Figyelem: az oldal eredeti nyelvű változata német nemrég módosult. Az Ön által kiválasztott nyelvi változatot most készítik fordítóink.
Swipe to change

Az európai fizetési meghagyásos eljárással kapcsolatos bírósági illetékek

Ausztria

Tartalomszolgáltató:
Ausztria
Ezen a nyelven nem áll rendelkezésre hivatalos fordítás.
Az oldal tartalmának a gépi fordítása megtekinthető itt. Figyelem: a gépi fordítás csakis általános tájékoztatási célt szolgál. A weboldal tulajdonosa nem vállal semminemű felelősséget a gépi fordítás minőségéért.

A jogi szakmák képviselőinek díjazására vonatkozó keretszabályozás

Ügyvédek

Az osztrák ügyvédi rendtartás (Rechtsanwaltsordnung) általános szabályként úgy rendelkezik, hogy az ügyvédi szolgáltatásokért fizetett díjakról az ügyfél és az ügyvéd szabadon megállapodhat.

A díjazás órabér alapú vagy átalánydíjas lehet. Az átalánydíj független az elvégzett munka mértékétől és a ráfordított időtől. Ha nem született kifejezett megállapodás a megbízási díjról, vélelmezni kell, hogy a felek az ügyvédi díjszabásról szóló törvényben (Rechtsanwaltstarifgesetz) vagy az ügyvédi díjazás általános kritériumai (Allgemeine Honorar-Kriterien für Rechtsanwälte) című iránymutatásban meghatározott díjszabás alapján indokolt mértékű díjazásban állapodtak meg.

Az osztrák polgári perrendtartás (Zivilprozessordnung — ZPO) és az ügyvédi díjszabásról szóló törvény értelmében polgári eljárásokban a bíróságnak meg kell határoznia a pervesztes fél által a pernyertes félnek megtérítendő költséghányadot. Ezek a költségek a követelés értékén és az elvégzett tevékenység időtartamán és jellegén alapulnak.

Büntetőeljárásokban alapvetően minden személy (terhelt, magánvádló, a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesítő magánfél), aki ügyvédet bízott meg azzal, hogy az eljárjon az érdekében, köteles viselni a felmerülő költségeket. Akkor is ez a helyzet, ha hivatalból rendeltek ki védőt, hacsak nem teljesülnek a költségmentesség nyújtásának feltételei. A költségek az eljáró bíróság típusa és összetétele (pl. kerületi bíróság, egyesbíróval eljáró regionális bíróság, ülnökbíróság, esküdtbíróság) függvényében rendszerint eltérőek.

Bírósági végrehajtók

A bírósági végrehajtók (Gerichtsvollzieher) által végzett tevékenységekért járó díjazásról a végrehajtási illetékekről szóló törvény (Vollzugsgebührengesetz) rendelkezik. A törvény kifejezetten rendelkezik a végrehajtási illetékről, amelyet a jogosult hitelezőnek a végrehajtási kérelem benyújtásakor a bírósági illetékekről szóló törvényben (Gerichtsgebührengesetz — GGG) meghatározott átalányilletékkel együtt kell megfizetnie.

A végrehajtási illeték (a végrehajtási illetékekről szóló törvény 2. cikke) a végrehajtási eljárás költségeinek részét képezi. A bíróság a költségviselés megállapításakor a hitelező kérésére kötelezheti az adóst a végrehajtási illeték megtérítésére.

A bírósági végrehajtó az általa beszedett pénzek után is díjazásra jogosult. Ez a behajtott pénzösszegből vonható le (a végrehajtási illetékekről szóló törvény 11. cikke).

Állandó költségek

A polgári eljárás állandó költségei

A felek állandó költségei a polgári eljárás során

A bíróság által nyújtott szolgáltatások igénybevételéért fizetendő bírósági illetékek átalányösszeget vagy a becslési alap meghatározott százalékát jelentik. Az illeték összege az ügy jellegétől és a pertárgy értékétől (amelyet a követelés pénzben kifejezett értéke határoz meg), valamint a felek számától függ. Kettőnél több fél esetén az ilyen esetekben szokásos (10–50% mértékű) felár alkalmazható a bírósági illetékekről szóló törvény 19a. cikkével összhangban.

A polgári eljárás mely szakaszában kell megfizetni az állandó költséget?

