Ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés

Magyarország

Tartalomszolgáltató:
Magyarország

50. cikk (1) bekezdés b) pont – A számlainformációk beszerzésére illetékesként kijelölt hatóság

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a "Vht.") 7. § (6) bekezdése értelmében a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) a végrehajtási eljárásokban információszerzésre jogosult hatóság.

A MBVK-ra a köztestületekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a Vht.-ben foglalt eltérésekkel. Továbbá, az MBVK közigazgatási hatóságnak minősül a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 12. § (3) bekezdés e) pontja alapján.

Az MBVK elérhetőségei:

1146 Budapest, Cházár A. u. 13.

Tel: 06-1-273-1595

Fax: 06-1-273-1596

E-mail: mbvk@mbvk.hu

50. cikk (1) bekezdés c) pont – A számlainformációk beszerzésének módszerei

Az adós számláinformációinak beszerzési módjait és feltételeit a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a "Vht.") nevesíti. A Vht. 7. § (5) bekezdése alapján a bíróság és a végrehajtó szükség esetén a végrehajtási eljárás során megkeresi az adóhatóságot a hozzá bejelentett pénzforgalmi számlaszámok közlése végett, továbbá a pénzforgalmi szolgáltatókat az adós náluk kezelt pénzösszegeinek végrehajtás alá vonásához szükséges adatok (a számlaszám) közlése végett. A 47. § (1) bekezdése kimondja továbbá, hogy a végrehajtási eljárás sikeres lefolytatása érdekében a végrehajtó szükség esetén beszerzi az adós jövedelmére és végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira vonatkozó adatokat is. A felkeresett szervek és hatóságok nyolc napon belül kötelesek a Magyar Bírósági Végrehajtó Kar (MBVK) megkeresésének eleget tenni és a kért adatokat kiszolgáltatni (Vht. 47. § (3))

A MBVK működteti továbbá a végrehajtási eljárások elektronikus ügyviteli és a végrehajtási iratok elektronikus kézbesítési rendszerét, a Vht. 250. § (2) bekezdés 19. pontjának megfelelően.

50. cikk (1) bekezdés e) pont – A számlazárolási végzés és az egyéb iratok átvétele, továbbítása és kézbesítése tekintetében illetékesként kijelölt hatóságok

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 32. § (1) bekezdése alapján a bíróság, illetőleg a végrehajtható okiratot kiállító szerv főszabály szerint a végrehajtható okiratot megküldi az adós lakhelye, illetőleg székhelye szerinti végrehajtónak és végrehajtást kérőnek. A (2) bekezdés alapján a végrehajtható okiratot az adós végrehajtás alá vont vagyontárgyainak helye szerinti végrehajtóhoz is el kell juttatni, ha a végrehajtást kérő ezt kívánta, illetőleg ha az (1) bekezdésben foglaltak az adós lakhelye vagy székhelye hiányában nem alkalmazhatóak.

50. cikk (1) bekezdés f) pont – A számlazárolási végzés végrehajtására illetékes hatóság

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a "Vht.") 187. § (6) bekezdése értelmében a számlazárolási végzés végrehajtására a bírósági végrehajtó a jogosult. A Vht. 32. §-ban foglaltak, valamint a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar által működtetett elektronikus ügyviteli rendszer alkalmazásával történik az adott ügyben illetékes végrehajtó kijelölése.

A Vht. 32. § értelmében a számlazárolási végzést a bíróság megküldi az adós lakóhelye, illetve székhelye szerinti végrehajtónak. Amennyiben a végrehajtást kérő ezt kívánta, vagy az adósnak nincs lakóhelye, illetve székhelye, úgy a számlazárolási végzést az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye szerinti végrehajtóhoz juttatja el a bíróság. Több adós esetén a végrehajtást kérő kérelmére az előbbiek szerint illetékes végrehajtó részére kell megküldeni az egyetemlegesen felelős többi adóstárssal szemben kiállított számlazárolási végzést is. Amennyiben egynél több végrehajtó működik a területi bíróságnál, az elektronikus ügyviteli rendszer alkalmazásával történik az ügyek elosztása.

50. cikk (1) bekezdés h) pont – A lefoglalás alól mentes összegekre vonatkozó szabályok

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:313. § (1) bekezdése értelmében a kezelt vagyon tárgyaira a vagyonkezelő házastársa, élettársa, továbbá a személyes hitelezői és vagyonkezelő által kezelt más vagyonok hitelezői nem támaszthatnak támaszthatnak igényt.

