanácsadás és segítségnyújtás a jogosultságra vonatkozó pénzügyi feltételekhez kötött. A polgári jogi költségmentesség igénybevételére való jogosultság feltételei következetesek és átláthatóak, a kérelmeket törvényben rögzített szempontok szerint vizsgálják. Az első két szempont a kérelem jogi megalapozottságára vonatkozik. Bizonyítani kell, hogy az ügynek, amelyben költségmentességet kérnek, van jogalapja („valószínű indok”), valamint, hogy észszerű az ügy támogatásához állami forrásokat felhasználni. A harmadik szempont a kérelmező pénzügyi körülményeire vonatkozik.

További információkat a Skóciai Költségmentességi Bizottság (Scottish Legal Aid Board) honlapján talál.

Az emberkereskedelemről és a kizsákmányolásról szóló 2015. évi (Skócia) törvény 9. szakasza felhatalmazza a skót minisztereket arra, hogy meghatározzák azt az időszakot, amely alatt a felnőtteknek támogatást és segítséget kell nyújtani, amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy emberkereskedelem és kizsákmányolás bűncselekményének áldozatává váltak. Egy 2018. április 1-jén hatályba lépett rendelet ezt a támogatási időszakot 90 napban határozta meg, és az többek között az alábbiakkal összefüggésben nyújtott támogatást és segítséget foglalja magában:

• szállás
• napi megélhetés
• orvosi tanácsadás és kezelés (ideértve a pszichológiai értékelést és kezelést is)
• nyelvi fordítás és tolmácsolás
• tanácsadás
• jogi tanácsadás
• a felnőtt számára elérhető további szolgáltatásokról való tájékoztatás
• hazautaztatás

A 2015. évi törvény 10. szakasza felhatalmazza a skót minisztereket arra, hogy rendeletet fogadjanak el az olyan felnőttnek nyújtható támogatás és segítség tárgyában, aki rabszolgaság, szolgaság, kényszer- vagy kötelező munka áldozata vagy annak tűnik. 2018. április 1-jén hatályba lépett a rendelet, amely meghatározza az annak megállapítására vonatkozó eljárást, hogy valamely felnőtt ilyen bűncselekmény áldozata-e; a nyújtott támogatást és segítséget; valamint rögzíti, hogy az időszaknak, amely alatt e támogatást és segítséget nyújtják, azonosnak kell lennie az emberkereskedelem és kizsákmányolás bűncselekményének áldozata esetében érvényes időszakkal.

A skót kormány finanszírozási megállapodásokat kötött a Migrant Helppel (amely az emberkereskedelem és kizsákmányolás felnőtt áldozatait támogatja, az üzleti célú szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelem női áldozatainak kivételével) valamint a Trafficking Awareness Raising Alliance-szel (amely az üzleti célú szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelem női áldozatait támogatja). Az Anchor Service, amely a nemzeti egészségügyi szolgálat (NHS) Greater Glasgow és Clyde területi részlegének része, szintén finanszírozásban részesül annak érdekében, hogy az emberkereskedelem és kizsákmányolás Skóciában azonosított valamennyi felnőtt áldozata részére pszichológiai szolgáltatást nyújtson.