These factsheets explain what happens when a person is suspected or accused of a crime which is dealt with by a trial in court.
The following is a summary of the normal stages in a criminal process:
(a) summarily by a single judge of the District Court (Eparchiako Dikastirio) with jurisdiction in the district where the offence was committed,
(b) on information by the Attorney General, by the Assize Court (Kakourgiodikeio) composed of three district court judges and presided over by a president of a District Court.
a) lack of jurisdiction, substantial or territorial,
b) previous acquittal or conviction for the same act(s),
c) pardoning of the offence(s),
d) incompleteness or repetition of the charges.
Details about all these stages in the process and about your rights can be found in the factsheets. This information is not a substitute for legal advice and is intended to be for guidance only.
Please note that the European Commission has no role in criminal proceedings in Member States and cannot assist you if you have a complaint. Information is provided in these factsheets about how to file a complaint and to whom.
The national language version of this page is maintained by the respective Member State. The translations have been done by the European Commission service. Possible changes introduced in the original by the competent national authority may not be yet reflected in the translations. The European Commission accepts no responsibility or liability whatsoever with regard to any information or data contained or referred to in this document. Please refer to the legal notice to see copyright rules for the Member State responsible for this page.
Nem.
Minden nyomozó tisztviselő előírhatja, hogy bármely személy, akiről okkal feltételezhető, hogy ismeri a nyomozó által vizsgált bűncselekmények tényállását vagy körülményeit, megjelenjen a nyomozó által előírt időben és helyen a vizsgálat lefolytatása és a szóban forgó bűncselekménnyel kapcsolatos nyilatkozat megtétele céljából.
Bármely bíróság, amennyiben helyénvalónak ítéli, elhalaszthat bármely elé terjesztett ügyet, és e halasztás alapján az általa észszerűnek ítélt feltételek mellett szabadon bocsáthatja a vádlottat, vagy elrendelheti a vádlott őrizetben tartását a tárgyalásig.
Azon gyanúsítottak, akik nem értik a rendőrség vagy más
illetékes hatóság nyelvét, ingyenes tolmács segítségére jogosultak. A tolmács
segítheti a gyanúsítottakat abban, hogy ügyvédjükkel beszéljenek, és e kommunikáció tartalmát bizalmasan kell kezelniük. Ezen túlmenően a következő jogok illetik meg a gyanúsítottakat:
A letartóztatást és őrizetbe vételt követően a gyanúsítottaknak vagy ügyvédjüknek joguk van hozzáférni azokhoz a lényeges iratokhoz (az elfogatóparancs és az őrizetbe vételi parancs másolata, a kérelem és az eskü alatt tett nyilatkozat másolata, amelyek alapján az elfogatóparancsot kibocsátották), amelyek szükségesek ahhoz, hogy megtámadják a gyanúsítottak letartóztatásának vagy őrizetben tartásának jogszerűségét. Ha az ügyet bíróság elé viszik, a gyanúsítottaknak vagy ügyvédjüknek jogukban áll betekinteni az eljárás tárgyát képező bűncselekménnyel kapcsolatos nyomozás során beszerzett tanúvallomásokba és iratokba.
A gyanúsítottaknak joguk van ahhoz, hogy bizalmasan beszéljenek ügyvéddel. Az ügyvéd független a rendőrségtől, amely segíthet a gyanúsítottnak az ügyvéddel való kapcsolatfelvételben.
A törvény értelmében a gyanúsítottak a következő jogokkal is rendelkeznek:
a) a rendőrség általi kihallgatás vagy bármely más illetékes hatóság általi nyomozás előtt;
b) kellő időben, mielőtt bíróság elé kerülnének;
c) a rendőrség vagy bármely más illetékes hatóság által folytatott nyomozás vagy bizonyítékgyűjtés során;
d) a szabadságuktól való megfosztást követően haladéktalanul.
a) a gyanúsított bármikor magánmegbeszélést tarthat az őt képviselő ügyvéddel, és felveheti vele a kapcsolatot;
b) kérheti ügyvédje jelenlétét és részvételét a kihallgatáson annak érdekében, hogy felvilágosítást kapjon a követett eljárásról, és tanácsot kapjon a kihallgatással kapcsolatos eljárási jogairól;
c) kérheti ügyvédje jelenlétét a nyomozás vagy bizonyítékgyűjtés során, amennyiben jogosult arra, hogy ügyvéd jelen legyen az érintett kihallgatás során.
A rendőrségnek tiszteletben kell tartania a gyanúsított és ügyvédje közötti kommunikáció titkosságát a találkozók, a levelezés, a telefonbeszélgetések, valamint a gyanúsított és ügyvédje közötti, minden egyéb engedélyezett formában történő kommunikáció során.
