A bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásai

1 Létezik-e több formája a „bejegyzett élettársi kapcsolatnak” ebben a tagállamban? Ismertesse az egyes formák közötti különbségeket.

A máltai jog szerinti „bejegyzett élettársi kapcsolat” a máltai törvények 530. fejezetében szereplő, a polgári jogi együttélési formákról szóló törvény szerinti „polgári jogi együttélés”. Az élettársi kapcsolat polgári jogi együttélésként való bejegyzése két azonos nemű vagy két eltérő nemű személy között megengedett. A bejegyzést követően a polgári jogi együttélés joghatásai és jogkövetkezményei azonosak a polgári házasság joghatásaival és jogkövetkezményeivel. A házasságról szóló és egyéb törvények módosításáról szóló, 2017. évi törvény hatálybalépését megelőzően létesített polgári jogi együttélésben élő élettársak 2017. szeptember 1-jétől számítva öt éven belül házassággá alakíthatják polgári jogi együttélésüket. Ha a polgári jogi együttélést házassággá alakítják, a polgári jogi együttélés az átalakulással megszűnik, és úgy kell tekinteni, hogy az átalakulás eredményeként létrejött házasságot a polgári jogi együttélés létesítésének napján kötötték.

2 Létezik-e a bejegyzett élettársi kapcsolatokra vonatkozó, törvényben előírt vagyonjogi rendszer ebben a tagállamban? Mit ír elő? A „bejegyzett élettársi kapcsolat” mely formáira alkalmazandó?

Mivel a polgári jogi együttélés és a polgári házasság ugyanazokat a joghatásokat váltja ki, még a vagyonjogi rendszereik is azonosak. A máltai állam a máltai jog szerinti polgári jogi együttélést létesíteni kívánó felek részére lehetővé teszi, hogy szabadon megválaszthassák a vagyoni viszonyaikat szabályozó rendszert. Mindazonáltal az elsődleges máltai házassági vagyonjogi rendszer a házassági vagyonközösség.

Ez a rendszer érvényesül a törvény alapján főszabályként minden együttélés esetén, kivéve ha az együttélést létesítő vagy létesíteni kívánó felek nem döntenek úgy, hogy házastársi vagyoni viszonyaikat egy, a máltai törvény szellemével nem ellentétes másik rendszer szabályozza. Ezt a másik rendszert közokiratban kell megállapítaniuk.

A házassági vagyonjogi rendszereknek a polgári jogi együttélésekre is alkalmazandó, Máltán létező egyéb formái a vagyonelkülönítési rendszer és a közszerzeményi rendszer.

A vagyonközösség mint Málta törvényes házassági vagyonjogi rendszere előírja, hogy mindaz, amit a felek a kapcsolat fennállása során szereznek, a közös vagyon részét képezi, és így az egyenlő arányban mindkét fél tulajdonába kerül. A máltai jog kifejezetten meghatározza, hogy mi képezi a vagyonközösség részét, és kizárja e körből az ajándékozás, az öröklés útján szerzett, valamint az egyes felek kizárólagos vagyonába tartozó elemeket.

A vagyonelkülönítési rendszer mint a felek által a vagyonközösség helyett választható másik házassági vagyonjogi rendszer előírja, hogy mindkét félnek joga van ahhoz, hogy az együttélés létesítését megelőzően vagy követően szerzett vagyon felett a másik fél hozzájárulásának beszerzése nélkül teljes körű ellenőrzést gyakoroljon vagy e vagyont kezelje.

A közszerzeményi rendszer mint a felek által a vagyonközösség helyett választható másik házassági vagyonjogi rendszer előírja, hogy az együttélést létesítő élettársak jogosultak arra, hogy a saját nevükben vagyontárgyakat vásároljanak, fenntartsanak és kezeljenek e vagyontárgy kizárólagos tulajdonosaként. E rendszer ugyanakkor nem zárja ki, hogy a felek együtt szerezzenek vagyont, amelyet a feleknek közösen kell kezelniük.

3 Az élettársak milyen vagyonjogi rendszerben állapodhatnak meg? Milyen formai feltételekkel?

A vagyonközösség rendszerében az az általános szabály, hogy a feleknek együtt kell a házastársi közös vagyonról rendelkezniük és azt kezelniük. Mindazonáltal e rendszer vonatkozásában a máltai jog különbséget tesz a rendes kezelés, azaz a bármelyik élettárs által önállóan végezhető intézkedések, és a rendkívüli kezelés, azaz azon intézkedések között, amelyeket a feleknek közösen kell meghozniuk. Mivel a máltai jog csak a rendkívüli kezelési intézkedéseket sorolja fel, azokat, amelyeket a törvény kifejezetten nem említ, rendes kezelési intézkedésnek kell tekinteni. Ennélfogva a vagyonközösség rendszerének megfelelő működése érdekében minden esetben betartandó formális követelményt jelent mindkét élettárs hozzájárulása. Azokban az esetekben, amikor a felek nem járultak hozzá az ingó vagy ingatlan vagyonra vonatkozó dologi vagy személyi jog átruházására vagy alapítására irányuló aktushoz, az aktus a hozzájárulását megtagadó fél kérelmére megsemmisíthető.

A vagyonelkülönítési rendszerben az az általános szabály, hogy mindkét élettársnak joga van ahhoz, hogy saját nevében, a másik fél hozzájárulása nélkül rendelkezzen a vagyonról és kezelje azt.

A közszerzeményi rendszerben az az általános szabály, hogy ha az élettársak egyike úgy dönt, hogy önállóan szerez vagyont, akkor ezt a másik fél előzetes hozzájárulása nélkül teheti meg, és az előbbinek joga van ahhoz, hogy saját maga rendelkezzen az említett vagyonszerzésről és intézze azt. Ha viszont az élettársak közösen szereznek vagyont, ahhoz mindkét félnek hozzájárulását kell adnia, és így mindkét élettársnak joga van ahhoz, hogy az említett vagyonszerzésről rendelkezzen és azt közösen intézzék.

