Iratkézbesítés: jogi dokumentumok hivatalos továbbítása

Szlovénia
Tartalomszolgáltató:
European Judicial Network
Európai Igazságügyi Hálózat (polgári és kereskedelmi ügyek)

1 Mit jelent a gyakorlatban az „iratkézbesítés” jogi fogalma? Miért vonatkoznak speciális szabályok az iratkézbesítésre?

A gyakorlatban az iratkézbesítés az iratoknak és okmányoknak az eljárásban részt vevő természetes és jogi személy felek részére történő kézbesítését, valamint a kézbesítést leíró és igazoló dokumentumok kiállítását jelenti. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a címzettet tájékoztatják a bíróság vagy fél eljárási cselekményeiről, másrészt pedig azt, hogy a bíróság hiteles megerősítést kap arról, hogy a felek megkapták az iratokat. Az iratok tényleges és helyes kézbesítésének megerősítése az eljárás rendes menetének feltétele, és egyidejűleg a felek részére történő helyes kézbesítés biztosítja az audi alteram partem elv tiszteletben tartását is. A kézbesítés tehát a bíróság eljárási cselekménye, amelynek célja, hogy tájékoztassa a feleket az eljárásról, az ellenérdekű fél és a bíróság eljárási cselekményeiről, és ugyanakkor biztosítsa a félnek a válaszadás jogát.

Azért van szükség az iratkézbesítés különös szabályaira, hogy tiszteletben tartsák a polgári eljárás szabályainak különböző elveit, valamint hogy szükségtelen késedelem nélkül biztosítsák a hatékony bírói védelmet, mivel az iratkézbesítés biztosítja, hogy valamennyi fél értesüljön a bíróság és/vagy a felek eljárási cselekményeiről. Az iratkézbesítés különös szabályai biztosítékul szolgálnak továbbá a téves kézbesítés esetében is.

2 Mely iratokat kell hivatalosan kézbesíteni?

A felek és az egyéb résztvevők részére valamennyi bírósági iratot kézbesíteni kell, amennyiben a polgári perrendtartásról szóló törvény 142. cikke (a továbbiakban: ZPP; a Szlovén Köztársaság hivatalos lapjának 73/07. száma – hivatalos szöveg egységes szerkezetben, a 45/08. száma – ZArbit, a 45/08. száma, a 111/08. száma – az Alkotmánybíróság 57/09. sz. határozata – az Alkotmánybíróság 12/10. sz. határozata – az Alkotmánybíróság 50/10. sz. határozata – az Alkotmánybíróság 107/10. sz. határozata – az Alkotmánybíróság 75/12. sz. határozata – az Alkotmánybíróság 40/13. sz. határozata – az Alkotmánybíróság 92/13. sz. határozata – az Alkotmánybíróság 10/14. sz. határozata – az Alkotmánybíróság 48/15. sz. határozata – az Alkotmánybíróság 6/17. sz. határozata – az Alkotmánybíróság 10/17. sz. határozata) kimondja, hogy a kereseteket és azon bírósági határozatokat, amelyekkel szemben fellebbezésnek van helye, a rendkívüli jogorvoslatokat és a kereset benyújtása tekintetében előírt eljárási illetékek megfizetésére vonatkozó végzéseket, a viszontkereseteket, a házasság kölcsönös egyetértés alapján történő felbontására irányuló kérelmeket, a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló javaslatot tartalmazó kereseteket, az ügy újbóli megnyitására irányuló kérelmeket, a bizonyítékoknak a polgári eljárás megindítása előtti biztosítására irányuló kérelmeket, az egyezség megkísérlésére irányuló kérelmet, a fellebbezés bejelentésére irányuló kérelmeket, a fellebbezéseket, a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelmeket, a felülvizsgálati kérelmeket és a felek békéltető tárgyalásra való személyes idézését vagy az első tárgyalás történő idézést, ha nem tartottak békéltető tárgyalást, személyesen kézbesítik a felek részére, ahol mind a fizikai kézbesítés, mind a biztonságos elektronikus eszközök útján történő kézbesítés a dokumentumok fizikai kézbesítésének tekintendő a ZPP rendelkezéseivel összhangban. Más iratot kizárólag akkor kézbesítenek személyesen, ha jogszabály így rendelkezik, vagy ha a bíróság úgy véli, hogy az eredetihez csatolt iratok vagy egyéb okok miatt fokozott óvatosságra van szükség.