Elsőfokú polgári eljárás esetén átalányilletéket kell fizetni az eljárást megindító kereset benyújtásakor. Az illetéket csak egyszer kell megfizetni, függetlenül attól, hogy miként halad az eljárás ebben a szakaszban, valamint attól is, hogy a kereset hány követelést tartalmaz vagy hány személyre vonatkozik; az illeték az egész elsőfokú eljárásra vonatkozik. Ha a kereseti kérelem az eljárás folyamán bővül, további illetékek merülhetnek fel. Ezeket az írásbeli beadványok benyújtásakor kell megfizetni. Ha a kereseti kérelmet a tárgyalás folyamán kiterjesztik, az illetéket a kiterjesztés jegyzőkönyvbe vételekor kell megfizetni. Másod- vagy harmadfokú eljárás esetén az illetéket a fellebbezés benyújtásakor kell megfizetni (a bírósági illetékekről szóló törvény 2. cikkének (1) bekezdése). Ettől eltérően a nemperes eljárásban nem keresethez, hanem határozathoz kapcsolódó illetéket kell fizetni.

A büntetőeljárás állandó költségei

A felek állandó költségei a büntetőeljárás során

A bírósági illetékekről szóló törvény 13. pontja szerint csak magánvádas eljárás esetében kell illetéket fizetni.

A büntetőeljárás mely szakaszában kell megfizetni az állandó költségeket?

Az állandó költségeket az eljárás kezdetén és a fellebbezési kérelem benyújtásakor kell megfizetni.

Az alkotmányjogi eljárás állandó költségei

A felek állandó költségei az alkotmányjogi eljárás során

Az Alkotmánybíróságról szóló törvény (Verfassungsgerichtshofgesetz — VfGG) 17a. cikkének (1) bekezdése alapján az illeték összege 220 euró.

Az alkotmányjogi eljárás mely szakaszában kell megfizetni az állandó költségeket?

Az állandó költségeket az eljárás kezdetén kell megfizetni.

A jogi képviselők által nyújtandó előzetes tájékoztatás

A felek jogai és kötelezettségei

Általában véve az ügyvéd köteles tájékoztatni az ügyfelét a díjak számítási módjáról, valamint arról, hogy az ügyfél milyen költségekre számíthat.Ezzel kapcsolatban az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédi kötelességek felügyeletéről szóló iránymutatások (Richtlinien für die Ausübung des Rechtsanwaltsberufs und für die Überwachung der Pflichten des Rechtsanwalts – RL-BA) 50. cikkének (2) bekezdése azt ajánlja, hogy egy új ügyre vonatkozó megbízás elfogadásakor az ügyvéd tájékoztassa az ügyfelet a megbízási díj számításának alapjáról, valamint az időközi fizetésre való jogosultságáról. Ha nem átalánydíjazásban állapodtak meg, az ügyfél megfelelő időközönként időközi elszámolást kérhet, vagy kérheti a már teljesített szolgáltatások kimutatását, illetve – ha idő alapú díjazásban állapodtak meg –, kérheti az üggyel kapcsolatban felhasznált idő kimutatását. Ezért az ügyvéd megbízását megelőzően érdemes megállapodásban rögzíteni a díjszámítás kezdetét és az időközi fizetések gyakoriságát.

A költségek megállapításának jogalapjai

Hol találhatok információt az Ausztriában irányadó jogi költségekről?

A polgári peres eljárások (ideértve a kereskedelmi ügyeket is) költségeinek viselésére, illetve megtérítésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések a polgári perrendtartás 40-55. cikkében találhatók. A nemperes eljárásokban (például a családi ügyekkel, különösen a házasság közös megegyezéssel történő felbontásával kapcsolatos eljárásban, a szülői felügyeleti joggal, a kapcsolattartási joggal, illetve a tartással kapcsolatos jogvitákban) eltérő szabályok vonatkoznak a költségviselésre. Az általános szabályokat a nemperes eljárásokról szóló törvény (Außerstreitgesetz — AußStrG) 78. cikke határozza meg. Az általános szabályok alól kivételt képeznek többek között a szülői felügyelettel és a kapcsolattartással kapcsolatos jogvitákra vonatkozó eljárások, valamint a kiskorúakat megillető tartási követeléssel kapcsolatos eljárások. A büntetőeljárások költségeit a büntetőeljárásról szóló törvény (Strafprozessordnung — StPO) 380-395. cikke határozza meg. A bírósági illetékeket (átalánydíjakat) a bírósági illetékekről szóló törvény határozza meg.

