Információk keresése régiónként
Az ügyvédi rendtartás (Rechtsanwaltsordnung) általános szabályként úgy rendelkezik, hogy az ügyvédi szolgáltatásokért fizetett díjakról az ügyfél és az ügyvéd alapvetően szabadon megállapodhat.
A díjazás órabéres vagy átalánydíjas lehet. Az átalánydíj független az elvégzett munka mértékétől és a ráfordított időtől. Ha nem született kifejezett megállapodás a megbízási díjról, vélelmezni kell, hogy a felek az ügyvédi díjszabásról szóló törvényben (Rechtsanwaltstarifgesetz) vagy Az ügyvédi díjazás általános kritériumai (Allgemeine Honorar-Kriterien für Rechtsanwälte) című iránymutatásban meghatározott díjszabás alapján indokolt mértékű díjazásban állapodtak meg.
A Polgári Perrendtartás (Zivilprozessordnung — ZPO) és az ügyvédi díjszabásról szóló törvény értelmében polgári eljárásokban a bíróságnak meg kell határoznia a pervesztes fél által a más félnek megtérítendő költséghányadot. Ezek a költségek a követelés értékén és a elvégzett tevékenység időtartamán és természetén alapulnak. Az ügyvédi díjszabásról szóló törvény az ügyfelekre csak akkor alkalmazandó, ha az ügyvéd és az ügyfél ebben állapodik meg.
Büntetőeljárásokban alapvetően minden személy (vádlott, magánvádló, polgári pótmagánvádló), aki ügyvédet bízott meg azzal, hogy az eljárjon az érdekében, köteles viselni a felmerülő költségeket. Akkor is ez a helyzet, ha hivatalból rendeltek ki védőt, hacsak nem teljesülnek a költségmentesség nyújtásának feltételei. A költségek az eljáró bíróság típusa és összetétele (pl. körzeti bíróság; tartományi bíróság egyesbíróval, ülnökbíróság, esküdtbíróság) függvényében rendszerint eltérőek.
A bírósági végrehajtók (Gerichtsvollzieher) által végzett tevékenységekért járó díjazásról a végrehajtási illetékekről szóló törvény (Vollzugsgebührengesetz) rendelkezik. A főbb díjak közé tartozik a végrehajtási illeték (Vollzugsgebühr), amelyet a kérelmező hitelezőnek a végrehajtási kérelem benyújtásakor a bírósági illetékekről szóló törvényben (Gerichtsgebührengesetz — GGG) meghatározott átalányilletékkel (Pauschalgebühr) együtt kell megfizetnie.
A végrehajtási illetékekről szóló törvény 2. cikke alapján felszámított végrehajtási illeték a végrehajtási eljárás költségeinek részét képezi. A bíróság a hitelező kérésére kötelezheti az adóst ezen költségek megtérítésére.
A bírósági végrehajtó az általa beszedett pénzek után is díjazásra jogosult. Ez a behajtott pénzösszegből vonható le (a végrehajtási illetékekről szóló törvény 11. cikke).
A bíróság által nyújtott szolgáltatások igénybevételéért fizetendő bírósági illetékek átalányösszeget (Pauschalgebühr vagy Festgebühr)vagy a becslési alap meghatározott százalékát (Hundertsatzgebühr vagy Tausendsatzgebühr) jelentik. Az illetékek mértéke az ügy jellegétől és a pertárgy értékétől függ.
A polgári eljárás mely szakaszában kell megfizetni az állandó költséget?
Elsőfokú polgári eljárás esetén átalányilletéket kell fizetni az eljárást megindító kereset benyújtásakor. Az illetéket csak egyszer kell megfizetni, függetlenül attól, hogy a kereset hány követelést tartalmaz vagy hány személyre vonatkozik; az illeték az egész elsőfokú eljárásra vonatkozik. Ha a kereseti kérelem az eljárás folyamán bővül, további illetékek merülhetnek fel. Ezeket a perirat benyújtásakor kell megfizetni.