3 Ki felel az iratok kézbesítéséért?

Az iratokat postai úton, bírósági végrehajtó útján, biztonságos e-mailen keresztül, a bíróságon vagy jogszabályban meghatározott más módon kézbesítik. Az ellenérdekű fél kérelmére a bíróság elrendelheti, hogy az iratokat nyomozó vagy a fél által javasolt végrehajtó kézbesítse, ahol e kézbesítés költségét az azt kérő fél fedezi (a ZPP 132. cikke). A felek jelezhetik a bíróság részére, hogy az iratokat biztonságos elektronikus eszközök útján, biztonságos postafiókba vagy az igazságügyi információs rendszerben regisztrált és a kérelemben megjelölt e-mail címre kérik kézbesíteni. A megadott biztonságos e-mail cím megfelel a fél tartózkodási helye vagy székhelye címének. Amennyiben valamelyik fél elektronikus úton nyújt be iratokat, úgy ellenkező rendelkezésig úgy kell tekinteni, hogy az iratok kézbesítését is biztonságos elektronikus úton kéri. A bíróság is kézbesítheti az iratokat a fél részére biztonságos elektronikus eszközök útján más eljárásban, ha e félre nézve a bíróság rendelkezésére álló információk alapján megbízhatóan megállapítható, hogy e fél már regisztrált biztonságos postafiókot vagy e-mail-címet, és ha a fél részére személyesen kézbesítették az írásbeli értesítést arra vonatkozóan, hogy részére az eljárás folyamán más iratokat is a biztonságos elektronikus eszközök útján kézbesítenek, ha másként nem rendelkezik. Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy nincs lehetőség a biztonságos elektronikus iratkézbesítésre, úgy fizikai formában kézbesíti az iratot, és közli e kézbesítés okát. Az állami szervek, ügyvédek, közjegyzők, végrehajtók, csődgondnokok vagy más személyek részére a törvény alapján minden esetben biztonságos elektronikus eszközök útján kézbesítik az iratokat. E szerveknek és személyeknek regisztrálniuk kell biztonságos elektronikus postafiókjukat vagy e-mail címüket az igazságügyi információs rendszerben.

Állami szervek, helyi önkormányzati szervek, jogi személyek, egyéni vállalkozók, ügyvédek és közjegyzők esetében a dokumentumokat a küldemény átvételére meghatalmazott személynek vagy az irodában, üzleti helyiségben vagy székhelyen tartózkodó munkavállalónak vagy az alapító okirat szerinti törvényes képviselőnek illetve aláírásra jogosultnak kell kézbesíteni. (a ZPP 133. cikke). A katonaság vagy a rendőrség tagja tekintetében az iratok kézbesíthetők a parancsnoknak vagy a közvetlen felettesnek is; számukra szükség esetén egyéb iratok is kézbesíthetők ilyen módon (a ZPP 134. cikke). Börtönbüntetésüket töltő személyek tekintetében az átvevő a büntetés vagy szabadságvesztés letöltésének helye szerinti büntetés-végrehajtási vagy egyéb intézet igazgatósága (a ZPP 136. cikke).

Ha a személynek törvényes képviselője vagy meghatalmazottja van, az iratokat e törvényes képviselőnek vagy meghatalmazottnak kell kézbesíteni, ha e törvény másként nem rendelkezik (a ZPP 137. cikke).

4 Címmel kapcsolatos megkeresések

4.1 A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján e tagállam megkeresett hatósága megkísérli-e hivatalból megállapítani a kézbesítendő iratok címzettjének tartózkodási helyét, amennyiben a címzett már nem tartózkodik a megkereső hatóság által ismert címen?