Az ügyvédeket megillető díjakról az Osztrák Ügyvédi Kamara (Österreichischer Rechtsanwaltskammertag) honlapján található online tájékoztató anyagban olvasható áttekintés. Általános információk az Ausztriában élő külföldi állampolgároknak szóló HELP szolgáltatás [Amtshelfer für Österreich] honlapján is elérhetők az alábbi linken keresztül: Leben in Österreich > Zivilrecht > Zivilverfahren [Élet Ausztriában > Polgári jog > Polgári eljárás].

Az Ausztriában élő külföldi állampolgároknak szóló HELP szolgáltatás honlapja általános tájékoztatást nyújt a bírósági illetékekről. A jogszabályok szövegei (mint például a bírósági illetékekről szóló törvény és az ügyvédi díjszabásról szóló törvény) elérhetők az Osztrák Köztársaság jogi információs rendszerében (Rechtsinformationssystem des Bundes), amely a szövetségi kancellári hivatal (Bundeskanzleramt) honlapján található.

Milyen nyelven juthatok információhoz az ausztriai költségek megállapításának jogalapjaival kapcsolatban?

Német nyelven.

Hol találhatok a közvetítésre vonatkozó információkat?

A közvetítők névjegyzéke (amit az osztrák Igazságügyi Minisztérium tart fenn) egy a közvetítéssel foglalkozó külön honlapon érhető el a nagyközönség számára.

A büntetőeljárásokban megjelenő helyreállító igazságszolgáltatással kapcsolatban a terhelt és a sértett közötti közvetítésre vonatkozó tájékoztatás a NEUSTART honlapon található (angol nyelven is).

Hol találhatok a költségekre vonatkozó további információkat?

A jogi költségekre vonatkozó online információk

Az osztrák igazságszolgáltatási rendszerre, a jogi költségekre és a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumra vonatkozó általános tájékoztatás megtalálható az osztrák igazságszolgáltatás honlapján és az Ausztriában élő külföldi állampolgároknak szóló HELP szolgáltatás honlapján, ahol általános, olvasóbarát információk vannak.

Az Osztrák Köztársaság jogi információs rendszere az alábbi jogszabályok szövegét tartalmazza:

  • a bírósági illetékekről szóló törvény (Gerichtsgebührengesetz — GGG)
  • a díjjogosultságról szóló törvény (Gebührenanspruchsgesetz — GebAG)
  • az ügyvédi rendtartás (Rechtsanwaltsordnung — RAO)
  • az ügyvédi díjszabásról szóló törvény (Rechtsanwaltstarifgesetz — RATG)

Az ügyvédi díjazás általános kritériumai (Allgemeine Honorar-Kriterien für Rechtsanwälte — AHK) című iránymutatás szövege elérhető az Osztrák Ügyvédi Kamara portáljáról.

Hol találhatok az egyes eljárások átlagos hosszára vonatkozó információkat?

Kérjük, ez ügyben forduljon közvetlenül az osztrák Igazságügyi Minisztériumhoz.

Hol találhatok egy meghatározott eljárás átlagos összesített költségeire vonatkozó információkat?

Az egyes eljárások után fizetendő bírósági illetékeket előre megállapítják (a bírósági illetékekről szóló törvényben). Ezek mértéke változhat, ha a pertárgy értéke csökken vagy nő. A polgári eljárásokban a pervesztes fél által a pernyertes félnek fizetendő költségeket (ügyvédi díjak, szakértői díjak, fordítási/tolmácsolási költségek) a bíróság határozza meg. A bíróság ezt az ügyvédi díjszabásról szóló törvény (ügyvédi díjak) és a díjjogosultságról szóló törvény (szakértői és fordítói/tolmácsolási díjak) alapján rendeli el. Ezek a költségek nagyrészt a felmerült kiadások és az eltelt idő mértékén alapulnak. Ezért nem lehet előre pontos számadatot adni. Az ügyfél által az ügyvédnek fizetett díj alapvetően a köztük szabadon létrejött megállapodáson alapul.

Hozzáadottérték-adó

Hol találhatok a hozzáadottérték-adóra vonatkozó információkat? Melyek az alkalmazandó mértékek?