Ha a kereseti kérelem a tárgyalás folyamán bővül, az illetéket a bővülés jegyzőkönyvbe vételekor kell megfizetni. Másod- vagy harmadfokú polgári eljárás esetén az illetéket a fellebbezés benyújtásakor kell megfizetni (a bírósági illetékekről szóló törvény, 2. cikkének (1) bekezdése). Ettől eltérően a nemperes eljárásban néha nem keresethez (Klagegebühr), hanem határozathoz kapcsolódó illetéket (Entscheidungsgebühr) kell fizetni.
A felek állandó költségei a büntetőeljárás során
A bírósági illetékekről szóló törvény 13. pontja szerint csak magánvádas eljárás esetében kell illetéket fizetni.
Az állandó költségeket az eljárás kezdetén kell megfizetni.
Az alkotmányjogi eljárás állandó költségei
A felek állandó költségei az alkotmányjogi eljárás során
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény (Verfassungsgerichtshofgesetz — VfGG) 17a. cikkének (1) bekezdése alapján az illeték összege 220 EUR.
Az alkotmányjogi eljárás mely szakaszában kell megfizetni az állandó költségeket
Az állandó költségeket az eljárás kezdetén kell megfizetni.
Az ügyvéd alapvetően köteles tájékoztatni ügyfelét a megbízási díj számítási módjáról, valamint arról, hogy az ügyfél milyen költségekre számíthat. Ezzel kapcsolatban az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvéd kötelességeinek felügyeletéről szóló iránymutatások (Richtlinien für die Ausübung des Rechtsanwaltsberufs und für die Überwachung der Pflichten des Rechtsanwalts — RL-BA) 50. cikkének (2) bekezdése azt ajánlja, hogy egy új ügyre vonatkozó megbízás elfogadásakor az ügyvéd tájékoztassa az ügyfelet a megbízási díj számításának alapjáról, valamint az időközi fizetésre való jogosultságáról.
Ha nem átalánydíjazásban állapodtak meg, az ügyfél megfelelő időközönként időközi elszámolást kérhet, vagy kérheti a már teljesített szolgáltatások kimutatását, illetve (ha idő alapú díjazásban állapodtak meg), kérheti az üggyel kapcsolatban felhasznált idő kimutatását.
A díjszámítás kezdetét és gyakoriságát tehát az ügyvéd megbízásakor kell meghatározni.
A polgári peres eljárások (ideértve a kereskedelmi ügyeket is) költségeinek viselésére, illetve megtérítésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések a polgári perrendtartás 40-55. cikkében találhatók. A családi jogi ügyeket, különösen a házasság közös megegyezés alapján történő felbontását, a szülői felügyeleti joggal és láthatási joggal kapcsolatos vitákat, valamint a tartással kapcsolatos eljárásokat nemperes eljárások keretében bonyolítják. A nemperes eljárásokban eltérő szabályok vonatkoznak a költségekkel kapcsolatos kötelezettségekre. Az általános szabályokat a nemperes eljárásokról szóló törvény (Außerstreitgesetz — AußStrG) 78. cikke határozza meg. Az általános szabályok alól kivételt képeznek többek között a szülői felügyelettel és láthatással kapcsolatos vitákra vonatkozó eljárások és a kiskorúak tartásával kapcsolatos eljárások. A büntetőeljárások költségeivel kapcsolatos kötelezettségeket a büntető perrendtartás (Strafprozessordnung — StPO) 380-395. cikke határozza meg.
Az ügyvédeket megillető díjakról az Osztrák Ügyvédi Kamara (Österreichischer Rechtsanwaltskammertag) honlapján található internetes tájékoztató anyagban olvasható áttekintés. Általános információk a HELP szolgáltatás állampolgároknak honlapon is elérhetők a ‘Leben in Österreich’ >, Zivilrecht’ > ‘Zivilverfahren’ [Élet Ausztriában > Polgári jog > Polgári eljárás] linkeken keresztül.
A bírósági illetékekre vonatkozó általános információk ingyenesen érhetők el a HELP szolgáltatás állampolgároknak weboldalról. A törvényszövegek (a bírósági illetékekről szóló törvény és a díjszabás) pedig a Szövetségi Kancellária honlapján található Jogi Információs Szolgálat (Rechtsinformationssystem des Bundes — RIS) útján érhetők el ingyenesen.