A tagállamokban a nemzeti szabályok szerint kerül sor a kézbesítésre. A polgári perrendtartásról szóló törvény 143. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a bíróság köteles tájékozódni arról, hogy az a cím, amelyre a kézbesítést megkísérelték, megegyezik-e azzal, amelyet a lakóhely nyilvántartásba vételéről szóló törvénnyel összhangban nyilvántartásba vettek. Ez azt jelenti, hogy ha a megadott címen történő kézbesítés sikertelen (bármilyen okból), a bíróságnak ellenőriznie kell a címzett címét a központi népesség-nyilvántartásban (Centralni register prebivalstva) vagy a címzett munkáltatójának címét az egészségbiztosítási intézet (Zavod za zdravstveno zavarovanje Slovenije) nyilvántartásában. Sikertelen kézbesítés esetén a bíróság az iratot a központi népesség-nyilvántartásban megadott címre vagy a címzett munkáltatójának címére kézbesíti. Ha az ilyen kézbesítés nem volt lehetséges vagy sikeres, a bíróság felhívja az ellenérdekű felet, hogy a megadott határidőn belül közölje a címzett új lakóhelyének címét, feltéve, hogy az ellenérdekű fél rendelkezik e címmel. A bíróság egyidejűleg azt javasolja, hogy kezdeményezzen eljárást a tényleges tartózkodási hely meghatározása érdekében az állandó és ideiglenes tartózkodási hely nyilvántartásba vételére és a nyilvántartásból való törlésre vonatkozó törvénynek megfelelően, vagy kérdezze ki a rokonokat, családtagokat, szomszédokat vagy az utolsó ismert lakóhely portását, a szociális szolgálatokat, az utolsó munkáltatót vagy háztulajdonost, a rendőrséget vagy a kórházakat. A leírt eljárás azonban nem alkalmazandó, ha a dokumentumot állami szerveknek, helyi önkormányzati szerveknek, jogi személyeknek, egyéni vállalkozóknak, ügyvédeknek és közjegyzőknek kell kézbesíteni.

A bíróság így jár el a Szlovéniában folyamatban lévő eljárások során és a valamely másik tagállam bírósága által kért iratkézbesítés során is (a nemzeti eljárási autonómia elve).

4.2 A külföldi igazságügyi hatóságok és/vagy a bírósági eljárások felei számára e tagállamban hozzáférhetők-e azok a nyilvántartások vagy szolgáltatások, amelyek lehetővé teszik az illető személy aktuális címének megállapítását? Ha igen, milyen nyilvántartások vagy szolgáltatások léteznek, és mi a követendő eljárás? Milyen esetleges díjat kell fizetni?

Nem férnek hozzá ezekhez az adatokhoz; a személyes adatok védelme miatt az ilyen hozzáférés erősen korlátozott. Amennyiben valamely külföldi hatóság információt kér valamely egyén tartózkodási helyéről, az igazgatási egységek tájékoztatása szerint szlovén nyelven kérelmet kell benyújtania hozzájuk (e szolgáltatásért nem kell díjat vagy illetéket fizetni), és az igazgatási szerv a nemzeti jogi szabályok szerint dönt a kérelemről. Amennyiben az információkérő fél természetes személy, még bonyolultabb az információkérés. Az igazgatási egységek tájékoztatása szerint nem adnak ki ilyen adatokat a felek részére. Emellett diplomáciai úton is benyújthatók kérelmek.

A fentieknek megfelelően a külföldi bíróság kérésére az illetékes szlovén bíróság csupán a személy lakcímét ellenőrzi, és azzal kapcsolatban szerez be adatokat.

4.3 E tagállam hatóságai hogyan kezelik a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet alapján küldött, egy személy aktuális címének kiderítésére irányuló megkereséseket?

A bíróság akkor kutat valamely egyén tartózkodási helye után (lásd a 4.1. pontban foglalt választ), ha bizonyíték bemutatása céljából kap megkeresést.

5 A gyakorlatban általában hogyan kézbesítik az iratokat? Igénybe vehetők-e alternatív kézbesítési módok (a lenti 6. pontban említett helyettesítő kézbesítésen kívül)?

Az iratokat rendszerint postai úton kézbesítik, miközben azok biztonságos elektronikus úton, bírósági tisztviselők útján, a bíróságon vagy a törvény által előírt más módon, valamint a fél által javasolt nyomozó vagy végrehajtó által is kézbesíthetők.

6 Polgári eljárásokban megengedett-e az elektronikus iratkézbesítés (bírósági vagy bíróságon kívüli iratok elektronikus távközlési eszközök – például e-mail, internetalapú biztonságos alkalmazás, fax, sms stb. – útján történő kézbesítése)? Ha igen, milyen típusú eljárások esetében vehető igénybe ez a kézbesítési mód? Vonatkoznak-e korlátozások az iratkézbesítés e módjának hozzáférhetőségére/igénybevételére attól függően, hogy ki a címzett (jogi szakember, jogi személy, vállalkozás vagy egyéb gazdasági szereplő stb.)?