Az ügyvédi szolgáltatásokat hozzáadottérték-adó terheli. A hozzáadottérték-adó mértéke Ausztriában 20%. Más költségekhez hasonlóan ezt külön meg kell fizetni az ügyvédnek, az ügyvédi díjszabásról szóló törvény 16. cikkében és az ügyvédi díjazás általános kritériumairól szóló iránymutatás 17. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően. Az ügyvédi díjszabásról szóló törvényben és az ügyvédi díjazás általános kritériumairól szóló iránymutatásban meghatározott díjszabások nem tartalmaznak hozzáadottérték-adót.

Költségmentesség

A polgári igazságszolgáltatás terén alkalmazandó jövedelemküszöb

A költségmentességre való jogosultság (Verfahrenshilfenem alapul jogszabályban meghatározott jövedelemküszöbön. A polgári eljárásokban (és a kereskedelmi ügyekben) a költségmentességet az osztrák polgári perrendtartás szabályozza. A polgári perrendtartás rendelkezéseit a nemperes eljárásokban értelemszerűen kell alkalmazni. A költségmentesség megadásáról szóló határozatot az ügyet első fokon tárgyaló bíróság hozza meg.

Költségmentességet csak abban az esetben biztosítanak valamelyik félnek, ha a jövedelme, a pénzügyi körülményei és a tartási kötelezettségei olyanok, hogy képtelen a jogi eljárás költségeit a szerény életvitel fenntartásához szükséges pénzügyi források veszélyeztetése nélkül finanszírozni. A költségmentességet nem ítélik meg, ha az érvényesíteni kívánt követelés vagy az előadott védekezés nyilvánvalóan rosszhiszemű, vagy ha a keresetnek sikerre egyáltalán nincsen kilátása. A bíróság minden esetben eldönti, hogy az alábbi mentességek közül melyiket adja meg.

Ausztriában a költségmentesség a következőket jelentheti:

  1. ideiglenes mentesség a bírósági illetékek, a tanúk, a szakértők és tolmácsok vagy fordítók díjainak, a szükséges közlemények költségének, a megbízott költségének és a bíróság által kirendelt képviselőnél vagy ügyvédnél felmerült bármilyen közvetlen kiadás megfizetése alól
  2. ügyvédi képviselet.

Az eljárás befejezésétől számított három éven belül a költségmentességben részesülő felet fel lehet szólítani, hogy a vonatkozó összeget részben vagy egészben fizesse vissza, amennyiben és amint olyan pénzügyi helyzetbe kerül, hogy ez a visszafizetés nem veszélyeztetné a pénzügyi forrásai szükséges szintjét.

A büntető igazságszolgáltatás terén a terheltekre és a sértettekre alkalmazandó jövedelemküszöb

Nincsen állandó pénzügyi küszöb annak meghatározására, hogy a terhelt, a sértett, vagy a magánjogi jogosult jogosult-e a költségmentességre. Az irányadó kritériumokat a létminimum szintje fölötti és a megfelelő megélhetési szint alatti megélhetés jelentik. A létminimum szintjét rendszeresen újraértékelik, majd az aktuális mértéket közzéteszik az osztrák igazságszolgáltatás honlapján.

A sértetteknek nyújtott költségmentességhez kapcsolódó feltételek

A polgári jogi igényt érvényesítő magánfél, ha a büntetőeljárásról szóló törvény (Strafprozessordnung – StPO) 66. cikkének (2) bekezdése szerint nem jogosult jogi segítségnyújtásra (Prozessbegleitung), költségmentességre akkor jogosult, ha

  • nem engedhet meg magának ügyvédi képviseletet anélkül, hogy ezzel ne veszélyeztetné a pénzügyi forrásai szükséges szintjét (a pénzügyi források szükséges szintjére vonatkozó megjegyzéseket lásd fent), és
  • az ügyvédi képviselet az igazságszolgáltatás érdekeit, és különösen a kereset megfelelő végrehajtását szolgálja, hogy a későbbi polgári eljárást el lehessen kerülni.

A vádlottnak nyújtott költségmentességhez kapcsolódó feltételek

pénzügyi feltételeken túl a költségmentességnek az igazságszolgáltatás és különösen a megfelelő védelem érdekeit kell szolgálnia.

