Summary of the criminal proceedings

A summary of the normal steps in criminal proceedings in respect of adults is set out below.

In the information notes, you can find a detailed description of each stage of the proceedings, as well as your rights. This information does not replace legal advice and is only intended as a guide.

Criminal proceedings are initiated when the police or public prosecutor becomes aware of an act that could constitute a criminal offence.

Once the investigation has been completed, the prosecutor brings proceedings to open the trial, unless it considers it appropriate to dismiss the case.

For offences to be tried by a court in collegiate formation, the assize court (a body similar to the Crown Court in the United Kingdom (England and Wales), or the Federal Judicial District in the United States), or in some cases by a court composed of a single judge, the prosecutor sends a request for committal to trial to the judge at the preliminary hearing.

At the end of the preliminary hearing, the court may commit the defendant to trial or discontinue the proceedings

In the case of offences for which a single body or justice of the peace is competent, the public prosecutor issues a summons or a direct summons to appear (mandato di comparizione, citazione diretta in giudizio).

There are also several special procedures: summary proceedings, imposition of a penalty at the request of the parties (plea bargain), immediate or direct committal for trial (giudizio immediato, giudizio direttissimo), penalty order.

Criminal proceedings normally take place in three stages:

• first instance (assize court, court sitting in collegiate formation, single judge or justice of the peace),
• appeal and
• court of cassation (the highest instance).

At first instance, all evidence, witness evidence and documentary evidence is collected; the proceedings end with a conviction or an acquittal.

You can bring an appeal against the judgment given at first instance.

The court of appeal decides whether to uphold the judgment given at first instance or to amend it in whole or in part, or to set it aside and refer the case back to the court of first instance.

An appeal against the decision of the court of appeal may be brought before the court of cassation (the highest instance).

The court of cassation delivers its judgment, by which it may declare the application inadmissible or dismiss it, set aside the judgment under appeal without referral, or set aside the judgment and refer the case back to the court of first instance.

Once all stages of the proceedings have been completed, the judgment becomes final. In the event of a conviction with imposition of a penalty, the latter becomes enforceable.

In the information notes, you can find a detailed description of each stage of the proceedings, as well as your rights. This information does not replace legal advice and is only intended as a guide.

If you are a victim of a crime, you can find all information about your rights by clicking here.

The role of the European Commission

It should be noted that the European Commission has no role in criminal proceedings within the Member States and therefore cannot assist you in bringing a complaint. The information provided in these information notes is merely to inform you of how you can file a complaint and whom to contact.

Click on the links below to find the information that you need:

1 - My rights during the investigation

2 - My rights during the trial

3 - My rights after the trial

A. Ha külföldi állampolgár vagyok, ez befolyásolja a nyomozást?

Igen, alapvetően azért, mert néhány további jog és garancia is vonatkozik Önre (lásd még alább).

B. Melyek a nyomozás szakaszai?

i. Bizonyítékgyűjtési szakasz / A nyomozók hatásköre

A rendőrség bűnügyi nyomozással kapcsolatos tevékenységéről a büntetőeljárási törvénykönyv 347–357. cikkei rendelkeznek; az ügyész tevékenységét a büntetőeljárási törvénykönyv 358–378. cikkei szabályozzák.

ii. Rendőrségi őrizet

A büntetőeljárási törvénykönyv 384. cikke értelmében a kirívó esetektől eltekintve – amikor a bűnügyi rendőrség a bűncselekmény elkövetése közben a gyanúsítottat kötelező- vagy opcionális letartóztatásba helyezi –, ha olyan konkrét tényezők állnak fenn, amelyek – akár a gyanúsított azonosításának lehetetlenségével összefüggésben – arra utalnak, hogy a szökés veszélye megalapozott, az ügyész elrendeli az előzetes letartóztatást, vagy mielőtt az ügyész átvenné a nyomozást, a bűnügyi rendőrség saját kezdeményezésére ideiglenes letartóztatást hajt végre az olyan személy ellen, akit a törvény szerint életfogytig tartó szabadságvesztéssel vagy legalább két évtől legfeljebb hat évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménnyel, vagy hadifegyverrel és robbanóanyaggal elkövetett bűncselekménnyel, vagy terrorizmussal – ideértve a nemzetközi terrorizmust is – illetve a demokratikus rend felforgatása céljából elkövetett bűncselekménnyel gyanúsítanak.

iii. Kihallgatás

A vizsgálat alá vont személy, még akkor is, ha őrizetbe vették vagy más okból fogva tartják, önként vesz részt a kihallgatáson, a szökés vagy erőszak kockázatának megelőzéséhez szükséges biztosítékok mellett; az önrendelkezési szabadság befolyásolására vagy a tények emlékezetének és értékelésének megváltoztatására alkalmas módszerek vagy technikák nem alkalmazhatók, még a kihallgatott személy beleegyezésével sem.