Ezenkívül a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LII. törvény (a "Vht.") bizonyos pénzösszegeket végrehajtás alá nem vonhatónak minősít, például azokat, amelyek a szükségesek a megélhetési minimumhoz.

A fentiekkel összhangban, főszabályként a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adóst megillető pénzösszeg teljes összegben végrehajtás alá vonható.

A Bvhtv. 79/A. § azonban nevesít kivételeket a főszabály alól: végrehajtás alól mentes a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege és az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese közötti rész 50%-a. Végrehajtás alól mentes továbbá a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének megfelelő pénzösszeg, kivéve, ha a végrehajtás gyermektartásdíj vagy szüléssel járó költség behajtására folyik, ugyanis ebben az esetben a pénzösszeg 50%-a végrehajtás alá vonható. Ezeket a szabályokat a pénzforgalmi szolgáltató által több szerződés alapján kezelt, adóst megillető együttes összegre kell alkalmazni.

A Bvhtv. 79/D. § értelmében az adóst megillető, de szabad rendelkezése alól kikerült - ügyleti biztosíték céljára elkülönítve kezelt - pénzösszeg, illetve a zálogjogosultat megillető, de a zálogjogosulti bizományoshoz befolyt - zálogszerződés és zálogjogosulti bizományosi jogviszonyhoz kapcsolódó - pénzösszeg csak a meghatározott célokból és szerződésekből eredő követelések fejében vonható végrehajtás alá.

Nem vonható végrehajtás alá a társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztatók által jogszabály alapján nyitott külön számlán elhelyezett, a foglalkoztatottak egészségbiztosítási ellátása céljára elkülönítve kezelt pénzösszeg harmadik személyekkel szembeni tartozás esetén. Főszabály szerint végrehajtás alól mentes továbbá az egészségügyi szolgáltatót megilető, az Egészségbiztosítási Alapból az egészségügyi szolgáltatás finanszírozására folyósított, és e célra a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény alapján elkülönített pénzösszeg.

Végül megállapítandó, hogy a fizetési számlán elhelyezett összegre vonatkozó mentességi szabályokat a biztosítási intézkedés, így a számlazárolási végzés esetén is alkalmazni kell.

50. cikk (1) bekezdés i) pont – A díjak, ha a bankok jogosultak ezeket felszámolni az egyenértékű tagállami végzések alkalmazásáért vagy a számlainformációk biztosításáért, és melyik felet terheli e díjak megfizetésének kötelezettsége

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a "Vht.") 47. § (1) bekezdése alapján a végrehajtási eljárás eredményes lefolytatása érdekében a végrehajtó beszerzi az adós személyére, jövedelmére és végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira vonatkozó adatokat. A 47. § (3) bekezdése kimondja, hogy a nyilvántartásokat vezető hatóságok és szervezetek a végrehajtó megkeresésének az azt követő nyolc napon belül kötelesek illeték- és díjmentesen eleget tenni.

Megállapítható tehát, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók (bankok) nem kérhetik illeték vagy díj fizetését a végzések alkalmazásáért vagy a számlainformációk biztosításáért.

50. cikk (1) bekezdés m) pont – A bíróságok, amelyeknél a fellebbezést elő kell terjeszteni, valamint a fellebbezés előterjesztésének esetlegesen előírt határideje

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a "Pp.") 234. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezés határideje a határozat közlésétől számított tizenöt nap. A fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani. A 219. § (1) bekezdés b) pontja értelmében kézbesítés útján kell közölni a tárgyaláson hozott végzést azzal a féllel, aki a tárgyalásra nem volt szabályszerűen megidézve; az e) pont alapján pedig a tárgyaláson kívül hozott végzést az érdekelt féllel.

A 99. § (1) bekezdése alapján a bírósági iratokat postai szolgáltató útján kell kézbesíteni. A postai úton megküldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át, az iratot - az ellenkező bizonyításáig - a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.