A védőügyvéd kirendelését minden esetben az igazságszolgáltatás érdekét szolgálónak kell tekinteni,

  • ha a büntetőeljárásról szóló törvény 61. cikkének (1) bekezdése szerint a kötelező védelem (notwendige Verteidigung) esete áll fenn (lásd alább),
  • ha a vádlott vak, siket, néma vagy egyéb fogyatékossággal él, illetve nem ismeri kielégítően a bíróság által használt nyelvet,
  • s fellebbezési eljárásokban,
  • bonyolult ténybeli és jogi körülmények esetén.

Kötelező védelem esetén a vádlottat védőügyvédnek kell képviselnie. A büntetőeljárásról szóló törvény 61. cikkének (1) bekezdésében kimerítő lista található azon esetekről, amikor a jogszabályokban előírtak szerint kötelező a védelem:

  1. a vádlott előzetes letartóztatásának időtartamára;
  2. a kóros elmeállapotú bűnelkövetők intézményében történő fogva tartással járó eljárás egésze során;
  3. a rehabilitációra szoruló szenvedélybeteg bűnelkövetők intézményében történő fogva tartással vagy a veszélyes visszaeső bűnelkövetők intézményében történő fogva tartással kapcsolatos bírósági eljárásban;
  4. ülnökökkel vagy esküdtekkel ülésező tartományi bíróság előtt folyó bírósági eljárásban;
  5. egyesbíróval ülésező tartományi bíróság előtt folyó bírósági eljárásban, ha a kiszabható büntetés meghaladja a háromévi szabadságvesztést, kivéve a büntető törvénykönyv (Strafgesetzbuch – StGB) 129. cikkének (1)-(3) bekezdése szerinti betöréses lopás és a büntető törvénykönyv 164. cikkének (4) bekezdése szerinti orgazdaság eseteit;
  6. a kontradiktórius jellegű kikérdezés vagy kihallgatás során (165. cikk), ha ez a 3–5. ponttal összhangban a perben a kötelező védelem részét képezi; az ülnökökkel vagy esküdtekkel ülésező bíróság ítélete elleni jogorvoslati eljárás során;
  7. a perújítás és nyilvános tárgyalás iránti kérelem benyújtásakor.

Ingyenes bírósági eljárás

A büntetőeljárásban a sértett jogainak védelme érdekében az erőszakos cselekmények, a súlyos fenyegetések vagy a szexuális bűncselekmények sértettjei, valamint a feltehetően bűncselekményben elhunyt személy házastársa, élettársa, egyenes ágbeli fel- és lemenő hozzátartozója, testvére, vagy az olyan egyéb hozzátartozók, akik a bűncselekmény szemtanúi voltak, kérelemre ingyenes pszichoszociális segítségre vagy igazságügyi segítségnyújtásre jogosultak. A szexuális bűncselekmények 14 év alatti sértettjei kérelem benyújtása nélkül is minden esetben jogosultak ingyenes segítsényújtásra. A pszichoszociális segítség magában foglalja a sértett felkészítését az eljárásra és az eljárás által kiváltott érzelmi teherre. A pszichoszociális vagy igazságügyi segítségnyújtást a szövetségi igazságügyi minisztériummal szerződött áldozatsegítő szervezetek nyújtják a büntetőeljárásról szóló törvény 66. cikkének (2) bekezdése szerint.

nemperes eljárásokban nem kell illetéket fizetnigondnok (Sachverwalter) kijelöléséért, illetve a felügyeleti és a kapcsolattartási joggal kapcsolatos eljárásokban. Nem kell továbbá illetéket fizetni az intézményi elhelyezésről szóló törvény (Unterbringungsgesetz) vagy az otthonokban történő elhelyezésről szóló törvény (Heimaufenthaltsgesetz) alapján folyó eljárásokért. A fizetendő illetékek vonatkozásában költségmentesség adható az illetékek alóli ideiglenes mentesítés formájában, ha a fél alacsony jövedelemmel rendelkezik és szűkös anyagi helyzetben van. A nyújtott mentesség mértéke a kérelemtől függ, és arról szóló döntés a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

Mikor köteles a pervesztes fél a pernyertes fél költségeit viselni?