Igen. A felhasználók biztonságos e-mail címére történő iratkézbesítésre az e-Justice (e-Sodstvo) honlapon keresztül kerül sor, amelyet a Szlovén Köztársaság legfelsőbb bírósága tart fenn.

Az elektronikus kézbesítés a polgári eljárásokban és az olyan egyéb polgári bírósági eljárásokban megengedett, amelyekre alkalmazni kell az elektronikus iratkézbesítésnek a polgári perrendtartásról szóló törvényben szereplő szabályait, például a kereskedelmi ügyekben, a munkaügyi és társadalombiztosítási jogvitákban, a nem polgári eljárásokban, az öröklési eljárásokban (még nem alkalmazzák azt valamennyi ilyen eljárásban), valamint az ingatlan-nyilvántartási eljárásokban és a fizetésképtelenségi és végrehajtási eljárásokban (az elektronikus kézbesítést már valamennyi ilyen eljárásban alkalmazzák).

A korlátozások a felhasználók csoportosítása alapján érvényesülnek. Először általános csoportokra osztják fel a felhasználókat:

  • az e-Justice rendszer használata során magukat azonosítani nem köteles felhasználók (rendes felhasználók),
  • az e-Justice rendszert felhasználónévvel és jelszóval használó felhasználók (regisztrált felhasználók) és
  • az e-Justice rendszert felhasználónévvel és jelszóval, valamint minősített elektronikus aláírással használó felhasználók (minősített felhasználók).

A minősített felhasználók a következők:

  • belső minősített felhasználók (a bíróságon dolgozó bírák és tisztviselők, akik elektronikus feladatok ellátására jogosultak a polgári bírósági eljárások bizonyos típusaiban), és
  • külső minősített felhasználók (közjegyzők, ügyvédek, végrehajtók, csődgondnokok, az államügyészi hivatal, ingatlanvállalkozások és városi ügyészségek, vagyis olyan jogalanyok, amelyek képviselői szerepet vagy az igazságügyi szerv szerepét töltik be a polgári bírósági eljárásokban, továbbá felhasználók/felek, vagyis olyan jogi személyek, természetes személyek vagy állami vagy helyi hatóságok, akik, illetve amelyek félként vesznek részt a polgári bírósági eljárásban).

7 „Helyettesítő” kézbesítés

7.1 E tagállam joga alapján megengedettek-e más kézbesítési módok olyan esetekben, amikor nem lehetett kézbesíteni az iratokat a címzettnek (pl. otthoni címre küldött értesítés, vagy végrehajtói irodába, illetve postai vagy hirdetményi úton történő kézbesítés)?

A bírósági iratok kézbesítése esetében meg kell különböztetnünk a rendes kézbesítést és a személyes kézbesítést.

Rendes kézbesítés esetében először a közvetett kézbesítést kell megkísérelni. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a kézbesítés címzettjét nem találják a lakóhelyén, úgy kézbesítik az iratokat, hogy a háztartás bármely felnőtt tagjának adják át azokat, aki köteles azokat átvenni (a ZPP 140. cikkének (1) bekezdése). Ha azt a címzett munkahelyén kézbesítik, és a címzett ott nem található, vagy olyan helyen található, ahova a kézbesítő nem jut be, az iratot az átvételére meghatalmazott vagy más, az átvételre hajlandó személynek kézbesítik. Ha a címzett szálláshelyen tartózkodik (például kollégiumban, egyedülálló személyek otthonában, kórházban), és ott nincs saját levélszekrénye, akkor a kézbesítő annak a személynek adja át a dokumentumot, aki az e létesítményben lakók nevében a küldemények átvételére jogosult. Csak az ilyen kézbesítés lehetetlensége esetén kerül sor a természetes személynek történő kézbesítésre oly módon, hogy a kézbesítő a lakóhely szerinti címen található levélszekrénybe helyezi el az iratot. Ebben az esetben a kézbesítést azon a napon kell teljesítettnek tekinteni, amikor az iratot a levélszekrényben hagyták, erről külön feljegyzést kell tenni a dokumentumban, hogy a címzett láthassa.