A gyanúsított azon jogától, hogy a szabadságától való megfosztását követően haladéktalanul ügyvédi segítséget vegyen igénybe, ideiglenes eltérés csakis rendkívüli körülmények fennállása esetén és kizárólag a tárgyalást megelőző szakaszban megengedett, amennyiben földrajzi elszigeteltség miatt lehetetlen biztosítani az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogot.
i. a személyek életére, szabadságára vagy testi épségére gyakorolt súlyos káros hatást kell megelőzni;
ii. sürgős szükség van a rendőrség azonnali fellépésére a büntetőeljárás súlyos veszélyeztetésének megelőzése érdekében.
i. arányosnak kell lenniük, és nem léphetik túl a szükséges mértéket;
ii. szigorúan időhöz kötöttnek kell lenniük;
iii. nem alapulhatnak kizárólag az állítólagos bűncselekmény típusán vagy súlyosságán; és
iv. nem sérthetik az eljárás egészében vett méltányos jellegét.
i. ügyvéd igénybevételéhez való jog a gyanúsított szabadságtól való megfosztását követően haladéktalanul;
ii. személyes megbeszélés és kapcsolattartás az ügyvédjével; és
iii. ügyvédje jelenléte és részvétele a kihallgatás során, valamint a nyomozás vagy bizonyítékgyűjtés során; akár a bíróság előtti első megjelenéskor, akár az ügyük első tárgyalásának időpontjában kérhetik a bíróságot, hogy vizsgálja meg azokat az okokat, amelyek miatt nem gyakorolhatták e jogaikat.
Letartóztatását vagy őrizetbe vételét követően a gyanúsított telefonon tájékoztatja a rendőrséget, ha kapcsolatba kíván lépni valakivel, azaz valamelyik családtagjával vagy a munkáltatójával, hogy tájékoztassa őket az őrizetbe vételéről. A gyanúsított ahhoz való joga, hogy az őrizetbe vételről egy másik személyt tájékoztasson, bizonyos esetekben átmenetileg korlátozható. Ilyen esetekben a rendőrség tájékoztatja erről a szóban forgó személyeket.
Külföldi állampolgárok esetében a gyanúsított közli a rendőrséggel, ha maga kíván telefonon kapcsolatba lépni az országa konzuli képviseletével vagy nagykövetségével. Ezenkívül azt is a gyanúsítottnak kell közölnie a rendőrséggel, ha országa konzuli képviseletének vagy nagykövetségének tisztviselőjével kíván kapcsolatba lépni. E tekintetben tájékoztatni kell a gyanúsítottat arról, hogy a konzuli képviselete vagy nagykövetsége tájékoztatásához és a velük való kapcsolatfelvételhez való jogról történő lemondás személyükben érintheti őket.
A törvény értelmében a gyanúsítottak a következő jogokkal is rendelkeznek:
a) a személyek életére, szabadságára vagy testi épségére gyakorolt súlyos káros hatást kell megelőzni; vagy
b) sürgősen meg kell előzni azt a helyzetet, amelyben jelentős kockázat merülhet fel a büntetőeljárásra nézve, feltéve, hogy az eltérés:
i. arányos és nem lépi túl a szükséges mértéket;
ii. szigorúan időhöz kötött;
iii. nem kizárólag az állítólagos bűncselekmény típusán vagy súlyosságán alapul; valamint
iv. nem sérti az eljárás egészében vett méltányos jellegét.
Ha a gyanúsított nem rendelkezik elegendő forrással ahhoz, hogy gyakorolja
az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogát a tárgyalást megelőző szakaszban, a megfelelő formanyomtatvány aláírását követően bejelentheti ezt a kihallgatásért felelős rendőrnek. Ezt követően megkapja az ügyvédi szolgáltatást nyújtó ügyvédek nevét és telefonszámát tartalmazó listát. A gyanúsított ellenőrzi, hogy megkapta-e a listát. A rendőr ennek megfelelően tájékoztatja a gyanúsított által választott ügyvédet.
Amennyiben a gyanúsított ingyenes ügyvédi szolgáltatást kíván igénybe venni, megfelelő kérelmet nyújthat be a bírósághoz azt követően, hogy bíróság elé kerül, a bíróság pedig megvizsgálja a kérelmet.
Minden olyan személyt, akit bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak vagy vádolnak, mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg a törvény szerint bűnösnek nem nyilvánítják.
Az ártatlanság vélelmére vonatkozó jogelvet kell alkalmazni a büntetőeljárásban érintett természetes személyre attól a pillanattól kezdve, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják, egészen az eljárás befejezéséig, azaz a jogerős bírósági határozat meghozataláig.
Amikor a rendőrség vagy más illetékes hatóság kihallgatja a gyanúsítottat, a gyanúsított nem köteles válaszolni az állítólagos bűncselekménnyel kapcsolatos kérdésekre. Továbbá ha a gyanúsítottat nyilatkozattételre vagy kérdések megválaszolására kérik,
nem köteles olyan bizonyítékok vagy dokumentumok bemutatására, illetve olyan információ szolgáltatására, amellyel önmagát vádolná.
A rendőrség feladata azon bizonyítékok összegyűjtése, amelyek alapján a nyomozás tárgyát képező bűncselekmények minden kétséget kizáróan megállapíthatók. A terheltnek jogában áll, hogy saját szemszögéből előadja a tényállást, és tanúvallomást tegyen vagy ellenkérelmet terjesszen elő a nyomozó hatóságok felé az általa előadott tényállás alátámasztására vagy ártatlanságának igazolására.
A 14. életévét be nem töltött személy nem tartozik büntetőjogi felelősséggel semmilyen cselekményért vagy mulasztásért (154. fejezet, 14. cikk), ezért nem lehet őrizetbe venni. Ha jelenlétét szükségesnek tartják, az ilyen személyt felkérik, hogy szülei/gyámja kíséretében jelenjen meg a rendőrőrsön.