Német nyelven.
A közvetítők névjegyzéke (amit az Igazságügyi Minisztérium tart fenn) egy külön weboldalon érhető el a nagyközönség számára.
A büntetőeljárásokban megjelenő helyreállító igazságszolgáltatással kapcsolatban a vádlott és a sértett közötti közvetítésre vonatkozó tájékoztatás a NEUSTART weboldalon található (angol nyelven is).
Az osztrák igazságszolgáltatási rendszerre, a jogi költségekre és a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumra vonatkozó általános tájékoztatás található az osztrák igazságszolgáltatás weboldalán és a HELP szolgáltatás weboldalán, ahol általános, olvasóbarát információk vannak.
A Jogi Információs Rendszer weboldal az alábbi törvények teljes szövegét tartalmazza:
Az ügyvédi díjazás általános kritériumai (Allgemeine Honorar-Kriterien für Rechtsanwälte — AHK) című iránymutatás szövege elérhető az Osztrák Ügyvédi Kamara portáljáról.
Kérjük, ez ügyben forduljon közvetlenül az osztrák Igazságügyi Minisztériumhoz.
Az eljárás egyes szakaszaiban fizetendő bírósági illetékeket előre megállapítják (a bírósági illetékekről szóló törvény). Ezek mértéke változhat, ha a pertárgy értéke csökken vagy nő.
A polgári eljárásokban a pervesztes fél által a pernyertes félnek fizetendő költségeket (ügyvédi díjak, szakértői díjak, fordítási költségek) a bíróság határozza meg. A bíróság ezt az ügyvédi díjszabásról szóló törvény (ügyvédi díjak) és a díjjogosultságról szóló törvény (szakértői és tolmácsdíjak) alapján rendeli el. Ezek a költségek nagyrészt a felmerült kiadások és az eltelt idő mértékén alapulnak. Ezért nem lehet előre pontos számadatot adni.
Az ügyfél által az ügyvédnek fizetett díj alapvetően a köztük szabadon létrejött megállapodáson alapul.
Az ügyvédi szolgáltatásokat hozzáadottérték-adó terheli. Ennek mértéke Ausztriában 20 %. Más költségekhez hasonlóan ezt külön meg kell fizetni az ügyvédnek, az ügyvédi díjszabásról szóló törvény 16. cikkében és az ügyvédi díjazás általános kritériumairól szóló iránymutatás 17. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően. Az ügyvédi díjszabásról szóló törvényben és az ügyvédi díjazás általános kritériumairól szóló iránymutatásban meghatározott díjszabások nem tartalmaznak hozzáadottérték-adót.
A költségmentességre jogosultság (Verfahrenshilfe) nem alapul jogszabályban meghatározott jövedelemküszöbön. A polgári eljárásokban (és a kereskedelmi ügyekben) a költségmentességet a polgári perrendtartás szabályozza. A polgári perrendtartás rendelkezéseit a nemperes eljárásokban értelemszerűen kell alkalmazni. A költségmentesség megadására vonatkozó határozatot az ügyet első fokon tárgyaló bíróság hozza meg.
Költségmentességet kell biztosítani annak a félnek (kizárólag magánszemélynek), akinek a jövedelme, pénzügyi körülményei és eltartási kötelezettségei olyanok, hogy képtelen a jogi eljárás költségeit a szerény életvitel fenntartásához szükséges pénzügyi források (notwendiger Unterhalt) veszélyeztetése nélkül finanszírozni. Ezenkívül az eljárás nem tűnhet nyilvánvalóan terhesnek, illetve nem foszthat meg a siker reményétől. A bíróság minden esetben eldönti, hogy az alábbi mentességek közül melyiket adja meg.
Ausztriában a költségmentesség a következőket jelentheti:
Az eljárás befejezésétől számított három éven belül a költségmentességben részesülő felet fel lehet szólítani, hogy részben vagy egészben fizesse vissza a nyújtott mentességeket, amennyiben és amint olyan pénzügyi helyzetben kerül, hogy ez a visszafizetés nem veszélyeztetné pénzügyi forrásainak a szükséges szintjét.