Abban az esetben, ha a címzettnek nincs levélszekrénye, vagy az használhatatlan, az iratokat a kézbesítést elrendelő bíróságnak adják át, postai szolgáltató útján történő kézbesítés esetén pedig a címzett lakóhelye szerinti postahivatalnak, és a címzett ajtaján iratkézbesítési értesítést hagynak az iratok átvételi helyének feltüntetésével (a ZPP 141. cikkének (1) és (2) bekezdése). A kézbesítést azon a napon kell teljesítettnek tekinteni, amikor az iratkézbesítési értesítőt az ajtóra függesztették, erről külön feljegyzést kell tenni a dokumentumban, hogy a címzett láthassa. A posta 30 napig őrzi a dokumentumokat. Ha a címzett nem veszi át ezen időtartamon belül az iratokat, azokat visszaküldik a bíróság részére. A dokumentumokat ugyanilyen módon kézbesítik az állami szerveknek, a helyi önkormányzati szerveknek, a jogi személyeknek, az egyéni vállalkozóknak, az ügyvédeknek és a közjegyzőknek, ha a végrehajtó nem tudja azokat kézbesíteni a nyilvántartásban szereplő címre.

A személyes kézbesítés azt jelenti, hogy az iratokat személyesen a félnek kézbesítik. A ZPP 142. cikke szerint a következők minősülnek bírósági iratnak: a keresetek, a fellebbezéssel megtámadható bírósági határozatok, a rendkívüli jogorvoslati kérelmek és a ZPP 105. cikke szerinti kérelmek (keresetek, viszontkeresetek, válás közös megegyezéssel stb.) benyújtása esetén fizetendő bírósági illeték megfizetésére irányuló fizetési felszólítások, valamint a felek egyeztető tárgyalásra, vagy annak hiányában az első tárgyalásra való idézése. Más iratot kizárólag akkor kézbesítenek személyesen, ha jogszabály így rendelkezik, vagy ha a bíróság úgy véli, hogy az eredetihez csatolt iratok vagy egyéb okok miatt fokozott óvatosságra van szükség. A dokumentumok elektronikus formában történő kézbesítése (a ZPP 141a. cikke), amelyet a dokumentum hitelesített másolatának fizikai formában vagy biztonságos elektronikus úton történő kézbesítésével lehet végrehajtani, ugyancsak személyes kézbesítésnek minősül. Ez utóbbi esetben a dokumentumokat az igazságügyi információs rendszeren keresztül közvetlenül a nyilvántartásba vett kézbesítési címre vagy egy biztonságos elektronikus postafiókba kézbesítik olyan jogi vagy természetes személyek, akik az igazságügyi minisztérium külön engedélye alapján nyilvántartott tevékenységként biztonságos elektronikus eszközök útján dokumentumok kézbesítését végzik.

Amennyiben nincs lehetőség a címzettnek történő közvetlen kézbesítésre, úgy oly módon kerül sor a természetes személy részére történő személyes kézbesítésre, hogy a kézbesítő az iratokat a kézbesítést elrendelő bíróságnak adja át, postai úton történő kézbesítés esetén pedig a címzett lakóhelye szerinti postahivatalnak, és a címzett levélszekrényében vagy lakásajtaján iratkézbesítési értesítést helyeznek el az iratok átvételi helyének és a 15 napos átvételi határidőnek a feltüntetésével. Ha az elektronikus kézbesítés nem lehetséges, az iratokat az igazságügyi információs rendszerben regisztrált kézbesítési címre vagy egy biztonságos elektronikus postafiókba kézbesítik, erre vonatkozóan külön feljegyzést kell tenni a címzett számára a dokumentumon.

A feleknek vagy jogi képviselőjüknek abban az esetben, ha az eljárást lezáró másodfokú határozat kézbesítése előtt megváltoztatják a címüket, haladéktalanul tájékoztatniuk kell a bíróságot a változásról. Ennek elmulasztása esetén a bíróság elrendeli, hogy a hivatkozott felet érintő eljárásban valamennyi jövőbeli iratkézbesítésre az iratok bírósági hirdetőtáblára történő kifüggesztésével kerül sor. Az iratok kézbesítettnek tekintendők a bíróság hirdetőtáblájára történő kifüggesztéstől számított nyolc nap elteltével (a ZPP 145. cikke).