2. Őrizetbe vétel
Az összes fogvatartottnak biztosított jogokon túl (2005. évi 163(I) törvény) a 18. életévüket be nem töltött fogvatartottakat az alábbi kiegészítő jogok illetik meg a fogva tartásuk tekintetében:
A gyermekek kiszolgáltatott személynek tekintendők, ezért az előző vi. pontban említett különleges biztosítékokat is alkalmazni kell rájuk.
A letartóztatott és fogva tartott személyek jogairól szóló törvény (2005. évi 163(I) törvény) alkalmazásában a „kiszolgáltatott személy” „az a gyanúsított vagy vádlott, aki életkora, szellemi vagy testi állapota vagy fogyatékossága miatt nem érti a büntetőeljárást vagy ténylegesen nem tud részt venni abban.
Mentális elégtelenséggel vagy testi fogyatékossággal élő személy letartóztatása esetén az érintett személynek a 2005. évi 163(I) törvényből eredő jogairól szóló tájékoztatást egyszerű és érthető nyelven kell nyújtani, figyelembe véve e személyek sajátos szükségleteit.
Ilyen esetben egy olyan személy szolgáltatásait is biztosítani kell, aki a vonatkozó információkat közölni tudja a letartóztatott személlyel vagy a többi érintettel olyan módon, hogy megértsék azokat, figyelemmel a nehézségre, illetve fogyatékosságra, amellyel ezek a személyek élnek.
Továbbá olyan személy letartóztatása esetén, aki bármilyen szellemi vagy testi fogyatékosság miatt nyilvánvalóan képtelen gyakorolni a törvényben (2005. évi 163(I) törvény) meghatározott kapcsolatfelvételi jogot, az érintett személy az állam egészségügyi és/vagy szociális szolgálata tisztviselőjének segítségével és/vagy jelenlétében élhet ezzel a jogával, és ezt a segítséget a letartóztatását követően azonnal, de minden esetben a lehető leghamarabb biztosítani kell a számára.
A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, letartóztatott személyt a letartóztatását követő 24 órán belül bíró elé kell állítani, ha a letartóztatás alapját képező bűncselekményre vonatkozó kihallgatás nem fejeződött be. A bíró előtti megjelenés célja az, hogy a rendőrség meghatározott időtartamra kérje a letartóztatott személy fogva tartását; ez az időtartam nem haladhatja meg a 8 napot és összesen a 3 hónapot.
Az őrizetbe vételt elrendelő határozat lejártát követően, ha a kihallgatás és a nyomozás nem fejeződött be, a rendőrségnek lehetősége van arra, hogy a végzés további nyolc napra történő meghosszabbítása iránti kérelmet nyújtson be a bírósághoz, és ez a fogva tartás meghosszabbítása után nyolcnaponta megismételhető; a szabadságelvonás időtartama összesen legfeljebb 3 hónap lehet.
Általában szükségesnek tartják a gyanúsított őrizetbe vételét, ha fennáll a veszélye annak, hogy a gyanúsított szabadon bocsátása esetén tanúkat befolyásolhat vagy bizonyítékokat semmisíthet meg. A rendőrséget terheli annak bizonyítása a bíróság előtt, hogy a fogva tartást elrendelő végzés kibocsátásának feltételei teljesülnek.
A büntetőeljárás lefolytatására joghatósággal rendelkező bíróság saját mérlegelési jogkörében elrendelheti a vádlott őrizetbe vételét az ügyének tárgyalása során. A büntetőeljárásról szóló törvény (155. fejezet) 48. cikkével összhangban a kerületi bíróság gyorsított eljárás alkalmazására vonatkozó hatásköre minden alkalommal, amikor az ügyet elnapolják, legfeljebb nyolc napra korlátozódik. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság vagy az esküdtbíróság azon hatásköre tekintetében, amely a vádlott büntetőeljárása során történő őrizetbe vételének elrendelésére vonatkozik, nincs ilyen korlátozás.
A törvény 157. cikkének (1) bekezdése (155. fejezet) kimondja, hogy a büntetőbíróság engedélyezheti a fogvatartott óvadék ellenében történő szabadon bocsátását. Ha a bíróság úgy határoz, hogy a vádlottat szabadon bocsátja, ennek érdekében különleges feltételeket szabhat meg, és az óvadékkal kapcsolatos irat aláírására kötelezheti a vádlottat. A bíróság e hatásköre a Büntetőeljárási kódex 48. cikkének és 157. cikke (1) bekezdésének együttes rendelkezéseiből következik.
A Ciprusi Köztársaság illetékes hatósága továbbíthatja a felügyeleti intézkedések tárgyában általa hozott határozatot annak a tagállamnak az illetékes azonosító hatóságához, amelyben az érintett személy jogszerű és szokásos tartózkodási helye található, amennyiben az érintett személy – miután tájékoztatták a vonatkozó intézkedésekről – beleegyezik az adott tagállamba való visszatérésbe.
A Ciprusi Köztársaság illetékes kibocsátó hatósága e személy kérelmére
az adott személy jogszerű és szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam illetékes hatóságához is
továbbíthatja a felügyeleti intézkedést elrendelő határozatot, feltéve, hogy annak a tagállamnak az illetékes hatósága, ahol a személy nem rendelkezik jogszerű és szokásos tartózkodási hellyel,
hozzájárul az ilyen továbbításhoz.