Nincs rögzített pénzügyi küszöb annak meghatározására, hogy a vádlott vagy a sértett jogosult-e a költségmentességre. Az irányadó kritériumokat a létminimum szintje fölötti és a megfelelő megélhetési szint alatti megélhetés jelentik.
A létminimum szintjét rendszeresen újraértékelik, majd az aktuális mértéket közzéteszik az osztrák igazságszolgáltatás weboldalán.
Amennyiben nincs jogosultság jogi segítségre (Prozessbegleitung) az osztrák büntető perrendtartás 66. cikkének (2) bekezdése szerint, a pótmagánvádló akkor jogosult költségmentességre, (Verfahrenshilfe) ha
A pénzügyi feltételeken túl a költségmentességnek az igazságszolgáltatás és különösen a megfelelő védelem érdekét kell szolgálnia.
A védőügyvéd kirendelése az igazságszolgáltatás érdekét szolgálónak tekintendő
amikor a büntető perrendtartás 61. cikkének (1) bekezdése szerint a kötelező védelem (notwendige Verteidigung) esete áll fenn (lásd alább)
Kötelező védelem esetén a vádlottat védőügyvédnek kell képviselnie. A büntető perrendtartás 61. cikkének (1) bekezdésében részletes lista van azon esetekről, amikor kötelező a védelem:
Az erőszakos cselekmények, súlyos fenyegetések vagy szexuális bűncselekmények sértettjei, valamint a feltehetően bűncselekményben elhunyt személyek házastársai, élettársai, egyenes ágbeli fel- és lemenő hozzátartozói, testvérei, vagy egyéb hozzátartozói, akik bűncselekmény tanúi voltak, ingyenes pszichoszociális segítségre (psychosoziale Prozessbegleitung) vagy jogi segítségre (juristische Prozessbegleitung) jogosultak annak érdekében, hogy a büntetőeljárásban a sértetti jogokat képviselhessék. A pszichoszociális segítség a sértett felkészítését jelenti az eljárásra és az eljárás által kiváltott érzelmi teherre. A pszichoszociális vagy jogi segítséget az Igazságügyi Minisztériummal szerződött áldozatsegítő szervezetek nyújtják a büntető perrendtartás 66. cikkének (2) bekezdése szerint.
A nemperes eljárásokban nem kell illetéket fizetni a gyám (Sachverwalter) kijelöléséért, illetve a felügyeleti és láthatási joggal kapcsolatos eljárásokért. Nem kell további illetéket fizetni az intézményi elhelyezésről szóló törvény (Unterbringungsgesetz) vagy az otthonokban történő elhelyezésről szóló törvény (Heimaufenthaltsgesetz) alapján folyó eljárásokért. Költségmentesség adható az illetékek alóli ideiglenes mentesítés formájában alacsony jövedelem és szűkös vagyoni helyzet esetén. A nyújtott mentességek skálája a kérelemtől függ, és azokról csak a bíróság jogosult dönteni.
A polgári eljárások (beleértve a kereskedelmi ügyeket is) költségeit a polgári perrendtartás szabályozza. Ennek értelmében az eljárás kezdetén minden félnek meg kell fizetnie a felmerült költségeket, az eljárásban való részvétele arányában. Amikor dönt az ügyben, a bíróság a költségekről is rendelkezik. Az elv az, hogy a pernyertes fél mentesül a költségek alól. A pervesztes fél minden szempontból köteles megtéríteni a másik félnek az igazság kiderítése vagy a védelem érdekében felmerült összes díjat és költséget. Ha a felek részben nyernek, részben veszítenek, a költségeket egymással szemben beszámítják vagy arányosan megosztják.