iv. Előzetes letartóztatás

Az előzetes letartóztatásról és egyéb személyi felügyeleti intézkedésekről a büntetőeljárási törvénykönyv 272–315. cikkei rendelkeznek. A személyi felügyeleti intézkedések rendszerét a célszerűség és az arányosság elvei szabályozzák, amelyek alapján főszabályként a bírónak az intézkedések elrendelésekor figyelembe kell vennie egyrészt az egyes intézkedések konkrét alkalmasságát az adott esetben teljesítendő elővigyázatossági követelmények jellegéhez és mértékéhez képest, másrészt pedig az egyes intézkedéseknek arányban kell állniuk a tények súlyával és a kiszabott vagy kiszabható büntetéssel.

C. Milyen jogaim vannak a nyomozás során?

i. Jogom van tolmácshoz és fordításhoz?

Igen, a büntetőeljárási törvénykönyv 143. cikkével összhangban.

ii. Milyen jogaim vannak a tájékoztatással és az iratokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban?

E tekintetben általánosságban meg kell jegyezni, hogy az előzetes nyomozás befejezéséről szóló értesítés, amelyről a gyanúsítottat és a választott védőjét értesítik, tartalmazza az eljárás alapjául szolgáló tények rövid ismertetését, az állítólagosan megsértett jogszabályi rendelkezéseket, valamint a cselekmény időpontját és helyét, kiemelve, hogy az elvégzett nyomozással kapcsolatos dokumentumokat az ügyészségen letétbe helyezték, és hogy a gyanúsított és védője jogosult azokba betekinteni és azokról másolatot készíteni; ezen túlmenően különleges szabályokat állapítanak meg a tájékoztatáshoz való jogra és az ügyiratban szereplő dokumentumokhoz való hozzáférés jogára vonatkozóan, különösen a kihallgatás lefolytatásával vagy a személyi védelmi intézkedés elrendelésével kapcsolatban.

iii. Jogom van-e ügyvédhez és ahhoz, hogy egy harmadik személyt tájékoztassak a helyzetemről?

A gyanúsított/vádlott legfeljebb két védőt jelölhet ki; a gyanúsítottat/vádlottat, aki nem jelölt ki védőt, vagy akinek nincs védője, hivatalosan kirendelt védő segíti. Az ellenőrzésekre és házkutatásokra különleges rendelkezések vonatkoznak, beleértve az érintett személynek azt a jogát, hogy képviselő segítse, amennyiben az könnyen elérhető és alkalmas.

iv. Jogosult vagyok-e költségmentességre?

Igen, amennyiben a vonatkozó hatályos rendelkezésekben meghatározott feltételek teljesülnek.

v. Amiről tudni kell:

a) Az ártatlanság vélelme

Az olasz alkotmány 27. cikke kimondja, hogy a vádlottat a jogerős ítélet meghozataláig nem lehet bűnösnek tekinteni.

b) A hallgatáshoz való jog és az önvádtól való tartózkodás joga

E tekintetben többek között meg kell jegyezni, hogy a kihallgatás megkezdése előtt a személyeket tájékoztatni kell arról, hogy vallomásuk minden esetben felhasználható ellenük, és hogy – az adatszolgáltatási kötelezettségre is figyelemmel – jogosultak arra, hogy ne válaszoljanak semmilyen kérdésre, de az eljárás ilyenkor is folytatódik; e rendelkezések be nem tartása a kihallgatott személy által tett bármely nyilatkozatot felhasználhatatlanná tesz.

c) Bizonyítási teher

Általában az ügyészre hárul a bizonyítási teher a vádemeléssel, a büntetőjogi felelősséggel és a büntetés vagy megelőző intézkedés meghatározásával kapcsolatos tények tekintetében.

vi. Milyen különleges óvintézkedések vonatkoznak a kiskorúakra?

A gyermekek és fiatalok elleni büntetőeljárásra vonatkozó szabályokat az 1988. szeptember 22-i 448. sz. elnöki rendelet tartalmazza, amely általánosságban a gyanúsított/vádlott számára kedvezőbb rendszert határoz meg mind az előzetes nyomozás, mind a bírósági eljárás során.

vii. Milyen különleges óvintézkedések vonatkoznak a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyekre?

Általános szabályként a vonatkozó személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.

