Melyik ország joga alkalmazandó?

Ausztria
Tartalomszolgáltató:
European Judicial Network
Európai Igazságügyi Hálózat (polgári és kereskedelmi ügyek)

1 A hatályos jogszabályok forrásai

1.1 Nemzeti szabályok

Az osztrák nemzetközi magánjogot főként a nemzetközi magánjogról szóló, 1978. június 15-i törvény (Gesetz über das internationale Privatrecht – IPR-Gesetz) (BGBl. 304/1978. sz.) kodifikálta. A következő kollíziós jogi rendelkezések a nemzetközi magánjogról szóló törvénytől (alább, IPRG) eltérő jogszabályokban szerepelnek:

  • a fogyasztóvédelmi rendelkezések elfogadásáról szóló, 1979. március 8-i szövetségi törvény (fogyasztóvédelmi törvény – KSchG) (Bundesgesetz vom 8. März 1979, mit dem Bestimmungen zum Schutz der Verbraucher getroffen werden [Konsumentenschutzgesetz – KSchG]) (BGBl. 140/1979. sz.) 13a. §-a
  • az ingatlanok időben megosztott használatához való jog vételéről szóló szövetségi törvény (az időben megosztott használatról szóló törvény – TNG) (Bundesgesetz über den Erwerb von Teilzeitnutzungsrechten an unbeweglichen Sachen [Teilzeitnutzungsgesetz – TNG]) (BGBl. I 32/1997. sz.) 11. §-a
  • az Európai Közösség tagállamának területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló 93/7/EGK irányelv végrehajtásáról szóló szövetségi törvény (Bundesgesetz zur Umsetzung der Richtlinie 93/7/EWG über die Rückgabe von unrechtmäßig aus dem Hoheitsgebiet eines Mitgliedstaates der Europäischen Gemeinschaft verbrachten Kulturgütern) (BGBl. I 67/1998. sz.) 20. §-a
  • a radioaktivitással okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló szövetségi törvény (a nukleáris felelősségről szóló 1999. évi törvény – AtomHG 1999) (Bundesgesetz über die zivilrechtliche Haftung für Schäden durch Radioaktivität [Atomhaftungsgesetz 1999 – AtomHG 1999]) (BGBl. I 170/1998. sz.) 23. §-a
  • a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló szövetségi törvény (az elszámolások véglegességéről szóló törvény) (Bundesgesetz über die Wirksamkeit von Abrechnungen in Zahlungs- sowie Wertpapierliefer und -abrechnungssystemen [Finalitätsgesetz]) (BGBl. I 98/2001. sz.) 16. és 18. §-a
  • a fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvény (Insolvenzordnung) 221–235. §-a

1.2 Többoldalú nemzetközi egyezmények

Az IPRG 53. §-a rögzíti, hogy e törvény nem érinti a nemzetközi megállapodásokat, amelyek nem pusztán e törvény rendelkezéseivel, hanem más nemzeti kollíziós szabályokkal szemben is elsőbbséget élveznek. Az Ausztria részvételével létrejött alábbi többoldalú nemzetközi egyezmények tartalmaznak kollíziós szabályokat:

  • a gyermektartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1956. október 24-i hágai egyezmény
  • a kiskorúak védelme tekintetében a hatóságok jogkörére és az alkalmazandó jogra vonatkozó, 1961. október 5-i hágai egyezmény
  • a végrendeleti intézkedések szabályaival kapcsolatos kollíziókról szóló, 1961. október 5-i hágai egyezmény
  • a közlekedési balesetekre alkalmazandó jogról szóló, 1971. május 4-i hágai egyezmény
  • a későbbi házassággal való törvényesítésről szóló, 1970. szeptember 20-i CIEC egyezmény
  • a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, 1996. október 19-i hágai egyezmény
  • a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i hágai egyezmény
  • a 2007. november 23-i hágai jegyzőkönyv a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról

1.3 1.3 Wichtige bilaterale Übereinkommen

Az alábbi kétoldalú szerződések tartalmaznak kollíziós szabályokat:

