A. Van jogom fellebbezni az ítélet ellen?

Igen, főszabály szerint – a törvényben előírt kivételektől eltekintve (lásd a büntetőeljárási törvénykönyv 593. cikkét) – az elítélő ítéletek ellen fellebbezéssel lehet élni; vagy közvetlenül a Semmítőszékhez lehet fellebbezni az elsőfokú, megfellebbezhető ítéletek ellen.

B. Milyen egyéb jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésemre?

A törvényben meghatározott indokok alapján (lásd a büntetőeljárási törvénykönyv 606. cikkét) – a külön rendelkezésekben meghatározott eseteken túlmenően – fellebbezéssel lehet élni a fellebbezés folytán hozott ítéletek vagy a meg nem fellebbezhető ítéletek ellen.

C. Milyen következményei vannak az elítélésnek?

i. A büntetett előélet

Általában a jogerős büntetőítéleteket többek között egy kivonatban rögzítik az érintett személy bűnügyi nyilvántartásában.

v. Az ítélet végrehajtása, a fogvatartottak átszállítása, felfüggesztett büntetések és alternatív szankciók

A büntetés feltételes felfüggesztése: főszabály szerint, amikor a bíróság legfeljebb két évig terjedő szabadságvesztést vagy szabadságelvonással járó büntetést, illetve olyan pénzbüntetést szab ki, amely önmagában vagy a törvény szerinti megfelelő szabadságelvonással járó büntetéssel együttesen legfeljebb két évig terjedő szabadságelvonással járó büntetéssel egyenértékű, elrendelheti a büntetés végrehajtásának öt évre történő felfüggesztését, ha az elítélés súlyos bűncselekmény miatt történt, és két évre történő felfüggesztését, ha az elítélés kevésbé súlyos bűncselekmény miatt történt; a kiskorúakra és a 21 év alatti felnőttekre magasabb büntetési határértékek vonatkoznak (három év, illetve két és fél év).

Helyettesítő büntetések: az 1981. november 24-i 689. sz. törvény 53. cikke értelmében a Bíróság az elmarasztaló ítélet meghozatalakor, ha úgy ítéli meg, hogy a fogva tartás időtartama nem haladhatja meg a két évet, ezt a büntetést enyhébb végrehajtási szabályok szerinti elítéléssel helyettesítheti; amennyiben úgy ítéli meg, hogy a büntetés időtartama nem haladhatja meg az egy évet, ezt a büntetést bírósági felügyelettel („libertà controllata”) helyettesítheti; ha úgy ítéli meg, hogy a büntetés nem haladhatja meg a hat hónapot, akkor a büntetés helyébe megfelelő pénzbüntetés is léphet.

A büntetés végrehajtása: Általában – kivéve azon személy esetében, akit a jogerős ítélet kihirdetésekor az ítélet végrehajtását eredményező cselekményre tekintettel már fogva tartanak – a szabadságvesztés büntetés végrehajtását – beleértve a hosszabb büntetésből hátralévő részt is –, amely nem haladja meg a négy évet, és amelyet nem egyes súlyos bűncselekmények miatt (a büntetőeljárási törvénykönyv 656. cikke (9) bekezdésének a) pontjában és a 354/1975. sz. törvény 4bis cikkében említettek szerint) szabtak ki, az ügyészség felfüggeszti, az elítélt személy és ügyvédje számára e célból kiadott végzéssel, amely többek között kimondja, hogy a törvényben meghatározott határidőn belül a börtönben letöltendő rendes szabadságvesztés alternatívája iránti kérelmet lehet benyújtani; a büntetések végrehajtását felügyelő bírák (Magistratura di Sorveglianza) felelősek az ilyen kérelmek elbírálásáért.

Fogvatartott személyek átszállítása: az olasz nemzeti jognak a 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi kerethatározattal (a kölcsönös elismerés elvének a szabadságvesztés büntetőügyekben hozott, szabadságvesztéssel járó büntetőítéletekre vagy szabadságelvonással járó intézkedésekre történő alkalmazásáról az Európai Unióban történő végrehajtás céljából történő alkalmazásáról) való összehangolása érdekében a 2009. július 7-i 88. sz. felhatalmazáson alapuló törvénnyel (2008. évi közösségi jog) összhangban elfogadott, 2010. szeptember 7-i 16. sz. törvényerejű rendeletben foglalt rendelkezéseket vagy az Olaszország által e területen kötött kétoldalú nemzetközi szerződések rendelkezéseit kell alkalmazni.