A Ciprusi Köztársaság illetékes azonosító hatósága kötelezettséget vállal arra, hogy az olyan személlyel szemben hozott felügyeleti intézkedést elrendelő határozatot, aki nem rendelkezik jogszerű és szokásos tartózkodási hellyel a Ciprusi Köztársaságban, csak akkor továbbítja, ha
az említett személy legalább három (3) hónapja a területén tartózkodik.
A Ciprusi Köztársaság illetékes kibocsátó hatósága az a büntető joghatóságot gyakorló esküdtbíróság vagy kerületi bíróság, amely joghatósággal rendelkezik a bűncselekmény tekintetében, vagy amely felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatot hozott.
Egy másik tagállam felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatai tekintetében a Ciprusi Köztársaság illetékes azonosító hatósága:
a) az a kerületi bíróság (Eparchiako Dikastirio), amelynek illetékességi területén lakóhellyel rendelkezik az a személy, akire vonatkozóan egy másik tagállam felügyeleti intézkedést elrendelő határozatot hozott;
b) a nicosiai kerületi bíróság (Eparchiako Dikastirio Lefkosias), ha az érintett személy lakóhelye ismeretlen, vagy az érintett személy nem rendelkezik lakóhellyel a Ciprusi Köztársaságban.
E lap nemzeti nyelvű változatát az adott tagállam tartja fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Az Európai Bizottság nem vállal semmifajta felelősséget az e dokumentumban szereplő vagy abban hivatkozott információk vagy adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.
Ha a büntetőügy 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményre vagy bűncselekményekre vonatkozik, a tárgyalást a kerületi bíróságon (Eparchiako Dikastirio) (egyesbíró jár el) kell lefolytatni. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a legfőbb ügyész (Genikos Eisaggeleas) írásbeli hozzájárulásával a kerületi bíróság öt évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény ügyét is tárgyalhatja.
Amennyiben a bűncselekmény 5 évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő, a tárgyalást az esküdtbíróságon (háromtagú tanács jár el) folytatják le.
A vád a tárgyalás elején vagy alatt módosítható. A büntetőeljárásról szóló törvény 155. fejezetének 83., 84. és 85. cikke rendelkezik a vád módosítására vonatkozó eljárásról és a vádlott jogairól.
83. – (1) Ha a bíróság a tárgyalás bármely szakaszában bizonyítékok alapján úgy határoz, hogy a vádirat vagy az esküdtbírósághoz benyújtott vádindítvány valamilyen módon – akár tartalmilag, akár formailag – hibás, a bíróság végzést hozhat a vádirat vagy az esküdtbírósághoz benyújtott vádindítvány módosítására, amely vagy módosítással, vagy új vádirattal/vádindítvánnyal, vagy az eredeti vádirat/vádindítvány új vádakkal való kiegészítésével történhet, ahogyan azt a bíróság szükségesnek tartja annak érdekében, hogy a vád tükrözze az ügy tényállását.
(2) Amennyiben a vádiratot vagy az esküdtbírósághoz benyújtott vádindítványt ilyen módon módosítják, a módosító végzést rögzíteni kell a vádiratban, illetve az esküdtbírósághoz benyújtott vádindítványban, és az ilyen iratokat minden kapcsolódó eljárás vonatkozásában úgy kell felhasználni, mintha a módosított formában nyújtották volna be őket.
84. – (1) Ha a vádiratot vagy az esküdtbírósághoz benyújtott vádindítványt a 83. cikk rendelkezéseinek megfelelően módosítják, a bíróság haladéktalanul felhívja a vádlottat, hogy adja elő védekezését a bíróság előtt és nyilatkozzon arról, hogy kész-e arra, hogy ügyét a módosított vádirat vagy esküdtbírósághoz benyújtott vádindítvány alapján tárgyalják.
(2) Ha a terhelt úgy nyilatkozik, hogy nem áll készen, a bíróság megvizsgálja az előadott indokokat, és amennyiben úgy ítéli meg, hogy az eljárás azonnali folytatása valószínűsíthetően nem befolyásolja hátrányosan a vádlott védelmét vagy az ügy ügyész általi kezelését, a bíróság úgy folytathatja le a tárgyalást, mintha már eredetileg is a módosított vádiratot vagy esküdtbírósághoz benyújtott vádindítványt nyújtották volna be.
(3) Ha a módosított vádirat vagy esküdtbírósághoz benyújtott vádindítvány olyan, hogy a tárgyalás azonnali folytatása a bíróság véleménye szerint hátrányosan érintheti a vádlottat vagy az ügyészt, a bíróság új tárgyalást rendelhet el, vagy a tárgyalást az általa szükségesnek ítélt idővel elhalaszthatja.
(4) Amennyiben a vádiratot vagy esküdtbírósághoz benyújtott vádindítványt a bíróság a tárgyalás megkezdését követően módosítja, a tárgyalás során tett tanúvallomás új meghallgatás nélkül is felhasználható, de a felek számára lehetővé kell tenni, hogy ismételt vallomástételre behívják vagy újabb idézést küldjenek bármely olyan tanúnak, aki már tanúvallomást tett, és kérdéseket tegyenek fel neki a szóban forgó módosítással kapcsolatban.
85. – (1) Ha a vádiratnak vagy az esküdtbírósághoz benyújtott vádindítványnak csak egy része bizonyítható, és a megállapított rész bűncselekménynek minősül, a vádlott a vádirat vagy az esküdtbírósághoz benyújtott vádindítvány módosítása nélkül elítélhető az általa bizonyítottan elkövetett bűncselekményért.