  • az Osztrák Köztársaság és az Iráni Birodalom között létrejött, a barátságról és a tartózkodásról szóló, 1959. szeptember 9-i szerződés
  • az Osztrák Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között létrejött, a kölcsönös igazságügyi együttműködésről szóló, 1954. december 16-i szerződés
  • az Osztrák Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság között létrejött, a kölcsönös kapcsolatokról polgári ügyekben és az okiratokról szóló, 1963. december 11-i szerződés

2 A kollíziós jogi szabályok végrehajtása

2.1 A bírák hivatalból kötelesek-e alkalmazni a kollíziós jogi szabályokat?

A külföldi jog hivatalból és az eredeti alkalmazási területén alkalmazott módon alkalmazandó (az IPRG 3. §-a).

2.2 Vissza- és továbbutalás (Renvoi)

Az IPRG 5. §-a szerint más állam anyagi jogára történő határozott hivatkozás hiányában a vissza- és továbbutalást kell alkalmazni. Amennyiben a külföldi jog visszautal az osztrák jogra, az osztrák jog az irányadó. Amennyiben a külföldi jog olyan jogra utal, amelyre már történt utalás, az elsőként hivatkozott jog az alkalmazandó jog.

2.3 A kapcsoló tényező megváltozása

Az adott jogrendszerhez való kapcsolódás szempontjából irányadó körülmények későbbi megváltozása nem érinti valamely ügy már megoldott elemeit (az IPRG 7. §-a). Főszabály szerint a már eldöntött kérdések szempontjából a kérdések felmerülésének idején alkalmazandó jog, míg a még meg nem oldott kérdésekben az ítélethozatal idején alkalmazandó jog az irányadó.

2.4 Kivételek a kollíziós jogi szabályok általános alkalmazása alól

A hivatkozott jog nem alkalmazandó, amennyiben annak alkalmazása az osztrák jogrendszer alapvető értékeivel összeegyeztethetetlen eredményre vezetne (az IPRG 6. §-a).

Az osztrák jogban vannak olyan rendelkezések, amelyek a nemzetközi magánjog szabályaira való tekintet nélkül alkalmazandók (elsőbbséget élvező kötelező rendelkezések). Egyes ilyen rendelkezések esetében az elsőbbséget élvező kötelező rendelkezés jelleg a megfogalmazásból, míg mások esetében pusztán azok tárgyából ered.

Elsőbbséget élvező kötelező rendelkezéseket rögzít például a munkaszerződések jogának módosításról szóló törvény (Arbeitsvertragsrechts-Anpassungsgesetz – AVRAG) 7., 7a. és 7b. §-a, amelyek értelmében az ausztriai munkavállalók az alkalmazandó jogra való tekintet nélkül jogosultak legalább a kollektív szerződésben meghatározott munkabérre és a minimális mértékű szabadságra. További elsőbbséget élvező kötelező rendelkezést rögzít a KSchG 13a. §-ának (2) bekezdése, amely szerint a KSchG (elfogadhatatlan szerződési feltételekre vonatkozó) 6. §-a, a polgári törvénykönyv (ABGB) (az általános üzleti feltételekben és szerződési sablonokban szereplő szokatlan rendelkezések érvényességére vonatkozó) 864a. §-a és az ABGB 879. §-ának (az általános üzleti feltételekben és szerződési sablonokban szereplő, a fogyasztók védelmével súlyosan ellentétes szerződési feltételek érvénytelenségére vonatkozó) (3) bekezdése a szerződésre irányadó jogra való tekintet nélkül alkalmazandó, amennyiben a szerződés megkötésére a kereskedő által Ausztriában végzett tevékenységgel kapcsolatban, ilyen szerződések megkötésének céljával került sor. Hasonló elsőbbséget élvező kötelező rendelkezés található az időben megosztott használatról szóló törvény (TNG) 11. §-ának (2) bekezdésében.