A pernyertes fél mentesül a költségek alól elvétől való eltérés egyes esetekben a méltányosság alapján indokolható:
A családi jogi ügyeket (tartással, láthatási joggal és felügyelettel kapcsolatos eljárások, házasság közös megegyezés alapján történő felbontása) nemperes eljárások keretében folytatják le. A nemperes eljárások költségeire vonatkozó általános szabályokat a nemperes eljárásokról szóló törvény 78. cikke tartalmazza. Számos eljárásra vonatkozóan léteznek azonban kivételek. Itt is az az elv érvényesül, hogy a pernyertes fél mentesül a költségek alól, de méltányossági okok miatt más határozat is születhet a költségekről. A méltányossági okok itt sokkal kiterjedtebbek, mint polgári perrendtartás esetében. Ha nincs kártérítési igény, a készpénzes kiadásokat (pl. a szakértői díjakat) az ügyben való részvétel arányában kell megfizetni, ha pedig ez nem állapítható meg, egyenlően kell megosztani azokat.
Az egyes eljárástípusokkal (tartás, láthatási jog, felügyeleti jog, a házasság felbontása) kapcsolatos adatok:
A házasság egyik fél kérelmére történő felbontására a polgári perrendtartás különös rendelkezései alkalmazandók. Ha egyik felet sem marasztalják el, a költségeket kölcsönösen beszámítják. Ha a házasság felbontásának oka a házastársi életközösség megszűnése (Zerrüttung), és a házasság felbontásáról szóló ítéletben az életközösség megszűnésével kapcsolatos felelősségről is határoznak, a vétkes fél fizeti meg a másik fél költségeit.
A családjogi eljárások két másik típusához hasonlóan a házasság közös megegyezéssel történő felbontására is nemperes eljárás keretében kerül sor. Ebben az esetben a házastársak két egymással megegyező tartalmú keresetet nyújtanak be a bíróságra, és mivel ellenkérelmet nem nyújtottak be, a költségekről nem kell határozni. Az eljárás során felmerülő költségeket a felek egymással egyenlően megosztva viselik.
A büntetőeljárásokban elvileg mindenkinek, akit védőügyvéd vagy más képviselő képvisel, a saját költségét kell viselnie akkor is, ha az ügyvédet hivatalból rendelték ki (a büntető perrendtartás 393. cikkének (1) bekezdése).
Az alperest elítélő határozatban arról is kell rendelkezni, hogy az alperes köteles megfizetni a büntetőeljárás költségeit (a büntető perrendtartás 389. cikkének (1) bekezdése). A büntető perrendtartás 381. cikkének (1) bekezdése szerint az alábbi költségek lehetnek esedékesek:
A fenti harmadik, hetedik és kilencedik pontban említett költségek kivételével a költségeket a szövetségi hatóságok előlegezik. A kilencedik pont, 381. cikk (1) bekezdés (9) pont, szerinti átalánydíj megállapítása során a bíróság figyelembe veszi az adott személy gazdasági helyzetét. A tolmácsolási költségeket nem kell visszafizetni, ha azok amiatt merültek fel, mert a vádlott nem elégséges nyelvismeret vagy valamilyen fogyatékosság miatt nem tudott kommunikálni a bírósággal.
A büntető perrendtartás 391. cikkének (1) bekezdése szerint azonban a büntetőeljárás költségeit csak arra figyelemmel szabad behajtani, hogy az elítélt személy képes legyen a szerény életvitelhez szükséges körülményeket biztosítani, valamint hogy az ítéletben foglalt kártérítési kötelezettség teljesítése ne kerüljön veszélybe. Ha a vagyontalan terhelttől a költségeket nem lehet beszedni, a bíróság azokat behajthatatlannak nyilváníthatja. Ha a bíróság úgy véli, hogy a jelenleg behajthatatlan költségek a jövőben behajthatóvá válnak, egy bizonyos idő múlva újra meg kell vizsgálni az adott személy gazdasági helyzetét. A költségek behajtására vonatkozó törvényes elévülési idő öt év, amely az eljárás végső határozatának meghozatalától kezdődik. Ha a bíróság úgy határoz, hogy az elítélt személynek kell viselnie az eljárás költségeit, de később kiderül, hogy az nem tud fizetni, a költségek behajtásáért felelős hatóságok meghosszabbíthatják a fizetési határidőt, részletfizetést engedélyezhetnek, vagy mérsékelhetik a költségeket.