A 238. § alapján ha a fellebbezési idő valamennyi féllel szemben lejárt, illetőleg ha a fellebbezést valamennyi fél hiánytalanul benyújtotta, az elsőfokú bíróság azt a per összes irataival együtt legkésőbb nyolc napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz. Ha a fellebbezés a határozatnak előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítása ellen is irányul, a fellebbezést azonnal, a fellebbezési határidő lejárta előtt fel kell terjeszteni.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217. § (2) bekezdésének megfelelően a végrehajtási kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon belül kell benyújtani a végrehajtónál, aki azt három munkanapon belül továbbítja a végrehajtást foganatosító bíróságnak. Ha az intézkedés később jutott a kifogást előterjesztő tudomására, vagy a kifogás előterjesztésében a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon túl is akadályozva volt, a végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejét a tudomásszerzéstől, illetve az akadály megszűnésétől kell számítani, amennyiben a kifogást előterjesztő a későbbi tudomásszerzés, illetve az akadály tényét kellően igazolja. A végrehajtó intézkedésétől számított 3 hónap eltelte után nem lehet kifogást előterjeszteni; e határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.

50. cikk (1) bekezdés n) pont – Az eljárási illetékek

A számlazárolási végzés iránti kérelem illetékköteles, de az eljárás illetéke nem lehet magasabb, mint a nemzeti jog szerint egyenértékű intézkedés kérelmezésének illetéke és nem lehet aránytalan a követelés összegéhez viszonyítva. Nem lehet továbbá olyan magas az illeték összege, hogy visszatartsa a kérelmezőt az eljárás igénybevételétől.

A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 55. § (1) bekezdésének megfelelően a biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem előterjesztéséért a Magyar Országos Közjegyzői Kamara részére díjat kell fizetni, amelynek mértéke a díjalap 1%-a, de legalább 5000 Ft, legfeljebb 30 000 Ft. A díjat a biztosítási intézkedést kérő előlegezi és a biztosítási intézkedés elrendelése esetén az adós, minden más esetben a végrehajtást kérő viseli. A végrehajtási díjat végrehajtási költségként kell behajtani. A 44. § (1) bekezdése értelmében az eljárási díj alapja a pénzkövetelésnek az eljárás megindításakor fennálló, járulékok nélkül számított értéke. Az 55. § (3) bekezdése értelmében a biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem előterjesztéséért további díj- és illeték (ide nem értve a jogorvoslati eljárás illetékét) nem számítható fel.

A 43. § (2) bekezdés b) pontja alapján illetéket kell fizetni a közjegyző határozata ellen előterjesztett fellebbezés elbírálása iránti bírósági eljárásban. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (az "Illetéktv.") 47. § (2) bekezdése alapján ezen illeték összege 10 000 Ft.

Az Illetéktv. 42. § (1) bekezdés d) pontja alapján a bíróság által elrendelt végrehajtási eljárásban az illeték mértéke 1% (de legalább 5000 Ft, legfeljebb 350 000 Ft), ha pedig a végrehajtás foganatosítása a törvényszéki végrehajtó feladatkörébe tartozik, úgy 3% (de legalább 8000 Ft, legfeljebb 15 000 Ft).

50. cikk (1) bekezdés o) pont – Az iratok fordítása céljából elfogadott nyelvek

A 655/2014/EU európai parlamenti és európai tanácsi rendelet 49. cikk (2) bekezdése alapján Magyarország nem kíván a magyaron kívül más nyelvet hivatalos nyelvként elismerni a számlazárolási végzésekkel összefüggésben. Minden más esetben a magyar eljárási szabályok a következő rendelkezéseket tartalmazzák a nyelvhasználattal kapcsolatban.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a "Vht.") 9. § alapján azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a Vht. külön nem szabályoz, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a "Pp.") és a végrehajtásáról szóló jogszabályok - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadók. A Pp. 6.§ (1) bekezdése alapján a bírósági eljárás nyelve a magyar; a magyar nyelv nem tudása miatt azonban senkit hátrány nem érhet. A (2) bekezdés alapján továbbá a bírósági eljárásban - nemzetközi egyezményben meghatározott körben - mindenki jogosult anyanyelvét, regionális vagy nemzetiségi nyelvét használni. Az eljárás során alkalmazott tolmács költségeit az állam előlegezi, illetve viseli; a felmerülő fordítások költségeire - a bírósági határozatok és megkeresések kivételével - a perköltségviselés általános szabályai az irányadóak (Pp. 78. § (4), (4a), (4b)). Általánosságban, a perköltségeket a pervesztes fél viseli. A végrehajtási eljárás során felmerülő költségeket a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli a Vht. 34. § (1) bekezdése alapján.

Utolsó frissítés: 02/01/2024

E lap nemzeti nyelvű változatát az adott tagállam tartja fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Az Európai Bizottság nem vállal semmifajta felelősséget az e dokumentumban szereplő vagy abban hivatkozott információk vagy adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.