2.5 A külföldi jog bizonyítása

A külföldi jogot hivatalból kell megállapítani. E célból a bíróság a felek együttműködésére, a szövetségi igazságügyi minisztériumtól kapott tájékoztatásra vagy szakértői jelentésekre támaszkodhat. Amennyiben a bíróság jelentős erőfeszítések ellenére sem képes a külföldi jogot észszerű időn belül bizonyítani, az osztrák jogot kell alkalmazni (az IPRG 4. §-a).

3 Kollíziós jogi szabályok

3.1 Szerződéses kötelmek és jogi aktusok

A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendelet (Róma I.) (HL L 177., 2008. július 4., 6. o.) által nem szabályozott szerződéses kötelezettségeket a felek által kifejezetten vagy hallgatólagosan kiválasztott jog szerint kell megítélni. Jogválasztás hiányában a szerződés jellemző szolgáltatását teljesítő fél szokásos tartózkodási helye (letelepedése) szerinti állam joga az irányadó (az IPRG 35. §-a).

A fogyasztói szerződésekre különös kollíziós szabályok vonatkoznak. A számos fogyasztóvédelmi irányelvben rögzített kollíziós szabályokat a fogyasztóvédelmi törvény 13a. cikkének (1) bekezdése ültette át, amely a fogyasztók védelmének biztosítása érdekében nagymértékben korlátozza a jogválasztás szabadságát. Az időben megosztott használatról szóló törvény 11. §-ának (1) bekezdése a jogválasztás szabadságát korlátozó további kollíziós szabályt tartalmaz.

3.2 Szerződésen kívüli kötelmi viszonyok

A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007/EK rendelet (Róma II.) (HL L 199., 2007. július 31., 40. o.) által nem szabályozott, a szerződésen kívül okozott károk megtérítéséhez való jogot a felek által kifejezetten vagy hallgatólagosan kiválasztott jog szerint kell megítélni. Jogválasztás hiányában a károkozó magatartás megvalósításának helye szerinti állam joga az irányadó. Amennyiben azonban az érintett felek vonatkozásában szorosabb kapcsolat áll fenn egy és ugyanazon eltérő állammal, ez utóbbi állam joga az irányadó (az IPRG 48. §-a).

Ez a kollíziós szabály határozza meg a kártérítési felelősség felmerülésének, a károkért felelős személyének és a fizetendő kártérítés összegének kérdésére alkalmazandó jogot. Az a károsult közrehatásának és a károsult fél biztosítóval szembeni közvetlen igényének, valamint a kártérítési követelések elévülési idejének kérdéseire is kiterjed.

A közlekedési balesetekre alkalmazandó jogról szóló, 1971. május 4-i hágai egyezmény hatálya alá tartozó közlekedési balesetekből eredő kártérítéshez való jogokat az említett egyezmény alapján kell kapcsolni.

Az ionizáló sugárzás eredményeként Ausztriában felmerült károk szerződésen kívüli megtérítéséhez való jogot a károsult fél kérelmére az osztrák jog szerint kell megítélni (az AtomHG 1999 23. §-ának (1) bekezdése). Amennyiben az ionizáló sugárzás által okozott kár külföldön következik be, és azt az osztrák jog alapján kell elbírálni, a kártérítés kizárólag akkor és annyiban ítélhető meg, ha és amennyiben azt a károsult fél személyes joga előírja (az AtomHG 1999 23. §-ának (2) bekezdése).

A megbízás nélküli ügyvitelre, illetve a jogalap nélküli gazdagodásból eredő követelésekre alkalmazandó jog meghatározását a „Róma II” rendelet szabályozza.

3.3 A személyi állapot, valamint annak a családi állapottal kapcsolatos vonatkozásai (név, lakóhely, cselekvőképesség)

A személyek személyes jogállására az állampolgárságuk szerinti állam joga az irányadó. A több állampolgársággal rendelkező személyek esetében azon állam joga az irányadó, amellyel az adott személynek a legszorosabb kapcsolata áll fenn; az osztrák állampolgárság azonban minden esetben elsőbbséget élvez. Menekültek és hontalan személyek esetében a személyes jogállásra a szokásos tartózkodási helyük szerinti állam joga az irányadó (az IPRG 9. §-a).