7.2 Más módok alkalmazása esetén mikor minősülnek kézbesítettnek az iratok?

Rendes kézbesítés esetén a kézbesítést azon a napon kell teljesítettnek tekinteni, amikor az iratot a levélszekrényben hagyták, erről külön feljegyzést kell tenni a dokumentumban, hogy a címzett láthassa. Amennyiben a címzettnek nincs levélszekrénye, az iratok az iratkézbesítési értesítésnek az ajtóra történő kifüggesztésének napján minősülnek kézbesítettnek.

Személyes kézbesítés esetén az iratok a címzett általi átvételük napján minősülnek kézbesítettnek. Amennyiben a címzett elmulasztja 15 napon belül átvenni az iratokat, úgy azok e határidő leteltével kézbesítettnek minősülnek. A határidő leteltét követően a kézbesítő a címzett levélszekrényébe helyezi az iratokat; ha a címzettnek nincs levélszekrénye, vagy az használhatatlan, az iratokat visszaküldik a bíróság részére.

7.3 Ha a kézbesítés másik módja az irat meghatározott helyen (pl. postahivatalban) történő letétbe helyezése, hogyan tájékoztatják a címzettet e letétről?

Rendes kézbesítés esetén, amennyiben az iratokat a levélszekrényben helyezték el, a kézbesítő az iraton tájékoztatja a címzettet a jogkövetkezményekről, és a kézbesítési értesítésen, valamint az iratokon feltünteti ezen intézkedés okát és az iratok levélszekrénybe helyezésének időpontját, valamint aláírja azokat. Amennyiben a címzettnek nincs levélszekrénye, és az iratokat a bíróságra/postahivatalba továbbítják, úgy a kézbesítő iratkézbesítési értesítést függeszt ki a lakóhely ajtajára, és feltünteti rajta az iratátvétel helyét, valamint azt az időpontot, amikor az iratok kézbesítettnek minősülnek.

Személyes kézbesítés esetén a kézbesítő értesítést hagy a levélszekrényben, és feltünteti rajta az iratok letétbe helyezésének helyét, az iratátvétel határidejét, valamint az iratok határidőn belüli átvétele címzett általi elmulasztásának következményeit. A kézbesítő az értesítésen és a kézbesítendő iraton is feltünteti az intézkedés okát és az iratok letétbe helyezésének időpontját, valamint aláírja azokat.

7.4 Mi annak a következménye, ha a címzett megtagadja az irat átvételét? Kézbesítettnek tekintendők-e az iratok, ha jogszerűtlenül tagadták meg az átvételt?

Amennyiben az irat címzettje vagy az iratátvételre kötelezett személy jogos indok nélkül nem kívánja átvenni az iratot, úgy a kézbesítő letétbe helyezi azt a tartózkodási helyen vagy a személy munkahelyén, vagy az ottani levélszekrényekben, levélszekrény hiányában pedig a lakóhely ajtajára függeszti ki az iratot. A kézbesítő a kézbesítési értesítésen feltünteti a kézbesítés megtagadásának napját, idejét és okát, valamint a helyet, ahova az iratokat elhelyezte. Az iratok ebben az esetben kézbesítettnek minősülnek (a ZPP 144. cikke).

8 Postai kézbesítés külföldről (a kézbesítési rendelet 14. cikke)

8.1 Ha külföldről érkező iratot postai úton kézbesítenek a címzettnek ebbe a tagállamba, és az adott helyzetben kötelező a tértivevény használata (a kézbesítési rendelet 14. cikke), akkor postai úton csak magának a címzettnek kézbesítik az iratot, vagy a postai kézbesítésre vonatkozó nemzeti szabályok értelmében ugyanazon a címen más személy részére is kézbesíthetik az iratot?

A postai szolgáltatásokról szóló törvény (a továbbiakban: ZPSto-2; a Szlovén Köztársaság hivatalos lapja [Uradni list RS], 51/09., 77/10. és 40/14. sz. – ZIN-B) szerint az ajánlott és biztosított küldeményeket személyesen kell kézbesíteni a címzett részére annak címén. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy az ajánlott és biztosított küldeményt a háztartás bármely felnőtt tagjának vagy a küldemények átvételére jogosult személynek adják át (a ZPSto-2 41. cikke); a háztartás felnőtt tagja olyan 15. életévét betöltött személy, aki a címzettel egy háztartásban él (az egyetemes postai szolgáltatások nyújtásának 2014. szeptember 1-jei általános szerződési feltételei; a továbbiakban: ÁSZF).