Peres eljárások

A polgári eljárások költségeit (a kereskedelmi ügyeket is beleértve) az osztrák polgári perrendtartás szabályozza. Ennek értelmében az eljárás kezdetén általában minden félnek meg kell fizetnie az eljárásban való részvételével összefüggésben felmerült költségeket. A kölcsönösen felmerült költségeket elsődlegesen egyenlően kell megosztani a felek között. A bíróság az ügy elbírálásakor a költségekről is határoz. Az elv az, hogy a pernyertes fél számára ítélik meg a költségeket. A pervesztes fél minden szempontból köteles megtéríteni a másik félnek az ügy megfelelő feltárása vagy a védelem érdekében felmerült valamennyi díjat és költséget. Ha a felek részben pernyertesek, részben pervesztesek, a költségeket egymással szemben beszámítják vagy arányosan megosztják.

Bizonyos esetekben el lehet térni attól az elvtől, miszerint az eljárási költségeket a pernyertes félnek ítélik oda:

  • amennyiben a pervesztesség kevésbé jelentős kérdésre vonatkozik, ha a kereset elutasított része nem okozott különösebb költséget;
  • ha a követelés összegét szakértő vagy a bíróság a saját mérlegelési jogkörében állapítja meg, valamint a költségek kölcsönös beszámítása esetén;
  • ha az alperes (kötelezett) magatartása nem adott okot a keresetre, és az alperes az első adandó alkalommal elismerte a követelés jogosságát;
  • ha a per megszüntetéséért vagy érvénytelenné nyilvánításáért az egyik fél felelős, akkor ez a fél kötelezhető az összes költség megfizetésére.

Nemperes eljárások

A családjogi ügyeket (a tartással, a kapcsolattartási joggal és a szülői felügyelettel kapcsolatos eljárásokat, a házasság közös megegyezéssel történő felbontását) nemperes eljárások keretében folytatják le. A nemperes eljárások költségeire vonatkozó általános szabályokat a nemperes eljárásokról szóló törvény 78. cikke tartalmazza. Számos eljárásra vonatkozóan léteznek azonban kivételek. Itt is általában az az elv érvényesül, hogy a pernyertes félnek ítélik meg a költségeket, méltányossági okok miatt azonban más határozat is születhet a költségekről.  Ha nincs kártérítési igény, a közvetlen kiadásokat (pl. a szakértői díjakat) az ügyben való részvétel arányában kell megfizetni. Ha pedig ez nem állapítható meg, egyenlően kell megosztani azokat.

Az egyes eljárástípusokkal (tartás, kapcsolattartási jog, felügyeleti jog, a házasság felbontása) kapcsolatos adatok:

  1. A házasság felbontására irányuló eljárásban meg kell különböztetni a házasság egyik fél kérelmére vagy közös megegyezéssel történő felbontását.

A házasság egyik fél kérelmére történő felbontása A házasság egyik fél kérelmére történő felbontására az osztrák polgári perrendtartás különös rendelkezései alkalmazandók. Ha egyik felet sem marasztalják el, a költségeket kölcsönösen beszámítják. Ha a házasság felbontásának oka a házastársi életközösség megszűnése, és a házasság felbontásáról szóló ítéletben az életközösség megszűnésével kapcsolatos felelősségről is határoznak, a vétkes fél fizeti meg a másik fél költségeit.

A házasság közös megegyezéssel történő felbontása A házasság közös megegyezéssel történő felbontására is nemperes eljárás keretében kerül sor. Ebben az esetben a házastársak két egymással megegyező tartalmú keresetet nyújtanak be a bíróságra. Mivel az eljárás nem kontradiktórius, a költségekről nem kell határozni. Az eljárás során felmerülő közvetlen költségeket a felek egymással egyenlően megosztva viselik.

  1. A felügyeleti és a kapcsolattartási jogra vonatkozó eljárások szintén nemperes eljárások. Egy mentességi rendelkezés (a nemperes eljárásokról szóló törvény 107. cikkének (5) bekezdése) alapján az ilyen eljárásokban a költségekről nem határoznak.
  2. Egy további mentességi rendelkezés (a nemperes eljárásokról szóló törvény 101. cikkének (2) bekezdése) alapján a még kiskorú gyermekek tartási követelésére vonatkozó eljárásokban a költségekről nem határoznak.

Büntetőeljárások

A büntetőeljárásokban mindenkinek, akit védőügyvéd vagy más képviselő képvisel, viselnie kell a saját költségeit akkor is, ha az ügyvédet hivatalból rendelték ki (a büntetőeljárásról szóló törvény 393. cikkének (1) bekezdése).