A személy névviseléshez való jogát a név felvételének jogalapjára való tekintet nélkül, a személyes jogállása szerint kell megítélni (az IPRG 13. §-a).

Ezért például a házasságkötéskor felvett nevet nem a családi állapot, hanem a név felvételének alapjául szolgáló állapot szerint kell megítélni. Az IPRG 8. §-ában szereplő általános hivatalos jogállás az irányadó a névválasztásra vonatkozó nyilatkozatok alakiságára. (Ennek megfelelően a jogcselekmény alakját a jogcselekményre irányadó jog alapján kell megítélni; azonban elegendő a jogcselekmény végzésének helye szerinti állam alaki követelményeinek betartása.) Az ítélkezési gyakorlat szerint a korábbi személyes jog alapján felvett nevet önmagában a személyes jog (az állampolgárság) megváltozása nem változtatja meg.

A személy jogképességét és cselekvőképességét is az adott személy személyes joga szerint kell megítélni (az IPRG 12. §-a). Ez az utalás a cselekvőképesség minden – például mentális betegség miatti – korlátozására is kiterjed, a házasságkötési képességet azonban nem érinti. Amennyiben az adott személy elérte a nagykorúságot, akkor is nagykorú marad, ha az újonnan szerzett személyes joga alapján még nem minősülne nagykorúnak.

3.4 Szülő-gyermek kapcsolat megállapítása, ideértve az örökbefogadást is

3.4.1 Szülő-gyermek kapcsolat megállapítása

A gyermek családjogi helyzetének ése helyzet vitatásának követelményeit a házastársaknak a gyermek születésekor vagy – a házasság ezt megelőző felbontása esetén – a házasság felbontásának időpontjában fennálló személyes joga szerint kell megítélni. Amennyiben a házastársak személyes jogállása eltér, a gyermek születéskor fennálló személyes jogállása az irányadó. E kollíziós szabály hatálya a férj apaságának vélelmére, a családjogi helyzet vitatásának jogalapjaira, valamint arra is kiterjed, hogy mely személyek és milyen határidőn belül jogosultak a családjogi helyzet vitatására.

A házasságon kívül született gyermek törvényesség kinyilvánításával (azaz későbbi házasságkötés helyett valamely hatóság aktusával) történő törvényesítésének követelményeit az apa személyes joga szerint kell megítélni (az IPRG 23. §-a).

A törvényesítő megállapodás alapján a szülők későbbi házasságkötésével történő törvényesítés akkor eredményes, ha azt az apa vagy anya állampolgársága szerinti állam joga lehetővé teszi.

A házasságon kívül született gyermekkel kapcsolatos apaság megállapításához és elismeréséhez szükséges követelményeket a gyermek születéskori személyes joga szerint kell megítélni. A gyermek későbbi személyes joga akkor irányadó, ha az apaság megállapítására vagy elismerésére e jog alapján van, a születéskori személyes jog alapján azonban nincs mód. Az apaság megállapításának vagy elismerésének alapját képező jog annak vitatására is irányadó (az IPRG 25. §-a).

Apa-gyermek kapcsolat: A gyermek törvényességének és törvényesítésének, valamint a törvénytelenség joghatásait a gyermek személyes joga szerint kell megítélni. Az IPRG 24. és 25. §-a a gondozás és a gyermek felnevelése, a gyermek vagyonának kezelése és felhasználása, az egyik vagy mindkét szülő által ellátott törvényes képviselet – beleértve bizonyos képviselőként végzett cselekmények hatósági jóváhagyásának szükségességét is –, valamint törvényes gyermekek esetében a szülők házasságának felbontását követően a felügyeletre vonatkozó egyezség és a kölcsönös tartási követelések kérdéseivel foglalkozik. Ezekkel a rendelkezésekkel a gyermekek védelméről szóló hágai egyezmény és – olyan esetekben, amelyekben az (még) hatályos (Törökország és Makaó vonatkozásában) – a kiskorúak védelméről szóló 1961. évi hágai egyezmény nagy mértékben átfedésben van. Ennek megfelelően a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a nemzeti jogot kell alkalmazniuk a kiskorúak védelmét biztosító intézkedésekre; a tartózkodási hely államának hatóságai rendszerint hatáskörrel rendelkeznek.