(2) Ha egy személyt bűncselekménnyel vádolnak, a személy az említett bűncselekmény elkövetésének kísérlete miatt elítélhető anélkül, hogy a vádiratot vagy az esküdtbírósághoz benyújtott vádindítványt módosítani kellene.
(3) Amennyiben megállapítást nyer, hogy egy személy a terhére rótt bűncselekmény elkövetése céljából valamilyen cselekményt követett el, és a cselekmény ilyen szándékkal történő elkövetése bűncselekménynek minősül, az említett személy – amennyiben a fent említett bűncselekménnyel még nem vádolták meg – az említett bűncselekmény miatt elítélhető anélkül, hogy a vádiratot vagy az esküdtbírósághoz benyújtott vádindítványt módosítani kellene.
(4) Amennyiben a tárgyalás végén a bíróság úgy látja, tanúvallomással bizonyítást nyert, hogy a vádlott olyan bűncselekményt vagy bűncselekményeket követett el, amelyek nem szerepelnek a vádiratban vagy esküdtbírósághoz benyújtott vádindítványban, és amelyek miatt a vádlottat a vádirat vagy esküdtbírósághoz benyújtott vádindítvány módosítása nélkül nem lehet elítélni, és ha ilyen bűncselekmény miatt elítélték, a vádlottal szemben nem lehetne szigorúbb büntetést kiszabni, mint amelyet a vádirat vagy esküdtbírósághoz benyújtott vádindítvány alapján ki lehetne róni rá, és ebből következően a vádlott védekezését ez nem érintené kedvezőtlenül, a bíróság elrendelheti, hogy a vádiratot vagy esküdtbírósághoz benyújtott vádindítványt egészítsék ki a szóban forgó bűncselekménnyel/bűncselekményekkel kapcsolatos váddal vagy vádakkal, és a bíróság úgy hoz határozatot ezekről, mintha az ilyen vád(ak) szerepelt(ek) volna az eredeti vádiratban vagy esküdtbírósághoz benyújtott vádindítványban.
A tárgyaláson való jelenlét jogát az Alkotmány 12. és 30. cikkének, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének rendelkezései biztosítják a vádlott számára. Sőt a vádlott köteles jelen lenni a tárgyaláson, kivéve, ha távolléte a büntetőeljárásról szóló törvény 155. fejezete 45. cikkének (1) bekezdésében és 63. cikkének (3) bekezdésében foglalt kivételek közé tartozik.
45. cikk (1) bekezdés
Elfogadott, hogy a bíró, vagy a bűncselekmények fenti kategóriái esetében a kerületi bíróság (Eparchiako Dikastirio) elnöke általános végzéssel, a kinevezett hivatalvezető (Protokollitis) pedig az idézésben külön végzéssel mentesítheti a vádlottat a személyes megjelenés kötelezettsége alól; és
a) lehetővé teheti a vádlott számára, hogy megjelenjen és ügyvédi képviselet mellett válaszoljon a vádakra, amely esetben a vádlott megjelenhet, és így válaszolhat.
Kiemelendő, hogy amennyiben a vádlottat kizárólag a társaság igazgatójaként vagy titkáraként vádolják, és személyesen semmilyen bűncselekmény elkövetésével nem vádolják, nem kell személyesen megjelennie a bíróságon sem a vádra való reagálás érdekében, sem bármely más szakaszban, kivéve az ügy tárgyalási szakaszát, hanem joga van ahhoz, hogy ügyvéddel képviseltesse magát;
b) lehetővé teheti a vádlott számára, hogy – amennyiben elismeri bűnösségét – ezt a választ küldje meg a bíróságnak az idézéssel együtt, amelyre a válasz vonatkozik, mely válasziratot a hivatalvezető vagy egy tisztviselő (lochias), a Rendőrségi törvény szerinti rendőrtiszt vagy magas rangú rendőr, vagy a hatósági tisztviselőkről szóló törvény szerinti hatósági tisztviselő, vagy az Ügyvédi törvény szerinti ügyvéd szabályszerűen – e célra a teljes nevét és címét egyértelműen feltüntető személyes pecsétjét használva – hitelesíti és bélyegzőjével ellátja, vagy a közösség egyik vezetője (koinotarchis) hitelesíti és bélyegzőjével ellátja, mely esetben a válaszirat az eljárás szempontjából a bűnösség elismerésének minősül.
63. – (1) A vádlottnak joga van ahhoz, hogy az eljárás teljes időtartama alatt jelen legyen a bíróságon, feltéve, hogy megfelelően viselkedik.
(2) Amennyiben az alperes nem viselkedik megfelelően, a bíróság – saját mérlegelési jogkörében – elrendelheti, hogy távolítsák el a tárgyalóteremből és tartsák őrizetben, és a bíróság a távollétében folytassa a tárgyalást,
megtéve mindazon intézkedéseket, amelyek a bíróság véleménye szerint elegendőek ahhoz, hogy a vádlott tájékoztatást kapjon mindenről, ami a tárgyalás során történt, és kidolgozza a védekezését.
(3) A bíróság, amennyiben helyénvalónak ítéli, engedélyezheti a vádlott számára, hogy a bíróság által megfelelőnek tartott feltételek mellett a tárgyalás egésze vagy annak egy része alatt a tárgyalótermen kívül maradjon.