A vádlottat elítélő határozatban arról is rendelkezni kell, hogy a vádlott köteles megfizetni a büntetőeljárás költségeit (a büntetőeljárásról szóló törvény 389. cikkének (1) bekezdése). A büntetőeljárásról szóló törvény 381. cikkének (1) bekezdése szerint az alábbi költségek merülhetnek fel:

  1. átalánydíj az eljárás alábbiakban nem részletezett költségei után, beleértve a nyomozás és az ügyész vagy a bíróság által elrendelt lépések költségeit is, amelynek felső határa a 381. cikk (3) bekezdése alapján a következők szerint alakul: esküdtekkel ülésező tartományi bíróság előtti eljárásban 500 euró és 10 000 euró között; ülnökökkel ülésező tartományi bíróság előtti eljárásban 250 euró és 5 000 euró között; egyesbíróval ülésező tartományi bíróság előtti eljárásban 150 euró és 3 000 euró között; és a körzeti bíróság előtti eljárásban 50 euró és 1 000 között;
  2. szakértői díjak és általánosságban mindenféle fordítói díj;
  3. a hatóságok által adott tájékoztatás, jelentések vagy vélemények díja;
  4. a külföldről érkező vádlott vagy tanúk szállítási költségei;
  5. a lefoglalást elrendelő határozatból adódó költségek, valamint a bankszámlákra vonatkozó információk, a levelek lefoglalásának, a távközlési adatokkal kapcsolatos információk és a távközlési eszközök lehallgatásának költségei;
  6. az ítélet végrehajtásával kapcsolatos költségek, beleértve a fogvatartottnak a belföldi vagy a külföldi büntetőjogi rendszerbe történő szállításának költségeit, kivéve a szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatos költségeket;
  7. a büntetőeljáráshoz kapcsolódó bírósági illetékek;
  8. a védőügyvéd vagy más képviselő költségei;
  9. a sértettnek biztosított segítségnyújtás költségeire vonatkozó átalánydíj, legfeljebb 1  000 euróig.

A fenti harmadik, hetedik és kilencedik pontban említett költségek kivételével a költségeket a szövetségi hatóságok előlegezik meg. A 381. cikk (1) bekezdésének 9. pontja szerinti átalánydíj megállapítása során a bíróság figyelembe veszi a fizetésre kötelezett személy gazdasági helyzetét. A tolmácsolási költségeket a vádlottnak nem kell visszafizetnie.

A büntetőeljárásról szóló törvény 391. cikkének (1) bekezdése szerint azonban a büntetőeljárás költségeit csak arra figyelemmel szabad behajtani, hogy az ne veszélyeztesse az elítélt személy és a családja szerény életviteléhez szükséges körülmények fenntartását, valamint hogy az okozott kár után fizetendő kártérítési kötelezettség teljesítése ne kerüljön veszélybe. Ha a vagyonnal nem rendelkező terhelttől a költségeket nem lehet beszedni, a bíróság azokat behajthatatlannak nyilváníthatja. Ha a bíróság úgy véli, hogy a jelenleg behajthatatlan költségek a jövőben behajthatóvá válnak, egy bizonyos idő múlva újra meg kell vizsgálni az adott személy gazdasági helyzetét. A költségek behajtására vonatkozó törvényes elévülési idő öt év, amely az eljárás végleges határozatának meghozatalától kezdődik. Ha a bíróság úgy határoz, hogy az elítélt személynek kell viselnie az eljárás költségeit, de később kiderül, hogy ő nem tud fizetni, a hatóságok meghosszabbíthatják a fizetési határidőt, részletfizetést engedélyezhetnek, vagy mérsékelhetik a költségeket.

Ha az elítélt személyt a büntető bíróság határozatában legalább részleges kártérítés fizetésére kötelezi a magánfél számára, akkor a magánfél büntetőeljárási költségeit is meg kell térítenie.