Miközben a származással kapcsolatos kérdésekben az adott időpontban fennálló személyes jog az irányadó, a szülők és a gyermek közötti kapcsolatot érintő kérdésekben más a helyzet; a gyermek személyes joga a releváns. A személyes jog változása esetén a szülő-gyermek kapcsolatot a személyes jog változásától (a lényeges kapcsoló tényezők, az állampolgárság változásától) kezdve az új személyes jog szerint kell megítélni.

Az ítélkezési gyakorlat visszatérően nem alkalmazta a külföldi jogrendszerek szülői felügyeletre vonatkozó rendelkezéseit azon az alapon, hogy azok a közrenddel ellentétesek, amennyiben nem veszik figyelembe a gyermek mindenek felett álló érdekét.

3.4.2 Örökbefogadás

Az IPRG 26. §-a alapján a gyermek örökbefogadásának és örökbefogadása megszüntetésének feltételei az egyes örökbefogadók személyes jogán alapulnak. Ezenfelül a gyermek személyes joga az irányadó, jóllehet kiskorú gyermekek esetében kizárólag annyiban, amennyiben előírja a gyermek vagy a gyermekkel családjogi viszonyban álló harmadik személy hozzájárulását. A gyermek örökbefogadásának feltételei magukban foglalják például az örökbefogadó életkorát, az örökbefogadók és az örökbe fogadni kívánt gyermek közötti korkülönbséget és azt, hogy az örökbefogadó saját gyermekének megléte megakadályozza-e a gyermek örökbefogadását, és ha igen, milyen feltételek esetén, valamint a hozzájárulás követelményeit, beleértve a megtagadott hozzájárulás hivatalból történő felülbírálásának lehetőségét.

A gyermek örökbefogadásának joghatásait az örökbefogadó személyes joga és házastársak által történő örökbefogadás esetén a házasság személyes joghatásaira irányadó jog szerint kell megítélni. Az egyik házastárs halálát követően e tekintetben a másik házastárs személyes joga az irányadó.

A gyermek örökbefogadásának öröklési jogi hatásait az örökbefogadásra irányadó jog helyett az öröklésre irányadó jog szerint kell megítélni.

A gyermek örökbefogadása mint olyan egy befejezett ténybeli körülmény, ezért a megítélés a személyes jog vagy a kapcsoló tényező későbbi változása esetén nem változik. Az örökbefogadotti jogállás természeténél fogva tartós jogviszony. A gyermek örökbefogadásának joghatásai szempontjából irányadó jogállás ezért megváltozhat: az az örökbefogadó személyes jogától függ.

3.5 Házasság, házasság nélkül együtt élő párok, élettársi kapcsolatok, házasság felbontása, különválás, tartási kötelezettségek

3.5.1 Házasság

Ausztriában a házasságkötés alakiságait az osztrák jog, míg a külföldi házasságkötés alakiságait az egyes jegyben járó személyek személyes joga szerint kell megítélni; elegendő mindazonáltal betartani a házasságkötés helyének alaki követelményeit (az IPRG 16. §-a). A házasságkötés helye szerinti alaki követelményekre való korlátozott utalás a hivatkozott jog anyagi jogi rendelkezéseire vonatkozik, így a helyi jog szerinti bármely vissza- és továbbutalás irreleváns (az IPRG 5. §-a alóli kivétel).

A házasságkötéssel kapcsolatos követelményeket és a házasság érvénytelenségét, valamint a házasság érvénytelenítésének (a házasság felbontásától elkülönülő) követelményeit az egyes jegyben járó személyek tekintetében a személyes joguk szerint kell megítélni (az IPRG 17. §-a). Azonban ha a jegyben járó egyik vagy mindkét személy személyes jogára alkalmazandó jog nem tartalmaz házassággal kapcsolatos rendelkezéseket az egyik vagy mindkét jegyben járó személy neme alapján, a házassághoz szükséges követelményeket azon állam joga alapján kell megítélni, amelyikben a házasságot megkötik.