8.2 E tagállam postai kézbesítésre vonatkozó szabályai értelmében hogyan teljesíthető a külföldről érkező iratoknak az 1393/2007/EK kézbesítési rendelet 14. cikke szerinti kézbesítése, ha a kézbesítési címen sem a címzett, sem az átvételre jogosult más személy (ha ez a postai kézbesítésre vonatkozó nemzeti szabályok alapján lehetséges – lásd fent) nem volt elérhető?

Amennyiben az ajánlott levél távollét miatt nem kézbesíthető a fent említett személyeknek (személyesen a címzettnek/a háztartás felnőtt tagjának vagy a küldemények átvételére jogosult félnek), a kézbesítő értesítést helyez a levélszekrénybe, feltüntetve rajta az átvétel helyét és a küldemény átvételének határidejét. Amennyiben a címzett a postai értesítésen feltüntetett határidőn belül elmulasztja a küldemény átvételét, a küldeményt visszaküldik a feladónak. Amennyiben a címzett nem kívánja átvenni az ajánlott és biztosított küldeményt, a kézbesítő a küldeményen vagy a kézbesítési értesítésen feltünteti az átvétel megtagadásának időpontját és okát, valamint a küldeményt visszaküldi a feladónak.

8.3 A postahivatal konkrét határidőt biztosít-e az iratok átvételére, mielőtt kézbesítetlenként visszaküldené azokat? Ha igen, hogyan tájékoztatják a címzettet arról, hogy a postahivatalban küldeményt vehet át?

A küldemény a megérkezésének címzettel való közlésétől számított 15 napon belül vehető át a postahivatalban. Ez alól kivétel az olyan külföldi küldemény, amelyen a feladó a küldemény feladásakor 15 napnál rövidebb határidőt határozott meg. A küldemények átvételi határidejét naptári napokban határozzák meg, és az az azt követő napon kezdődik, hogy a címzett megkapta a kézbesítési értesítést. A postahivatalokban postán maradó módon őrzött és a postafiók-használóknak küldött küldemények esetében a határidőket naptári napokban határozzák meg, és azok az azt követő napon kezdődnek, hogy a küldemény megérkezett a postahivatalba (az ÁSZF 27. cikke).

A címzett levélszekrényében értesítést helyeznek el, amelyen feltüntetik az átvétel helyét és a küldemény átvételének határidejét.

9 Van-e bármilyen írásbeli bizonyíték arra, hogy az iratot kézbesítették?

Az átvételi elismervény bizonyítja az irat kézbesítését. Az átvételi elismervényt aláírja az átvevő és a kézbesítő, és az átvevő személyesen, szavakkal kiírva feltünteti az átvétel napját az átvételi elismervényen. Amennyiben az átvevő írástudatlan vagy nem képes az aláírásra, a kézbesítő szavakkal kiírja a teljes nevét és az átvétel napját, és megjegyzésben hozzáfűzi az átvevő aláírása elmaradásának okát.

Amennyiben az átvevő nem kívánja aláírni az átvételi elismervényt, a kézbesítő feltünteti ezt az átvételi elismervényen, és szavakkal kiírja a kézbesítés napját; az irat így kézbesítettnek minősül. Amennyiben a ZPP 142. cikkének (3) bekezdése alapján kerül sor a kézbesítésre (közvetett vagy „fiktív” kézbesítés; lásd a 8.2. és a 7.3. pontot is), az értesítés címzettnél való elhelyezésének napja, valamint az iratok bíróságra vagy postahivatalba való továbbításának napja kerül az átvételi elismervényre.

Amennyiben a ZPP rendelkezései szerint az iratot olyan személynek kézbesítik, aki nem a címzett, úgy a kézbesítő az átvételi elismervényen feltünteti a közöttük fennálló viszonyt (a ZPP 149. cikkének (5) bekezdése).