A ciprusi ítélkezési gyakorlat alapján a vádlott távollétében is sor kerülhet tárgyalásra, ha ez az igazságszolgáltatás érdekét szolgálja.
A tolmácshoz való jogot mind az Alkotmány, mind a büntetőeljárás során a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló 2014. évi törvény (2014. évi 18(I) törvény) biztosítja. Ezenkívül a tolmács igénybevételéhez való jogról a büntetőeljárásról szóló törvény 155. fejezetének 65. cikke rendelkezik.
Az Alkotmány 12. cikke (5) bekezdésének a) és e) pontja kimondja, hogy:
Minden bűncselekménnyel vádolt személy legalább a következőkre jogosult:
a) hogy azonnali és részletes tájékoztatást kapjon egy általa értett nyelven a vád jellegéről és annak okairól;
e) hogy ingyenesen tolmácsot vehessen igénybe, ha nem érti vagy nem beszéli a bíróságon használt nyelvet.
Az Alkotmány 30. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy minden vádlottnak joga van ingyenes tolmács segítségét igénybe venni, ha nem érti vagy nem beszéli a bíróságon használt nyelvet.
A büntetőeljárás során a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló 2014. évi törvény (2014. évi 18(I) törvény) a következőkről rendelkezik:
4. – (1) Az illetékes hatóság a nyomozó és/vagy igazságügyi hatóságok előtti büntetőeljárás során – beleértve a rendőrségi kihallgatást, valamennyi bírósági tárgyalást és minden szükséges közbenső tárgyalást – haladéktalanul gondoskodik a tolmácsolási szolgáltatásokról azon gyanúsított vagy vádlott számára, aki nem beszéli és/vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen a büntetőeljárást lefolytatják.
(2) Az európai elfogatóparancsnak az európai elfogatóparancsról és a keresett személyeknek az Európai Unió tagállamai közötti kiadatására vonatkozó eljárásokról szóló törvény 11. cikke szerinti végrehajtásáért felelős igazságügyi hatóság gondoskodik arról, hogy haladéktalanul tolmácsolást biztosítsanak minden olyan keresett személy számára, aki nem beszéli és/vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen a kapcsolódó eljárást lefolytatják.
(3) Amennyiben ez a tisztességes eljárás biztosítása érdekében szükséges, az illetékes hatóság tolmácsolási szolgáltatásokat biztosít a gyanúsított, a vádlott és/vagy a keresett személy és annak ügyvédje közötti kommunikáció biztosítása érdekében, amennyiben az ilyen kommunikáció közvetlenül kapcsolódik a büntetőeljárás során történő kihallgatáshoz és/vagy tárgyaláshoz és/vagy az európai elfogatóparancs végrehajtásához és/vagy fellebbezés és/vagy egyéb eljárási igények előterjesztéséhez, beleértve az óvadék iránti kérelmet is.
(4) E cikk szerint a tolmácsolást:
a) a gyanúsított, a vádlott vagy a keresett személy anyanyelvén vagy bármely más, általa beszélt és/vagy értett nyelven kell biztosítani; és
b) a tolmácsolás fogalmába adott esetben további segítségnyújtás is beleértendő, például jelnyelv használata a hallás- és/vagy beszédproblémákkal küzdő gyanúsítottak, vádlottak vagy keresett személyek igényeinek kielégítése érdekében.
(5) Az illetékes hatóság az általa megfelelőnek ítélt módon ellenőrzi, hogy a gyanúsított, a vádlott vagy a keresett személy beszéli és érti-e a büntetőeljárásban vagy az európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárásban használt nyelvet, és szüksége van-e tolmács segítségére.
(6) Az e cikkben előírt tolmácsolási szolgáltatásoknak a tisztességes eljárás biztosításához megfelelő minőségűnek kell lenniük, különösen annak biztosítása révén, hogy a gyanúsított, a vádlott vagy a keresett személy megértse az ellene indított ügyet annak érdekében, hogy gyakorolni tudja a védelemhez való jogát. E célból az illetékes hatóságnak különös figyelmet kell fordítania a tolmács segítségével folytatott kommunikáció sajátosságaira.
(7) Szükség esetén az illetékes hatóság gondoskodhat arról, hogy a tolmácsolási szolgáltatásokat kommunikációs technológiák – például videokonferencia, telefon és/vagy internet – alkalmazásával biztosítsák, kivéve, ha a tisztességes eljárás biztosításához a tolmács fizikai jelenléte szükséges.
(8) Az (5) bekezdés rendelkezéseinek jobb végrehajtása érdekében rendeletben határozható meg az annak ellenőrzésére szolgáló eljárás vagy mechanizmus, hogy a gyanúsított, a vádlott vagy a keresett személy beszéli és érti-e a büntetőeljárás vagy az európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárás során használt nyelvet.
5. – (1) A tisztességes eljárás, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a gyanúsított vagy vádlott gyakorolni tudja a védelemhez való jogát, az illetékes hatóság észszerű határidőn belül az adott büntetőeljárás során használt nyelvet nem értő gyanúsított vagy vádlott rendelkezésére bocsátja az összes lényeges irat írásbeli fordítását.
(2) E törvény alkalmazásában a lényeges okiratok a következők:
a) minden esetben az elfogatóparancs és/vagy az őrizetbe vételi parancs, a vádirat, valamint az eljáráshoz kapcsolódó bármely bírósági határozat és végzés; és
b) az illetékes hatóság által hivatalból vagy a gyanúsított vagy vádlott, illetve a gyanúsított vagy vádlott ügyvédjének indokolt kérésére lényegesnek ítélt bármely egyéb irat.