Ez a kollíziós szabály a házasságkötés anyagi jogi körülményeivel, köztük például a szükséges életkorral, a házasságkötés akadályainak hiányával, az esetleges hozzájárulással kapcsolatos követelményekkel és azok helyettesíthetőségével kapcsolatos.

Az IPRG 18. §-a alapján a házasság személyes joghatásait a házastársak közös személyes joga – vagy ilyen jog hiányában, amennyiben az egyikük azt megtartotta – az utolsó közös személyes joguk szerint kell megítélni. Máskülönben e joghatásokat azon állam joga szerint kell megítélni, amelyben mindkét házastárs szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy – ennek hiányában – amelyben a házastársak utolsó szokásos tartózkodási helyükkel rendelkeztek, feltéve, hogy egyikük megtartotta e tartózkodási helyét.

E kollíziós szabály hatálya kiterjed a házastársi életközösségre, a lakóhelyet érintő következményre, a segítségnyújtási kötelezettségre, valamint az egyes házastársak tartáshoz való jogára is, nem vonatkozik azonban a házasságkötéssel felvett név használatára vagy a házassági vagyonjogi rendszerre vonatkozó jogra. Az utalás változhat; a kapcsoló tényezők változása esetén más jog válhat irányadóvá.

3.5.2 A házasság nélkül együtt élő párok és az élettársi kapcsolatok

A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény (Gesetz über die eingetragene Partnerschaft) iktatta be a 27a–27d. §-t az IPRG-be.

A bejegyzett élettársi jogviszony követelményeit (és formáját), annak érvénytelenségét és hiba miatti megszűnését a bejegyzés helye szerinti állam joga alapján kell megítélni (az IPRG 27a. §-a).

Az IPRG 27b. §-a alapján a bejegyzett élettársi kapcsolat személyes joghatásait azon állam joga szerint kell megítélni, amelyben mindkét bejegyzett élettárs szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy – ennek hiányában – amelyben a bejegyzett élettársak utolsó szokásos tartózkodási helye volt, feltéve, hogy egyikük megtartotta e tartózkodási helyét. Amennyiben ennek megfelelően nem alkalmazható a tartózkodási hely államának joga, vagy amennyiben e jog nem szabályozza a személyes joghatásokat, a bejegyzett élettársak közös személyes jogállása vagy – ennek hiányában – utolsó közös személyes jogállása az irányadó, feltéve, hogy egyikük fenntartotta e jogállását. Egyébként az osztrák jogot kell alkalmazni, mégpedig akkor is, ha a személyes jog nem szabályozza a bejegyzett élettársi kapcsolat személyes joghatásait.

A bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi helyzetét a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásairól szóló (EU) 2016/1104 rendelet szerint 2019.1.29-e óta alkalmazandó jogszabálynak megfelelően kell megítélni.

A bejegyzett élettársi kapcsolat nem hiba miatti megszűnésére azon állam joga az irányadó, amelyben a megszüntetés időpontjában a bejegyzett élettársak közös szokásos tartózkodási hellyel rendelkeznek, vagy – ennek hiányában – amelyben a bejegyzett élettársak utolsó közös szokásos tartózkodási helyükkel rendelkeztek, feltéve, hogy egyikük megtartotta e tartózkodási helyét. Amennyiben ennek megfelelően nem alkalmazható a tartózkodási hely államának joga, vagy amennyiben a bejegyzett élettársi kapcsolat a megállapított tényállás alapján nem szüntethető meg, a bejegyzett élettársak közös személyes jogállása vagy – ennek hiányában – utolsó közös személyes jogállása az irányadó, feltéve, hogy egyikük fenntartotta e jogállását. Egyébként az osztrák jogot kell alkalmazni, mégpedig akkor is, ha a személyes jog a megállapított tényállás alapján nem teszi lehetővé a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetését.