D. Milyen jogi határidők vonatkoznak a nyomozásra?

Általában, ha az ügyész nem kéri az ügy elutasítását, akkor a bűncselekményt elkövető személy nevének a bejelentett bűncselekmények nyilvántartásába való bejegyzésétől számított hat hónapon belül büntetőeljárást kell indítania; ez a határidő a büntetőeljárási törvénykönyv 407. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűncselekmények (szervezett bűnözés, terrorizmus, lőfegyverrel vagy kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények és egyéb súlyos bűncselekmények) esetében egy évre hosszabbodik. Az ügyész a határidő lejárta előtt minden esetben kérheti az előzetes nyomozásért felelős bírótól a fent említett határidő indokolt esetben történő meghosszabbítását; az ügyész általában további meghosszabbítást kérhet különösen összetett nyomozás esetén, vagy ha objektíve lehetetlen a meghosszabbított határidőn belül lezárni a nyomozást; az előzetes nyomozásért felelős bíró hat hónapot meg nem haladó időtartamra engedélyezheti a hosszabbítást. Az előzetes nyomozás időtartama – az esetleges hosszabbításokat is figyelembe véve – általában nem haladhatja meg a 18 hónapot. A maximális időtartam azonban két év, ha az előzetes nyomozás a 407. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett bűncselekményekre vonatkozik, vagy a törvényben meghatározott egyéb korlátozott, különleges esetekben.

E. Milyen intézkedéseket hoznak a nyomozati szakaszban, beleértve az előzetes letartóztatás alternatíváit és a saját államba történő átadás lehetőségeit (igazságügyi felügyeletet elrendelő európai határozat)?

Az előzetes letartóztatáson kívül a következő személyi felügyeleti kényszerintézkedések is elrendelhetők: az ország elhagyásának tilalma, a bűnügyi rendőrségen való jelentkezési kötelezettség, a családi otthonból való eltávolítás, a sértett által rendszeresen látogatott helyek látogatásának tilalma, meghatározott címen való tartózkodás tilalma és kötelezettsége, házi őrizet, az anyák számára enyhített fogva tartási renddel rendelkező intézményekben történő ideiglenes fogva tartás, egészségügyi intézményben történő ideiglenes fogva tartás.

A. Hol kerül sor a tárgyalásra?

Főszabályként a tárgyalást ott tartják, ahol az a bíróság található, amelynek a szóban forgó bűncselekmény vonatkozásában hatásköre és illetékessége van.

B. A vád módosítható? Amennyiben igen, hogyan érvényesül e tekintetben a tájékoztatáshoz való jogom?

Általánosságban véve, ha a tárgyalás során a tények az ügyet tárgyalásra utaló végzésben leírtaktól eltérőnek bizonyulnak, és nem tartoznak felsőbb bíróság hatáskörébe, az ügyész módosítja a vádat és egy új közléssel folytatódik az ügy; ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a tárgyalás során bűnhalmazatra, illetve bármilyen súlyosító körülményre derül fény. Főszabályként az ügyész a szokásos módon jár el, amennyiben a tárgyalás során olyan új tény merül fel a terhelt vonatkozásában, ami az eredeti tárgyalásra utaló végzésben nem szerepelt, és amellyel hivatalból kell foglalkozni. Az ügyész kérelmére azonban a bíróság a terhelt hozzájárulásával jóváhagyhatja a módosított vádak ugyanazon tárgyaláson való közlését, ha ez nem érinti az eljárási határidőket. Ha az ügyész közvetlenül folytatja az eljárást az új váddal, főszabályként a terhelt kérheti a tárgyalás felfüggesztését és új bizonyíték elfogadását.

C. Milyen jogaim vannak a bíróság előtti megjelenés során?

i. Jelen kell lennem a tárgyaláson? Milyen feltételek mellett maradhatok távol a bírósági tárgyalásról?

A terheltnek joga – de nem kötelessége – jelen lenni a tárgyaláson. A bíróság azonban elrendelheti, hogy a távolmaradó terhelttel szemben kényszerítő intézkedést alkalmazzanak, hogy megjelenjen, amennyiben a megjelenése a vizsgálaton túli bizonyításfelvételhez szükséges.

Jogosult vagyok tolmács igénybevételére és az iratok lefordíttatására?

Igen, a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 143. cikke értelmében jogosult.

iii. Jogosult vagyok ügyvédi képviseletre?

A terhelt legfeljebb két védőt jelölhet meg; azt a gyanúsítottat/vádlottat, aki nem jelölt meg vagy nem rendelkezik védővel, hivatalból kirendelt védő segíti.

iv. Milyen egyéb eljárási jogokról kell tudnom? (pl. gyanúsítottak bíróság előtti megjelenése)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 523. cikke értelmében a terheltet és védőjét, amennyiben kéri, megilleti a tárgyaláson az utolsó szó joga, amely hiányában az eljárás érvénytelen. Megjegyzendő továbbá, hogy az eljárás bármely szakaszában és fokán a felek és védőik előterjeszthetnek a bírósághoz írásban beadványt vagy kérelmet.