A büntetőeljárásról szóló törvény 393a. cikke szerint a felmentett vádlott kérheti, hogy a szövetségi hatóságok járuljanak hozzá a védőügyvédje költségeihez. A hozzájárulás magában foglalja a ténylegesen felmerült készpénzkiadásokat, valamint egy átalánydíjat a védőügyvéd költségei tekintetében. Az átalánydíj meghatározásakor figyelembe kell venni a védelem terjedelmét és összetettségét, valamint az ügyvéd szükséges és célszerű beavatkozásainak mértékét, melynek során az átalánydíj nem haladhatja meg az alábbi összeghatárt: esküdtekkel ülésező tartományi bíróság előtti eljárásban a 10 000 eurót; ülnökökkel ülésező tartományi bíróság előtti eljárásban az 5 000 eurót; egyesbíróval ülésező tartományi bíróság előtti eljárásban a 3 000 eurót; és a körzeti bíróság előtti eljárásban az 1 000 eurót.

Ha a büntetőeljárás magánvádló kezdeményezésére vagy magánfél kérelmére indult a büntetőeljárásról szóló törvény 72. cikke értelmében, ítélethozatalra azonban nem került sor, a magánvádló vagy a magánfél köteles az eljárás megindításával vagy annak folytatásával okozott valamennyi költséget megtéríteni. Amennyiben a büntetőeljárás egyezséggel ér véget (Diversion, a büntető útról való elterelés) (a büntetőeljárásról szóló törvény 198–209. cikke), a magánfél nem köteles a költségek megfizetésére.

Szakértői díjak

A polgári peres eljárásokban (a kereskedelmi ügyeket is beleértve) a szakértői díjat kölcsönösen beszámítják vagy a fél perbeli sikerének arányában megosztják (a polgári perrendtartás 43.  cikkének (1) bekezdése).

Amennyiben a házasság felbontására irányuló, az egyik fél kérelmére megindított eljárásban nem határoznak a felelősség kérdésében, a közvetlen kiadásokat kölcsönösen be kell számítani. Ha az egyik fél a költségek több, mint a felét megfizette, a költségek felét meghaladó részt a másik félnek meg kell térítenie. Ha az egyik házastársat elmarasztalják, a másik fél szakértői költségeit ez a fél fizeti meg.

Az alábbi eljárásokban valamennyi, először az állam által finanszírozott szakértői díjat annak a félnek kell megtérítenie a bíróság számára, aki miatt ezek a költségek felmerültek, illetve akinek az érdekében a hivatalos intézkedésre sor került: a házasság kölcsönös megegyezéssel történő felbontására, a gyermek feletti felügyeleti jogra, a kapcsolattartásra és a még kiskorú gyermekek tartására vonatkozó eljárásokban. Amennyiben a költségek megtérítésére több személy köteles, a felelősségük egyetemleges (a bírósági befizetésekről szóló törvény (Gerichtliches Einbringungsgesetz — GEG) 1. cikkének (5) bekezdése ugyanezen törvény 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban).

A szakértői díjak mértékére a díjjogosultságról szóló törvény vonatkozik. E díjak az egyes konkrét esetekben lényegében a bíróság által kért jelentés tartalmától és terjedelmétől függnek.

A büntetőeljárásokban a szakértői díjak az eljárási költségek körébe tartoznak (a büntetőeljárásról szóló törvény 381. cikkének (1) bekezdése), és ezeket a büntetőeljárásról szóló törvény 389. cikkének (1) bekezdése szerint az elítéltnek kell viselnie. A szakértői díjakat a bíróság vagy az ügyész határozza meg, és a szövetségi hatóságok fizetik.

A fordítók és tolmácsok díjazása

A fenti okfejtés a fordítók és tolmácsok díjazására is vonatkozik.

Kapcsolódó dokumentumok

A költségek átláthatóságáról szóló tanulmány: Országjelentés: Ausztria  PDF (829 Kb) en

Kapcsolódó linkek

A bírósági illetékekről szóló törvény 32. cikke

Utolsó frissítés: 27/01/2020

E lap nemzeti nyelvű változatát az adott tagállam tartja fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Az Európai Bizottság nem vállal semmifajta felelősséget az e dokumentumban szereplő vagy abban hivatkozott információk vagy adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.
Az egyes tagállamok által gondozott, e honlapon helyet kapott nemzeti tartalmak frissítése jelenleg zajlik, tekintettel az Egyesült Királyság kilépésére az Európai Unióból. Előfordulhat, hogy néhány részlet elkerülte a figyelmünket, és egy adott weboldal még nem tükrözi a megváltozott helyzetet. Igyekszünk mihamarabb naprakésszé tenni a teljes tartalmat.