3.5.3 A házasság felbontása és a különválás

Az IPRG 20. §-a alapján a házasság felbontásának a „Róma III” rendelet (a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló 1259/2010/EU tanácsi rendelet; HL L 343., 2010. december 29., 10. o.) által nem szabályozott szempontjait (a házasság felbontásának vagyonjogi következményei) a házasság személyes joghatásaira irányadó jog szerint kell megítélni. A házasság felbontásának időpontja bír jelentőséggel; az utalás ezért nem változtatható meg.

A házassági vagyonjogi rendszert a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekről szóló (EU) 2016/1103 rendelet szerint 2019.1.29-e óta alkalmazandó jogszabálynak megfelelően kell megítélni.

A házasság megszüntetését az osztrák jog nem ismeri. Amennyiben azt a „Róma III” rendelet nem szabályozza, azt az IPRG 1. §-ával összhangban a legszorosabb kapcsolat szerint kell megítélni. A legszorosabb kapcsolat az ítélkezési gyakorlatban az IPRG 20. §-ának analógia útján történő alkalmazásával állapítható meg.

3.5.4 3.5.4 Tartási kötelezettségek

A tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18-i 4/2009/EK tanácsi rendelet (uniós tartási rendelet) (HL L 7., 1. o.) a tartási jogállással kapcsolatban a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23-i hágai jegyzőkönyvre utal. Ennek megfelelően a tartásra jogosult személy szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogát kell elsősorban alkalmazni (amelyet kiegészítenek az eljáró bíróság országa szerinti jog alkalmazásának irányába mutató trendek, a különös kapcsoló tényezők, a „meglepő” követelésekkel szembeni védelmi záradék és az alkalmazandó jog megválasztásának – igen korlátozott – lehetősége).

3.6 Házassági vagyonjogi rendszerek

A házassági vagyonjogi rendszert a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekről szóló (EU) 2016/1103 rendelet szerint 2019.1.29-e óta alkalmazandó jogszabálynak megfelelően kell megítélni.

3.7 Öröklés, végintézkedések

Az öröklést az öröklésről szóló uniós rendelet (az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4-i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet; HL L 201., 2012. július 27., 107. o.) szabályozza. A régi ügyekben az IPRG 28. §-a alkalmazandó, amely szerint az irányadó jog az örökhagyónak az elhalálozása időpontjában fennálló személyes jogától függ. Ez a kollíziós szabály főszabály szerint a hagyatéki tartozásokért való felelősségre és az örökség megszerzésére is vonatkozott. Amennyiben azonban a hagyatéki eljárásra Ausztriában került sor, az örökség megszerzését és a hagyatéki tartozásokért való felelősséget az osztrák jog szerint kellett megítélni (az IPRG 28. §-ának (2) bekezdése).

3.8 Ingatlan

A tárgyi eszközön fennálló dologi jogok, köztük a birtoklás jogának megszerzését és elvesztését azon állam joga szerint kell megítélni, amelyben a vagyontárgy a jogszerzés vagy a jogvesztés alapját képező tényállás megvalósulásának időpontjában található. A vagyontárgy jogi besorolását és a jogok tartalmát a vagyontárgy fekvésének helye szerinti állam joga alapján kell megítélni (az IPRG 31. §-a).

A kollíziós szabály hatálya kiterjed különösen a tulajdonjogra, a szolgalmakra (telekadósságokra), a zálogjogra, az építés jogra, a lakástulajdonra, valamint a harmadik személyekkel szemben hatályos visszatartási jogra és tulajdonjog-fenntartásra is. Ez a jog a tulajdonjog átruházásának következményeire is vonatkozik.

Az elhelyezkedés későbbi megváltozása nem érinti az alkalmazandó jogot, mert a jog megszerzése befejezett tényállási körülménynek minősül.

Valamely jog megszerzésének joghatásai az adott hely jogán alapulnak; ez a kapcsoló tényező ezért változhat. A tulajdonos jogvédelmének mértékével, a dologi jogi jogosult rendelkezési jogának esetleges fennállásával és mértékével – például az ingóságra vonatkozó zálog bíróságon kívüli értékesítésével – kapcsolatos, valamint egyéb kérdéseket szintén e jog szerint kell megítélni.