(3) Az illetékes hatóságoknak nem kell biztosítaniuk az olyan lényeges iratok kivonatainak fordítását, amelyek nem járulnak hozzá ahhoz, hogy a gyanúsított vagy vádlott megértse az ellene felhozott vádat.
(4) A tisztességes eljárás biztosítása érdekében az európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárás során az illetékes hatóság észszerű időn belül eljuttatja e dokumentum írásbeli fordítását azon keresett személy számára, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az európai elfogatóparancsot kiállították, vagy amelyre azt a kibocsátó tagállam lefordította.
(5) Az (1), (2) és (4) bekezdés rendelkezései ellenére az illetékes hatóság írásbeli fordítás helyett szóbeli fordítást és/vagy a lényeges iratok szóbeli összefoglalását is rendelkezésre bocsáthatja, feltéve, hogy az ilyen szóbeli fordítás és/vagy szóbeli összefoglalás nem befolyásolja az eljárás tisztességességét.
(6) A gyanúsított, a vádlott vagy a keresett személy lemondhat az e cikkben előírt írásbeli és/vagy szóbeli fordítás és/vagy szóbeli összefoglaló átvételének jogáról, amennyiben az illetékes hatóság elegendő bizonyítékot kap arra vonatkozóan, hogy:
a) az érintett személy előzetesen ügyvéddel konzultált, és/vagy más módon teljes mértékben tisztában van a lemondás következményeivel; és
b) a lemondás jogilag érvényes és önkéntes.
(7) Az e cikkben előírt írásbeli és/vagy szóbeli fordítást és/vagy szóbeli összefoglalót a gyanúsított, a vádlott vagy a keresett személy anyanyelvén vagy bármely más, általa beszélt és/vagy értett nyelven kell rendelkezésre bocsátani.
(8) Az e cikkben előírt tolmácsolási szolgáltatásoknak a tisztességes eljárás garantálásához megfelelő minőségűnek kell lenniük, különösen annak biztosítása révén, hogy a gyanúsított, a vádlott vagy a keresett személy megértse az ellene indított ügyet annak érdekében, hogy gyakorolni tudja a védelemhez való jogát.
A büntetőeljárásról szóló törvény 155. fejezete 65. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy:
amennyiben a tanúvallomást olyan nyelven teszik, amelyet a vádlott nem ért, és ő jelen van, a nyílt tárgyaláson egy tolmácsnak tolmácsolnia kell a vádlott számára olyan nyelven, amelyet a vádlott megért.
Magától értetődik, hogy amennyiben van védőügyvéd, a tolmácsolás az ügyvéd hozzájárulásával elhagyható.
(2) Amennyiben hivatalos bizonyítékként dokumentumok benyújtására kerül sor, a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy a szükségesnek ítélt mértékben tolmácsolja a dokumentumok tartalmát.
Az Alkotmány 12. cikke értelmében:
Minden bűncselekménnyel vádolt személy legalább a következőkre jogosult:
c) személyesen vagy az általa választott ügyvéd segítségével védekezhessen, vagy ha nem engedhet meg magának ügyvédet, térítésmentesen jogi segítségnyújtásban részesüljön, amennyiben az igazságszolgáltatáshoz erre szükség van;
Az Alkotmány 30. cikkének (3) bekezdése kimondja továbbá, hogy:
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy:
d) a törvényekkel összhangban saját választása szerinti védőügyvédje legyen, és ingyenes jogi segítségnyújtásban részesüljön, amennyiben az igazságszolgáltatáshoz erre szükség van.
Továbbá a jogi segítségnyújtásról szóló törvénnyel, azaz a 2002. évi 165(I) törvénnyel összhangban, feltéve, hogy az abban foglalt feltételek teljesülnek, a vádlottnak a meghallgatás során joga van az általa választott ügyvédhez és ingyenes jogi segítségnyújtáshoz.
Ha a gyorsított eljárásban a vádlott a megjelölt időpontban nem jelenik meg, és bizonyítást nyert, hogy kézbesítették számára az idézést, a bíróság lefolytathatja az ügy tárgyalását, és a vádlott távollétében határozatot hozhat, vagy ha szükségesnek ítéli, elhalaszthatja a tárgyalást, és elfogatóparancsot adhat ki a vádlott ellen.
Elfogadott, hogy a bíró, vagy a bűncselekmények fenti kategóriái esetében a kerületi bíróság (Eparchiako Dikastirio) elnöke általános végzéssel, a kinevezett hivatalvezető (Protokollitis) pedig az idézésben külön végzéssel mentesítheti a vádlottat a személyes megjelenés kötelezettsége alól; és
a) lehetővé teheti a vádlott számára, hogy megjelenjen és ügyvédi képviselet mellett válaszoljon a vádra, mely esetben a vádlott megjelenhet és ennek megfelelően reagálhat a vádra;
b) lehetővé teheti a vádlott számára, hogy – amennyiben elismeri bűnösségét – ezt a választ küldje meg a bíróságnak az idézéssel együtt, amelyre a válasz vonatkozik, mely válasziratot a hivatalvezető vagy egy tisztviselő (lochias), a Rendőrségi törvény szerinti rendőrtiszt vagy magas rangú rendőr, vagy a hatósági tisztviselőkről szóló törvény szerinti hatósági tisztviselő, vagy az Ügyvédi törvény szerinti ügyvéd szabályszerűen – e célra a teljes nevét és címét egyértelműen feltüntető személyes pecsétjét használva – hitelesíti és bélyegzőjével ellátja, vagy a közösség egyik vezetője (koinotarchis) hitelesíti és bélyegzőjével ellátja, mely esetben a válaszirat az eljárás szempontjából a bűnösség elismerésének minősül.
