Polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismerése

Finnország

Tartalomszolgáltató:
Finnország

17. cikk - Nyilvánosságra hozott információk

Finnországban a 2011/99/EU irányelvben és a 606/2013/EU rendeletben hivatkozott védelmi intézkedéseket a távoltartást elrendelő határozatokról szóló törvény (898/1998) szabályozza.

A törvény lehetővé teszi távoltartás elrendeléséről szóló határozat meghozatalát az élet, egészség, szabadság és a magánélet elleni bűncselekmények megelőzése, az ilyen bűncselekmény veszélyének megelőzése vagy bármely egyéb súlyos zaklatás megelőzése érdekében. Amennyiben a magát veszélyben érző személy és az a személy, akivel szemben a távoltartás elrendeléséről szóló határozatot kérelmezik, állandó jelleggel azonos lakóingatlanban élnek, az élet, egészség vagy szabadság elleni bűncselekmény vagy az ilyen bűncselekmény veszélyének megelőzése érdekében távoltartás elrendeléséről szóló határozat bocsátható ki (családon belüli távoltartó határozat).

A 2011/99/EU irányelv a Finnországban hozott távoltartó határozatokra abban az esetben alkalmazandó, ha a távoltartás elrendeléséről szóló határozatot bűncselekmény vagy állítólagos bűncselekmény következményeként hozták meg. A távoltartás elrendeléséről szóló határozat, amennyiben nem kapcsolódik bűncselekményhez az említett irányelvben meghatározottak szerint, a 606/2013/EU rendelet hatálya alá tartozik.

Az adott ítéletben részletesen meghatározottaknak megfelelően a távoltartás elrendeléséről szóló határozat hatálya alá tartozó személy nem találkozhat a védelem alatt álló személlyel, nem léphet vele kapcsolatba, illetve nem próbálhat meg vele kapcsolatba lépni (távoltartó alaphatározat). A védelem alatt álló személy követése vagy figyelése szintén tilos. A családon belüli távoltartó határozat hatálya alá tartozó személynek el kell hagynia azt a lakóingatlant, amelyben ő és a védelem alatt álló személy állandó jelleggel élnek, és oda nem térhet vissza. A távoltartás elrendeléséről szóló határozat kiterjeszthető, amennyiben alappal feltételezhető, hogy a távoltartó alaphatározat nem elegendő. Ebben az esetben a távoltartás elrendeléséről szóló határozat a védelem alatt álló személy állandó lakóhelyének, nyaralójának vagy munkahelyének környékén, vagy más ehhez hasonló külön meghatározott hely környékén való tartózkodásra is kiterjed (kiterjesztett távoltartó határozat). Nem vonatkozik azonban a távoltartás elrendeléséről szóló határozat az olyan kapcsolatfelvételre, amelynek megfelelő oka van, vagy amely nyilvánvalóan szükséges. Az esetlegesen szükségessé váló kapcsolatfelvétel feltételeit lehetőség szerint már magában a távoltartást elrendelő határozatban meg kell állapítani.

A távoltartást legfeljebb egy évre lehet elrendelni. A családon belüli távoltartás legfeljebb három hónapra rendelhető el. A távoltartás a körzeti bíróság távoltartás elrendeléséről hozott határozatát követően lép hatályba. A határozatban foglaltakat fellebbezésre tekintet nélkül be kell tartani, kivéve ha az ügyben eljáró magasabb fokú bíróság ettől eltérően határoz. A távoltartás elrendelése megújítható. Megújítása esetén a távoltartás legfeljebb két évre rendelhető el. A családon belül elrendelt távoltartás legfeljebb három hónapra újítható meg.

A távoltartás elrendelését bárki kérheti, aki megalapozottan érzi úgy, hogy őt más személy veszélyezteti vagy zaklatja. A kérelmet az ügyészség, a rendőrség vagy a szociális hatóság is előterjesztheti. A kérelmet szóban vagy külön formanyomtatványon írásban is elő lehet terjeszteni.