Különös szabályozás vonatkozik a közlekedési eszközökre (az IPRG 33. §-a). A hajókon és légi járműveken fennálló, nyilvántartásba bejegyzett dologi jogokat a nyilvántartás államának joga szerint kell megítélni; vasúti járművek esetében a járműveket üzemeltető vasúttársaság központi ügyintézésének helye szerinti állam joga az irányadó. A jogszerű és kötelezően igazolt zálogok vagy a jármű által okozott kár megtérítésére vagy a járművön eszközölt kiadásokra vonatkozó követelések biztosítását szolgáló visszatartási jogok vonatkozásában azon állam joga alkalmazandó, amelyben a vagyontárgy az alapul szolgáló tényállás megvalósulásakor található.

Az ingatlan vagyontárgyakra is különös szabályozás vonatkozik: amennyiben az ingatlanon fennálló dologi jogokra más (például a házassági vagyonjogi rendszerre vonatkozó) kollíziós szabály is vonatkozik, a vagyonjogra történő utalás, vagyis a vagyon fekvésének helye szerinti állam jogával fennálló kapcsolat élvez elsőbbséget.

Az immateriális javakra nem vonatkozik kollíziós szabály. Az IPRG 1. §-a alapján vagyonjogi szempontból az a jog alkalmazandó, amellyel a legszorosabb kapcsolat áll fenn. Az értékpapírban biztosított jogokat a lex cartae szerint kell megítélni. Az IPRG-nek a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelv 9. cikkét tágabb körben átültető 33a. §-a különös szabályt tartalmaz a számlán megjelenő értékpapírok vonatkozásában. Az elszámolási rendszerekben szereplő értékpapírok vonatkozásában az elszámolások véglegességéről szóló törvénynek (Finaltitätsgesetz) az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelvet átültető 16. és 18. §-a az irányadó.

3.9 Fizetésképtelenség

A nemzetközi fizetésképtelenségi jogot a fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvény (IO) hetedik része szabályozza. Az IO 217. §-a szerint a rendelkezések csak annyiban alkalmazandók, amennyiben a nemzetközi jog vagy az Európai Közösségek meghatározott jogi aktusai, elsősorban a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet (uniós fizetésképtelenségi rendelet) útján eltérően nem rendelkeznek. Tartalmukat illetően a rendelkezések nagyban követik az uniós fizetésképtelenségi rendelet vonatkozó rendelkezéseit.

Főszabály szerint a fizetésképtelenségi eljárás megindításának előfeltételeire és a fizetésképtelenségi eljárás joghatásaira az eljárás megindításának helye szerinti állam joga az irányadó. Közelebbről az IO 221–235. §-a a harmadik felek dologi jogaira, a beszámításra, a tulajdonjog fenntartására, az ingatlannal kapcsolatos szerződésekre, a szabályozott piacokra, a munkaszerződésekre, a fizetésképtelenségi eljárásnak a nyilvántartásba vétel kötelezettségével terhelt jogokra gyakorolt hatásaira, valamint a sérelmes cselekményekre irányadó jogra és a harmadik fél vevők védelmére, a folyamatban levő perek joghatásaira, a tulajdonosi és egyéb jogok gyakorlása tekintetében az ingatlan fekvésének helye szerinti jogra, a beszámítási és novációs megállapodásokra, a visszavásárlási megállapodásokra és a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő kifizetésekre vonatkozó szabályokat tartalmaz.

Ha a rendelkezések és az IPRG rendelkezései vagy más kollíziós jogi rendelkezések között átfedés van, a fizetésképtelenségről szóló rendelet különösebb rendelkezései élveznek elsőbbséget.

Utolsó frissítés: 03/12/2020

Ennek a lapnak a különböző nyelvi változatait az Európai Igazságügyi Hálózat tagállami kapcsolattartói tartják fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Sem az Európai Igazságügyi Hálózat, sem a Bizottság nem vállal semmilyen felelősséget, illetve kötelezettséget az e dokumentumban közzétett vagy hivatkozott információk és adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.

Észrevételek

Itt megoszthatja velünk az új webhellyel kapcsolatos észrevételeit és megjegyzéseit