Kiemelendő, hogy amennyiben a vádlottat kizárólag a társaság igazgatójaként vagy titkáraként vádolják, és személyesen semmilyen bűncselekmény elkövetésével nem vádolják, nem kell személyesen megjelennie a bíróságon sem a vádra való reagálás érdekében, sem bármely más szakaszban, kivéve az ügy tárgyalási szakaszát, hanem joga van ahhoz, hogy ügyvéddel képviseltesse magát.
Ha a vádlottat felkérik arra, hogy válaszoljon a vádakra, bűnösnek vagy ártatlannak vallhatja magát, vagy konkrét ellenkérelmet terjeszthet elő, és válaszát a bíróságnak jegyzőkönyvbe kell vennie.
A konkrét ellenkérelemnek a következő nyilatkozatokat kell tartalmaznia:
a) Az a bíróság, amely előtt a vádlottat a vád megválaszolására kérik fel, a vádlott személyére vagy a vád tárgyát képező bűncselekményre való tekintettel nem jogosult eljárni, hanem egy másik bíróságra tartozik az ügy elbírálása. Amennyiben ezt az állítást a bíróság elfogadja, az ügyet a Ciprusi Köztársaság azon bíróságához utalja, amely az elkövető és az adott bűncselekmény tekintetében hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik.
b) Korábban a vádlottat ugyanazon bűncselekménnyel összefüggésben – ugyanazon tényállás alapján – egyszer már elítélték vagy felmentették.
c) A bűncselekmény vonatkozásában a vádlott korábban kegyelemben részesült.
Ha a bíróság úgy határoz, hogy a vádlott által előadott tények nem bizonyítják az állítást, vagy hogy az állítás hamis, a vádlottnak válaszolnia kell a vádra.
Ha a vádlott bűnösnek vallja magát, és a bíróság elegendő bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a vádlott megértette válaszának lehetséges következményeit, a bíróság úgy járhat el, mintha a vádlottat bírósági határozattal elítélték volna.
Ha a vádlott a bűnösségét nem ismeri el, a bíróság lefolytatja az ügy tárgyalását. Ha a vádlott megtagadja a válaszadást, vagy nem válaszol azonnal, vagy testi fogyatékosság miatt nem tud válaszolni, a bíróság úgy jár el, mintha a vádlott nem ismerte volna el a bűnösségét.
A kerületi bíróság a törvény által öt évet meg nem haladó szabadságvesztéssel vagy 85 000 eurót meg nem haladó pénzbüntetéssel vagy mindkettővel büntetendő bűncselekményeket tárgyalja gyorsított eljárásban.
Az esküdtbíróság (Kakourgiodikeio) az öt évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményeket tárgyalja.
E lap nemzeti nyelvű változatát az adott tagállam tartja fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Az Európai Bizottság nem vállal semmifajta felelősséget az e dokumentumban szereplő vagy abban hivatkozott információk vagy adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.
Az esküdtbíróság vagy a kerületi bíróság által bűnösnek talált és szabadságvesztésre vagy pénzbüntetésre ítélt személy az ítélet vagy a büntetés ellen fellebbezést nyújthat be a Legfelsőbb Bírósághoz.
A bírósági határozat ellen kereset nem indítható.
A bíróság által kiszabott büntetést a rendőrség rögzíti a bűnügyi nyilvántartásban. A büntetés törlése a büntetések törléséről szóló törvény (1981. évi 70. törvény) rendelkezéseinek megfelelően történik. Életfogytig tartó vagy két évet meghaladó szabadságvesztés esetén törlés nem lehetséges.
A szabadságvesztés-büntetést a vonatkozó határozat meghozatalának napjától kell letölteni; a bíróság eltérő rendelkezése hiányában ugyanakkor a büntetés csökkenthető azzal az idővel, amelyet az érintett személy e törvény rendelkezései szerint a tárgyalást megelőzően őrizetben töltött.
A bíróság elrendeli a három évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, amennyiben azt az ügy körülményeinek egésze és a vádlott személyes életviszonyai indokolják.
A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának felfüggesztését elrendelő végzést kibocsátó bíróság próbára bocsátást elrendelő végzést bocsáthat ki, amely az elítélt személyt felügyelő tisztviselő (pártfogó) felügyelete alá helyezi, legfeljebb a végzés végrehajtásának időtartamára (3 évre).
E lap nemzeti nyelvű változatát az adott tagállam tartja fenn. Az Európai Bizottság szolgálata készíti el a fordításokat a többi nyelvre. Előfordulhat, hogy az eredeti dokumentumon az illetékes tagállami hatóság által végzett változtatásokat a fordítások még nem tükrözik. Az Európai Bizottság nem vállal semmifajta felelősséget az e dokumentumban szereplő vagy abban hivatkozott információk vagy adatok tekintetében. Az ezen oldalért felelős tagállam szerzői jogi szabályait a Jogi nyilatkozatban tekintheti meg.