D. Lehetséges ítéletek

A bíró büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet hoz, ha a terheltet az ellene felhozott vádakban minden kétséget kizáróan bűnösnek találja, és az ítélettel a bíró büntetést szab ki, és megelőző inzétkedést hozhat. A büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet meghozatala során a bíró határoz az esetlegesen felmerülő jóvátételi és kártérítési követelésekről is. Amennyiben a bíró úgy dönt, hogy a terheltnek kártérítést kell fizetnie, megállapítja annak összegét is, kivéve, ha ez egy másik bíróság hatáskörébe tartozik.

A. Van jogom fellebbezni az ítélet ellen?

Igen, főszabály szerint – a törvényben előírt kivételektől eltekintve (lásd a büntetőeljárási törvénykönyv 593. cikkét) – az elítélő ítéletek ellen fellebbezéssel lehet élni; vagy közvetlenül a Semmítőszékhez lehet fellebbezni az elsőfokú, megfellebbezhető ítéletek ellen.

B. Milyen egyéb jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésemre?

A törvényben meghatározott indokok alapján (lásd a büntetőeljárási törvénykönyv 606. cikkét) – a külön rendelkezésekben meghatározott eseteken túlmenően – fellebbezéssel lehet élni a fellebbezés folytán hozott ítéletek vagy a meg nem fellebbezhető ítéletek ellen.

C. Milyen következményei vannak az elítélésnek?

i. A büntetett előélet

Általában a jogerős büntetőítéleteket többek között egy kivonatban rögzítik az érintett személy bűnügyi nyilvántartásában.

v. Az ítélet végrehajtása, a fogvatartottak átszállítása, felfüggesztett büntetések és alternatív szankciók

A büntetés feltételes felfüggesztése: főszabály szerint, amikor a bíróság legfeljebb két évig terjedő szabadságvesztést vagy szabadságelvonással járó büntetést, illetve olyan pénzbüntetést szab ki, amely önmagában vagy a törvény szerinti megfelelő szabadságelvonással járó büntetéssel együttesen legfeljebb két évig terjedő szabadságelvonással járó büntetéssel egyenértékű, elrendelheti a büntetés végrehajtásának öt évre történő felfüggesztését, ha az elítélés súlyos bűncselekmény miatt történt, és két évre történő felfüggesztését, ha az elítélés kevésbé súlyos bűncselekmény miatt történt; a kiskorúakra és a 21 év alatti felnőttekre magasabb büntetési határértékek vonatkoznak (három év, illetve két és fél év).

Helyettesítő büntetések: az 1981. november 24-i 689. sz. törvény 53. cikke értelmében a Bíróság az elmarasztaló ítélet meghozatalakor, ha úgy ítéli meg, hogy a fogva tartás időtartama nem haladhatja meg a két évet, ezt a büntetést enyhébb végrehajtási szabályok szerinti elítéléssel helyettesítheti; amennyiben úgy ítéli meg, hogy a büntetés időtartama nem haladhatja meg az egy évet, ezt a büntetést bírósági felügyelettel („libertà controllata”) helyettesítheti; ha úgy ítéli meg, hogy a büntetés nem haladhatja meg a hat hónapot, akkor a büntetés helyébe megfelelő pénzbüntetés is léphet.

A büntetés végrehajtása: Általában – kivéve azon személy esetében, akit a jogerős ítélet kihirdetésekor az ítélet végrehajtását eredményező cselekményre tekintettel már fogva tartanak – a szabadságvesztés büntetés végrehajtását – beleértve a hosszabb büntetésből hátralévő részt is –, amely nem haladja meg a négy évet, és amelyet nem egyes súlyos bűncselekmények miatt (a büntetőeljárási törvénykönyv 656. cikke (9) bekezdésének a) pontjában és a 354/1975. sz. törvény 4bis cikkében említettek szerint) szabtak ki, az ügyészség felfüggeszti, az elítélt személy és ügyvédje számára e célból kiadott végzéssel, amely többek között kimondja, hogy a törvényben meghatározott határidőn belül a börtönben letöltendő rendes szabadságvesztés alternatívája iránti kérelmet lehet benyújtani; a büntetések végrehajtását felügyelő bírák (Magistratura di Sorveglianza) felelősek az ilyen kérelmek elbírálásáért.

Fogvatartott személyek átszállítása: az olasz nemzeti jognak a 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi kerethatározattal (a kölcsönös elismerés elvének a szabadságvesztés büntetőügyekben hozott, szabadságvesztéssel járó büntetőítéletekre vagy szabadságelvonással járó intézkedésekre történő alkalmazásáról az Európai Unióban történő végrehajtás céljából történő alkalmazásáról) való összehangolása érdekében a 2009. július 7-i 88. sz. felhatalmazáson alapuló törvénnyel (2008. évi közösségi jog) összhangban elfogadott, 2010. szeptember 7-i 16. sz. törvényerejű rendeletben foglalt rendelkezéseket vagy az Olaszország által e területen kötött kétoldalú nemzetközi szerződések rendelkezéseit kell alkalmazni.