Ha az elítélt személyt a büntető bíróság határozatában legalább részleges kártérítés fizetésére kötelezi a pótmagánvádló számára, akkor a pótmagánvádló büntetőeljárási költségeit is meg kell térítenie.
A büntető perrendtartás 393a. cikke szerint a felmentett vádlott kérheti, hogy a szövetségi hatóságok járuljanak hozzá védőügyvédje költségeihez. A hozzájárulás magában foglalja a korábban ténylegesen felmerült készpénzkiadásokat és egy átalánydíjat a védőügyvéd költségei tekintetében. Az átalánydíj meghatározásakor figyelembe kell venni a védelem terjedelmét és összetettségét, valamint az ügyvéd szükséges és célszerű beavatkozásainak mértékét, és a felső határ a következőképpen alakul: 5 000 EUR esküdtekkel ülésező tartományi bíróság előtt folyó bírósági eljárásban, 2 500 EUR ülnökökkel ülésező tartományi bíróság előtt folyó bírósági eljárásban, 1 250 EUR egyesbíróval ülésező tartományi bíróság előtt folyó bírósági eljárásban, valamint 450 EUR körzeti bíróság előtt folyó bírósági eljárásban.
Ha a büntetőeljárás magánvádló kezdeményezésére vagy pótmagánvádló kérelmére indult a büntető perrendtartás 72.§-a alapján, ítélethozatalra azonban nem került sor, a magánvádló vagy a pótmagánvádló köteles a beavatkozásával okozott valamennyi költséget megtéríteni. Amennyiben az eljárás megszüntetéssel ér véget (a büntető útról való elterelés) (a büntető perrendtartás 198-209. cikke), a pótmagánvádló nem köteles a költségek megfizetésére.
A polgári peres eljárásokban (és a kereskedelmi ügyekben) a szakértői díjat az azt fizető félnek a perbeli sikere mértékének arányában térítik meg (a polgári perrendtartás 43. cikkének (1) bekezdése).
Amennyiben a házasság felbontására irányuló, az egyik fél kérelmére megindított eljárásban nem határoznak a gyermek feletti felügyelet kérdésében, a készpénzes kiadásokat kölcsönösen be kell számítani. Ha az egyik fél a költségek több mint felét megfizette, a költségek felét meghaladó részt a másik félnek vissza kell térítenie. Ha az egyik házasfelet elmarasztalják, a másik fél szakértői költségeit ez a fél fizeti meg.
A házasság kölcsönös megegyezéssel történő felbontására, a gyermek feletti felügyeleti jogra, a láthatásra és a még kiskorú gyermekek tartására vonatkozó eljárásokban minden, először az állam által finanszírozott szakértői díjat annak a félnek kell megfizetnie, aki miatt ezek a költségek felmerültek, illetve akinek az érdekében a hivatalos intézkedésre sor került. Amennyiben a költségek visszafizetésére több személy köteles, ezek felelőssége egyetemleges (a bírósági illetékekről szóló törvény (Gerichtliches Einbringungsgesetz — GEG) 1. cikkének (5) bekezdése ugyanezen törvény 2. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben).
A szakértői díjak mértékére a díjjogosultságról szóló törvény vonatkozik, és ezek adott esetben lényegében a bíróság által kért jelentés tartalmától és terjedelmétől függnek.
Büntetőeljárásokban a szakértői díjak az eljárási költségek körébe tartoznak (a büntető perrendtartás 381. cikkének (1) bekezdése), és ezeket a büntető perrendtartás 389. cikkének (1) bekezdése szerint az elítélt személynek kell megfizetnie. A szakértői díjakat a bíróság vagy az ügyész határozza meg, és a szövetségi hatóságok fizetik.
A fenti okfejtés a fordítók és tolmácsok díjazására is vonatkozik.
A költségek átláthatóságáról szóló tanulmány: Országjelentés: Ausztria (829 Kb)
E lap nemzeti nyelvű változatát az adott tagállam tartja fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Az Európai Bizottság nem vállal semmifajta felelősséget az e dokumentumban szereplő vagy abban hivatkozott információk vagy adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.