10 Mi történik, ha a címzett valami probléma miatt nem kapja meg az iratot, vagy a kézbesítés jogsértő módon történik (például az iratot egy harmadik személynek kézbesítik)? Lehet-e mégis érvényes az irat kézbesítése (pl. lehet-e orvosolni a jogsértéseket) vagy ismételten meg kell kísérelni az irat kézbesítését?

Az átvételi elismervény a közokiratok valamennyi elemével rendelkezik, így bizonyítja a benne szereplő tények valódiságát. Mindazonáltal bizonyítható, hogy a benne szereplő tények valótlanok.

Abban az esetben, ha a címzett nem kapja meg az iratokat, vagy hibás kézbesítésre hivatkozik, az iratkézbesítés bizonyos hiányosságai vagy hibái orvosolhatók. A címzettek tehát nem hivatkozhatnak hibás kézbesítésre, ha viselkedésükből kétségtelenül egyértelmű, hogy a hibás kézbesítés ellenére más úton tudomást szereztek az irat tartalmáról. Ez abban az esetben is igaz, ha az irat valóban a címzetthez került (például ha a címzett az átvételi határidőt követően veszi át az iratot). Így rendelkezik a ZPP is, amely szerint nem lehet a kézbesítési szabályok megsértésére hivatkozni, ha a címzett a jogsértés ellenére átveszi az iratot. Ebben az esetben az iratok a címzett általi tényleges átvétel időpontjában kézbesítettnek minősülnek (a ZPP 139. cikkének (5) bekezdése).

A kézbesítési hibák orvoslása vagy kijavítása megvalósulhat a restitutio in integrum (eredeti állapot visszaállítása, vrnitev v prejšnje stanje) jogintézménye útján is, amely szerint helyreállítható az eredeti állapot, ha valamely meghatározott eljárási cselekmény elvégzésének késedelmét olyan helyzet idézte elő, amelyet a fél kellő körültekintés ellenére sem láthat előre vagy akadályozhat meg. Amennyiben valamelyik fél elmulasztja a tárgyalást vagy valamely jogi cselekmény határidejét, és ezzel elveszíti jogosultságát a cselekmény megtételére, a bíróság kérelmére lehetővé teheti számára annak későbbi megtételét, ha megállapítja, hogy a fél jogos indok miatt mulasztotta el a tárgyalást vagy a határidőt. A restitutio in integrum engedélyezése esetén a cselekmény a késedelem előtti állapotba kerül, és a bíróság késedelem miatt hozott valamennyi határozata semmis (a ZPP 116. cikke).

A kérelmet a tárgyalás vagy határidő fél általi elmulasztása okának megszűnésétől számított tizenöt napon belül kell benyújtani; ha a fél később szerzett tudomást a késedelemről, akkor pedig a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül. A késedelem napjától számított hat hónap elteltével nem kérhető restitutio in integrum (a ZPP 117. cikke). A szubjektív és objektív határidők is jogvesztő határidők, és nem lehet meghosszabbítani azokat.

11 Kell-e fizetnem az irat kézbesítéséért, és ha igen, mennyit?

A postai kézbesítés mint a bírósági iratok kézbesítésének általánosan elfogadott módja nem terheli külön költségekkel a feleket. A más módon (például bejegyzett gazdasági tevékenység formájában végzett iratkézbesítés útján) történő kézbesítés további költségeket jelent, így a bíróság csak a felek indítványára rendelkezhet azokról, és az indítványozó félnek megfelelő, a költségeket fedező előleget kell letétbe helyeznie. Ahogyan az a büntető- és polgári eljárásokban iratok kézbesítését végző személyek tevékenységére vonatkozó különös szabályokban szerepel, a kézbesítők munkájukért a bírósággal kötött megállapodás szerint díjazásra és költségtérítésre jogosultak, és a bíróság rendelkezik a fizetendő összegről és a költségtérítésről.

Utolsó frissítés: 10/02/2020

Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.
Az egyes tagállamok által gondozott, e honlapon helyet kapott nemzeti tartalmak frissítése jelenleg zajlik, tekintettel az Egyesült Királyság kilépésére az Európai Unióból. Előfordulhat, hogy néhány részlet elkerülte a figyelmünket, és egy adott weboldal még nem tükrözi a megváltozott helyzetet. Igyekszünk mihamarabb naprakésszé tenni a teljes tartalmat.