A távoltartás elrendelésével kapcsolatos ügyeket a körzeti bíróság bírálja el. Az ügy elbírálására a védendő személy lakóhelye szerinti körzeti bíróság, vagy az a körzeti bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a távoltartás elsődlegesen érvényesülne. Amennyiben az a személy, akivel szemben a távoltartást kérelmezték, olyan bűncselekmény gyanúsítottja, amely a távoltartás elrendelésével kapcsolatos ügy szempontjából jelentőséggel bírhat, az illetékes büntetőbíróság a távoltartás elrendelésével kapcsolatos ügyben is illetékes.

A büntetőeljárásra vonatkozó rendelkezések megfelelő mértékben irányadók a távoltartás elrendelésével kapcsolatos ügy bíróság előtti elbírálására. A finn ítélkezési gyakorlatban a távoltartást szinte kivétel nélkül a büntetőügy elbírálásától függetlenül, önálló intézkedésként rendelik el, habár a jogszabályok alapján a büntetőeljárással összefüggésben is elbírálható.

Távoltartás rendelhető el, ha megalapozottan feltételezhető, hogy az a személy, akivel szemben a távoltartást kérelmezik, a magát veszélyben érző személy sérelmére vélhetően élet, egészség, szabadság vagy magánélet elleni bűncselekményt követhet el vagy a magát veszélyben érző személyt súlyosan zaklathatja.

Családon belüli távoltartás rendelhető el, ha arról a személyről, akivel szemben a távoltartás elrendelését kérelmezik, az általa tett fenyegetések vagy bármely korábbi bűncselekmény vagy egyéb magatartás megítélése alapján feltételezhető, hogy a magát veszélyben érző személy sérelmére élet, egészség vagy szabadság elleni bűncselekményt követhet el, és a távoltartás elrendelése a fenyegető bűncselekmény súlyosságára, az azonos háztartásban élő személyek körülményeire vagy az ügyben előadott egyéb tényekre tekintettel indokolt.

A távoltartás elrendelésére vonatkozó előfeltételek értékelése során figyelemmel kell lenni az érintett személy körülményeire, bármely általa korábban elkövetett bűncselekmény vagy zaklatás jellegére, arra, hogy az ilyen cselekményt többször követte-e el, továbbá szintén figyelemmel kell lenni annak valószínűségére, hogy a személy, akivel szemben a távoltartás elrendelését kérik, folytatni fogja-e a magát veszélyben érző személy zaklatását vagy fog-e ellene bűncselekményt elkövetni.

Ideiglenes távoltartásról rendelkező határozat is hozható. Az ideiglenes távoltartás elrendeléséről letartóztatási jogkörrel rendelkező tisztviselő vagy bíróság hoz döntést. A letartóztatási jogkörrel rendelkező tisztviselő haladéktalanul, legkésőbb három napon belül köteles megfontolás céljából felterjeszteni a döntését az illetékes körzeti bírósághoz.

Főszabály szerint a felek maguk viselik a távoltartás elrendelésével kapcsolatos ügy elbírálásával összefüggésben felmerült költségeket. A bíróság azonban nyomós indokból kötelezheti valamelyik felet, hogy részben vagy egészben fizesse meg az ellenérdekű fél oldalán felmerült indokolt eljárási költségeket. Bírósági illetéket nem kell fizetni.

A felek igénybe vehetnek ügyvédet, valamint a jogi segítségnyújtásról szóló törvényben (257/2002) foglalt feltételek teljesülése esetén ingyenes jogi segítségnyújtásra is jogosultak.

A távoltartás elrendeléséről, visszavonásáról vagy módosításáról hozott ítéletet a bíróság azonnal köteles rögzíteni a rendőrség számítógépes rendszerében.

Az ítéletről a kérelmezőt, a védendő személyt és azt a személyt is tájékoztatják, akivel szemben a távoltartás elrendelését kérték. Az ítéletet ellenőrizhető módon kell kézbesíteni annak a személynek, akivel szemben a távoltartást elrendelték, kivéve ha az ítéletet ezen személy jelenlétében hirdették ki vagy hozták meg.