4 Vannak-e korlátai a vagyonjogi rendszerben való megállapodásnak?

A vagyonközösség rendszerében az élettársak együttesen kötelesek eljárni. Ennélfogva az élettársak nem rendelkezhetnek és kezelhetik önállóan a vagyont, kivéve a rendes kezelési intézkedéseket, amelyekhez nem szükséges mindkét fél hozzájárulása.

Ezzel szemben a vagyonelkülönítési rendszerben mindkét fél szabadon, a másik fél beavatkozása nélkül járhat el a saját vagyona tekintetében.

A közszerzeményi rendszerben, ha a megállapodásban részes felek egyike a másik hozzájárulása nélkül vásárol, a szerző fél korlátozások nélkül szabályozhatja a rendszert. Mindazonáltal ha a felek együttesen szereznek vagyont, akkor a közös vásárlással kapcsolatban csak együttesen járhatnak el.

5 Milyen joghatással jár a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira annak felbontása vagy érvénytelenítése?

A vagyonközösség rendszerében a törvény egyértelműen előírja, hogy ez a rendszer a házasság megkötésének napjától hatályos, és az egyik házastárs halálával
vagy a házasság felbontásával szűnik meg. A törvény előírja azt is, hogy a házastársak különválás esetén kérhetik a vagyon jog szerinti megosztását.

A közszerzeményi rendszerben a törvény előírja, hogy az többek között a házasság felbontásával és a házastársak törvényes különválásával szűnik meg.

Mindazonáltal a vagyonelkülönítési rendszerben, ha a házastársak felbontják házasságukat, különválnak vagy érvénytelenítik házasságukat, a saját nevükben megszerzett eszközökről továbbra is ők rendelkeznek és kezelik azt.

Ez vonatkozik a bejegyzett élettársi kapcsolatokra is.

Ennélfogva a házasság felbontása, a különválás vagy a házasság érvénytelenítése olyan joghatást eredményez a házastársi közös vagyonra vonatkozóan, hogy a házasság során szerzett teljes vagyont megosztják a felek közötti egyezség útján vagy az illetékes bíróság határozatával.

6 Milyen hatással jár a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira az élettársak egyikének halála?

Az egyik fél halála esetén a máltai öröklési jog csak akkor alkalmazandó, ha Málta rendelkezik joghatósággal, és a figyelembe veendő fő tényező az, hogy az elhunyt fél hagyott-e hátra végrendeletet, vagy a törvényes öröklés az irányadó.

7 Mely hatóság hatáskörébe tartozik a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaival kapcsolatos jogviták eldöntése?

A házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos kérdések tárgyában való döntéshozatal tekintetében a polgári jogi (családjogi) bíróság rendelkezik hatáskörrel.

8 A bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásai milyen hatást gyakorolnak az élettársak egyike és valamely harmadik fél közötti jogviszonyra?

Ha házassági vagyonjogi rendszer érvényesül az élettársi kapcsolat tekintetében, ez adott esetben jogviszonyt hoz létre az élettársak és harmadik felek között. A harmadik feleknek joguk van ahhoz, hogy mindkét élettárssal szemben együttesen vagy külön-külön érvényesítsék törvényes jogaikat, attól függően, hogy kivel kötöttek szerződést vagy hogy kivel szemben keletkezett a tartozás.

9 A bejegyzett élettársak közös vagyonának megosztására – felosztására, szétosztására vagy megszüntetésére – vonatkozó tagállami eljárás rövid leírása.

A vagyonmegosztási eljárásra általában abban a szakaszban kerül sor, amikor a felek különválása megkezdődött vagy házasság felbontására irányuló eljárást kezdeményeztek. Mielőtt a felek az illetékes bírósághoz fordulnának, az ilyen típusú eljárások megkövetelik a felektől, hogy közvetítési eljárást indítsanak, ahol a közvetítő feladata a felek egyezségének elérése.

Eredményes közvetítés esetén a felek békés úton külön válhatnak, ha megállapodnak a kölcsönös jogaikról, a gyermekeik tekintetében fennálló jogaikról és a házastársi közös vagyon megosztásáról, amely megállapodást az illetékes bíróság a felek jogai közötti egyensúly biztosítása érdekében ellenőriz. Miután az illetékes bíróság jóváhagyta a megállapodást, a törvényes joghatások kiváltása céljából, beleértve a harmadik felek felé irányulókat is, hitelesítik és nyilvántartásba veszik azt.

Ha a közvetítés nem eredményes, és a felek nem tudnak békés úton megállapodni, akkor megfelelő eljárást kell kezdeményezniük az illetékes bíróság előtt a házassági vagyonjogi rendszer felbontását kérve annak érdekében, hogy a házastársi közös vagyont meg lehessen osztani közöttük. Az illetékes bíróság ítéletének jogerőre emelkedését követően az említett ítéletet a törvényes joghatások kiváltása céljából, beleértve a harmadik felek felé irányulókat is, nyilvántartásba veszik.

10 Általában milyen eljárással történik az ingatlanok nyilvántartásba vétele, és ahhoz milyen dokumentumokat vagy információkat kell benyújtani?

Az ingatlantulajdon Máltán történő nyilvántartásba vétele érdekében a szerződést előkészítő közjegyző e célból bejegyzés iránti kérelmet nyújt be a földhivatal részére. A bejegyzés iránti kérelem alapján az ingatlantulajdont nyilvántartásba veszik, és a szerződés jogi kötőerővel bír mind a szerződő felekkel, mind harmadik felekkel szemben.