Az elrendelt távoltartás végrehajtását a rendőrség felügyeli.

Az elrendelt távoltartás megsértése a büntető törvénykönyv (39/1889) 16. fejezetének 9a. szakasza szerint büntetendő.

18. cikk a)(i) pontja - azon hatóságok, amelyek illetékesek védelmi intézkedések elrendelésére és az 5. cikknek megfelelően tanúsítványok kiállítására

A védelmi intézkedések elrendelésére illetékes hatóságok

Általános bíróságok (a körzeti bíróságok, fellebbviteli bíróságok és a legfelsőbb bíróság)

Az 5. cikknek megfelelően tanúsítványok kiállítására illetékes hatóságok

Általános bíróságok (a körzeti bíróságok, fellebbviteli bíróságok és a legfelsőbb bíróság)

A tanúsítványt az a bíróság állítja ki, amelyik a rendelet hatálya alá tartozó és a távoltartást elrendelő határozatokról szóló törvényben (898/1998) hivatkozott, a távoltartás elrendeléséről szóló határozatot meghozta.

A tanúsítványt a rendelet 5–7. cikkének megfelelően állítják ki. A veszélyeztető személyt a rendelet 8. cikkével és a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló törvény (227/2015) 5. szakaszával összhangban értesítik a tanúsítványról.

https://oikeus.fi/tuomioistuimet/fi/index.html

18. cikk a)(ii) pontja - azon hatóságok, amelyek előtt egy másik tagállamban elrendelt védelmi intézkedésre hivatkozni lehet és/vagy amelyek illetékesek az ilyen intézkedés végrehajtására

A helsinki körzeti bíróság.

Elérhetőségek: http://www.oikeus.fi/karajaoikeudet/helsinginkarajaoikeus/fi/index.html

A másik tagállamban elrendelt védelmi intézkedést Finnországban a rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével összhangban külön eljárás nélkül elismerik a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló törvény (227/2015) 4. szakaszában foglaltak szerint. Az ilyen védelmi intézkedést a Finnországban hozott távoltartó határozattal azonos módon bejegyzik a távoltartó határozatokról szóló törvény (898/1998) 15. szakaszában hivatkozott nyilvántartásba.

18. cikk a)(iii) pontja - azon hatóságok, amelyek illetékesek a védelmi intézkedés 11. cikk (1) bekezdésének megfelelő kiigazítására

A helsinki körzeti bíróság.

Elérhetőségek: http://www.oikeus.fi/karajaoikeudet/helsinginkarajaoikeus/fi/index.html

A védelmi intézkedés kiigazítását a rendelet 11. cikkében előírt módon végzik el a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló törvény (227/2015) 3. szakaszában hivatkozott írásbeli eljárással összhangban.

18. cikk a)(iv) pontja - azon bíróságok, amelyekhez az elismerés és adott esetben a végrehajtás megtagadása iránti kérelmet a 13. cikknek megfelelően be kell nyújtani

A helsinki körzeti bíróság.

Elérhetőségek: http://www.oikeus.fi/karajaoikeudet/helsinginkarajaoikeus/fi/index.html

Az ítélet elismerését vagy végrehajtását a rendelet 13. cikkében foglaltak alapján tagadják meg a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló törvény (227/2015) 3. szakaszában hivatkozott írásbeli eljárással összhangban.

18. cikk b) pontja - azon nyelv vagy nyelvek, amelyeket a 16. cikk (1) bekezdésében említett fordítások esetében elfogadnak

Az elfogadott nyelvek a finn, a svéd és az angol. A más nyelven benyújtott tanúsítvány szintén elfogadható, feltéve, hogy az elfogadásának nincs egyéb akadálya.

Utolsó frissítés: 15/02/2024

E lap nemzeti nyelvű változatát az adott tagállam tartja fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Az Európai Bizottság nem vállal semmifajta felelősséget az e dokumentumban szereplő vagy abban hivatkozott információk vagy adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.